Főtisztelendő Paptestvérek, Kedves Hívek!

Egyetlen püspök sem saját döntése alapján végzi küldetését, ahogyan az apostolok sem maguk kezdeményezték a Mesterükhöz való csatlakozást. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” – mondta nekik Jézus. (Jn 15,16) Pétert és testvérét, Andrást így szólította meg: „Jöjjetek, én emberhalászokká teszlek titeket.” (Mt 4,19) Mátéhoz, a vámoshoz így szólt: „Kövess engem!” (Mt 9,9). Zakeust, aki szintén vámos volt, a következő szavakkal szólította le a fáról: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” (Lk 19,6) Nemcsak hívta, hanem küldte is őket: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet.” (Mt 28,19) Szavai, amelyekkel tanítványait útjukra bocsátotta, ma is érvényesek minden apostolutódra.

Érsek Atya ötvenkét évvel ezelőtt adott először végleges és visszavonhatatlan igenlő választ Jézus Krisztus hívó szavára. Akkori elkötelezettségének szimbóluma volt az a jelmondat, amely egész életét meghatározta: „Krisztus az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Soha nem tért le erről az útról. Nem véletlen, hogy húsz évvel ezelőtt, mikor megkapta apostolutódi küldetését, ugyanezt a jelmondatot választotta. Az út, amit követett, jónak bizonyult addig is, azóta is.

A mögöttünk álló húsz esztendő is a tántoríthatatlan Krisztus-követés jegyében zajlott, és kegyelmi ajándék volt nemcsak Érsek Atya, hanem egy nagyobb közösség, az egyházmegye, sőt, az egész magyar katolikus társadalom számára is. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az elmúlt évszázadban kevés ilyen markáns egyéniség állt nemcsak az egyházmegye, hanem a Magyar Katolikus Egyház élén is, mint dr. Seregély István. Mélységes hite, imádságos élete, példamutató kiállása, az igazság melletti mindenkori elkötelezettsége erőt adott mindazoknak, akik nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy elhiggyék: van katolikus magyar jövő. Buzdító gondolatai sohasem voltak hatástalanok, mert szavai mindig egyértelműek voltak, nála az igen mindig igen, a nem pedig nem.

Emberfeletti munkát végzett az elmúlt húsz év alatt egyházmegyéjéért és a Magyar Katolikus Egyházért egyaránt. Nemcsak átvezetett bennünket a rendszerváltozás buktatóin keresztül egy új évezredbe, hanem kitartó hittel és munkával fölépítette azt, amit az előző évtizedekben leromboltak, elpusztítottak. Nemcsak fizikai értelemben, hanem a lelkekben keletkezett pusztulást is beleértve. Mind a papságot, mind a híveket felrázta egy-egy olyan kezdeményezéssel, mint az egyházmegye fölajánlása a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén, a Szentatya magyarországi látogatásának, a nemzeti zarándoklatoknak a szervezése, vagy éppenséggel a megszentelt élet napjának közös megünneplése.

Isten ajándéka volt, hogy az ő érsekségének idejére esett nagy múltú egyházmegyénk fennállásának ezredik évfordulója. Csak a teremtő Istenbe vetett bizalom adhatott neki erőt, hogy belevágjon néhány kilátástalannak tűnő vállalkozásba. Ezek közé tartoztak a Szent István Rádió és a Magyar Katolikus Rádió megszervezése, az egyházi intézmények újraindítása, újak létrehozása, templomok építése, és sok egyéb, eleve lehetetlennek tűnő kezdeményezés. És sikerült! A gondviselő Istenbe vetett bizalma nem maradt viszonzatlan. Egyházszervező és -építő tevékenysége csak a 18. század nagy építő püspökeinek alkotásaihoz mérhető. Tevékenységével kitörölhetetlenül beírta nevét az egyházmegye történetébe.

Kitartó munkája, imádságos élete és tiszteletreméltó tudása elismerést váltott ki nemcsak egyházmegyéjében és hazájában, hanem a világ számos pontján is. Ennek bizonyítéka az a sok kitüntetés és elismerés, amit szűkebb és tágabb hazájában, sőt az egész világon kapott. Ennek bizonyítéka, hogy 1990-től 2004-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, és nyolc éven keresztül az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának alelnöke volt. Számtalan meghívást kapott külföldön élő magyar közösségektől, akiket bátorított keresztény hitük és magyarságuk megőrzésében.

Saját hívei körében is elismerést és megbecsülést váltott ki az a kitartó Isten és emberek iránti szeretet, mellyel a Bazilikában minden reggel végezte szentmiséjét. Később a rádió segítségével az egész ország, sőt a határainkon túl élő magyarság egy része is bekapcsolódhatott az Eucharisztia közös ünneplésébe.

Voltak, akik igazságtalanul gáncsoskodtak vele. Ez is hozzátartozik az apostoli élethez. Jézus a hegyi beszédben megmondta: „Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben.” (Mt 5,11-12) Érsek Atya mindezt azzal az apostoli lelkülettel viselte, ahogyan Mestere, Jézus Krisztus meghagyta tanítványainak, az apostoloknak: nem viaskodott, nem hadakozott, nem bizonygatta igazát. Nem is volt rá soha szüksége; élete és tettei magukért beszélnek.

Most hálát adunk Istennek az elmúlt húsz esztendőért, amit Érsek Atya az Egri Főegyházmegye élén töltött. Hálát adunk azokért a templomokért, intézményekért, melyek az ő közreműködése nélkül nem jöhettek volna létre, de még ezeknél is fontosabb az az építő munka, melyet a lelkekben végzett. Mindenekelőtt imádkozott azért, hogy a negyven évi pusztítás után a romokon újjáépülhessen a Magyar Katolikus Egyház. Imádságos élete példamutató mind a papok, mind a hívek számára. Számtalanszor bebizonyította, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. A Gondviselésbe vetett bizalma azonban nem volt vakmerő, mert mindent meg is tett, ami rajta múlott. Sokszor emberfeletti erőfeszítések árán. Életművet hagyott maga után, olyan életművet, melyre emlékezni fognak a minket követő nemzedékek is.

Ezért végezetül, de nem utolsósorban hálát adunk Istenünknek érte magáért. Az ő itteni működése gondviselésszerű volt, Isten a megfelelő embert a megfelelő időpontban a megfelelő helyre állította. Köszönjük, Urunk!

Érsek Atya méltán mondhatja Szent Pál apostollal: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr…” (2Tim 4,7-8)

Isten áldását kérjük további életére, abban a reményben, hogy a Mindenható megengedi, hogy még hosszú ideig építhesse Isten országát hívei és papjai körében.

Eger, 2007. június 1.

Dr. Katona István
püspök
általános helynök

Nyomtatóbarát változat