Karácsonyra készülünk az új évezredben is, amikor a futurológusok és szociológusok számtalan
megrendítő eseményt a tömegek lázadásaként értelmeznek. Bizonyos, hogy nem oldja a görcsöket a tornyok ledöntése, s a megtorló ellencsapások sem szolgálják az életet. úgy tűnik, hogy nincs az emberiségnek megfelelő technikája az egyre mélyülő szakadék áthidalására, és reménytelenül nő a távolság ember és ember között az összezsugorodott földgolyón.
Mi ma is várunk Valakire, Aki a megfogant magzat észrevétlenségében lépett be a világba, s felnövekedvén a prófétai jövendölések beteljesítője: "Az úr lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött , hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, szabadon bocsássam az elnyomottakat és hirdessem az úr kegyelmének esztendejét" (Luk. 4. 18-19).
A Biblia mesébe illő történetekkel vígasztal bennünket: "Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán,
egy kisgyermek is terelgetheti őket. A tehén és a medve együtt legelnek, kicsinyeik is együtt pihennek, és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja kezét az anyatejtől elválasztott kisgyermek. Sehol sem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen, mert a föld úgy telel lesz az úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert." (Iz. 11. 6-9. … de Jézus
nem mesemondó, hanem csodatévő, a mesék világát messze túlhaladó kegyelmi valóság birtokosa és hirdetője.
Számtalanszor ígért már az ember földi paradicsomot, mindhiába. Mi mégis úgy ünnepeljük a karácsonyt, hogy a prófétai jövendölések a jövőképünkhöz tartoznak, mely szerint egyre többen elindulnak az úr hegyére, ahol föld és ég érintkezik, ahol a föld népei Isten elé viszik megoldásra váró kérdéseiket, és az ő ítéletére bízzák sorsukat, s újra Istentől tanulják, miként élhetnek együtt szeretetben és békében.
Mi hiszünk egy jobb világban, amelynek apró jelei az elveszített paradicsomot idézik. Világszerte növekszik a szolidaritás, jobban törődünk egymás bajával, mint korábban. Bár a globalizáció és
a nagytőke önérdeke sokat rontott a természet egyensúlyán, egyre nagyobb az összefogás az értékek
megmentésére és megőrzésére. Amikor a biotechnnika szokatlan vakmerőséggel nyúl az emberi élethez, egyre többen hallatják felel?sségteljesen hangjukat. Joggal remélhetjük, hogy új hajtás sarjad megmentett gyökereinkből.
Szent Karácsony áldott ünnepén 2001-ben.
P. Kozma Imre OH
irgalmasrendi szerzetes
az Irgalmasrend magyarországi megbízottja