|
Különös ellentmondásnak látszik, hogy Jézus Krisztus ugyan feltámadt, látszólag mégsem változik a világ. Valójában szüntelenül változik, mert Jézus föltámadása óta tudjuk, hogy az ember is feltámad az örök életre. A világot, amelyben él, mérhetetlenül „meghaladja”. A világ így egyre távolodó múlt lesz számára, amíg új éggé, új földdé meg nem dicsõül. Jézus magára vette az emberi sorsot, de isteni-személyi azonossága megmaradt. Alászállva az emberi közösségbe, igazi küzdõtérnek az emberi lelket-szellemet tekintette, mint aminek döntõen meg kell határoznia az embert, az ember világát. A valódi dráma színhelye a lélek-szellem. Ezért a látszólag nem változó világban a változó embert tanítja Jézus a szeretetre, ami az élet, és a szeretet következményére, a megbocsátásra. A világot a rossz meg akarja merevíteni, a jó meg akarja változtatni. A rosszat azonban csak a megbocsátás képes kioltani, ezért a világot az változtatja meg, aki szeret. Nem igaz tehát, hogy a világ semmit sem változik, hanem az az igaz, hogy majdnem láthatatlanul, lassan, mély rétegeiben változik. Az, hogy a világ él és élni akar, egyértelmûen azt jelenti, hogy változni akar, és változásának iránya a szeretet felé mutat. 2003. Húsvétján Kozma Imre O.H.
|