|
Nagyböjti üzenet 2007-ben XVI. Benedek pápa
„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak” (Jn 19,37)
Kedves Testvéreim!
„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak” (Jn 19,37). Ez
a bibliai mondat vezeti nagyböjti gondolatainkat ebben az évben. A
nagyböjt ideje alkalmas arra, hogy megtanuljunk megállni, elidőzni
Máriával és Jánossal, a szeretett tanítvánnyal amellett, aki a
kereszten feláldozta életét az egész emberiségért. (vö. Jn 19,25)
Most, a bűnbánat és az ima idején tekintsünk tehát élőbb
részvétellel a keresztre feszített Krisztusra, aki a kálvárián
meghalva teljesen kinyilatkoztatta számunkra Isten szeretetét. A Deus
caritas est enciklikámban a szeretet témáját vizsgáltam. Két
alapvető formáját emeltem ki: az agapét és az eroszt.
Isten szeretete: agape és erosz
Az Újszövetségben sokszor szereplő agape kifejezés annak
az ajándékozó szeretetét jelenti, aki kizárólag a másik javát
keresi; az erosz szó viszont annak a szeretetét jelzi, aki
birtokolni akarja, ami hiányzik neki, és egyesülni vágyik a
szeretett személlyel. Az a szeretet, amellyel Isten körülvesz
bennünket, kétségkívül az agape. Tud-e az ember valami
olyat adni Istennek, ami még nincsen neki? Mindaz, ami az ember, és
amit birtokol: Isten ajándéka, következésképpen az emberi
teremtménynek van szüksége mindenben Istenre. De Isten szeretete erosz
is. Az Ószövetségben a világegyetem Teremtője megmutatja a
választott nép iránti megkülönböztetett szeretetét, amely felülmúl
minden emberi motivációt. Ozeás próféta olyan vakmerő képekkel
ábrázolja ezt az isteni szenvedélyt, mint amilyen egy férfi
szeretete egy házasságtörő nő iránt (vö. Oz 3,1-3). Amikor Ezekiel
Isten és Izrael népének kapcsolatáról beszél, nem idegenkedik a
tüzes és szenvedélyes nyelvhasználattól (vö. Ez 16,1-22). E bibliai
szövegek mutatják, hogy az erosz Isten szívének része: a Mindenható
úgy várja, hogy teremtményei „igent” mondjanak, miként a fiatal
vőlegény várja menyasszonya igenjét. A gonosz hazugságának
csábítására az emberiség sajnos már történetének kezdetétől fogva
elzárkózott Isten szeretetétől az önelégültség képtelen illúziójába
ringatva magát (vö. Jn 3,1-7). Ádám önmagába fordulva eltávolodott
az élet forrásától, amely maga Isten, és első lett azok között
„akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett”
(Zsid 2,15). Isten azonban legyőzhetetlen maradt, sőt, az ember
által kimondott „nem” volt a végső ösztönzés ahhoz, hogy
kinyilatkoztassa szeretetét annak egész megváltó erejével.
A kereszt bemutatja Isten szeretetének teljességét
A kereszt misztériumában tárul fel teljesen a Mennyei Atya
irgalmának korlátlan ereje. Nagy árat fizetett azért, hogy
visszanyerje teremtményei szeretetét, mégpedig egyszülött Fiának
vérét. Így a halál, amely az első Ádám számára a magány és a
tehetetlenség végső jele volt, átalakult az új Ádám szabadságának és
szeretetének legfőbb jelévé. Bizonyosan állíthatjuk tehát Maximosz
hitvallóval, hogy „Krisztus, ha lehet így mondani, isteni módon halt
meg, mivel szabadon halt meg” (Ambigua, 91, 1956). A kereszten
mutatkozik meg Isten irántunk érzett erosza. Hiszen az erosz – ahogy
Pszeudo-Dionüsziosz mondja – az az erő, „mely nem engedi meg a
személynek, aki szeret, hogy önmagába zárkózzon, hanem arra
készteti, hogy egyesüljön azzal, akit szeret” (De divinis nominibus,
IV, 13: PG 3, 712.). Létezhet-e „őrültebb erosz” (N.
Cabasilas, Élet Krisztusban, 648.) annál, ami Isten Fiát arra
indította, hogy egyesüljön velünk olyannyira, hogy sajátjaként
szenvedje el bűntetteink következményeit?
„Akit keresztül szúrtak”
Kedves Testvéreim! Tekintsünk a kereszten átszúrt Krisztusra! Ő a
legmegrázóbb kinyilatkoztatása Isten szeretetének, annak a
szeretetnek, amelyben az egymással szembenálló erosz és agape
kölcsönösen megvilágítják egymást. A kereszten maga Isten könyörög
teremtményei szeretetéért: Ő szomjazik mindannyiunk szeretetére.
Tamás apostol felismerte Jézusban „Urát és Istenét”, amikor
oldalának sebébe tette a kezét. Nem meglepő, hogy a szentek közül
sokan Jézus szívében találják meg e szeretetmisztérium legmeghatóbb
megnyilvánulását. Azt is mondhatnánk, hogy Isten eroszának
megnyilatkozása az ember felé nem más, mint agapéjának
legnagyobb kifejezése. Valójában a szeretetnek csak az a foka teszi
könnyebbé a legnehezebb áldozatokat, amelyben egyesül az ingyenes
önajándékozás és a kölcsönösség iránti szenvedélyes vágy. Jézus azt
mondta: „ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok”
(Jn 12,32). Az Úr mindenekelőtt azt várja tőlünk égő vággyal, hogy
befogadjuk szeretetét, és hagyjuk, hogy magához vonzzon. Nem elég
azonban csupán elfogadni szeretetét. Viszonoznunk is kell azt, és
aztán elköteleznünk magunkat, hogy továbbadjuk másoknak: Krisztus
„magához vonz”, mert egyesülni akar velem, hogy megtanuljam szeretni
testvéreimet az ő szeretetével.
Vér és víz
„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” Tekintsünk
bizalommal Jézus átszúrt oldalára, melyből „vér és víz folyt ki” (Jn
19,34)! Az egyházatyák ezt a keresztség és az Eucharisztia
szentségei szimbólumának tekintették. A Szentlélek működésének
köszönhetően a keresztvízzel feltárul előttünk a szentháromságos
szeretet belső világa. A nagyböjt arra késztet, hogy a keresztség
kegyelmével lépjünk ki önmagunkból, hogy bizalmas ráhagyatkozással
megnyílhassunk az Atya irgalmas ölelése előtt (vö. Aranyszájú Szt.
János, Katekézis, 3,14 kk.). A vér, amely a Jó Pásztor szeretetének
szimbóluma, különösen az Eucharisztia misztériuma révén árad belénk:
„Az Eucharisztia egyesít bennünket Jézus önátadásának
cselekményével… részeseivé válunk önátadása dinamikájának” (Deus
caritas est enciklika, 13.). Éljük tehát a nagyböjtöt úgy, mint
„eucharisztikus” időt, amikor Jézus szeretetét befogadva megtanuljuk
továbbadni magunk körül minden gesztusunkkal és tettünkkel. Annak
szemlélése, „akit keresztülszúrtak”, arra késztet bennünket, hogy
megnyissuk szívünket mások előtt, és felismerjük az emberi
méltóságot ért sebeket. Mindenekelőtt arra fog ösztönözni, hogy
küzdjünk az élet megvetésének és az ember kizsákmányolásának minden
formája ellen, valamint arra, hogy enyhítsük sokak drámai
elhagyatottságát és magányát. Legyen a nagyböjt minden keresztény
számára megújuló tapasztalat Isten szeretetéről, amelyet Krisztusban
ajándékozott nekünk, és amelyet nekünk is minden nap tovább kell
ajándékoznunk a felebarátunknak, főleg a szenvedőnek és
rászorulónak. Csak így részesülhetünk gazdagon a húsvét örömében.
Mária, a Szép Szeretet Anyja vezessen minket ezen a nagyböjti úton,
hogy valóban megtérjünk Krisztus szeretetére. Kedves Testvéreim,
gyümölcsöző nagyböjtöt kívánok, és szívből adom rátok különleges
apostoli áldásomat.
Vatikán, 2006. november 21.
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Beteljesedett! Jn 19,12-42
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|