|
Üzenet a tömegtájékoztatás 40. világnapjára A világegyház 2006. május 28-án ünnepli a tömegtájékoztatás
40. világnapját.
XVI. Benedek pápa
Média a kommunikáció, a közösség és az együttműködés hálója
Kedves Testvéreim!
1. A 40 éve befejeződött II. Vatikáni Zsinat nyomdokain haladva
örömmel idézem fel a tömegtájékoztatásról szóló Inter mirifica
című zsinati dokumentumot, amely mindenekelőtt elismerte a
média befolyásoló hatását az egész emberi társadalomra. Annak
érdekében, hogy ezt a hatalmi eszközt az egész emberiség javára a
legjobban használjuk, arra indított, hogy a tömegtájékoztatási
világnapra írt első üzenetemben rámutassak, miként segíti elő a
média mint háló a kommunikációt, a közösséget és az együttműködését.
Szent Pál Efezusiaknak írt levele pontosan megfogalmazza emberi
hivatásunkat, az „isteni természetben való részesedést” (Dei
Verbum, 21): Krisztus által, az egy Lélekben juthatunk el az
Atyához; ezért már nem idegenek és jövevények vagyunk, hanem a
szentekkel Isten országának polgárai és tagjai. Így leszünk az Úr
szent temploma, Isten hajléka (vö. Ef 2,18-22). A
közösségi élet ezen képe keresztény életünk minden szempontját
magába foglalja. A meghívás, hogy hűek legyünk Isten önközléséhez
Krisztusban, valójában Isten bennünk lévő dinamikus erejének
felismerése, amely általunk árad ki mások felé, hogy a világban
valóban ez a szeretet uralkodjon (Ifjúsági Világtalálkozó,
Köln, 2005. augusztus 21.).
2. A technológiai haladás a média terén legyőzte az időt és a teret,
és az óriási távolságok ellenére megteremtette a személyek közötti
azonnali és közvetlen kapcsolat lehetőségét. Ez a fejlődés hatalmas
erőforrás, amely a közjót hivatott szolgálni, és „olyan értéket
képvisel, amelyet védeni és fejleszteni kell” (A gyors
fejlődés, 10). De amint azt jól tudjuk, világunk távolról sem
tökéletes. Naponta beigazolódik, hogy a közvetlen kommunikáció nem
mindig járul hozzá a társadalom egészének együttműködéséhez és a
közösség építéséhez.
Az emberek lelkiismeretének formálását és gondolkodásuk alakítását
segíteni sohasem elhanyagolható feladat. A hiteles kommunikáció
bátorságot és céltudatosságot kíván. Elszántságot követel azoktól,
akik a média világában dolgoznak, hogy a rengeteg információ terhe
alatt ne fáradjanak el, és ne elégedjenek meg részigazságokkal vagy
előzetes információkkal. Épp ellenkezőleg, az emberi élet értelmére,
a személyes és társadalmi lét végső alapjára irányuló kérdés
kutatására és terjesztésére van szükség (Fides et Ratio, 5).
Így a média képes építő módon hozzájárulni mindannak terjedéséhez,
ami jó és igaz.
3. A napjaink médiája felé intézett felhívás, hogy felelősséggel
legyenek az igazság szereplői és a béke előmozdítói, nagy kihívást
jelent. Bár a tömegtájékoztatás különböző eszközei megkönnyítik az
információ és a gondolatok cseréjét, hozzájárulnak a különböző
csoportok közötti kölcsönös megértéshez, mégis lehetnek
kétértelműek. Bizonyos törekvések a médiában a párbeszéd „nagy kerek
asztala” mellett önmagukban egyfajta monokultúrát is létrehozhatnak,
amely korlátozza a kreativitást, tompítja a komplex gondolkodást,
átértékeli a kulturális gyakorlat sajátosságait és a vallásos
meggyőződést. Ezek a torzulások akkor alakulnak ki, amikor a
média-ipar öncélúvá válik vagy nyereségközpontúan dolgozik, és
elveszíti a felelősségtudatot a közjó érdekében végzett szolgálata
során.
Ezért mindig garantálni kell, hogy az eseményekről precízen
tudósítsanak, a közérdekű híreket kimerítően magyarázzák, és a
különböző nézőpontokat kiegyensúlyozottan mutassák be. Kiemelkedően
fontos a házasság és a családi élet támogatása és példaként való
bemutatása, hiszen éppen ez minden kultúra és társadalom alapköve (vö.
Apostolicam Actuositatem, 11). A tömegtájékoztatási eszközök
és a szórakoztató ipar a szülőkkel együttműködve azzal tudják
támogatni a gyermeknevelés nehéz, de magasztos hivatását, hogy az
emberi élet és szeretet kiemelkedő példáit mutatják be (vö.
Inter Mirifica, 11). Mennyire lehangoló és szomorú látni
mindezeknek az ellenkezőjét! Nem fáj-e a szívünk különösképpen
akkor, amikor a fiatalokat hamis és lealacsonyító szerelmi
kifejezésmódok befolyásának teszik ki, és az Istentől kapott
méltóságot – amely minden embernek megadatott – nevetségessé teszik,
és a család értékeit veszélyeztetik?
4. Annak érdekében, hogy bátorítsam a média építő jelenlétet és
pozitív látásmódját a társadalomban, három pontot szeretnék
aláhúzni, amelyeket tiszteletre méltó elődöm, II. János Pál pápa is
megjelölt, és amelyek elengedhetetlenek a közjó érdekében végzett
szolgálat során: a nevelés, a részvétel és a párbeszéd (vö. A
gyors fejlődés, 11).
A média felelősségteljes és kritikus használatára nevelés segít az
embereknek, hogy értelmesen és megfelelő módon használják azt. Az
elektronikus médiának a társadalomba oly könnyen bevezetett új
szavak és képek által gyakorolt mély hatását nem becsülhetjük le.
Éppen mivel a kortárs média tükrözi a népek kultúráját, minden
manipulációs kísérletnek ellen kell állni, elsősorban az ifjúság
manipulálásának, és helyette nevelni és szolgálni kell. Ily módon
lesz képes a média az emberi méltósághoz hű, civil társadalom
létrejöttét garantálni, nem pedig annak szétesését.
A média – természetéből adódóan – az emberek javát hivatott
szolgálni. A tömegtájékoztatásnak mint közszolgálatnak együttműködő
és közös felelősséggel bíró, az anyagi erőforrásokat figyelemmel
kísérő és lelkiismeretesen felhasználó lelkületre, és a
közteherviselés felvállalására van szüksége (vö. Etika a
Tömegtájékoztatásban, 20), amely magába foglalja a
szabályozási normákhoz való igazodást, valamint az ez irányba előírt
egyéb intézkedéseket vagy struktúrákat.
Végül a médiának fel kell ismernie, és élnie kell azokkal a nagy
lehetőségekkel, amelyeket a párbeszéd kezdeményezése, a kultúrák
kölcsönössége, a szolidaritás kifejezése, és a béke előmozdítása
nyújt. Ily módon meghatározó és értékes forrásokká válnak, és építik
a szeretet civilizációját, amely minden nép vágya.
Biztos vagyok abban, hogy e három pont megtartása segíteni fogja a
média fejlődését, hogy a kommunikáció, a közösség és az
együttműködés hálója lehessen, amely segíti a férfiakat, a nőket és
a gyermekeket abban, hogy még inkább tudatában legyenek az emberi
méltóságnak, felelősségteljesebbek és mások irányában nyitottabbak
legyenek, mindenekelőtt a társadalom legrászorultabb és leggyengébb
tagjai iránt (vö. Redemptor Hominis, 15; Etika a
Tömegtájékoztatásban, 4).
Befejezésképpen szeretnék Szent Pál biztató szavaira emlékezni:
Krisztus a mi békénk. Ő az, aki a két népet eggyé tette (vö. Ef.
2,14). Döntsük le az ellenségeskedés falát, amely elválaszt
bennünket, és a Teremtő tervei szerint építsük a szeretet
közösségét, amelyet Fia által kinyilatkoztatott!
Vatikán, 2006. január 24., Szalézi Szent Ferenc ünnepén
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Aki e kenyérből eszik, örökké él. Jn 6,44-51
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|