LUCTUOSISSIMI EVENTUS XII. Piusz pápa enciklikája
a magyar nép békéjéért és szabadságáért folyó nyilvános imákról
Róma, 1956. október 28.
Azok az igen gyászos események, melyek Kelet-Európa népeit sújtják,
különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot, amely most
egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai
lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik
számára drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi
méltóság és szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt.
Apostoli hivatalunkból fakadó tudat ösztönöz bennünket ezért arra,
hogy sürgető felhívással forduljunk hozzátok Tisztelendő Testvérek
és a rátok bízott nyájhoz, hogy testvéri szeretettől csatlakozzatok
hozzánk, könyörögjünk az Istenhez, esdjük ki Tőle, Akinek kezében
van a népek sorsa és vezetőinek nemcsak hatalma, hanem élete is, –
hogy legyen vége a hatalmas vérontásnak és ragyogjon fel végre az
igazi béke, amely igazságon, szereteten és igazi szabadságon
alapszik
Legyen végre világos mindenki előtt, hogy ha a nép rendje egyszer
felborul, azt nem lehet visszaállítani sem a halálosztó fegyverek
erejével, sem a polgárokra alkalmazott erőszakkal, mert az ő
legbelsőbb érzéseiket nem lehet elfojtani, sem pedig csalárd
elméletekkel, amelyek megrontják a lelket, megsértik az Egyház, a
polgári és a keresztény lelkiismeret törvényeit. Az igazi
szabadság iránti sóvárgást sohasem lehet külső erőszakkal
elfojtani.
Rendkívül komoly körülmények között, melyek a keresztény nyáj egy
részét annyira sújtják, kedves emlékek jutnak eszünkbe. Midőn 20
évvel ezelőtt elődünk XI. Piusz legátusaként Budapestre mentünk,
hogy részt vegyünk az Eucharisztikus világkongresszuson, melyet
akkor ott tartottak meg, nagy örömmel és vigasztalással láttuk,
hogy a szeretett magyar katolikusok mily nagy áhítattal és mély
tisztelettel követik a legméltóságosabb Oltáriszentséget, midőn
azt a város utcáin körmenetben vitték. Biztosak vagyunk abban,
hogy ugyanaz a hit, az isteni Megváltó ugyanilyen szeretete lángol
fel ismét ennek a népnek a lelkében, annak ellenére, hogy azok,
akik az istentelen kommunizmust rájuk erőszakolták, minden
eszközzel arra törekedtek, hogy kitöröljék lelkükből atyáik
vallását.
Ezért szilárdan hiszünk abban, hogy ez az igen nemes nép, még
ebben a szörnyű felfordulásban is, melynek közepén találta magát,
imával fordul az Istenhez, hogy kieszközölje az igazságos renden
alapuló, annyira óhajtott békét. Biztos reményünk továbbá az is,
hogy minden igaz keresztény, a világ bármely részében éljen is,
csatlakozik imáival az oly sok bajtól és igazságtalanságtól
sújtott testvéreinek könyörgéséhez és ezzel tanúsítja a szeretet
nagy közös kötelékét. Különösen buzdítjuk erre az imahadjáratra
azokat, akikre különös gyengédséggel tekintünk – hiszen ugyanúgy
kell tennie földi helytartójának is, ahogyan maga az isteni
Üdvözítő tett –, azokra, akik éveik első virágjában pompáznak
ártatlanságban, kedvességben és bájosságban, különösen nagy
reményt fűzünk ezeknek a kicsinyeknek az imádságához, mert ebben
az annyi bűntől beszennyezett világban már valamiképpen az
angyalokat kell szóhoz juttatni. Velük együtt minden keresztény
hívja segítségül a Boldogságos Szűz Mária hatalmas pártfogását,
mely olyan értékes az Isten előtt, hiszen ő isteni Megváltónk
anyja és a mi szeretett édesanyánk is.
Nincs kétségünk aziránt, hogy minden ember a városokban és
községekben, sőt még a legtávolabbi falvakban is, ahol csak
világít az Evangélium fénye – minden keresztény, főleg pedig a
kisgyermekek – egész lelkükkel felelnek atyai buzdításunkra,
melyhez a tietek is csatlakozni fog, úgy hogy Isten kegyelmének
befolyásával és segítségével, melyet oly sok könyörgő hang,
valamint Szűz Mária közbenjárása esdett ki, a szeretett magyar
nép, melyet oly sok szomorúság sújtott és oly sok vér öntözött,
éppúgy mint Kelet-Európa népei, akiket megfosztottak vallási és
polgári szabadságuktól, boldogan és békésen szabhatnak igazságos
rendet társadalmi életüknek, biztosítva Istennek és Jézus
Krisztusnak, az isteni Király törvényeit, akinek országa „az
igazság és béke országa, a szentség és kegyelem országa, az
igazság és kegyelem országa.” (Krisztus Király prefáció.)
Ettől a reménytől lelkesítve, mindnyájatoknak Tisztelendő Testvérek
s a gondotokra bízott nyájaknak, különösen pedig mindazoknak, akik
Magyarországon és Kelet-Európa többi országaiban nehéz körülmények
között és annyi baj által sújtva élnek, egész szívünkkel küldjük
apostoli áldásunkat.
XII. Piusz
|