LAETAMUR ADMODUM XII. Piusz pápa
az 1956-os magyar forradalom eseményeivel foglalkozó második
enciklikája
Róma, 1956. november 2.
Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus
világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen
csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó „LUCTUOSISSIMI
EVENTUS” kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal
ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani
Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan
gyermekek imáin és úgy látszik végre megengedi, hogy felderengjen
az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala
Lengyelország és Magyarország népei számára.
Nem kisebb örömmel vettük tudomásul, hogy szeretett fiainkat. S.
Wyszynski bíborost, Varsó érsekét, valamint Mindszenty József
bíborost, esztergomi érseket, akiket a múltban eltávolítottak
székükből, visszaállítottak méltóságukba és felelős hivatalukba,
ahol örvendező tömegek fogadták őket diadalmas üdvözléssel, miután
ártatlannak és igazságtalanul megvádoltnak jelentették ki őket.
Reményt táplálunk aziránt, hogy ez jó előjele mindkét országban az
újjászervezésnek és a béke megteremtésének, az eddiginél józanabb
és tökéletesebb elgondolás alapján. Ezért mégegyszer azzal
fordulunk ezen országok valamennyi katolikusához, hogy hozzák
összhangba erőiket, csoportosuljanak törvényes pásztoraik köré és
így szorgalmas munkával ennek a szent ügynek továbbvitelére és
megerősítésére szenteljék magukat. Mert ha egy ilyen alkalmat
elszalasztanak, akkor sohasem fogják tudni elérni az igazi békét.
Azonban egyik félelmünk még le sem csillapult lelkünkben, máris
másik aggasztó helyzet állt elő. Amint tudjátok, Tisztelendő
Testvérek, a középkeleten egy másik harci cselekménynek a lángjai
csapnak fel fenyegetően, nem messze a Szentföldtől, ahova
leszálltak egykor Isten angyalai az égből és az isteni Gyermek
jászola fölött lebegve békét hirdettek a jóakaratú embereknek. (Lk
2,14) Mi, aki egyforma atyai szeretettel ölelünk át minden népet,
nem tehetünk mást, mint imádkozunk a kegyelmek Atyjához és minden
vigasztalás Istenéhez (2Kor 1,13) és sürgetünk mindnyájatokat,
hogy imáitokat egyesítsétek a mienkkel, hiszen „harci fegyvereink
nem földi, hanem isten erejűek” (uo. 10,46). Egyedül belé
helyezzük reményünket, aki mennyei fényével meg tudja világosítani
az emberek elméjét, feldühödött akaratukat jobb belátásra bírja,
hogy így helyreálljon a jogos rend a nemzetek között, mindnagyobb
kölcsönös előnyükre, mindig biztosítva az érdekelt felek törvényes
jogait. Minden embernek, különösen azoknak, akik népek sorsát
tartják kezükben, szem előtt kell tartania, hogy háborúból sohasem
származhat tartós jó, de annál inkább rengeteg baj és
szerencsétlenség.
Az emberek között felmerült nézeteltéréseket sohasem lehet
hadseregekkel, mészárlással, rombolással megoldani, hanem csak
méltányossággal, törvényességgel, okossággal és igazságossággal.
Ha az igazi béke utáni vágytól hajtott bölcs emberek összegyűlnek,
hogy ilyen komoly problémájukkal foglalkozzanak, minden kétséget
kizáróan arra kell kényszerítve érezniök magukat, hogy az
igazságosság útját válasszák és ne az erőszak meredek lejtőin
kalandozzanak, ha megfontolják, hogy milyen nagy veszélyei
lehetnek egy háborúnak, amely kis szikrából hatalmas tűzvésszé tud
fejlődni.
Szeretnénk felhívni a kormányok figyelmét ezen veszedelmes válság
idején mindarra, amiről szóltunk. Nem tudunk kételkedni abban,
hogy meg vannak győződve arról, hogy semmi más érdek nem vezet
bennünket, hogy így tegyünk, mint minden ember közös java, s a
közjólét, mely sohasem fog virágozni, ha testvérvér öntözi.
Így tehát, mint már mondottuk, különösen Isten gondviselésébe és
kegyelmébe vetjük reményünket és sürgetünk benneteket, Tisztelendő
Testvérek, hogy ne szűnjetek meg bátorítani és támogatni az
imahadjáratot, amelynek, valamint Szűz Mária közbenjárásának
hatására az Úr kegyesen megadja, hogy a háború veszélye megszűnik,
a nemzetek közötti nézeteltérés kedvező megoldásra jut, az Egyház
isteni Alapítója által szentesített jogait biztosítják mindenki
javára és „a népek minden családja, akiket a bűn sebe elszakított
egymástól, az Ő édes uralmának hódol.” (Krisztus Király ünnepének
könyörgése)
Végül egész szívünkkel küldjük nektek, Tisztelendő Testvérek, és a
gondjaitokra bízott nyájra, amely bizonyára hozzátok hasonlóan fog
válaszolni megújított buzdításunkra – apostoli áldásunkat, a mennyei
kegyelmek hordozóját és atyai jókívánságaink bizonyítékát.
XII. Piusz
|