|
Körlevél a Szent Pál-év megnyitása alkalmából Szent Péter és Pál apostolok ünnepén ebben az esztendőben különös figyelemmel és szeretettel fordulunk a nemzetek apostola, Szent Pál felé, aki 2000 éve született. Az apostolok közül az ő életéről és jellemvonásairól tudunk a legtöbbet. Tarzuszban született, Benjamin törzséhez tartozó zsidó családban, római állampolgárként. Ifjú korában komoly vallási nevelést kapott. A farizeusi hagyományokat Jeruzsálemben a híres rabbitól, Gamálieltől sajátította el.
Jézust valószínűleg sohasem látta földi működése idején, de a
megszületett fiatal keresztény egyháznak elszánt üldözője lett, és
jelen volt Szent István diakónus megkövezésénél. A föltámadt Jézus
megjelent neki a Damaszkuszba vezető úton. Ekkor Jézus kinyilatkoztatta
neki a keresztény hit igazságait és kijelölte különleges szerepét a
pogányok térítésében. Ettől kezdve egész életét Krisztus szolgálatának
szentelte. Szent Péterrel megismerkedve jóváhagyást kapott apostoli
munkájához. Kirajzolódik előttünk három missziós útja Kis-Ázsiában,
Görögországban és Macedóniában. Részt vett az Anyaszentegyház első
apostoli zsinatán, amely nagy jelentőségű volt, mert döntése alapján a
zsidó vallási törvények többé nem kötelezték a pogányságból megtért
keresztényeket. Ezután az Egyház nagy lendületet vehetett a pogányok
keresztény hitre térítésében.
Azt is tudjuk Szent Pál életéről, hogy Jeruzsálemben letartóztatták,
börtönbe zárták, majd Rómába küldték, mert római állampolgárként
fellebbezett a császárhoz. Ottani házi őrizetéből kiszabadulva a
hagyomány szerint az akkor ismert világ végső határáig, a mai
Spanyolországig is eljutott, majd ismét börtönbe került, és a Néró-féle
keresztényüldözés vértanúja lett. Ez a Krisztus születése utáni 67.
évben történt, egy napon Szent Péter apostol vértanúhalálával.
Mi maradt ránk gazdag örökségéből? Az általa alapított egyházközségek a
történelem viharaiban felmorzsolódtak, de a hozzájuk intézett levelei
örök időszerűséggel tanítanak bennünket, mai keresztényeket is.
Fennmaradt életének példája is: Krisztus iránti mérhetetlen szeretete,
amellyel a vértanúságot is vállalta, és ezáltal lett a hithirdetésnek,
az evangelizációnak égi pártfogója.
Pál szenvedélyes, tüzes lelkű ember volt, akinek a lelki fejlődése
tanulságos és megszívlelendő módon jól követhető a Szentírásból.
Megtérésekor azt kérdezte a föltámadt Krisztustól: „Ki vagy te, Uram?
(…) Uram, mit akarsz tőlem, mit cselekedjek?” (ApCsel 9,5-6) Az Úr
Jézus Ananiás tanítvány által tudtára adta, hogy hirdetnie kell az Úr
nevét a pogányok között, és sokat kell szenvednie. Ettől kezdve egy
gondolat vezérelte, hogy a keresztre feszített és föltámadt Krisztust
hirdesse (1Kor 2,2), valamint, hogy saját életét is Jézus példája
szerint alakítsa. Azt írta a legkedvesebb egyházközségében, Filippiben
élő híveknek: „Jézus Krisztus magához ragadott (…) felejtem, ami
mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom” (Fil 3,13). „Hasonló
akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való
föltámadásra” (Fil 3,11).
Egyszerre tudta önmagáról, hogy különleges kiváltságban részesült, az
összes egyház gondja reá nehezedik (vö. 2Kor 11,28), ezért nagyon sok
áldozatot hozott értük. Másrészt élt benne a bűntudat, mert Krisztus
Egyházát üldözte, de tisztában volt vele, hogy mindent Isten
kegyelmének köszönhet. Élete végén ezért elmondhatta: „Élek ugyan, de
nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Saját szenvedésével pedig
kiegészítette Krisztus szenvedését.
Az Egyházat, Krisztus testét az emberi testhez hasonlította, amelyben
mindenkinek megvan a maga feladata (vö. 1Kor 12). Az egyházi
elöljárókat, akik közül Timóteus és Titusz állandó munkatársai voltak,
az általa alapított püspökségek élére állította. De ugyanígy a világiak
értékes munkáját is (pl. Aquilla és Prisca) felhasználta Krisztus
testének építésében. Szentírásunk 14 levelét őrzi, amelyekben először
foglalkozik elvontabb teológiai kérdésekkel, megmagyarázza Jézus
tanítása alapján az Ószövetség és az Újszövetség kapcsolatát az
üdvösség történetében. Majd kifejti az evangéliumi tanítást Krisztus
személyéről, a megváltásról, a megigazulásról, az Egyházról, a
keresztségről és az Eucharisztiáról. Megingathatatlan erővel hirdeti a
feltámadást, amely keresztény életünk alapja. A Krisztus-követés a vele
való kegyelmi életközösségből és a Szentlélek ajándékai által
megvalósított erényekből formálódik. Ezzel kapcsolatosan sok gyakorlati
tanácsot ad az akkori társadalom minden rétegét megszólítva.
Ha az apostol leveleit olvassuk, bennünket is átjár az a buzgóság,
amely őt Krisztus követésében állandóan sürgette.
Szent Pál évében elmélkedjünk gyakrabban hozzánk szóló tanításáról és
intelmeiről, amelyek nem mindig könnyen érthetőek, hiszen Krisztus
felfoghatatlan gazdagsága (vö. Ef 3,8) egy élethosszig tartó úton
vezet, míg el nem jutunk a teljes megértésre (vö. Kol 2,2). Maga az
apostol írja világhíressé lett szeretet-himnuszának végén: „Ma még csak
tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre” (1Kor 13,12).
Amit azonban megvalósíthatunk és a legmagasztosabb úton vezet
bennünket, az a szeretet. Az az erény, amely egyszerre földi és
mennyei, emberi és isteni, ideig való és örök.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
|
|
|
Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Jn 6,60-69
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|