|
Üzenet a 2009. évi missziós világnapra XVI. Benedek pápa
Fényében járnak a nemzetek
Ezen a misszióknak szentelt vasárnapon mindenekelőtt hozzátok
fordulok püspök és paptestvéreim, és hozzátok is, testvéreim Isten
népében. Mindenkit arra buzdítok, hogy újítsa meg magában Szent
Pálnak, a Népek Apostolának nyomdokán Krisztus missziós küldetésének
tudatát: „tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19).
„Fényében járnak a nemzetek” (Jel 21,24). Az Egyház küldetésének
célja ugyanis az, hogy az evangélium fényével árasszon el minden
népet az Isten felé vezető történelmi útján, és így benne valósítsák
meg egészen önmagukat, és benne teljesedjenek ki. Szenvedélyes
vágyat kell éreznünk aziránt, hogy elárasszunk minden népet Krisztus
fényével, amely az Egyház arcán ragyog, azért, hogy a szerető Isten
atyasága alatt mindenki az emberiség egyetlen családjába gyűljön
össze.
Krisztus tanítványai a világ minden részén ebben a távlatban
tevékenykednek, fáradoznak, hordozzák a szenvedés terheit és
ajándékozzák oda életüket. Ismét határozottan megerősítem, amit
tiszteletre méltó elődeim többször mondtak: az Egyház nem azért
végzi tevékenységét, hogy kiterjessze hatalmát vagy megerősítse
uralmát, hanem azért, hogy mindenkinek elvigye Krisztust, a világ
üdvösségét. Nem akarunk mást, mint az emberiség szolgálatába
helyezni magunkat, legfőképpen azok szolgálatába, akik a legjobban
szenvednek és kitaszítottak, mert hisszük, hogy „az evangéliumot
hirdetni korunkban kétségkívül nemcsak a keresztény világ számára
fontos, de az egész emberiség javát is szolgálja” (Evangelii
nuntiandi, 1), amely [az emberiség] „csodálatos eredményeket ért el,
de úgy tűnik, közben elvesztette a végső valóságok és saját élete
értelmét” (Redemptoris missio, 2).
1. Minden nép meghívást kapott az üdvösségre
Valójában az egész emberiségnek az a lényegi hivatása, hogy
visszatérjen forrásához, az Istenhez. Csakis benne találja meg végső
kiteljesedését azáltal, hogy Krisztusban az egész teremtett világ
helyreáll. A szétszóródás, a különbözőségek, a konfliktusok, az
ellenségeskedés a kereszt vére által eljutnak a megbékélésre, a
kiengesztelődésre és az egységre.
Az új kezdet már elindult Krisztus feltámadásával és
felmagasztalásával, aki mindent magához vonz, megújít és Isten örök
örömében részesít. Az új teremtés jövője már itt ragyog világunkban,
és – bár ellentmondások és szenvedések között – megcsillantja egy új
élet reményét. Az Egyház küldetése, hogy reménnyel „fertőzzön meg”
minden népet. Ezért Krisztus meghívja, megigazulttá teszi,
megszenteli és elküldi tanítványait, hogy hirdessék Isten országát,
hogy minden nemzet Isten népévé váljon. Csak ebben a küldetésben
lehet megérteni az emberiség valódi történelmi útját és csak ebben
hiteles igazán. Az egyetemes küldetésnek az Egyház életének állandó
alapjává kell válnia. Az evangélium hirdetésének, ahogy Pál
apostol számára, számunkra is elsődleges és halaszthatatlan
feladattá kell válnia.
2. A zarándok egyház
A határokon túlívelő egyetemes Egyház felelősnek érzi magát, hogy
egész népeknek hirdesse az evangéliumot (vö. Evangelii nuntiandi,
53). Az Egyháznak, mely hivatásából adódóan a remény csírája,
Krisztus szolgálatát kell folytatnia a világban. Küldetését és
szolgálatát nem azoknak az anyagi vagy akár lelki szükségleteknek a
mértéke határozza meg, amelyek az evilági létre korlátozódnak, hanem
a földi léten túlmutató (transzcendens) üdvösség, amely Isten
országában valósul meg (vö. Evangelii nuntiandi, 27). Ez az ország,
bár a maga teljességében eszkatologikus és nem ebből a világból való
(vö. Jn 18,36), ebben a világban is jelen van, és a
történelemben az igazságosság, a béke, az igazi szabadság és minden
ember méltósága tiszteletének erejét jelenti. Az Egyház arra
törekszik, hogy átalakítsa a világot a szeretet evangéliumának
hirdetésével, „mely ezt a sötét világot újra meg újra
megvilágosítja, és erőt ad nekünk az élethez és a tevékenységhez és…
ezáltal ahhoz, hogy Isten világosságát a világba hozzuk” (vö. Deus
caritas est, 39). Ezzel az üzenettel is arra hívom az Egyház minden
tagját és intézményét, hogy ebben a küldetésben és szolgálatban
vegyen részt.
3. Missio ad gentes (Népek missziója)
Az Egyház küldetése tehát az, hogy meghívjon minden népet az
üdvösségre, amelyet Isten megtestesült Fián keresztül valósított
meg. Ezért szükséges, hogy megújult elkötelezettséggel hirdessük az
evangéliumot, amely a szabadság, a fejlődés, a testvériség, az
egység és a béke kovásza” (Ad gentes, 8). Szeretném „ismételten is
hangsúlyozni, hogy az Egyház lényegi küldetése hirdetni az
evangéliumot minden embernek” (Evangelii nuntiandi, 14). Ezt a
feladatot, küldetést a mai társadalom átfogó és mélyre ható
átalakulása különösen is sürgeti. Az emberek örök üdvösségéről van
szó, amely az emberi történelemnek és a világegyetemnek célja és
beteljesedése. A Népek Apostolának példájától indíttatva tudatában
kell lennünk, hogy Istennek sok embere van mindazokban a városokban,
melyekben napjaink apostolai járnak (vö. ApCsel 18,10). „Mert az
ígéret mindazoknak szól, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi
Urunk, Istenünk” (ApCsel 2,39).
Az egész Egyháznak el kell köteleznie magát a népek
missziójában, amíg Krisztus üdvözítő uralma teljesen meg nem
valósul: „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll”
(Zsid, 2,8).
4. Hivatásunk evangelizálni akár a vértanúság árán is
Ezen a misszióknak szentelt napon megemlékezem imáimban azokról,
akik életüket kizárólagosan az evangelizálás munkájának szentelték.
Különösképpen megemlítem azokat a helyi egyházakat és
misszionáriusokat, akik Isten országáról olyan üldözési helyzetekben
tanúskodnak és terjesztik azt, ahol az elnyomás különböző formái
uralkodnak, a társadalmi diszkriminációtól kezdve a börtönig, a
kínzásig és a halálig. Nem kevesen vannak azok, akiket napjainkban
az Ő „neve” miatt ölnek meg. Megrendítően időszerű ma is, amit
tiszteletre méltó elődöm, II. János Pál írt: „A jubileumi emlékezet
azonban meglepő látványt tárt elénk, rámutatott, hogy korunkban is
igen sok az olyan tanú, aki – így vagy úgy – ellenséges
környezetben, üldözések közepette is az evangéliumot élte, s gyakran
még a vértanúság próbáját is kiállta” (Novo millenio ineunte, 41).
A Krisztus küldetésében való részvétel ugyanis meghatározza az
evangélium hirdetőinek életét is, ugyanaz a sors vár rájuk, mint
Mesterükre. „Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a
szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”
(Jn 15, 20). Az Egyház ugyanazt az utat járja, mint Krisztus, és
ugyanúgy elszenvedi a sorsát, mert nem emberi logika alapján
cselekszik, nem a saját erejére számít, hanem követi a keresztutat,
és az Atya iránti gyermeki engedelmességben tanúvá és útitárssá
válik az emberiség számára.
Mind az ősi, mind az új alapítású helyi egyházakat emlékeztetem,
hogy az Úr a föld sójává és a világ világosságává tette őket, és
arra hívja, hogy terjesszék Krisztust, a népek világosságát a föld
legvégső határáig. A népek missziója pasztorális terveik alapját
kell, hogy alkossa.
Köszöntemet fejezem ki a Pápai Missziós Műveknek és bátorítom őket
nélkülözhetetlen munkájukban, amellyel biztosítják a lelki
megerősítést, a missziós képzést és az anyagi támogatást a fiatal
egyházaknak. Ezeken a pápai intézményeken keresztül, az adományok
megosztása által, az egymásról való gondoskodásban és a közös
missziós tervezésben csodálatosan megvalósul a közösség a helyi
egyházak között.
5. Befejezés
A missziós lendület mindig helyi egyházaink elevenségének jele volt
(vö. Redemptoris missio, 2). Mindazonáltal újra meg kell
erősítenünk, hogy az evangelizáció a Szentlélek műve, és még mielőtt
tettekben megnyilvánulna, tanúságtétel és Krisztus világosságának
kisugárzása a helyi egyház részéről (vö. Redemptoris missio, 26),
amely elküldi misszionáriusait határain túli területekre. Ezért
kérek minden katolikust, hogy imádkozzon a Szentlélekhez, hogy az
Egyházban növekedjen a misszió iránti szenvedély Isten országának
terjesztéséért, illetve a missziósoknak és azoknak a keresztény
közösségeknek a támogatásáért, akik a frontvonalon végeznek missziót
gyakran ellenséges környezetben és üldöztetések között.
Egyidejűleg arra is hívok mindenkit, hogy anyagi támogatáson
keresztül kézzel fogható jelét adja a helyi egyházak közötti
közösségnek, különösen ebben a válságos időszakban, amelyet az
emberiség jelenleg átél, hogy lehetővé tegyük a fiatal egyházaknak,
hogy a szeretet evangéliumának fényével árasszák el a népeket.
Vezessen minket missziós tevékenységünkben Szűz Mária, az Új
Evangelizáció Csillaga, aki a világnak ajándékozta Krisztust, a
népek világosságát, hogy elvigye az üdvösséget „a föld végső
határáig” (ApCsel 13,47).
Áldásomat adom mindenkire.
Vatikán, 2009. június 29.
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,1-6
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|