Üzenet a 25. ifjúsági világnapra XVI. Benedek pápa
„Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
2010. március 28-án, virágvasárnap
Kedves barátaim!
Erre az évre esik a Tiszteletre Méltó II. János Pál pápa
kezdeményezésére alapított Ifjúsági Világnap huszonötödik
évfordulója, amely a világ hívő fiataljainak éves találkozójául
szolgál. Prófétai kezdeményezés volt ez, amely bőséges gyümölcsöt
hozott, lehetővé téve, hogy a fiatal keresztény generációk
találkozzanak egymással, meghallgassák Isten igéjét, felfedezzék
az Egyház szépségét és olyan erős hitélményekben részesüljenek,
amelyek sokakat arra a döntésre késztettek, hogy teljesen
Krisztusnak szenteljék magukat.
A jelenlegi, XXV. Ifjúsági Világnap egy fontos állomás a
következő világtalálkozó felé vezető úton, amelyet 2011
augusztusában Madridban tartunk, és ahol reményeim szerint sokan
élhetitek majd meg a kegyelem ajándékát.
Az ünnepre való felkészülés jegyében szeretnék ajánlani nektek
néhány szempontot a világnap idei témájával kapcsolatban: Jó
Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? (Mk
10,17), amelyet Jézus és a gazdag ifjú találkozásának evangéliumi
jelenetéből vettünk; ezzel a témával már
II. János Pál pápa is foglalkozott 1985-ben egy gyönyörű levélben,
amelyet akkor először intézett a fiatalokhoz.
1. Jézus találkozik egy fiatallal
„Amikor [Jézus] útnak indult – olvashatjuk Szent Márk
evangéliumában –, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte,
és úgy kérdezte: ’Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?’ ’Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem
jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld
apádat és anyádat!’ ’Mester – válaszolta –, ezeket mind
megtartottam kora ifjúságomtól fogva.’ Jézus ránézett és
megkedvelte. ’Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj,
add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz
az égben, aztán gyere és kövess engem!’ Ennek hallatára az
elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.“ (Mk
10, 17-22).
Ez a történet szépen mutatja, milyen nagy figyelemmel fordult
Jézus a fiatalok felé, felétek, várakozásaitok, reményeitek felé,
és megmutatja azt is, mennyire vágyik arra, hogy személyesen
találkozzon veletek, és párbeszédbe elegyedjen minden egyes
fiatallal. Hiszen Krisztus megszakítja az útját, hogy
válaszolhasson az őt megszólító fiatal kérdésére. Szívesen áll
rendelkezésére annak, aki ég a vágytól, hogy a „Jó Mesterrel”
beszélhessen, hogy tőle tanulhassa meg, hogyan járja végig az élet
útját. Elődöm ezzel az evangéliumi részlettel akart arra buzdítani
benneteket, hogy „talán így könnyebb lesz nektek a saját
beszélgetéseteket Jézussal folytatni; olyan beszélgetést, amely
alapvető és lényeges a fiatalok számára”. (Dilecti Amici, 2.)
2. Jézus ránézett és megkedvelte
Az evangéliumi történetben Szent Márk kihangsúlyozza, hogy „Jézus
ránézett és megkedvelte” (Mk 10,21). Az Úr tekintetében rejtőzik e
különleges találkozás és az egész keresztény tapasztalat lényege.
Valóban, a kereszténység elsősorban nem erkölcsi tanítás, hanem
Jézus Krisztus megtapasztalása, aki személy szerint szeret minket,
fiatalokat és időseket, szegényeket és gazdagokat; akkor is szeret
minket, amikor hátat fordítunk neki.
A jelenetet magyarázva II. János Pál pápa a fiatalokhoz fordulva
hozzátette: „Kívánom, hogy megélhessétek Krisztusnak ezt a
tekintetét! Kívánom, hogy megismerhessétek az igazságot, hogy ő,
Krisztus szeretettel tekint rátok!” (Dilecti Amici, 7.).
Szeretettel, amely a kereszten annyira teljes és mindenre
kiterjedő formában nyilvánul meg, hogy Szent Pál csodálattal írja:
„szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20). „Az a
tudat, hogy az Atya minket már szeretett az ő fiában, hogy
Krisztus mindenkit állandóan szeret – írja szintén II. János Pál
pápa – ez szilárd tartást ad egész emberi egzisztenciánknak” (Dilecti
Amici, 7.), és lehetővé teszi, hogy sikerrel vegyünk minden
akadályt: bűneink felismerését, a szenvedést, a csüggedést.
Ebben a szeretetben találjuk meg a keresztény élet forrását és az
evangelizáció alapvető okát: ha valóban találkoztunk Jézussal, nem
tehetünk mást, mint hogy tanúságot teszünk róla mindazoknak,
akiknek a tekintete még nem találkozott az övével!
3. Az élet céljának felfedezése
Az evangéliumi fiatalban észrevehetünk egy olyan vonást, amelyhez
hasonló bennetek is megvan. Ti is mind tele vagytok tehetséggel,
energiával, álmokkal, reményekkel: bőven áradó forrásokkal! Maga
az életkorotok is valódi kincs, nemcsak nektek, hanem másoknak is,
az Egyháznak és a világnak.
A gazdag ifjú azt kérdi Jézustól: „Mit tegyek?”. Az életszakasz,
amelyben most vagytok, a felfedezések ideje: az Istentől kapott
adományok és felelősségeitek felfedezéséé. Ezen kívül pedig
meghatározó választások ideje, hogy kiépíthessétek életetek útját.
Most van itt az ideje, hogy felvessétek a lét valódi értelmének
kérdését, és elgondolkodjatok: „Elégedett vagyok az életemmel? Nem
hiányzik belőle valami?”.
Csakúgy, mint az evangéliumi fiatal, talán ti is
megtapasztaljátok a bizonytalanságot, a szorongást és a
szenvedést, és ezek arra indítanak benneteket, hogy a középszerű
életnél többről álmodjatok. Ezek felvetik bennetek a kérdést: min
múlik a sikeres élet? Mit kell tennem? Mi lehet az én életem
célja? „Mit kell tennem, hogy életemnek meglegyen a teljes értéke
és értelme?” (Dilecti Amici, 3.)
Ne féljetek szembenézni ezekkel a kérdésekkel! Nem fognak
felülkerekedni rajtatok, azokat a nagy vágyakat fejezik ki,
amelyek szívetek mélyén laknak. Épp ezért meghallgatást nyernek.
Ezeket a kérdéseket nem felületesen kell megválaszolni, hanem úgy,
hogy eleget tegyenek az életre és a boldogságra vonatkozó
elvárásaitoknak.
Ahhoz, hogy felfedezzétek azt az életcélt, amely teljesen
boldoggá tehet titeket, hallgassatok Istenre, akinek
mindannyiótokra megvan a szeretet-terve. Kérdezzétek meg tőle
bizalommal: Uram, mi a te teremtői és atyai terved az életemmel
kapcsolatban? Mi a te akaratod? Szeretném teljesíteni.” Biztosak
lehettek benne, hogy válaszolni fog. Ne féljetek a választól!
„Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.” (1Jn 3,20)
4. Gyere és kövess engem!
Jézus arra hívja a gazdag ifjút, hogy lépjen túl személyes vágyai
és tervei megvalósításán: „Gyere és kövess engem!” A keresztény
hivatás az Úr szeretet-felajánlásából származik, és csak a
szeretet válaszának köszönhetően valósulhat meg: „Jézus arra hívja
tanítványait, hogy teljesen ajánlják fel életüket, emberi számítás
és haszonlesés nélkül, feltétel nélküli bizalommal Istenben. A
szentek elfogadják ezt a meghívást, és alázatos szelídséggel
követik a keresztre feszített és feltámadt Krisztust.
Tökéletességük, amely a hit logikája szerint emberi ésszel olykor
felfoghatatlan, abban lakozik, hogy nem önmagukat helyezik a
középpontba, hanem az evangélium szerint élve azt választják, hogy
az árral szemben haladnak.” (XVI. Benedek homíliája a
boldoggáavatások alkalmából, L’Osservatore Romano, 2009. október
12-13., 6. o.).
Oly sok tanítványának példáján keresztül ti is örömmel
fogadhatjátok, kedves barátaim a meghívást Krisztus követésére,
hogy intenzív, gyümölcsöző módon éljetek a világban. Valóban, a
keresztség által Jézus mindenkit arra hív, hogy konkrét tettekkel
kövesse őt, hogy mindennél jobban szeresse, és felebarátain
keresztül szolgálja őt. A gazdag ifjú sajnos nem fogadta el a
meghívást, és szomorúan távozott. Nem volt elég bátorsága ahhoz,
hogy elszakadjon az anyagi javaktól azért, hogy megtalálja a Jézus
által kínált még nagyobb javakat.
Az evangéliumi gazdag ifjú szomorúsága mindenki szívében
megszületik, akinek nincs bátorsága követni Krisztust, nincs
bátorsága meghozni a helyes döntést. De sosincs késő válaszolni
neki!
Jézus soha nem fárad bele abba, hogy szeretettel fordítsa felénk
tekintetét, és tanítványai közé hívjon; de egyesektől ennél
radikálisabb döntést vár. A jelenleg is tartó papság évében arra
szeretném buzdítani a fiatalokat, hogy figyeljenek, nem tartogat-e
számukra az Úr egy nagyobb ajándékot, a papi szolgálat útján.
Kérem őket, fogadják áldozatkészen és lelkesen a szeretet e
különleges jelét, és egy pap vagy lelki vezető segítségével
induljanak el ezen a megkülönböztetett úton. Ne féljetek, kedves
fiúk és lányok, ha az Úr a szerzetesi, misszionáriusi életre vagy
különleges, megszentelt életre hív benneteket: ő valódi örömmel
ajándékozza meg azt, aki bátran válaszol neki!
Kérem azokat is, akik a házasságra éreznek hivatást, hogy
fogadják hittel azt, igyekezzenek szilárd alapokat teremteni
ahhoz, hogy megélhessék a nagyszerű, hűséges szerelmet, amely
nyitott az élet ajándékára. Ez a hivatás gazdagság és kegyelem a
társadalom és az Egyház számára.
5. Fordulj az örök élet felé
„Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”. Az evangéliumi
fiatal kérdése nagyon távol áll sok mai fiatal érdeklődésétől,
mivel, ahogy elődöm megjegyezte, „Nem az a generáció vagyunk-e,
amelynek a látóhatárát teljesen a világ és az előrejutás igénye
tölti ki?” (Dilecti Amici, 3.). De az „örök élet” kérdése
gyakran felbukkan létünk fájdalmas pillanataiban, amikor
elveszítünk valakit, aki közel állt hozzánk, vagy amikor
sikertelenséget tapasztalunk.
De mi az „örök élet”, amelyre a gazdag fiatal utal? Jézus mutatja
meg nekünk, amikor tanítványaihoz fordulva kijelenti:
„viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és
örömötöket nem veheti el tőletek senki” (Jn 16,22). Ezek a szavak
a vég nélküli boldogság izgalmas lehetőségére utalnak, arra az
örömre, hogy az isteni szeretet tölt be minket örökké.
A ránk váró biztos jövő felől való gondolkodás ad teljes értelmet
létünknek. Életcélunkat olyan horizontok felé irányítja, amelyek
nem korlátozottak és múlékonyak, hanem tágak és mélyek, és arra
vezetnek, hogy szeressük a világot – amelyet maga Isten is annyira
szeretett –, hogy munkálkodjunk fejlődésén a hitből és a reményből
születő szabadsággal és örömmel. Olyan horizontok ezek, amik
segítenek abban, hogy ne abszolutizáljuk a földi valóságot, hogy
érezzük, Isten még nagyobb távlatokat készít nekünk, és hogy Szent
Ágostonnal ismételjük: „Vágyakozzunk együtt a mennyei hazára,
sóvárogjunk a mennyei hazára, érezzük magunkat zarándoknak
idelent” (Kommentár Szent János evangéliumához, Homília 35,9). Az
1925-ben, 24 éves korában elhunyt Boldog Pier Giorgio Frassati,
tekintetét mereven az örök életre szegezve mindig azt mondta:
„Élni akarok, nem csak lenni!”, és egy barátjának küldött fotóra,
amely sziklamászás közben készült, ezt írta: „A magasba tartva”,
utalva ezzel nem csupán a keresztény tökélyre, de az örök életre
is.
Kedves fiatalok, arra kérlek titeket, hogy ne hagyjátok ki ezt a
szempontot életcélotokból: örök életre vagyunk hivatva. Isten arra
teremtett minket, hogy örökké vele legyünk. Ez segít majd teljes
értelmet adni választásaitoknak és minőséget életeteknek.
6. A parancsok, az igaz szeretet útja
Jézus a tízparancsolatra emlékezteti a gazdag ifjút, mint annak
feltételét, hogy „kincsed lesz az égben”. A tízparancsolat az
alapvető kiindulópont ahhoz, hogy szeretetben éljünk, világosan
meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, és felépítsük szilárd
és tartós életcélunkat. Jézus tőletek is megkérdezi, hogy
ismeritek-e a parancsolatokat, és törődtök-e azzal, hogy
gondolkodásotokat az isteni törvény szerint alakítsátok, illetve,
hogy a gyakorlatban is megvalósítjátok-e azt.
Persze olyan kérdésekről van szó, amelyek szembemennek a mai
mentalitással, amely értékektől, szabályoktól, objektív normáktól
mentes szabadságot kínál, és arra buzdít, hogy utasítsuk el a
pillanatnyi vágyak minden korlátját. De ez nem az igazi szabadság
felé vezető út. Ez a saját rabszolgájává teszi az embert, spontán
vágyai és olyan bálványok rabjává, mint a hatalom, a pénz, a
gátlástalan örömök és a világ csábításai, képtelenné téve őt a
szeretetre törekvő, veleszületett hivatása betöltésére.
Isten azért állítja elénk a parancsolatokat, mert az igazi
szabadságra akar nevelni, mert velünk akarja felépíteni a
szeretet, az igazság és a béke országát. Meghallgatni és
alkalmazni a parancsokat nem jelenti azt, hogy elszigetelődünk,
hanem azt, hogy megtaláljuk az igazi szabadság és szeretet útját.
A parancsolatok nem korlátozzák a boldogságot, hanem megmutatják,
hogyan találhatjuk meg azt. Jézus a gazdag ifjúval folytatott
beszélgetés elején emlékeztet rá, hogy az isteni törvény jó, mert
„Isten jó”.
7. Szükségünk van rátok
A mai fiataloknak rengeteg olyan problémával kell szembenézniük,
amelyek a munkanélküliségből, a biztos vonatkoztatási pontok és a
konkrét jövőkép hiányából adódnak. Időnként az a benyomásuk
támadhat, hogy tehetetlenek a jelenlegi válsággal és annak
következményeivel szemben. A nehézségek ellenére ne hagyjátok
magatokat elbizonytalanítani, ne adjátok fel álmaitokat! Inkább
tápláljátok szívetekben a testvériség, az igazság és a béke
vágyát. A jövő annak kezében van, aki határozott életcélt és
reményt keres, és megtalálja azt. Ha akarjátok, a ti kezetekben
lesz a jövő, mert azok az adományok és kincsek, amelyeket az Úr a
szívetekbe rejtett, és a Jézussal való találkozás formált, valódi
reményt adhatnak a világnak! A szeretetében való hit megerősít és
nagylelkűvé tesz titeket, megadja a bátorságot, amellyel derűsen
vághattok neki az élet útjának, és amellyel felvállalhatjátok
családi és hivatásbeli felelősségeteket. Törekedjetek arra, hogy
jövőtöket a komoly személyiségépítés és tanulás útján alakítsátok
ki, hogy hatékony és áldozatkész módon szolgálhassátok a köz
javát.
A nemrég megjelent, a teljes körű emberi fejlődésről szóló Caritas
in veritate című enciklikámban felsoroltam néhány nagy, mai
kihívást, amelyek sürgetőek és lényegesek világunk sorsára nézve:
ilyenek a Föld erőforrásainak kihasználása és a környezetvédelem,
a javak igazságos elosztása és a pénzügyi mechanizmusok
ellenőrzése, a szegény országokkal való szolidaritása az
emberiségnek, a világban pusztító éhínség elleni küzdelem, az élet
kultúrájának szolgálata, a népek közötti béke építése, a vallások
közötti párbeszéd és a tömegkommunikációs eszközök helyes
használata.
Olyan kihívások ezek, amelyekre válaszolnotok kell, hogy
igazságosabb és testvériesebb világot építhessetek. Kihívások,
amelyek igényes és szenvedélyes életcélt igényelnek, amelybe
beleveszitek minden kincseteket Isten terve szerint, amelyet előre
megrajzolt nektek. Ez nem azt jelenti, hogy hősies vagy különleges
tetteket kellene véghez vinnetek, hanem azt, hogy minden
tehetségeteket és képességeteket kamatoztatva folytonosan a hitben
és a szeretetben tevékenykedtek.
A papság évében arra bíztatlak titeket, hogy ismerjétek meg a
szentek, különösen a szent papok életét. Látjátok majd, hogy Isten
vezette őket, és napról napra találtak rá az útjukra, a hitben, a
reményben és a szeretetben. Krisztus mindannyiótokat arra hív,
hogy vele együtt munkálkodjatok, és vállaljátok felelősségeteket a
szeretet civilizációjának építésében. Ha az ő Igéjét követitek, a
ti utatok is megvilágosodik, és magas célokig vezet majd, amelyek
örömmel töltenek el és értelmet adnak életeteknek.
Szűz Mária, az Egyház Édesanyja kísérjen titeket oltalmával.
Megemlékezem rólatok imádságaimban, és szeretettel küldöm
áldásomat.
Vatikán, 2010. február 22.
XVI. Benedek pápa
|