|
Lelkipásztori levél az írországi katolikusokhoz XVI. Benedek pápa
2010. március 20.
1. Kedves Testvéreim, akik az írországi egyházhoz tartoztok, nagy
aggodalommal írok nektek az egyetemes egyház főpásztoraként.
Hozzátok hasonlóan engem is mélyen felkavartak azok a hírek, amelyek
szerint az ír egyház tagjai, különösképpen papok és szerzetesek,
törékeny lelkű fiúkkal és fiatalokkal szemben követtek el szexuális
visszaéléseket. Osztoznom kell a csalódottságban és az elárultság
érzésében, amelyet sokan éreztetek, amikor ezek a bűnös cselekedetek
a napvilágra kerültek, és ahogyan az ír egyház vezetői ezeket az
ügyeket kezelték.
Mint tudjátok, nemrégen elhívtam Rómába az ír püspököket, hogy
számoljanak be róla, hogyan néztek szembe ezekkel a múltbeli
ügyekkel és mutassák be, milyen lépéseket tettek, hogy megoldják ezt
a nehéz helyzetet. A római Kúria több főpapjával meghallgattam, amit
elmondtak egyenként és csoportban is, az elkövetetett hibák és a
tanulságok elemzése, s a különféle folyamatban lévő programok és
eljárások bemutatása kapcsán. Közös gondolkodásunk őszinte és
konstruktív volt. Bízom benne, hogy ennek eredményeképpen a püspökök
megerősödve folytatják most a múltban történt igazságtalanságok
helyrehozatalát, s a fiatalkorúakkal szemben elkövetetett szexuális
visszaélések kapcsán az igazságosság és az Evangélium tanítása fogja
vezetni cselekedeteiket.
2. A magam részéről, tekintettel e bűnök igen súlyos voltára és
arra, hogy gyakran elégtelen válaszok születtek e helyzetekre
országotok egyházi vezetői részéről, úgy döntöttem, hogy megírom a
számotokra e lelkipásztori levelet, hogy kifejezzem, mennyire közel
érezlek benneteket magamhoz és javasoljak számotokra egy olyan utat,
amely a gyógyulást, a megújulást és a jóvátételt jelentheti.
Valójában, amint hazátokban sokan hangsúlyozták, a kiskorúakkal
szembeni szexuális visszaélések sem Írországnak, sem az egyháznak
nem a sajátjai. Most mégis az a feladat vár rátok, hogy az írországi
katolikus közösségen belül lezajlott szexuális visszaélések
problémájával nézzetek szembe bátran és határozottan. Senki ne
gondolja, hogy ez a kínos helyzet rövid időn belül megoldódik.
Történtek pozitív, előrevivő lépések, ugyanakkor sokkal többet kell
még megtenni. Kitartásra és imára van szükség, és bíznunk kell Isten
kegyelmének gyógyító erejében.
Ugyanakkor kifejezésre kell juttatnom azt a meggyőződésemet is, hogy
ahhoz, hogy ebből a fájdalmas sebesülésből felépüljön, az írországi
egyház első feladata, hogy az Úr és az emberek előtt elismerje
azokat a súlyos bűnöket, amelyeket védtelen fiatalok ellen követtek
el. E tudatosság, amelyet az áldozatoknak és családjaiknak okozott
kár felett érzett őszinte fájdalom kell, hogy kísérjen, elvezet majd
a közös erőfeszítéshez, hogy biztosítani lehessen a fiatalok
védelmét a jövőben hasonló bűntényekkel szemben.
Miközben szembenéztek a jelen pillanat kihívásaival, arra is kérlek
benneteket, hogy emlékezzetek a „kősziklára, amelyből kivágtak
benneteket” (Iz 51,1). Gondoljatok azokra a nagylelkű és gyakran
hősies áldozatokra, amelyeket az elmúlt nemzedékek ír férfiai és
asszonyai hoztak az egyházért és a világért, s merítsetek ebből
lendületet az őszinte önvizsgálathoz és az egyéni és egyházi
megújulás határozott programjához. Azért imádkozom, hogy számos
szentjének közbenjárására és a bűnbánat által megtisztulva az ír
egyház túl tudjon lépni a mostani válságon és újra a mindenható
Isten, Fiában, Jézus Krisztusban, megnyilvánult igazságának és
jóságának meggyőző tanúja lehessen.
3. A történelem során az ír katolikusok a hazájukban és azon kívül
is a jó rendkívüli erejét hordozták. Nyugat-Európában olyan kelta
szerzetesek, mint Szent Kolumbán terjesztették az Evangéliumot és
rakták le a középkori szerzetesi kultúra alapjait. A szentségnek, a
szeretetnek és a transzcendens tudásnak a keresztény hitből származó
eszménye nyilvánult meg a templomok és a kolostorok építésében,
iskolák, könyvtárak és kórházak alapításában, amelyek megerősítették
Európa kulturális identitását. Az ír misszionáriusok erejüket és
ihletüket hazájuk egyházának szilárd hitéből, az erős vezetéséből és
egyenes erkölcsi magatartásából merítették.
A XVI. századtól kezdve a katolikusoknak sokáig kellett
üldöztetésben élniük Írországban, melynek során azért küzdöttek,
hogy veszélyes és nehéz körülmények között életben tartsák a hit
lángját. Plunkett Szent Olivér, Armagh vértanú püspöke a leghíresebb
Írország bátor fiai és lányai közül, akik készek voltak az életüket
is odaadni az Evangélium iránti hűségből. A katolikus egyház,
emancipációja után ismét szabadon növekedésnek indulhatott.
Számtalan személy és egész család őrizte meg a hitét az embert
próbáló időkben, s belőlük pattant ki a szikra, amely a XIX. század
írországi katolicizmusának nagy újjáéledését fellobbantotta. Az
egyház terjesztette el az iskoláztatást, különösen a szegények
körében, s ezzel nagyban hozzájárult az ír társadalom fejlődéséhez.
Az új katolikus iskolák gyümölcsei között a hivatások nagy száma is
szerepelt: papok, szerzetesnők és szerzetesek nemzedékei hagyták el
hazájukat, hogy más földrészeken szolgáljanak, különösen angol
nyelvterületen. Nem csupán hatalmas számuk, hanem hitük ereje és
lelkipásztori elkötelezettségük is csodálatra méltó volt. Számos
egyházmegye lehet hálás az ír papok és szerzetesek jelenlétéért,
különösen Afrikában, Amerikában és Ausztráliában. Hirdették az
Evangéliumot, plébániákat, iskolákat, egyetemeket és kórházakat
alapítottak és szolgálták a katolikusokat és a társadalmat
általában, különös odafigyeléssel a szegények iránt.
Írországban szinte minden családban volt valaki (egy fiú, egy leány,
egy nagynéni vagy egy nagybácsi), aki az egyháznak adta az életét.
Az ír családok nagyon méltó módon nagyra becsülik szeretteiket, akik
életüket odaadták Krisztusért, hitüket megosztották másokkal a
felebarátok és Isten szeretetteljes szolgálatában élve meg azt.
4. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben országotok egyházának a hitre
vonatkozó új és súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie, amelyek
az ír társadalom gyors átalakulásából és elvilágiasodásából adódott.
A társadalmi változás igen gyors volt, amely gyakran negatívan
hatott arra a hagyományos ragaszkodásra, amelyet a nép a katolikus
tanítás és értékek iránt érzett. Gyakran megesett, hogy
elhanyagolták azokat a szentségi és áhitatgyakorlatokat, amelyek a
hitet táplálják és képessé teszik a növekedésre, mint például a
gyakori szentgyónás, a mindennapos ima, az évenkénti
lelkigyakorlatok. Meghatározóvá vált ebben az időszakban még papok
és szerzetesek részéről is az a tendencia, hogy olyan világi
gondolkodásmódokat és ítéleteket tegyenek magukévá, amelyek nem
állnak kellő összefüggésben az Evangéliummal. A II. Vatikáni Zsinat
által szorgalmazott megújulás programját sokszor félreértették és
valójában az ekkor zajló mélyreható társadalmi változások közepette
egyáltalán nem volt könnyű meghatározni, milyen módon lehetne azt
véghezvinni. Különösképpen meghonosodott az a jó szándéktól
vezérelt, de téves irányzat, hogy elkerüljék a büntetőjogi
eljárásokat a kánonjogilag szabálytalan helyzetekben. Ebben az
általánosabb összefüggésben kell megpróbálnunk megérteni a
fiatalkorúakkal szembeni szexuális visszaélések lehangoló
problémakörét, amely nem kis mértékben járult hozzá a hit
megrendüléséhez és az egyház és tanítása iránti tisztelet
megcsappanásához.
Csak úgy állíthatunk fel világos diagnózist és találhatunk hatékony
kivezető utat, ha figyelemmel megvizsgáljuk a jelenlegi válságot
kiváltó számos okot. Nyilván ezek között tarthatjuk számon a
következőket: nem megfelelő folyamatok a papságra és szerzetességre
jelentkezők alkalmasságának megállapításában; elégtelen emberi,
erkölcsi, intellektuális és lelki képzés a szemináriumokban és a
noviciátusokban; a papság és más, tekintéllyel rendelkező személyek
előnyben részesítésének társadalmi tendenciája, valamint a helytelen
aggódás az egyház jó híréért és a botrányok elkerülése érdekében,
amelynek eredményeképpen a hatályos kánonjogi büntetéseket nem
alkalmazták és az egyes ember méltóságát nem óvták meg. Sürgetően
fel kell lépni ezeknek a tényezőknek a kiiktatása érdekében, amelyek
oly tragikus következményekkel jártak az áldozatok és családjaik
élete szempontjából és annyira elhomályosították az Evangélium
fényét, amennyire évszázadok üldöztetései után sem került sor.
5. Szent Péter székébe történt megválasztásom óta számos alkalommal
találkoztam a szexuális visszaélések áldozataival, s erre készen
állok a jövőben is. Velük időztem, meghallgattam a velük
történteket, magamévá tettem szenvedéseiket, imádkoztam velük és
értük. Pápaságom alatt korábban, az e tényekkel való szembenézés
szándékával azt kértem Írország püspökeitől 2006-os ad limina
látogatásuk során, hogy “állapítsák meg, mi az igazság a múltban
történtekkel kapcsolatban és hozzanak meg minden alkalmas
intézkedést, hogy elejét vegyék hasonlók megtörténtének a jövőben.
Biztosítsák, hogy az igazságosság elvei maradéktalanul
érvényesüljenek és főképpen gyógyítsák az áldozatokat és mindazokat,
akiket megráztak ezek az abnormális bűncselekmények” (Beszéd az ír
püspökökhöz, 2006 október 28).
E levelemmel arra buzdítalak mindnyájatokat, mint Isten népének
írországi tagjait, hogy gondolkodjatok el a sebeken, amelyeket
Krisztus teste kapott, s azokon az alkalmasint fájdalmas
gyógymódokon, amelyek szükségesek e sebek bekötözéséhez és
begyógyításához. Gondoljatok arra, hogy egységre és szeretetre,
kölcsönös segítségre van szükség, hogy az egyházi újrakezdés és
megújulás hosszú folyamatába belevágjunk. Olyan szavakkal fordulok
most hozzátok, amelyek szívemből fakadnak, és külön-külön
mindnyájatokhoz szeretnék szólni, mint fivéreimhez és nővéreimhez az
Úrban.
6. A visszaélések áldozataihoz és családjaikhoz
Borzasztó szenvedésben volt részetek és ezt valóban fájlalom. Tudom,
hogy semmi sem törölheti el azt a rosszat, amit elviseltetek.
Elárulták a bizalmatokat, megsértették méltóságotokat. Sokan azt is
megtapasztaltátok, hogy amikor elég bátrak voltatok, hogy
beszéljetek a veletek történtekről, senki sem hallgatott meg
benneteket. Azok, akik a zaklatásoknak a kollégiumokban voltatok
kitéve, még azt is átéltétek, hogy nincs mód elmenekülni a
szenvedések elől. Érthető, hogy nehéz számotokra a megbocsátás és a
kibékülés az egyházzal. Az egyház nevében nyíltan kifejezem a
szégyent és a lelkiismeretfurdalást, melyet mindannyian érzünk.
Ugyanakkor azt is kérem tőletek, hogy ne veszítsétek el a
reményeteket. Az egyház közösségében találkozunk Jézus Krisztus
személyével, aki maga is az igazságtalanság és a bűn áldozata lett.
Hozzátok hasonlóan ő is viseli igazságtalan szenvedésének sebeit. Ő
megérti kínjaitok mélységét és hatásainak kitartó voltát
életetekben, a másokkal való kapcsolataitokban, ideértve az
egyházhoz fűződő kapcsolataitokat is. Tudom, hogy többeteknek még az
is nehezére esik, hogy belépjen a történtek után egy templomba.
Ugyanakkor éppen Jézus sebei azok, amelyeket megváltó szenvedései
olyan eszközzé alakítanak át, amelyek révén megtörik a rossz hatalma
és újjászülethetünk az életre és a reményre. Szilárdan hiszek a
Krisztus áldozatában megmutatkozó szeretet gyógyító erejében, amely
még a legsötétebb és legreménytelenebb helyzetekben is
megszabadulást és az újrakezdés ígéretét tudja adni.
Pásztorként fordulok hozzátok, mivel aggódom Isten minden
gyermekének javáért és alázattal kérem, gondoljátok át mindazt, amit
eddig elmondtam. Kérem, hogy Krisztushoz közelítvén és egyháza
életében részt véve (amely egyházat megtisztítja a bűnbánat és amely
megújul a lelkipásztori szeretetben) újra képesek legyetek
felfedezni Krisztus végtelen, mindnyájunk felé forduló szeretetét.
Bízom benne, hogy ilyen módon eljuttok a kiengesztelődésre, a mély
belső gyógyulásra és békére.
7. Azokhoz a papokhoz és szerzetesekhez, akik szexuálisan
visszaéltek a fiatalokkal
Visszaéltetek a bizalommal, amit ártatlan fiatalok és szüleik
helyeztek belétek. Ezért felelnetek kell a mindenható Isten előtt és
az erre létrehozott bíróságok előtt. Elvesztettétek Írország népének
megbecsülését és szégyent és gyalázatot hoztatok paptestvéreitekre.
Azok, akik közületek papok, megsértettétek a papi rend szentségét,
amelyen keresztül Krisztus jelenvalóvá válik bennünk és
cselekedeteinkben. Amellett, hogy hatalmas károkat okoztatok
áldozataitoknak, nagy kárt okoztatok az egyháznak és a papságról és
szerzetességről való közvélekedésnek.
Arra buzdítalak benneteket, hogy végezzetek
lelkiismeret-vizsgálatot, vállaljátok felelősségeteket a bűnökért,
amelyeket elkövettetek és alázattal juttassátok kifejezésre
sajnálkozásotokat. Az őszinte megbánás megnyitja a kaput Isten
megbocsátása és a tényleges megjavulás kegyelme előtt. Személyesen
imát és penitenciát kell végeznetek azokért, akiket megbántottatok,
hogy így ti is tegyetek cselekedeteitek jóvátételéért. Krisztus
megváltó áldozatának hatalma van megbocsátani a legsúlyosabb bűnöket
is és a legszörnyűbb rosszból is képes jót teremteni. Ugyanakkor
Isten igazságossága megköveteli tőlünk, hogy adjunk számot
cselekedeteinkről anélkül, hogy bármit is rejtegetnénk. Ismerjétek
el nyilvánosan vétkeiteket, vessétek alá magatokat az
igazságszolgáltatásnak, de ne veszítsétek el reményeteket Isten
irgalmában.
8. A szülőkhöz
Mélyen felkavartak benneteket azok a szörnyűségek, amelyek a
legbiztonságosabbnak hitt környezetben történtek. A mai világban nem
könnyű családi tűzhelyet építeni és gyermeket nevelni. A gyermekek
megérdemlik, hogy biztonságos környezetben növekedjenek, ahol
szeretik és elfogadják őket, ahol pontosan megértik identitásukat és
értéküket. Joguk van rá, hogy a hiteles erkölcsi értékek szerint
neveljék őket, amelyek az emberi személy méltóságában gyökereznek,
joguk van rá, hogy nevelésük katolikus hitünk igazságán alapuljon,
és arra, hogy olyan magatartási és cselekvési mintákat kapjanak,
amelyek az egészséges önbecsülésre és a tartós boldogságra vezetik
őket. Ez a nemes és igényes feladat elsősorban rátok, szülőkre van
bízva. Arra buzdítalak benneteket, hogy a magatok részéről a legjobb
bánásmódot biztosítsátok gyermekeiteknek mind otthon, mind általában
a társadalomban, miközben az egyház a maga részéről folytatja
azoknak az utóbbi években hozott intézkedéseknek az átültetését a
gyakorlatba, amelyek megvédik a fiatalokat a plébániai és nevelői
intézményekben. Miközben fontos felelősségeteknek eleget tesztek,
legyetek benne bizonyosak, hogy mellettetek állok és támogatlak
benneteket imáimmal.
9. Írország gyermekeihez és fiataljaihoz
Szeretnék a bátorítás szavaival fordulni hozzátok. A ti
egyház-tapasztalatotok nagyon eltér szüleitekétől és
nagyszüleitekétől. A világ nagyon sokat változott, amióta ők olyan
idősek voltak, mint most ti. Ennek ellenére mindenki, minden
nemzedékben az életnek ugyanarra az útjára van meghívva, bármilyenek
legyenek is a körülmények. Mindnyájan megbotránkoztunk az egyház
egyes tagjainak bűnein és kudarcain, főként azokén, akiket
különleges módon arra választottak ki, hogy a fiatalokat vezessék és
szolgálják. Mégis: az egyházban találhatjátok meg Jézus Krisztust,
aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (vö. Zsid 13,8). Ő szeret
benneteket és értetek adta oda önmagát a kereszten. Keressétek a
személyes kapcsolatot ővele egyházának közösségében, mert ő sohasem
fogja elárulni bizalmatokat! Csak ő képes választ adni legmélyebb
várakozásaitokra és csak ő képes életetek számára teljes jelentést
adni azáltal, hogy mások szolgálatának irányába állítja. Szegezzétek
tekinteteteket Jézusra és az ő jóságára, és őrizzétek szívetekben a
hit lángját. Ír katolikus testvéreitekkel együtt azért tekintek
rátok, hogy Istenünk hűséges tanítványai legyetek és olyannyira
szükséges lelkesedésetekkel és idealizmusotokkal járuljatok hozzá
szeretett egyházunk újjáépítéséhez és megújításához.
10. Írország papjaihoz és szerzeteseihez
Mindnyájan szenvedünk azon testvéreink bűneinek következményeként,
akik elárulták szent megbizatásukat, vagy akik nem megfelelő és
felelős módon viszonyultak a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos
vádakhoz. A szégyen és felháborodás nyomán, amelyeket mindez
kiváltott, nemcsak a világi hívők között, hanem köztetek és
szerzetes közösségeitekben is, sokan vagytok, akik személyesen is
elbizonytalanodtak és elmagányosodtak. Azt is tudom, hogy néhány
ember szemében úgy tűntök fel, mintha bűnrészesek volnátok, s úgy
tekintenek rátok, mintha valamilyen módon ti is felelősek volnátok
mások vétkeiért. Ebben a szenvedéssel teli időszakban szeretnélek
megerősíteni benneteket papi és szerzetesi életetekben és
küldetésetekben, s arra hívlak fel benneteket, hogy szilárdítsátok
meg hiteteket Krisztusban, szereteteteket az ő egyháza iránt és
bizalmatokat a megváltás, a megbocsátás és a belső megújulás
evangéliumi ígéretében. Így tudjátok mindenki előtt megmutatni, hogy
ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem (vö. Róm 5,20).
Tudom, hogy közületek sokan éreznek csalódást, értetlenséget,
haragot amiatt, ahogyan ezeket a kérdéseket egyes elöljáróitok
kezelték. Ennek ellenére fontos, hogy közelről együttműködjetek
azokkal, akik a tekintélyt viselik, és törekedjetek rá, hogy a
válság megoldására hozott intézkedések valóban evangéliumiak,
igazságosak és hatékonyak legyenek. Főként arra buzdítalak
benneteket, hogy egyre inkább az imádság embereivé váljatok,
kövessétek bátran a megtérés, a megtisztulás és a megbékélés útját.
Ily módon az ír egyház új életet és erőt nyerhet tanúságotokból,
amennyiben életetekben láthatóvá válik az Úr megváltó hatalma.
11. Püspök testvéreimhez
Nem lehet tagadni, hogy néhányan közületek és elődeitek közül
mulasztottatok, olykor súlyosan, a hosszú idő óta fennálló kánonjogi
normák betartásában a fiatalokkal szemben történt szexuális
visszaélések ügyében. Komoly hibákat követtek el a vádak kezelése
kapcsán. Megértem, milyen nehéz volt felfogni a probléma elterjedt
és összetett voltát, megbízható információkhoz jutni és igazságos
döntéseket hozni a szakértők ellentmondásos tanácsaira támaszkodva.
Mindezzel együtt el kell ismerni, hogy a dolgok megítélésében súlyos
hibák történtek és az egyházkormányzás terén is voltak mulasztások.
Ez komolyan aláásta a szavahihetőségetekbe és hatékonyságotokba
vetett bizalmat. Méltányolom azokat az erőfeszítéseket, amelyeket
azért hoztatok, hogy a múlt bűneit jóvá tegyétek és biztosítsátok,
hogy ne történjen hasonló a jövőben. Amellett, hogy teljes mértékben
végrehajtjátok azt, amit a kánonjogi normák előírnak a fiatalokkal
szembeni szexuális visszaélések kapcsán, továbbra is működjetek
együtt a világi hatalommal az ő jogkörük területén. Természetesen a
szerzetes elöljáróknak is meg kell tenniük ugyanezt. Ők is részt
vettek nem régen itt, Rómában olyan összejöveteleken, amelyek célja
ezeknek a kérdéseknek a világos és következetes megközelítése volt.
Szükséges, hogy az ír egyháznak a fiatalok védelmével kapcsolatos
szabályait folyamatosan felülvizsgáljátok és megújítsátok, s ezeket
teljesen és részrehajlás nélkül átültessétek a gyakorlatba, a
kánonjogi előírásoknak megfelelő módon.
Csak a teljesen becsületesen és átláthatóan végigvitt cselekmények
állíthatják helyre a tiszteletet és szeretetet az írek részéről az
egyház iránt, amelynek életünket szenteltük. S ennek elsősorban a ti
saját önvizsgálatotokból, belső megtisztulásotokból és lelki
megújhodásotokból kell kiindulnia. Az ír emberek méltán elvárják,
hogy Isten emberei, szentek legyetek, egyszerűen éljetek és minden
nap a személyes megtérésre törekedjetek. Számukra, Szent Ágoston
kifejezésével élve, püspökök vagytok; velük együtt azonban arra
vagytok meghívva, hogy Krisztus követői legyetek (vö. Beszéd 340,1).
Arra buzdítalak tehát titeket, hogy újítsátok meg
felelősség-érzéseteket Isten előtt, növekedjetek a népetek iránt
érzett szolidaritásban és mélyítsétek el lelkipásztori buzgalmatokat
nyájatok minden egyes tagja iránt. Különösképpen legyetek érzékenyek
minden egyes papotok lelki és erkölcsi életére. Legyetek példák
számukra a magatok életével, álljatok mellettük, hallgassátok meg
aggodalmaikat, bátorítsátok őket ezekben a nehéz időkben és
tápláljátok bennük a Krisztus iránti szeretet lángját s
elkötelezettségüket a testvérek iránti szolgálatban.
A világi híveket is bátorítani kell, hogy vegyék ki részüket az
egyház életéből. Tegyetek róla, hogy olyan képzést kapjanak,
amelyből megtanulnak számot adni az Evangéliumról a modern
társadalomban (vö. 1 Pét 3,15), és még teljesebben működjenek közre
az egyház életében és küldetésében. Ez segíteni fog viszont nektek,
hogy szavahihető vezetők legyetek s egyúttal tanúi Krisztus megváltó
igazságának.
12. Minden ír hívőnek
A fiatalok számára az egyházban szerzett tapasztalat mindig olyan
gyümölcsöt kellene teremjen, ami a Jézus Krisztussal való személyes
és éltető kapcsolatot jelenti egy szerető és tápláló közösségben.
Ebben a környezetben a fiatalokat abban kell támogatni, hogy
növekedjenek teljes emberi és spirituális énjük kialakulásában,
törekedjenek a szentség, a szeretet és az igazság eszményeire és
merítsenek a vallás és kultúra hatalmas hagyományának kincseiből.
Mindinkább elvilágiasodó társadalmunkban, amelyben nekünk,
keresztényeknek is nehezünkre esik létünk transzcendens dimenzióiról
beszélnünk, új utakra van szükségünk, hogy átadhassuk a fiataloknak
a Jézus Krisztushoz fűződő, az egyház közösségében megélt barátság
szépségét és gazdagságát. A jelenlegi válságban igen fontosak azok
az intézkedések, amelyek az egyes bűntényekkel kapcsolatos igazságos
szembenézést szolgálják, ám magukban mégsem elegendőek: új
látásmódra van szükség, hogy a jelenlegi és eljövendő nemzedékeket a
közös hitünk elfogadására ösztönözzük. Ha az Evangélium által
kijelölt utat járjátok, megtartjátok a parancsolatokat és életeteket
mind jobban Jézus Krisztus személyéhez igazítjátok, meg fogjátok
tapasztalni azt a mélyreható megújulást, amire olyan nagy szükség
van most. Mindnyájatokat arra hívlak, hogy tartsatok ki ezen az
úton.
13. Kedves testvéreim Krisztusban, a valamennyiőtök iránt érzett
mély aggodalom vezérelt, hogy bátorító és támogató szavakat intézzek
hozzátok ebben a fájdalommal teli időszakban, amikor emberi
mivoltunk esendősége ilyen világosan megnyilvánult. Remélem, hogy
úgy fogjátok ezeket fogadni, mint lelki közelségem és bizalmam
jelét, hogy képesek lesztek választ adni a jelen pillanat
kihívásaira, ismételten ihletet és erőt tudtok meríteni Írország
nemes hagyományaiból, amellyel hűséges maradt az Evangéliumhoz,
kitartott a hitben és határozottan kereste a szentség útját.
Valamenyiőtökkel együtt azért imádkozom kitartóan, hogy Isten
kegyeméből begyógyuljanak azok a sebek, amelyeket sok személy és sok
család kapott, és hogy az ír egyház az újjáéledés és lelki megújulás
korszakába lépjen.
14. Szeretnék néhány kézzelfogható kezdeményezést figyelmetekbe
ajánlani a jelen helyzet megoldására.
Az ír püspökökkel tartott találkozóm végén azt kértem, hogy az idei
Nagyböjt legyen az imádság időszaka, amelyben az Isten irgalmának és
a Szentlélek erejének és szentségének kiáradását kérjük
országotokban az egyházra. Most arra szólítalak föl titeket,
mindnyájatokat, hogy pénteki penitenciáitok egy egész éven
keresztül, mostantól egészen 2011 Húsvétjáig ezért a célért legyenek
felajánlva. Azt kérem tőletek, hogy böjtjeiteket, imáitokat,
szentírás-olvasásotokat, irgalmas cselekedeteiteket ajánljátok fel a
gyógyulás és a megújulás kegyelmének elnyeréséért az ír egyház
számára. Arra bátorítalak benneteket, fedezzétek fel újra a
kiengesztelődés szentségét, és gyakrabban járuljatok kegyelmeinek
átalakító erejéhez.
Különös figyelmet kell szentelni a szentségimádásnak és minden
egyházmegyében kell lennie olyan templomoknak vagy kápolnáknak,
amelyek ezt a célt szolgálják. Azt kérem, hogy a plébániák, a
szemináriumok, a szerzetesházak, a kolostorok szervezzék meg a
szentségimádásokat olyan módon, hogy azokon mindenki részt tudjon
venni. A buzgó imádság az Úr valós jelenlétében hozzájárul a
visszaélésekkel elkövetett bűnök jóvátételéhez, amelyek annyi kárt
okoztak. Ugyanitt könyörgünk a megújult erőért és a küldetésünk
mélyebb megértéséért minden püspök, pap, szerzetes és világi hívő
részéről.
Bízom benne, hogy ez a program elhozza az ír egyház megújulását
Isten igazságának teljességében, hiszen az igazság szabaddá tesz
(vö. Jn 8,32).
Ezenkívül, miután másokkal konzultáltam a kérdésről és imádkoztam
felette, szándékomban áll meghirdetni egy apostoli vizitációt
Írország egyes egyházmegyéiben csakúgy, mint a szemináriumokban és a
szerzetesi kongregációknál. A vizitáció célja segíteni a helyi
egyházaknak a megújulás útján és megszervezésében a római Kúria és
az Ír Püspöki Kar megfelelői irodái fognak közreműködni. A
részleteket megfelelő időben nyilvánosságra hozzuk.
Javaslom azt is, hogy tartsatok országos missziót valamennyi püspök,
pap és szerzetes bevonásával. Bízom benne, hogy írországi és
máshonnan származó hithirdetők és lelkigyakorlat-szervezők
hozzáértésére támaszkodva, a zsinati dokumentumok, a papszentelés és
a fogadalomtételek liturgikus szertartásainak és az újabb pápai
tanításoknak az áttanulmányozása révén eljuttok hivatásaitok mélyebb
értékeléséhez, újra felfedezitek hitetek gyökerét Jézus Krisztusban
és bőven oltjátok szomjatokat az élő víz forrásaiból, amelyet Ő
nyújt számotokra egyháza révén.
A papság most zajló évében különösképpen elétek állítom Vianney-i
Szent János alakját, aki nagyon gazdag felfogással rendelkezett a
papság misztériumával kapcsolatban. “A papnál vannak – írta – a
mennyek kincseinek kulcsai: ő tárja fel az ajtót, ő a jó Isten
sáfára, aki gazdálkodik javaival”. Az Ars-i plébános jól látta,
mennyire jó szolgálatot tesz egy közösségnek, ha papja jó és szent
ember: “A jó pásztor, az Isten szíve szerint való pásztor a
legnagyobb kincs, amelyet Isten egy plébániának adhat, s egyben az
isteni irgalom legértékesebb adománya is”. Vianney-i Szent János
közbenjárását kérem, hogy Írországban a papság új életre támadjon és
a teljes ír egyházban növekedhessen a papi szolgálat hatalmas
ajándéka iránti megbecsülés.
Megragadom ezt az alkalmat, hogy már most köszönetet mondjak
mindazoknak, akik az apostoli vizitációt és a missziót meg fogják
szervezni, s annak a sok férfinak és nőnek is, akik már egész
Írországban a fiatalok védelmével foglalkoznak az egyházi
intézményekben. Attól a pillanattól fogva, hogy teljes mértékben
felfogták a fiatalokkal szembeni szexuális visszaélés elterjedtségét
és súlyosságát a katolikus intézményekben, az egyház nagy mennyiségű
munkát végzett a világ számos táján, hogy szembenézzen ezzel a
helyzettel és elejét vegye a hasonlóknak. Miközben nem szabad
takarékoskodnunk energiáinkkal, hogy javítsuk és megújítsuk a már
kialakított eljárásokat, bátorít az a tudat, hogy az
elővigyázatossági intézkedések, amelyeket a helyi egyházak hoztak, a
világ számos részén mintául szolgáltak más intézmények számára is.
E levelemet az Ima az ír egyházért zárja, amelyet azzal a gonddal
küldök, amelyet egy apa érez gyerekeiért és azzal a szeretettel,
amelyet hozzátok hasonló keresztényként érzek, megbotránkozva és
megsebezve azok miatt, amik szeretett egyházunkban történtek.
Miközben ezt az imádságot használjátok családjaitokban,
plébániáitokon és közösségeitekben, védelmezzen és vezessen
benneteket a Boldogságos Szűz Mária azon az úton, amely elvezet a
szorosabb egységre Fiával, akit keresztrefeszítettek és feltámadt.
Nagy szeretettel és szilárdan bízva Isten ígéreteiben adom
mindnyájatokra apostoli áldásomat, mint az Istenben kapott erő és
béke zálogát.
Vatikán, 2010. március 19., Szent József ünnepén
XVI. Benedek pápa
Ima az ír egyházért
Atyáink Istene,
újíts meg minket a hitben, amely számunkra élet és üdvösség,
a reménységben, amely megbocsátást és belső megújulást ígér,
a szeretetben, amely megtisztítja és megnyitja szíveinket,
hogy szeressünk téged és benned valamennyi testvérünket.
Urunk, Jézus Krisztus,
engedd, hogy az ír egyház megújuljon ezeréves elkötelezettségében,
amellyel fiataljainkat az igazság, a jóság,
a szentség és a társadalom nagylelkű szolgálata útján vezeti.
Szentlélek, vígasztalónk, közbenjárónk és vezetőnk,
add a szentség és apostoli buzgóság új tavaszát
az ír egyháznak.
Engedd, Urunk, hogy szomorúságunk és könnyeink,
őszinte erőfeszítéseink a múlt hibáinak kijavítására,
valamint szilárd elhatározásunk a javulásra
meghozzák a kegyelem bőséges gyümölcseit,
és elmélyüljön a hit
családjainkban, plébániáinkon, iskoláinkban és egyesületeinkben,
hogy lelkileg előre haladjon ezáltal az ír társadalom,
és az emberiség egész családja
növekedjen a szeretetben, az igazságosságban, az örömben, a békében.
Máriának, Írország Királynőjének, Édesanyánknak,
Szent Patriknak, Szent Brigittának és minden szentnek szerető
védelmében bizakodva,
neked ajánljuk, Szentháromság,
önmagunkat, gyermekeinket
és az ír egyház minden szükségét.
Amen.
Fordította: Domokos György
|
|
|
Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem. Jn 12,44-50
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|