|
Nyilatkozat a megfogant élet védelmében Magyar Katolikus Püspöki Kar Esztergom, 1991. július 17.
Jelenleg világszerte, így hazánkban is sok vita folyik a
„magzatelhajtásról”, a művi abortuszról, amelyet igen sokan
erkölcsileg megengedhetőnek, a törvények pedig elfogadhatónak
tartanak. Ennek következtében az abortuszok száma az egész világon
évente eléri a 30-40 milliót. Hazánkban az utóbbi években átlagosan
90 ezer abortusz történt; vagyis minden 100 élve születés mellett
átlagosan 73 magzat élete pusztult el.
Ezt a helyzetet az orvosi technika fejlődése mellett segíti a
társadalom egy részének ama véleménye is, amely az abortuszt
elfogadhatónak tartja és a családtervezés módjának tekinti. Eltűrik
az állami rendelkezések is, amikor az abortuszt legalizálják.
Az abortusz azonban nemcsak orvosi, társadalmi, jogi, hanem
mindenekelőtt erkölcsi kérdés, amely mélyen befolyásolja az egyéni
és társadalmi magatartást az élet tiszteletben tartására
vonatkozóan. Jogos, hogy a megfogant emberi élet védelmében
elsősorban erkölcsi szempontok érvényesüljenek. A hazánkban
kialakult súlyos helyzet és az utóbbi időben fellángolt sokféle vita
is megkívánja, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar ismét szóljon
híveihez, és rajtuk keresztül az egész magyar társadalomhoz.
I. A katolikus egyház a Szentírás tanítása alapján mindig
kifejezetten és határozottan védte a magzati életet. A Szentírás
elénk állítja, hogy az ember lényegileg kiemelkedik a többi
teremtmény közül: Isten az embert saját képmására, személynek,
férfinek és nőnek teremtette és külön is megáldotta (Ter 1,27-28);
nem a mulandó földi életre alkotta, mint a többi élőlényt, hanem
meghívta Isten gyermekeinek a méltóságára és az örök életre. Ezért
az emberi élet szent a kezdetétől a végéig, és aki az élet ellen
vét, a teremtő Isten ellen vét.
Bár az új élet emberi közreműködéssel kezdődik, a magzat létezése
első pillanatától kezdve Isten teremtménye (vö Iz 44,2). Szól a
Szentírás olyan személyekről is, akiket Isten már anyjuk méhében, a
magzati életben kiválasztott és felkent (vö Jer 1,5). Amikor
Erzsébet köszöntötte Máriát, fiát, Jézust, Urának vallotta, aki
akkor még nem érte el a magzati élet harmadik hónapját (Lk 1,43).
A kezdeti keresztények a Szentírásnak ezt a tanítását a megfogant
élet értékéről és szentségéről nagyon komolyan vallották, noha abban
a korban is előfordult a magzati élet elpusztítása. A második század
elejéről származó Didache (A tizenkét apostol tanítása) ilyen
előírást adott: „Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts,
ne paráználkodj, ne lopj, varázslattal ne foglalkozz, ne keverj
mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld
meg, ne kívánd azt, ami a felebarátodé.” (11.1) Ugyanebből az időből
ránk maradt irat a kezdeti keresztény közösség életét így
jellemezte: „Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a
magzatot nem hajtják el.” (Levél Diognetoszhoz V.6)
A Szentírás tanítását és az első keresztények erkölcsi felfogását a
katolikus egyház mindig határozottan hirdette. Legutóbb a II.
Vatikáni Zsinat így tanított: „Az életet a leggondosabban kell óvni,
már a fogamzástól kezdve. A magzatelhajtás is, a csecsemők megölése
is szégyenletes bűntett.” (Gaudium et spes 51) II. János Pál pápa a
keresztény családokhoz intézett apostoli buzdításában ezt írta: „Az
Egyház arra hivatott, hogy mindenki felé ismételten kifejezze -
egyre világosabb és szilárdabb meggyőződéssel -azt az akaratát, hogy
minden erejével és minden veszedelemmel szemben védi és oltalmazza
az emberi életet: bármilyen fokon vagy körülmények közölt is legyen
az élet." (Familiáris consortio 30)
Mindebből érthetően következik, hogy a katolikus egyház a magzati
élet elpusztítását a legsúlyosabb bűnök közé sorolja, elkövetőit
pedig az Egyházi Törvénykönyv kiközösítéssel bünteti. (1398. kánon)
II. A katolikus egyház egyértelműen vallja a megfogant emberi élet
értékét, védelmét, tiszteletben tartását. A magzati élet védelme
azonban nem kizárólagosan vallási tanítás, hanem az emberi
természetből fakadó erkölcsi kötelezettség, amely világnézettől
függetlenül mindenkire vonatkozik. A katolikus tanítást az jellemzi,
hogy ami az emberi természetből következő kötelezettség, azt minden
eltérő véleménnyel, sőt támadással szemben következetesen vallja és
védelmezi.
A biológia egyértelmű megállapítása, hogy az új élet a
megtermékenyítés pillanatában kezdődik el. A megtermékenyítéskor
olyan minőségi változás történik, amelyből tévedhetetlenül ember
fejlődik ki. A magzat az első pillanattól kezdve önálló emberi
élőlény, még ha nem is tud az anyától függetlenül élni, fejlődni.
Amint a megszületett gyermek sem élő sejtek halmaza, amelyet tetszés
szerint lehet életben hagyni vagy elpusztítani, ugyanígy a magzat
sem tekinthető csupán a sejtek halmazának, amelyet egyéni tetszés
szerint lehet megtartani vagy megölni. Nem is az anya testének a
része, amelyet operációval el lehet távolítani. A magzat már önálló
emberi lény!
Az emberi élet a legnagyobb ajándék, de ugyanakkor mások védelmére
is szorul. Mindenkinek az élete bizonyos módon függ másoktól. Vannak
azonban olyan sajátos helyzetek, amikor ez a függőség szinte teljes
és az életbenmaradás mások segítségét kívánja meg. A magzati élet az
anyának teljesen kiszolgáltatott. Az anya szerepét más nem tudja
átvállalni.
Jóllehet a biológiai tudomány a megfogant életet emberi lénynek
tekinti, a gyakorlatban mégis hiányzik ennek a védelme. A társadalom
egy része az anya autonóm döntésére bízza a megfogant élet sorsát;
sőt úgy vélik, bár az államnak kötelessége az emberi élet védelme, a
megfogant, de még meg nem született élet védelmében az államnak
semlegesnek kell maradnia. Így korunkban az erősek irtó hadjárata
folyik a teljesen védtelen és kiszolgáltatott emberi élet ellen.
III. A mai társadalomban teljesen ellentmondásos helyzet alakult ki.
Hirdetik az alapvető emberi jogokat, amelyek közül kiemelkedik az
élethez való jog. Ezt viszont nem alkalmazzák a még meg nem
születettekre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az emberi
Jogok nem népszavazásnak, közvéleménynek vagy törvényhozásnak a
kegyadományai, hanem az emberi természetből erednek, még akkor is.
ha a fejlettségük vagy körülményeik miatt ezt nem védelmezhetik.
Ellentmondásos az a ma kialakult vélemény is. hogy az élethez való
jog a születés után kezdődik, mert akkor kezdődik el az „önálló”
élet. Ez az állítás figyelmen kívül hagyja azt az alapvető
igazságot, hogy az ónálló emberi élet a fogantatás pillanatában
megkezdődik.
Ellentmondásos az a kijelentés is, hogy az anya emberi jogához
tartozik annak eldöntése, hogy a magzatot megtartja vagy megöli.
Amint az anya nem dönthet arról, hogy a már megszületett gyermeket
életben hagyja vagy megöli, ugyanúgy nem dönthet a magzat sorsáról
sem. Sőt alapvető emberi kötelesség, hogy éppen az anya védje a
magzat életét, hisz annak a fennmaradása teljesen tőle függ.
Hamis az a széltében elterjedt beállítottság is, hogy a modern
családtervezéshez szükségképpen hozzátartozik az abortusz. A
családtervezés ugyan a szülők jogos feladata, de semmiképpen sem az
abortusz révén, vagyis az elkezdődött emberi élet kioltásával.
Bármennyire is az emberi természet törvényéből következik a
megfogant élet védelme, a törvényhozás többé-kevésbé legalizálja az
abortuszt a világ több országában. Hazánkban, sajnos, az egyik
legliberálisabb rendelkezés van érvényben, amely kizárólag az anya
kérése alapján gyakorlatilag csaknem minden esetben engedélyezi az
abortuszt. Az az orvos pedig, aki nem akarja az abortuszt
végrehajtani lelkiismereti indokok alapján, diszkriminatív helyzetbe
kerül.
IV. Mindez életellenes beállítottságból ered. Alapja az elméleti és
a gyakorlati materializmus, amely csak biológiai folyamatot lát a
megfogant életben. Kapcsolódik hozzá az önzés, az anyagiasság, amely
a gyermekben csak terhet lát és megfoszt az egyik legnagyobb
személyes értéktől, a másik életének a megbecsülésétől, segítésétől,
A statisztikai adatokból és a felhozott indokokból mindez világosan
kitűnik
Korunk társadalmi életét jellemzi a demokrácia és a pluralizmus.
Jogos igények, de ezeknek is megvannak a maguk határai. Szavazással
nem lehet dönteni az erkölcsi értékekről, az alapvető emberi
jogokról, Így a megfogant élet sorsáról sem.
Társadalmunk pluralista jellegű, vagyis jellemzi, hogy a különböző
világnézetű, felfogású embereknek kell együtt élniük és egymást
elviselniük. Jogos igény, hogy a másik embert vagy embercsoportot
elfogadjuk, még ha másképpen gondolkodik is. De elfogadhatatlan a
pluralizmusnak az az értelmezése, amely az élet ellen támad.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar tudatában van annak, hogy
nyilatkozata a magzati élet teljes jogú védelmében sokak részéről
visszatetszést, vitát, sőt ellenkezést vált ki. De annak is
tudatában van, hogy az emberi természetből fakadó Igazságot és jogot
védelmezi, amikor felemeli szavát a megfogant élet védelmében.
Megkívánja ezt az Isten és az emberek előtti felelősségéből eredő
küldetése, és a katolikus tanítás hirdetésével az emberek javát
szolgálja.
Akik viszont a katolikus egyház álláspontját nem tudják elfogadni,
azokat tisztelettel arra kérjük, hogy először a magzati élet értékét
önmagukban tisztázzák: a magzat már emberi élettel rendelkezik és
ezt tiszteletben kell tartani. A magzati életnek a lefokozása az
emberi élet általános leértékelését jelenti, amely igen súlyos
erkölcsi következményeket von maga után egyéni és társadalmi szinten
egyaránt.
V. Mindezek alapján a Magyar Katolikus Püspöki Kar mindenekelőtt a
magyar törvény- hozáshoz fordul, hogy az abortusz kérdésében az
élethez való alapvető emberi jogok alapján döntsön, amelyik
korlátozás nélkül kiterjed a magzati élet védelmére is, és az
orvosok lelkiismereti szabadságára is. A törvényhozást kötelezi az
erkölcsi értékek, az alapvető emberi jogok csorbítatlan védelme. A
törvényhozó testület csak akkor áll hivatásának a magaslatán, ha
meri vállalni az élet teljeskörű védelmét és csak így szolgálhatja
az egész nemzet erkölcsi felemelkedését. Az élet védelmet azzal is
mutassák ki. hogy a családok gyermeknevelési gondjain szociális
intézkedésekkel segítenek.
Fordulunk az orvosokhoz, hogy etikai megfontolások vezessék
mindegyiküket az élet védelmében és ne legyenek az élet elpusztítói.
A mai orvosok etikai magatartása sem lehet alacsonyabb, mint a két
évezreddel ezelőtt élt orvosoké, amelyet a „hyppokrateszi eskü”
fémjelzett és amelynek eredeti szövege így szólt: „Senkinek sem adok
halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozóan még
tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt
sem magzata elhajlásához.”
De méginkább a katolikus hívekhez fordulunk, hogy félretéve az önző
emberi szempontokat, ellenállva a különféle kísértéseknek, a
Szentírás. a katolikus egyház és a természeti törvény egyértelmű
tanítását kövessék. Érezzük át mindnyájan mélységesen Isten előtti
felelősségünket, aki előtt számot kell adnunk minden tettünkről,
különösen is az Istentől adott élet elleni bűnről. Ez a felelősség
fennáll akkor is, ha az állami rendelkezések engedélyek lennének az
élet védelmének kérdésében.
Akiket pedig lelkiismeretük vádol, őszinte bűnbánattal tegyék jóvá
az élet ellen elkövetett bűnt.
Egyházunk papjaihoz is fordulunk, hogy a katolikus tanítást
hirdessék világosan a híveknek. A jegyesoktatáson hívják fel a
jegyesek figyelmét a meg nem született élet védelmére, és alkalmas
tanácsokkal lássák el őket a családtervezés felelősségteljes
kérdéseiben. Szervezzék meg a hívek szociális segítését, hogy
erkölcsi kötelességeik vállalásához az anyagi lehetőségek is
biztosítva legyenek.
Jól ismerjük azokat a problémákat, amelyek a családokra nehezednek,
és a kísértéseket, amelyekkel szembe kell nézniük. Legyenek
bizonyosak abban, hogy Istentől erőt is nyernek. Mellettük áll az
egyház egész közössége, amelyben életük tanúságtevő és példamutató.
Egyben segítsék is egymást a családok minden területen az igazi
krisztusi szeretet és szolgálat szellemében. így lesz családi életük
az egész egyház építőjévé és lelki örömére. Egyben szavukkal és
példaadó családi életükkel legyenek a közvélemény aktív formálói, a
közösségi erkölcs alakítói, érezzék át társadalmi felelősségüket és
küldetésüket.
Szívből kérjük Isten áldását híveink, de az egész nemzet családi
életére is, hogy gondolkodásmódban, törvényhozásban átformálódva, az
Igazi humanizmus szellemében védjék a megfogant emberi életet és
ezzel a nemzetünket sújtó egyik legnagyobb erkölcsi válságon
felülemelkedhessünk.
Esztergom, 1991. július 17.
Magyar Katolikus Püspöki Kar
|
|
|
Beteljesedett! Jn 19,12-42
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|