|
Körlevél A Család Nemzetközi Éve befejezése alkalmából Magyar Katolikus Püspöki Kar
Budapest, 1994. december 25.
Kedves Testvérek!
Szent Család ünnepén befejeződik a Család Nemzetközi Éve, amit
Szentatyánk kívánságára mi is megtartottunk. Nagy örömünkre
szolgált, hogy az 1994. esztendő során a nemzetközi és a magyar
közvélemény figyelme is a családokra irányult.
Isten, minden közösség Atyja, legyen áldott a családért, az emberi
életet hordozó és éltető közösségért. Ebben a szeretetközösségben
kezdődött életünk, ebben ismertük meg a világot. Családunk nevelt a
másik ember tiszteletére, az élet védelmére, a hűségre és a
megbocsátásra. Legtöbbünket családunk vezetett el a hitre, a
lelkiismeret szavának követésére, az Egyház közösségébe.
Örömmel és szeretettel tekintünk azokra a családokra, amelyek ma, a
házasságok válságának korában is, teljes odaadással, egyre mélyülő
hűséggel élik a szeretet evangéliumát, nyitottan az életre és a
szeretetre. Különös megbecsüléssel és tisztelettel fordulunk a
többgyermekes családok felé. Legyenek meggyőződve arról, hogy csak
az igazán kiegyensúlyozott és boldog családok képesek bátorítani és
példájukkal segíteni más családokat.
A keresztény család tanúságtétel Istenről, Isten szeretetének
hordozója. Éppen ezért a család hétköznapi élete elképzelhetetlen
önzetlen szolgálat nélkül. A Szentlélek, akit az Úr kiáraszt a
házasság szentségében, képessé teszi a férfit és a nőt arra, hogy
szeretet-közösségük állandóan fejlődjék és tökéletesedjék. A
keresztény ember szilárdan hisz abban, hogy a házastársi szeretet
megújulhat. Ez a megújulás megbocsátásra, türelemre, megértésre és
kiengesztelődésre kész akaratot követel a család minden tagjától
(Familiáris consortio, 116).
A keresztény család arra hivatott, hogy megszentelődjék az
imádságban (Familiáris consortio, 55). Milyen szép is az imádkozó
család! Bárcsak minél több magyar otthonban megtapasztalnák az
imádságnak azokat a hatásait, amelyekre a Szentatya is rámutat. A
családi imádság ugyanis:
- megerősíti a család belső összetartását,
- képessé tesz a hűségre,
- benső emberré tesz és
- bátorít a tanúságtételre.
A család alapvető feladata az élet szolgálata, ami azonban szorosan
összekapcsolódik a nevelés feladatával. „Amennyiben az élet
ajándékozásában a szülők Isten teremtő művének részesei, annyiban a
nevelés révén, Isten atyai és egyszerre anyai pedagógiájának lesznek
részesei... A szülők gyermekeik első és fő nevelői” (II. János Pál
pápa levele a családokhoz 16).
Aggódással figyelünk azokra a gyermekekre, akik család nélkül nőnek
fel, s így nem kaphatják meg az egészséges élethez és a szeretethez
szükséges példát és erőt. Az egyházközségek, a hittancsoportok és
különböző ifjúsági közösségek támogassák ezeket a gyermekeket és
fiatalokat.
Szeretettel fordulunk azokhoz is, akiknek családi élete hajótörést
szenvedett. Vannak, akik a családi közösség felbomlása után az
Egyház tanításához ragaszkodva nem kötnek újabb házasságot. Tudjuk,
hogy fokozott teher nehezedik rájuk. Hűségük és keresztény
állhatatosságuk igazi tanúságtétel a világ és az Egyház előtt.
Becsülje és értékelje őket a hívek közössége, szeretetben nyújtson
nekik anyagi és lelki segítséget.
A válás utáni újraházasodást a közvélemény jogosnak és indokoltnak
tekinti, és ez megkísérti a híveket is. Akik ezt tették, ellentétbe
kerültek Krisztus akaratával és az Egyház tanításával. Megértjük
fájdalmukat, hogy szentgyónáshoz és szentáldozáshoz nem járulhatnak,
ennek ellenére se távolodjanak el az Egyháztól. Sajátos helyzetükben
is törekedjenek mindig szorosabb lelki kapcsolatra Istennel:
értékeljék nagyra a szentmisén való részvételt, őrizzék a bűnbánat
lelkületét, végezzenek lelki áldozást, legyenek buzgók az imádságban
és a szeretet cselekedeteiben.
Sajnos család- és életellenes korban élünk, amely „a halál
civilizációját” építi. Környezetünk ártalmai nemcsak biológiai
szervezetünket támadja meg, hanem lelkületűnket is. Keresztény
hivatásunk, hogy ezzel szembefordulva, a szeretet civilizációját
építsük, emberihez méltóbbá tegyük a világot. Küldetésünk, hogy
társadalmunkat egyre inkább olyanná formálja,
- ahol a fiatalok nyugodt körülmények között kezdhetik meg
házasságukat,
- ahol a gyermekek a szeretet légkörében nőhetnek fel,
- ahol elismerik a vallási értéket és hagyományokat,
- ahol a szegénység nem nyomorít meg egyetlen családot sem, és
- ahol az idősek megbecsülésben méltóan élhetnek.
Kedves Testvérek !
Ezekkel a gondolatokkal zárjuk be a Család Nemzetközi Évét. Kísérje
továbbra is Isten áldása családjainkat, hogy a názáreti Szent Család
mintájára a mindennapi élet feladataiban éljék meg a szeretet
közösségét.
Budapest, 1994. karácsonyán
A Magyar Katolikus Püspöki Kar
|
|
|
Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Mk 16,15-20
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|