|
Üzenet a betegek 21. világnapjára XVI. Benedek pápa
„Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10, 37)
2013. február 11.
Kedves Testvéreim!
1. 2013. február 11-én, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján az
altöttingi Mária-kegyhelyen tartjuk meg ünnepélyes formában a betegek
XXI. világnapját. Ez a nap a betegek, az egészségügyi dolgozók, a
keresztény hívek és minden jóakaratú ember számára fontos alkalom: „az
imádság, a megosztás fontos pillanata, alkalom arra, hogy a szenvedést
felajánljuk az Egyházért, meghívást jelent mindenkinek, hogy felismerje
beteg testvére arcában Krisztus szent arcát, aki a szenvedésén, halálán
és feltámadásán keresztül vitte végbe az emberiség üdvözítését” (vö.
II. János Pál, A betegek világnapjának alapító levele, 1992. május 13,
3.). Ezen a napon különösen közel érzem magam hozzátok, kedves
betegek, akik a betegségből és szenvedésből fakadó próbatétel nehéz
időszakát élitek meg beteggondozó intézetekben, gyógykezelő helyeken
vagy otthonotokban. Mindenkihez jussanak el a II. Vatikáni Zsinat
atyáinak bátorító szavai: „Nem vagytok magatokra hagyva, és nem vagytok
feleslegesek sem: Krisztus hívott meg titeket, az Ő áttetsző képmása
vagytok” (Üzenet a szegényeknek, a betegeknek és a szenvedőknek).
2. Hogy kísérjelek Benneteket a lelki zarándokúton, amely Lourdes-ból –
a remény és a kegyelem szimbolikus helyéről – az altöttingi kegyhely
felé vezet minket, a jó szamaritánus alakját szeretném elmélkedésnek
javasolni (vö. Lk 10,25-37). Az evangéliumi példabeszéd, amelyet Szent
Lukács mond el, a hétköznapi életből vett képek és elbeszélések sorába
illeszkedik bele, amelyekkel Jézus meg akarja értetni, hogy Isten
végtelenül szeret minden embert, különösen akkor, amikor életében
betegség vagy fájdalom van jelen. Ugyanakkor a jó szamaritánusról szóló
példabeszéd záró szavaival: „Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10,
37), Jézus rámutat arra, hogy milyen magatartással kell valamennyi
tanítványának mások felé fordulnia, főleg azok felé, akiknek ápolásra
van szükségük. Az Istennel való intenzív imaéleten keresztül az Ő
végtelen szeretetéből kell erőt merítenünk, hogy a jó szamaritánushoz
hasonlóan nap mint nap konkrét figyelem legyen bennünk az iránt, aki
testében vagy lelkében megsebzett, aki segítséget kér, legyen az akár
ismeretlen és szegény ember. Ez nemcsak a lelkipásztori és egészségügyi
dolgozókra vonatkozik, hanem mindenkire, magára a betegre is, aki saját
helyzetét megélheti a hit távlatában: „Nem a szenvedés kiiktatása, nem
a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy
a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a
Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett” (Spe
salvi kezdetű enciklika, 37).
3. Számos egyházatya a jó szamaritánus alakjában magát Jézust látta, a
rablók kezére került emberben pedig Ádámot, a saját bűne által
megsebzett és eltévelyedett emberiséget (vö. Órigenész homíliája
Lukács evangéliumáról XXXIV, 1-9; Szent Ambrus, Magyarázat szent Lukács
evangéliumához, 71-84; Szent Ágoston, Beszédei 171). Jézus az
Isten Fia, aki jelenvalóvá teszi az Atya szeretetét, amely hűséges,
örök, korlátok és határok nélküli szeretet. De Jézus az is, aki
„leveti” „isteni öltözékét” („kiüresíti önmagát”), aki leereszkedik
isteni „mivoltából”, hogy emberi alakot öltsön (vö. Fil 2,6-8) és
közelebb kerüljön az ember fájdalmához egészen addig, hogy alászállt a
poklokra, ahogy a Hiszekegyben mondjuk, és hogy reményt és fényt
hozzon. Nem tartja félteni való kincsnek azt, hogy Istennel egyenlő,
hogy Ő Isten (vö. Fil 2,6), hanem irgalommal telve lehajol az emberi
szenvedés mélységébe, hogy a vigasz olaját és a remény borát öntse rá.
4. A Hit éve, amelyet most élünk, kedvező alkalmat jelent,
hogy felélénkítsük a szeretetszolgálatot egyházi közösségeinkben, hogy
mindenki jó szamaritánus legyen a másik felé, a mellette lévő ember
felé. Ezzel kapcsolatban szeretnék felidézni néhány személyt az Egyház
történetének számtalan alakja közül, akik segítették a betegeket abban,
hogy értéket tulajdonítsanak a szenvedésnek emberi és lelki téren.
Jelentsenek ők példát és ösztönzést számunkra. A Gyermek Jézusról és a
Szent Arcról nevezett Szent Teréz, a „scientia amoris
(szeretet tudománya) szakértője” (II. János Pál, Novo Millennio
ineunte apostoli levél, 42), betegségét – amely „nagy
szenvedéseken keresztül a halálhoz” vezette – „mély egységben tudta
megélni Krisztus szenvedésével” (vö. Általános kihallgatás, 2011.
április 6.). A tiszteletre méltó Luigi Novarese, akire sokan még
ma is nagyon jól emlékeznek, szolgálata végzése során megértette,
milyen fontos a betegekért és a szenvedőkért, illetve velük együtt
imádkozni. Gyakran kísérte őket Mária-kegyhelyekre, különösen a
lourdes-i barlangba. A felebarát iránti szeretettől indíttatva Raoul
Follereau a Hansen-kórban (lepra) szenvedő betegeknek szentelte életét
a földgolyó legeldugottabb vidékein is, és ő kezdeményezte a leprás
betegek világnapjának bevezetését. Kalkuttai Boldog Teréz anya minden
napját az eucharisztikus Jézussal való találkozással kezdte, és ezután
ment ki az utcára rózsafüzérrel a kezében, hogy találkozzon a
szenvedőkben jelen lévő Úrral és szolgálja Őt, főleg azokban, „akiket
nem akarnak, nem szeretnek, akikkel nem törődnek”. Mindelstetteni Szent
Schäffer Anna is példásan tudta saját szenvedéseit Krisztuséival
egyesíteni: „a betegágya … kolostori cellává vált számára, és a
szenvedés misszionáriusi szolgálatot jelentett neki… A napi
szentáldozásból erőt merítve, fáradhatatlan közbenjáróvá vált az
imádságban, és Isten szeretetét tükrözte vissza sokak számára, akik
tanácsot kértek tőle” (Szenttéavatási homília, 2012. október 21.).
Az evangéliumból kiemelkedik a Boldogságos Szűz Mária alakja, aki a
legnagyobb áldozatig, a Golgotára is követte szenvedő fiát. Ő soha nem
veszítette el a reményt, hogy Isten győz a rossz, a fájdalom és a halál
felett, és ugyanazzal a hittel és szeretettel tudta átölelni Isten
Fiát, amikor megszületett a betlehemi barlangban, és amikor meghalt a
kereszten. Az isteni erőben való határozott bizalmát beragyogja
Krisztus feltámadása, amely reményt ad a szenvedésben és megújítja a
bizonyosságot az Úr közelségében és vigasztalásában.
5. Végül pedig szívből jövő hálámat és bátorításomat szeretném
kifejezni a katolikus egészségügyi intézményeknek, a világi
társadalomnak, az egyházmegyéknek, a keresztény közösségeknek, az
egészségügyi pasztorációban elkötelezett szerzetesi családoknak, az
egészségügyi dolgozók és önkéntesek egyesületeinek. Kívánom, hogy
mindenkiben növekedjen annak tudata, hogy „az Egyház, amikor bármely
emberi életet szeretettel és nagylelkűen fogad – különösen ha az
gyengébb és beteg –, manapság küldetésének alapvető feladatát
teljesíti” (II. János Pál, Christifideles laici szinódus utáni
apostoli buzdítása, 38.).
A betegek XXI. világnapját a Szűzanyára, az Altöttingben tisztelt
Kegyelmek Anyjának közbenjárására bízom, hogy mindig ott legyen a
szenvedő emberiség mellett a vigasz és a szilárd remény keresésében.
Segítse mindazokat, akik az irgalmasság apostolkodásában részt vesznek,
hogy jó szamaritánusokká váljanak testvéreik számára, akik a betegség
és szenvedés próbatételén mennek keresztül, és szívből adom apostoli
áldásomat.
Vatikán, 2013. január 2.
XVI. Benedek pápa
Imádság a betegek 21. világnapjára
(2013. február 11.)
Mindenható és örök Istenünk,
Te vagy életünk alapja és támasza,
olyan remény vagy számunkra, amely soha el nem hagy bennünket,
és az a szeretet, mely a kereszten és Jézus feltámadásában ajándékozza
önmagát.
Ragyogjon rá arcod minden betegre, szenvedőre és haldoklóra,
és légy irgalmas hozzájuk.
Küldj még jó szamaritánusokat,
akik megmentik és ápolják a betegeket, szenvedőket, haldoklókat
és önzetlenül segítik a leggyengébbeket.
Szűz Mária, Isten Anyja,
ma hozzád fordulunk, és így kérünk:
Te ismered a magatehetetlenek fájdalmát,
amikor nem lehet eltávolítani a szenvedést.
Anyai szenvedéseddel és azzal, hogy a kereszt alatt álltál,
a betegek menedékévé váltál számunkra.
Add, hogy legyen erőnk és bátorságunk
a Megfeszítettet nézni,
hogy bátorsággal viseljük szenvedéseinket,
és Rá bízzuk magunkat.
Mi Atyánk, végtelenül jó Isten,
hálát adunk a sok példás tanúságtevőért,
akiknek szenvedéssel teli életútja volt,
és akiket Te közbenjáróinknak adtál.
Hálát adunk Szent Schäffer Annáért,
aki nehéz próbatételeken ment át fiatalkorától kezdve,
miután súlyos baleset következtében betegágyba kényszerült.
Hozzád fordulunk, Szent Schäffer Anna:
erőfeszítéseid által,
amelyeket a megfeszített és feltámadt Jézussal való
bensőséges barátságért tettél,
nemcsak hogy el tudtad viselni a szenvedésedet,
hanem Vele együtt fel tudtad áldozni magad a többi szenvedőért,
különösen azokért, akik elveszítettek minden reményt.
Közbenjárásoddal segíts nekünk, hogy mi is át tudjuk ölelni életünket,
még ha fájdalom járja is át.
Segíts, hogy bizalommal tekintsünk
a megfeszített Jézusra,
és utunkat azzal a bizonyossággal járjuk végig,
hogy Krisztus szeretete erősebb minden fájdalomnál,
erősebb a rossznál és a halálnál.
Hálát adunk Boldog II. János Pál pápáért.
Mindig a betegek mellett volt
az emberi élet elszánt védelmezőjeként.
Hozzád fordulunk Boldog II. János Pál pápa:
add, hogy az imádsággal elnyerjük a hit erejét és a bizonyosságot,
hogy nem fogunk elveszni,
és hogy egész életünkkel és szenvedéseinkkel
Isten kezében és szívében meg vagyunk mentve.
Haláltusád példájával adj nekünk bátorságot
életünk utolsó óráiban is.
Hálát adunk Kalkuttai Boldog Teréz anyáért is,
a haldoklók és kirekesztettek
sötét éjszakáinak valódi angyaláért.
Hozzád fordulunk, Boldog Teréz anya:
Jézus Krisztus végtelen szeretetében
és kereszthalálának áldozatában bízva mindig úgy éltél,
hogy szeretetének ezen fénye áthatoljon a szenvedés sötétségén.
Esdd ki nekünk azt a tudatosságot,
hogy mi magunk is fénnyé válhatunk a többi szenvedő számára.
Add, hogy reményt tudjunk sugározni,
és hogy mi is fel tudjuk ismerni a beteg és szenvedő felebarátban
Urunk arcát, és készségesen segítsünk neki.
Szentháromságos egy Isten,
most a te nagylelkű, atyai kezedbe helyezzük magunkat.
Bízunk határtalan szeretetedben,
Te őrzöl meg minket
a szép és a nehéz napokon,
életünkben és halálunkban.
Add, hogy fájdalmunkon keresztül
hitünk és reményünk megújuljon Benned,
hogy Isten egész népe megtapasztalhassa a megváltás kegyelmét.
Most és mindörökkön-örökké.
Ámen.
|
|
|
Beteljesedett! Jn 19,12-42
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|