|
Üzenet a betegek 22. világnapjára Hit és szeretet:
Nekünk is kötelességünk életünket adni
testvéreinkért. (1Jn 3,16)
Ferenc pápa
2014. február 11.
Kedves Testvéreim!
1. A betegek 22. világnapja alkalmából − melynek témája: Hit és
szeretet: Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért
(1Jn 3,16) − különösen a betegekhez fordulok és mindazokhoz, akik
ápolják, gondozzák őket. Az Egyház a szenvedő Krisztus különleges
jelenlétét ismeri fel bennetek, kedves betegek. Azaz: a szenvedésünk
mellett, sőt azon belül, ott van Jézus szenvedése, aki velünk
hordozza terhünket és kinyilatkoztatja annak értelmét. Amikor Isten
Fia vállalta, hogy keresztre feszítsék, lerombolta a szenvedés
magányát és megvilágította sötétségét. Ily módon Isten irántunk való
szeretetének misztériuma előtt állunk, amely reménnyel és
bátorsággal tölt el minket: reménnyel, mert Isten szeretet-tervében
a fájdalom éjjele is megnyílik a húsvéti fényre; bátorsággal, hogy
minden viszontagsággal az ő társaságában, vele egyesülve nézzünk
szembe.
2. Isten emberré lett Fia nem vette el az ember életéből a
betegséget és a szenvedést, hanem magára véve, átformálta és új
távlatot adott neki. Új távlatot, mert már nem a szenvedésé az
utolsó szó, hanem az új, teljességben való életé. Átformálta, így a
Krisztussal való egységben a betegség és a szenvedés negatívumai
pozitívvá válhatnak. Jézus az út, és az ő Lelkével követhetjük őt.
Ahogy az Atya a Fiát szeretetből adta oda, és a Fiú önmagát
ugyanazzal a szeretettel adta oda, mi is szerethetjük
embertársainkat úgy, ahogy Isten szeretett bennünket, odaadva
életünket testvéreinkért. Ezáltal a jó Istenben való hit jósággá
válik, a megfeszített Krisztusba vetett hit erővé válik ahhoz, hogy
a legvégsőkig tudjunk szeretni, és az ellenségeinket is. A
Krisztusban való hit hitelességét önmagunk odaadása, a felebarát
iránti szeretet bizonyítja, különösen azok felé, akik nem érdemlik
meg, akik szenvednek, és akik kirekesztettek.
3. A keresztségünkből és bérmálásunkból fakadóan arra vagyunk
hivatva, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus, minden szenvedő
irgalmas szamaritánusa. „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő
életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni
testvéreinkért” (1Jn 3,16). Amikor gyengéden odafordulunk azokhoz,
akiknek gondoskodásra van szükségük, akkor a reményt és Isten
mosolyát visszük a világ ellentétei közé. Amikor a mások iránti
nagylelkű odaadás alakítja cselekedeteinket, akkor teret adunk
Krisztus Szívének, amely átmelegít bennünket. Ezáltal elősegítjük
Isten országának eljövetelét.
4. Ahhoz, hogy növekedjünk a gyengédségben és a tapintatos, másikat
tiszteletben tartó szeretetben, egy keresztény példakép áll
előttünk, akire bizonyossággal tekinthetünk. Ő Jézus Anyja és a mi
Anyánk, aki odafigyel Isten hangjára és gyermekeinek szükségleteire
és nehézségeire. Mária, a benne megtestesülő isteni irgalmasságtól
ösztönözve elfelejti önmagát és Galileából Júdeába siet, hogy
találkozzon unokanővérével, Erzsébettel és segítsen neki. A kánai
menyegzőn közbenjár Fiánál, amikor látja, hogy elfogy az ünnepi bor.
Élete zarándoklata során szívében hordja az öreg Simeon szavait,
amelyek előre hírül adják neki, hogy majd tőr járja át lelkét; és
lelki erősséggel marad Jézus keresztjének lábánál. Ő tudja, hogyan
lehet végigjárni ezt az utat, ezért ő az Anyja minden betegnek és
szenvedőnek. Bizalommal, gyermeki tisztelettel és azzal a
bizonyossággal fordulhatunk hozzá, hogy ő segít nekünk, támogat
minket és nem hagy el bennünket. Ő a Feltámadt Megfeszített Anyja:
keresztjeink mellett marad, és kísér minket utunkon a feltámadás és
a teljes élet felé.
5. Szent János, a tanítvány, aki Máriával állt a kereszt lábánál,
visszavezet minket a hit és a szeretet forrásához, Isten szívéhez,
aki „szeretet” (1Jn 4,8.16), és emlékeztet, hogy nem szerethetjük
Istent, ha nem szeretjük a testvéreket. Aki Máriával a kereszt alatt
áll, az megtanul úgy szeretni, mint Jézus. A kereszt „Isten irántunk
való hűséges szeretetének bizonyossága. Olyan nagy ez a szeretet,
hogy belép bűnünkbe és megbocsájtja azt; belép szenvedésünkbe és
erőt ad, hogy hordozni tudjuk; belép a halálba is, hogy legyőzze és
üdvözítsen minket… Krisztus keresztje arra is hív, hogy hagyjuk
magunkat megragadni ettől a szeretettől, arra tanít, hogy mindig
irgalommal és szeretettel tekintsünk a másikra, különösen arra, aki
szenved, akinek segítségre van szüksége.” (keresztút a fiatalokkal,
Rio de Janeiro, 2013. július 26.).
A betegek 22. világnapját Szűz Mária közbenjárására bízom: segítse a
betegeket, hogy szenvedésüket közösségben éljék meg Jézus
Krisztussal, és támogassa azokat, akik gondoskodnak róluk. Szívből
adom apostoli áldásomat mindenkire, betegekre, egészségügyi
dolgozókra és önkéntesekre.
Vatikán, 2013. december 6.
Ferenc pápa
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|