|
Üzenet az elvándorlók és menekültek 103. világnapjára Ferenc pápa
A sérülékeny és hangtalan kiskorú vándorlók
2017. január 12.
Kedves Testvérek!
„Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be.
Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki
küldött engem” Mk 9,37; vö. Mt 18,5; Lk 9,48; Jn 13,20). Az
evangélisták ezekkel a szavakkal emlékeztetik a keresztény
közösségeket Jézus egyszerre lelkesítő és elkötelezettségre
buzdító tanítására. Ez a tanítás kijelöli az utat, amely a
legkisebbekkel kezdődik, a befogadás dinamikáján át halad és az
Üdvözítő segítségével biztosan Istenhez vezet. Az út
megvalósulásának szükséges feltétele tehát éppen a befogadás, ami
abból áll, hogy Isten egy lett közülünk, Jézusban gyermekként jött
közénk, mi pedig megnyílunk előtte a reményt adó hitben,
szeretettel fordulunk a legkisebbek és leggyengébbek felé és
segítjük őket. Ez a három – a hit, remény és szeretet szoros
kapcsolatban áll az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel,
amint ezt az utóbbi Rendkívüli Szentév során újra felfedeztük.
Az evangélisták ugyanakkor rámutatnak azok felelősségére is, akik
az irgalmasság ellen vétenek: „aki megbotránkoztat csak egyet is
ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha
malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék” (Mt
18,6; vö. Mk 9,42; Lk 17,2). Hogyan is felejtkezhetnénk meg erről
a szigorú figyelmeztetésről, amikor arra a kegyetlen
kizsákmányolásra gondolunk, amelyet a gátlástalan emberek művelnek
annyi sok gyermek kárára, miközben prostitúcióra és pornográfiára,
rabszolgamunkára és katonáskodásra kényszerítik a fiatalokat és
gyerekeket, kábítószer-kereskedelembe, illetve a bűnözés egyéb
formáiba keverik bele őket, vagy arra csábítják és ösztönzik őket,
hogy elmeneküljenek a háborús konfliktusok és üldözések elől,
kitéve magukat az elmagányosodás és elhagyatottság veszélyének?
Ezért a Vándorlók és Menekültek Világnapja alkalmával szívem
különös vágya, hogy főleg a kiskorú és egészen egyedül vándorló
gyermekekre irányítsam a figyelmet, és felszólítsak mindenkit,
hogy gondoskodjon ezekről a gyerekekről, akik háromszorosan is
védtelenek: egyrészt, mert kiskorúak, másrészt, mert idegenek, és
harmadszor, mert védtelenek, amikor különböző okokból kifolyólag
kénytelenek hazájuktól távol élni és nélkülözni a családi fészek
melegét.
Napjainkban a migrációs jelenségek nem korlátozódnak csupán
földünk egyes térségeire, hanem megtalálhatók minden kontinensen
és egyre inkább okoznak világméretű drámai problémákat. Nem csak
azokról a személyekről van itt szó, akik tisztességes munkát és
jobb megélhetést keresnek, hanem azokról a férfiakról és nőkről,
öregekről és gyermekekről is, akik otthonaik elhagyására
kényszerülnek, abban a reményben, hogy megmenthetik az életüket és
másutt békét és biztonságot találnak. Mindenekelőtt a kiskorúak
azok, akik drágán megfizetik annak a kivándorlásnak az árát,
amelyet majdnem mindig az erőszak, a nyomor, a környezeti
viszonyok idéznek elő, miközben mindezekhez még a globalizáció
negatív hatásai is társulnak. A könnyű és gyors meggazdagodás
féktelen hajszolása magával hozza az olyan csapásként sújtó
abnormális tévelygések terjedését is, mint a gyermek-kereskedelem,
a kiskorúak kizsákmányolása és a velük való visszaélés, és
általában véve, mindazok a gyermekekkel kapcsolatos jogfosztások,
amelyeket a Gyermekek jogairól szóló Nemzetközi Egyezmények
büntetnek.
A gyermekkornak, sajátos érzékenysége miatt, megvannak az egyedi
és nélkülözhetetlen követelményei. A gyermeknek mindenekelőtt joga
van egy egészséges és védett családi környezetre, amelyben apja és
anyja irányítása és példája szerint fejlődhet; aztán a gyermek
joga és kötelessége, hogy megfelelő nevelésben részesüljön,
mindenekelőtt a családban és az iskolában is, ahol személyiséggé
fejlődhet, saját jövőjének és mindenkori nemzetének tevékeny és
vezető építőjévé válhat. Valójában, a világ számos vidékén még ma
is csupán kevesek privilégiuma az, ha már valaki elemi módon
megtanulhat írni, olvasni és számolni. Ezen kívül minden
kiskorúnak joga van ahhoz, hogy játszhasson és felüdüljön a
szabadidőben; röviden, joga van ahhoz, hogy gyermek lehessen.
A migránsok között azonban a gyermekek képezik a legsérülékenyebb
csoportot, hiszen megjelenve a világban alig észrevehetők és
hangtalanok. Bizonytalan helyzetük, valamint a hiányzó
dokumentumok megakadályozzák őket abban, hogy a világ tudomást
szerezzen róluk; felnőtt kísérők hiányában hangjukat sem
hallathatják és meghallgatást sem nyernek. Így a kiskorú vándorlók
könnyen az emberi nyomorúság legmélyebb szintjére süllyednek, ahol
aztán a törvénytelenség és erőszak pusztító tüze hamar elemészti
nagyon sok ártatlan gyermek jövőjét és már nagyon nehéz
szétszaggatni a velük való visszaélések szövevényes hálózatát.
Hogyan válaszoljunk e valóság kihívására?
Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, hogy a migráció jelensége
elválaszthatatlan az üdvösség történelmétől, sőt, ennek részét
képezi. A jelenség ugyanis kapcsolatban áll Isten parancsával: „A
jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is
jövevények voltatok Egyiptom földjén” (Kiv 22,20); „Szeressétek
(tehát ti is) a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom
földjén” (MTörv 10,19). A migráció jelensége az idők jele, egy
olyan jel, amely az isteni gondviselés művéről beszél a
történelemben és az emberi közösségben, miközben az emberiség
egységére utal. Az Egyház egyáltalán nem hagyja figyelmen kívül a
migrációs problematikát, sem a vele kapcsolatos gyakori drámákat
és tragédiákat, még kevésbé azokat a nehézségeket, amelyek a
vándorlók méltó befogadásával járnak együtt, de mégis arra
bátorít, hogy e jelenségekben is ismerjük fel Isten tervét, abban
a biztos meggyőződésben, hogy a keresztények közösségében senki
sem idegen és ez a közösség magához ölel mindenkit: „Minden
nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” (Jel 7,9). Mindenki
értékes ember, az emberek értékesebbek a tárgyi dolgoknál, sőt,
minden intézmény értékét aszerint ítélik meg, hogy miként bánik az
élettel és az ember személyi méltóságával, főleg amikor ez a
személy olyan sérülékeny helyzetbe kerül, mint a kiskorú
vándorlók.
Ezen felül rá kell mutatni a védelemre, az integrációra és a
tartós megoldásokra.
Először is minden lehetséges intézkedéssel biztosítani kell a
kiskorú vándorlók oltalmát és védelmét, hiszen „ezek a fiatal fiúk
és lányok gyakran fejezik be életüket az utcán, teljesen
elhagyottan, azon gátlástalan kizsákmányolók áldozataként, akik
nagyon gyakran teszik őket a fizikai, az erkölcsi és a szexuális
erőszak tárgyává” (XVI. Benedek pápa üzenete az Elvándorlók és
Menekültek Világnapjára 2008-ban).
Egyébként, néha nagyon nehéz meghúzni a határvonalat a migráció és
az emberkereskedelem között. Sok tényező segíti az olyan
körülmények kialakulását, amelyben a vándorlók, jelesen a
kiskorúak sebezhetővé válnak: a szegénység és a túléléshez
szükséges eszközök hiánya – amihez a média által keltett irreális
elvárások is társulnak –; az alacsony fokú iskolázottság; a
vendéglátó ország törvényeinek, kultúrájának és gyakran nyelvének
nem ismerése. Mindez fizikai és pszichológiai kiszolgáltatottságba
taszítja őket. A gyermekek kizsákmányolásának és a velük való
visszaéléseknek legfőbb mozgatója a kereslet. Ha a megfelelő
szervek a jövőben nem találják meg a módját annak, hogy
szigorúbban és hatékonyabban lépjenek fel az ilyen
haszonélvezőkkel szemben, akkor nem fogják tudni felszámolni a
kiskorú áldozatokat szedő rabszolgaság sokféle formáját sem.
Ezért szükség van arra, hogy a bevándorlók, már csak a gyermekeik
jobb jövőjének érdekében is, egyre szorosabban együttműködjenek az
őket befogadó közösséggel. Nagy hálával tekintünk azokra az
egyházi és civil szervezetekre és intézményekre, amelyek szívós
elkötelezettségük folyamán nem sajnálják felajánlani sem anyagi
eszközeiket, sem idejüket annak érdekében, hogy a kiskorúakat
megóvják a különböző visszaélésektől. Az is fontos, hogy
megteremtsük az átfogó és egyre hatékonyabb együttműködés
rendszereit, amelyek nem csak az információk kicserélésére
támaszkodnak, hanem biztosítják a gyors és hatékony közbelépésre
képes hálózatok erősítését is. Mindezek mellett nem szabad
alábecsülni azt sem, hogy az egyházközségek rendkívüli ereje éppen
akkor nyilvánul meg leginkább, amikor a hívők egyek az imában és
testvéri közösséget alkotnak.
Másodszor szorgalmazni kell a vándorló gyermekek és serdülők
integrációját. Ez teljesen a felnőttek közösségének a függvénye,
hiszen az anyagi, financiális eszközök hiányosságai nagyon gyakran
megakadályozzák a megfelelő programok alkalmazását, amelyek
fiatalok befogadásával, gondozásával és beilleszkedésével
foglalkoznak. Ahelyett, hogy szorgalmaznák a kiskorú vándorlók
szociális integrációját, vagy terveket készítenének a biztos és
segélyezett hazatelepítésükre, többfelé csupán beutazásuk
megakadályozásán fáradoznak, megkönnyítve ezáltal
belekapcsolódásukat az illegális hálózatokba; vagy egyszerűen
visszaküldik őket saját hazájukba, meg sem bizonyosodva afelől,
hogy ez valóban „felsőbb érdeküket” szolgálja.
Még súlyosabbá válik a kiskorú vándorlók helyzete akkor, ha
irregularitásba kerülnek, vagy bűnszervezetek hálózzák be őket.
Ilyenkor gyakran fogházba kerülnek. Nem ritkán előfordul ugyanis,
hogy letartóztatják őket, és mivel pénzük sincs, sem az óvadékot,
sem hazautazásuk költségeit nem tudják kifizetni, hosszú időre
fogságba kerülhetnek, kitéve mindenféle visszaélésnek és
erőszaknak. Az ilyen esetekben jóllehet az államok joga, hogy
szabályozzák a migrációs áramlatokat és megvédelmezzék a nemzeti
közösség javát, de ugyanakkor az is az államok kötelessége, hogy
megoldásokat találjanak a kiskorú vándorlók ügyében és
törvényesítsék helyzetüket. Az államnak gondosan kell őrködnie a
kiskorúak emberi méltósága fölött és igényeik kielégítésére is
törekednie kell, ha nekik már senkijük sincs; de az egész család
javát és a szülők igényeit is szem előtt kell tartani, segítve
őket.
Mindenesetre alapvető igény, hogy érvényre jussanak a megfelelő
nemzeti eljárások és az egyezményeken alapuló együttműködési
tervek a kibocsátó és befogadó országok között, a kiskorúakra
nehezedő kényszerű emigráció kiváltó okainak felszámolása
érdekében.
A harmadik helyen nyomatékosan felszólítok mindenkit, hogy
keressen és alkalmazzon tartós megoldásokat. Mivel itt egy nagyon
összetett jelenségről van szó, a gyökereknél kell elkezdeni a
kiskorú vándorlók kérdésének kezelését. A probléma kiváltó okai
közé tartoznak: a háborúk, az emberi jogok megsértése, a
korrupció, a szegénység, az ökológiai egyensúly megbomlása és a
környezeti katasztrófák. Elsőként a gyerekek szenvednek miattuk,
akik olykor testi és ezt kísérő erkölcsi és pszichikai kínzásoknak
és erőszaknak vannak kitéve, amelyek majdnem mindig
kitörölhetetlen nyomokat és sérüléseket hagynak bennük.
Ezért feltétlenül szükség van arra, hogy a vándorlók származási
országaiban szembenézzenek a kivándorlás kiváltó okaival. Első
lépésként ez megköveteli, hogy az egész nemzetközi közösség
felvállalja a menekülésre kényszerítő konfliktusok és erőszakos
cselekmények felszámolását. Ezen kívül szükséges egy hosszú távú
tervezés, amely képes megfelelő programokat kidolgozni a nagy
igazságtalanságoktól és instabilitástól sújtott területekre
vonatkozóan, hogy ott is mindenkinek biztosítani lehessen egy
olyan komoly és hiteles fejlődést, amely elősegíti minden gyermek,
az emberiség reménysége javát.
Végül azokhoz szeretnék szólni, akik a gyermekek és a fiatalok
oldalán állnak és őket segítve együtt haladnak velük: nekik
szükségük van az értékes segítségetekre, mint ahogyan az Egyháznak
is szüksége van rátok; és az Egyház támogatja az általatok végzett
komoly szolgálatot. Ne fáradjatok bele abba, hogy bátran és
életetek jó példájával tanúsítsátok az evangéliumot, amely arra
hív benneteket, hogy felismerjétek és befogadjátok a legkisebb és
legsérülékenyebb emberekben jelen levő Úr Jézust.
A Názáreti Szent Család oltalmába ajánlom a kiskorú vándorlókat és
családjukat, közösségeiket és mindenkit, akik segíti őket; a Szent
Család vigyázzon mindnyájatokra és legyen veletek életetek útján.
Imáimhoz csatoltan apostoli áldásomat adom rátok.
Vatikán, 2016. szeptember 8., a Boldogságos Szűz Mária
születésének ünnepén.
FERENC
PS. A német és olasz szöveg alapján fordította: Cserháti Ferenc
|
|
|
Beteljesedett! Jn 19,12-42
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|