|
Körlevél A Szent Márton jubileumi év megnyitására
Kedves Testvérek!
A Gondviselés különleges megnyilvánulását látjuk abban, hogy Szent
Márton jubileumi éve egybeesik a Ferenc pápa által meghirdetett
„Irgalmasság Évével”. Mostantól egy éven át ünnepeljük hazánkban azt
a tényt, hogy Istenünk 1700 évvel ezelőtt adta Egyházunk számára az
első szentként tisztelt nem vértanú hitvallót, a Pannoniában
született Mártont. A történelemben továbbélő Krisztus megjelenítője
volt, példát adva arra, hogy mindig a saját korunkban kell az
evangéliumot valóra váltani. Nemcsak a Karolingok és a Magyar
Királyság tekintett mindig patrónusként reá, hanem működésének
színhelye, egész Franciaország, sőt Európa több vidéke is.
Életpéldája pedig ma, a szegénységgel szembesülő világban
aktuálisabb, mint valaha.
Márton szülei pogányok voltak, apja a császári hadsereg tribunusa
volt. Ő maga egészen kicsi volt még, amikor szülei a Szombathellyel
azonosítható Sabariából átköltöztek Itáliába, ahol ő tizenkét
évesen, előbb szülei elől eltitkolva, majd apja akarata ellenére
jelentkezett katekumennek. Ekkor kapta az első indíttatást/nevelést
a keresztény és szerzetesi életre.
Tizenöt éves volt, amikor a császári seregben lovas testőrtiszt
lett. 334-ben történt, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét
odaadta egy ruhátlan pogány koldusnak. Még azon éjjel álmában
Krisztust látta a koldusnak adott köpenydarabba burkolózva.
Hamarosan, 18 éves korában megkeresztelkedett, így ma is példaképe
az ifjúkorban kereszténnyé váló fiataloknak és katekumeneknek.
Amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, és Szent Hilarius
püspökhöz csatlakozott. Megtérése nem idegenítette el családjától.
Amikor hazalátogatott az akkor még pogány szüleihez, édesanyját nagy
szeretettel meg tudta téríteni. Később Szent Hilarius püspök városán
kívül épített magának egy remetelakot, és e szerzetescella körül
bontakozott ki egy monostor. Majd 371-ben, amikor a tours-i püspök
meghalt, a nép, a papság és a többi püspök kívánságára Márton lett a
püspök. Fölszentelése napjától mint jó pásztor gondozta nyáját. A
nép atyjaként szerette őt, aki úgy élt közöttük, mint a
legszegényebbek. Az egész az ő ország gyógyításairól, ördögűzéseiről
és halott feltámasztásairól beszélt.
Az Egyház szabadságáért és tiszta tanításáért küzdött, püspökként is
szegénységben élt, s ha nem az ő személyéről volt szó, határozottan
lépett föl az igaz hit és Egyháza védelmében. Az Evangélium
igazságáért szükség esetén még püspöktársaival és a politika
irányítóival szemben is fellépett.
Szent Mártont a nép úgy fogadta emlékezetébe, mint az irgalmas
szamaritánust, aki a koldusnak utolsó ruhadarabját is odaadta, és
mint a jó pásztor ragyogó példáját, aki a szeretetet tette életének
vezérlő elvévé. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni, a
Szűzanya után elsőként a nem vértanú szentek között.
Mivel társadalmi nehézségek azóta is bőven jelentkeztek, Szent
Márton sokak védőszentje lett. István király őt választotta hazánk,
és az első hazai monostor, Pannonhalma patrónusának. Magyarországon
és a Kárpát-medencében neki szentelték a legtöbb templomot, de
hegyeknek, helységeknek és kolostoroknak is sokfelé lett a
védőszentje. A mai szociális nehézségek láttán őt állíthatjuk sokak
szeme elé a felebaráti szeretet példaképeként és a békesség hatékony
képviselőjeként. Életpéldája a nem hívők számára is vonzó. Bár a
világméretű szegénység orvoslására ma komplex gazdasági terveket
kell készíteni, mégis nyilvánvaló, hogy az egyéni, személyes
szeretet jótéteményeire, az irgalmasság testi és lelki
cselekedeteire legalább annyira szükség van, mint egy falat
kenyérre. Ha Márton példáját követjük, akkor közösségben vagyunk
mindazokkal, akik szükséget szenvednek, bárhonnan érkezzenek is, és
közösségben mindazokkal, akik lehetőségeikhez mérten segítenek nekik
– függetlenül meggyőződésüktől, értékrendszerüktől.
A sok megkereszteletlen fiatal számára pedig Ő lehet a
jócselekedeteket gyakorló katekumen eszményképe. Segítheti őket
abban, hogy tudatos döntéssel kell eljutni Krisztus követésére.
Mi magyarok különösen is szeretjük Szent Mártont. Számunkra az ő
emléke fölidézi a pozsonyi koronázó dóm híres lovas szobrát.
Legelterjedtebb népszokásaink is őrzik tiszteletét a nép lelkében.
De nemcsak a Kárpát-medencében, hanem tőlünk nyugatabbra is Európa
egyik legnépszerűbb szentje. Tisztelete elterjedt az egész világon,
jó példa erre, hogy Argentina fővárosának székesegyháza is Szent
Márton nevét viseli. Ez a tény lelki kapcsolatot hoz létre köztünk
és Szentatyánk, Ferenc pápa között, aki Buenos Airesből került át
Szent Péter római székébe. A most kezdődő Jubileumi Évre azért
hívtuk meg őt, hogy vele együtt ünnepelhessük meg Szent Márton
jubileumát. Készüljünk erre a 2016. november 11-ig tartó Jubileumi
Évre nemcsak nagy nemzeti és nemzetközi rendezvényekkel, hanem az
irgalmasság és szeretet egyéni és közösségi cselekedeteivel is!
A tevékeny felebaráti szeretet példaképéről és a tettek apostoláról
megemlékezve nem feledkezhetünk meg az irgalmasság és szeretet
egyéni és közösségi cselekedeteinek gyakorlásáról sem. Különösen is
fontos az előttünk álló évben, amely - a szegények patrónusának
ünnepi évével egy időben - a Katolikus Karitász számára is fontos
év, hiszen megalakulásának 85. és újjászerveződésének 25.
évfordulóját ünnepli 2016-ban. Összefonódva a Szentatya által
meghirdetett Irgalmasság Évével, ismerjük meg az év során a Karitász
elmúlt évtizedekben végzett munkáját, a Karitász önkéntesek kitartó
gondoskodásának eredményeit. Szent Márton példáját követve kísérjük
tevékeny figyelemmel a mellettünk élő, gondokkal küzdő családokat,
idős, beteg embertársainkat és forduljunk feléjük szeretetből fakadó
irgalommal.
Bizalommal buzdítjuk kedves testvéreinket ebben az esztendőben
különösen is, hogy Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva tartsák meg
jövő vasárnap a Karitász-gyűjtést, amely a rászorulók megsegítését
szolgálja.
Budapest, 2015. november 1.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|