Homília és könyörgések 2000. nagyböjtjének első vasárnapján II. János Pál pápa
2000. március 12.
1. „Krisztus nevében kérünk titeket: engesztelődjetek ki Istennel. Ő
azt, aki nem ismerte a bűnt, bűnné tette értünk, hogy általa Isten
igazságossága lehessünk.” (2Kor 5,20-21.) – Szent Pál e szavait az
Egyház esztendőről esztendőre újra olvassa Hamvazószerdán, a
nagyböjt kezdetén. Nagyböjtben az Egyház különlegesen akar egyesülni
Krisztussal, aki a Szentlélek indítására messiási küldetésének
megkezdése előtt visszavonult a pusztába, s ott negyven nap és
negyven éjjel böjtölt (vö. Mk 1,12-13). E böjtölés végén
megkísértette a Sátán, s ezt az eseményt a mai liturgiában Márk
evangélista összefoglalóan mondta el. Máté és Lukács viszont
részletesen elmondják Krisztus e harcát a pusztában és végleges
győzelmét a kísértő fölött: „Takarodj, Sátán! Írva van: Uradat,
Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10) Az beszél így,
„aki nem ismerte a bűnt” (2Kor 5,21), Jézus, „Isten Szentje” (Mk
1,24).
2. „Azt, aki nem ismerte a bűnt, Isten bűnné tette értünk” (2Kor
5,21). Az imént hallottuk a szentleckében az apostolnak ezt a
megdöbbentő állítását. Mert mit is jelentenek e szavak?
Paradoxonnak látszanak és azok is. Hogyan tehette Isten, aki maga
a szentség, „bűnné” egyszülött Fiát, akit a világba küldött? És
mégis, ezt olvassuk a 2. Korintusi levél idézett részében.
Misztérium előtt állunk: első látásra zavarba ejtő, de a
kinyilatkoztatásban világosan leírt misztérium előtt.
Már az ószövetségi Szentírásban Izaiás Könyve sugalmazott
előrelátással beszél erről Jahve Szolgájának 4. énekében: „Mi
mindnyájan, mint a juhok tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért;
az Úr az ő vállára rakta mindannyiunk gonoszságát” (53,6).
Krisztus, a Szent, bár teljesen bűn nélkül való, elfogadja, hogy
magára vegye bűneinket, elfogadja, hogy megváltson minket;
elfogadja, hogy neki róják föl a mi bűneinket, hogy teljesítse az
Atyától kapott küldetést, aki – miként János evangélista írja –
„úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
hisz benne, annak örök élete legyen.” (3,16 )
3. Krisztus színe előtt, aki szeretetből magára vállalta
gonoszságainkat, mindannyiunknak őszinte lelkiismeretvizsgálatot
kell tartanunk. A Nagy Jubileum egyik jellegzetes mozzanata az,
amit az „emlékezet megtisztításának” neveztem (Incarnationis
mysterium 11.). Mint Péter utóda sürgettem, hogy „az Egyház az
életszentségnek Urától kapott ajándékától megerősítve boruljon
térdre Isten előtt az irgalmasság ezen évében, és kérjen
bocsánatot gyermekei korábbi és jelenlegi bűneiért.” (Uo.) A mai
nap, Nagyböjt első vasárnapja, megfelelő alkalomnak látszott
számomra, hogy az Egyház lélekben összegyűlve Péter utóda körül,
kérje az isteni bocsánatot az összes hívő bűneiért. Bocsássunk meg
és kérjünk bocsánatot!
E fölhívás az egyházi közösségben elmélyült és termékeny
visszhangra talált, minek eredményeként az elmúlt napokban közzé
tették a Nemzetközi Teológiai Bizottság Emlékezés és
kiengesztelődés: az Egyház és a múlt bűnei c. dokumentumát.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik részt vettek kidolgozásában. E
dokumentum nagyon hasznos a hiteles bocsánatkérés helyes
megértéséhez és megtételéhez. E bocsánatkérés a keresztényeknek
mint a misztikus test tagjainak közösen viselt, objektív
felelősségén alapszik, s a ma élő hívőket arra készteti, hogy a
pontos történeti és teológiai megkülönböztetés fényénél beismerjék
mind saját bűneiket, mind a korábban élt keresztények bűneit. „A
kötelék miatt, mely a titokzatos testben összekapcsol minket, mi
magunk is hordozzuk az előttünk éltek bűneinek és tévedéseinek
terhét, akkor is, ha tetteikért nincs személyes felelősségünk, és
helyettük nem tudunk felelni a szíveket egyedül ismerő Isten
ítélőszéke előtt.” (Uo.) Beismerni a múlt tévelygéseit, arra
szolgál, hogy fölébredjen a lelkiismeretünk a jelen
kompromisszumai érdekében, megnyitván mindenki számára a megtérés
útját.
4. Bocsássunk meg és kérjünk bocsánatot! Miközben dicsőítjük
Istent, aki irgalmas szeretetében az életszentség, a missziós
buzgóság és a Krisztus iránti teljes odaadás teljesen csodálatos
termését ajándékozta, nem mulaszthatjuk el annak beismerését, hogy
bizonyos testvéreink hűtlenné lettek az Evangéliumhoz, különösen a
második évezredben. Bocsánatot kérünk a keresztények között
létrejött megoszlásokért; az erőszakért, mellyel egyes
keresztények az igazság szolgálatában alkalmaztak; a
bizalmatlanságért és ellenségeskedésért, amit olykor más vallások
követőivel szemben tanúsítottak.
Méginkább megvalljuk keresztény felelősségünket a mai bajokért.
Az ateizmus, a vallásos közömbösség, a szekularizmus, az etikai
relativizmus, az élethez való jog megsértései, a sok ország
szegénysége iránti közöny láttán elkerülhetetlenül föl kell
tennünk a kérdést: mennyiben vagyunk felelősek ezekért?
Mindazért, amivel ki-ki a saját magatartásával felelős e
bajokért, és hozzájárult az Egyház arcának eltorzulásához,
alázatosan bocsánatot kérünk.
Ugyanakkor, miközben megvalljuk a saját bűneinket, megbocsátjuk
mások ellenünk elkövetett bűneit. A történelem folyamán a
keresztények számtalanszor szenvedtek elnyomást, hatalmaskodást,
üldözéseket a hitük miatt. Miként e visszaélések áldozatai
megbocsátottak, úgy megbocsátunk mi is. A mai és a mindenkori
Egyház kötelességének érzi, hogy e szomorú események emlékezetét
megtisztítsa a harag és a bosszú minden indulatától. A Jubileum
így mindenki számára az Evangéliumhoz való mélységes megtérés
kedvező alkalma lesz. Ha bocsánatot nyerünk Istentől, abból
természetszerűen fakad a testvéreknek való megbocsátás és
kölcsönös kiengesztelődés kötelezettsége.
5. De mit is jelent számunkra a „kiengesztelődés” szó? Pontos
tartalmának és értékének megismeréséhez előbb meg kell gondolnunk
a megoszlás és elszakadás lehetőségét. Az ember ugyanis az
egyetlen teremtmény a földön, aki képes közösségre lépni
Teremtőjével, de ugyancsak ő az egyetlen, aki el tud szakadni
tőle. Sajnos, valóban oly sokszor távolodik el Istentől!
Szerencsére sokan a tékozló fiúhoz hasonlóan – aki Lukács
evangéliumának elbeszélése szerint (vö. 15,13), miután elhagyta az
atya házat és eltékozolta örökségét, nyomorúságra jutott – számot
vetnek azzal, mit veszítettek (vö. 15,13-17). S ekkor elhatározzák
a visszatérést: „Fölkelek és atyámhoz megyek, és mondom majd neki:
Atyám vétetettem...” (15,18)
Isten, akit a példabeszédbeli atya oly jól képvisel, minden hozzá
megtérő fiát befogadja. Krisztus közvetítésével fogadja be, akiben
a bűnös újra „igazzá” válhat Isten igazságossága szerint. Azért
fogadja be, mert örök Fiát a mi javunkra bűnné tette. Így tehát
egyedül Krisztus által válhatunk Isten igazságosságává (vö. 2Kor
5,21).
6. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.”
Íme, ez a megtérés misztériumának összefoglalása! Nagyon mélyen
számot kell vetnünk annak a nagy ajándéknak az értékével, melyet
az Atya Krisztusban adott nekünk. Lelki szemünk előtt meg kell
jelennie Krisztusnak – a vérrel verítékező Krisztusnak, a
megostorozott, tövissel koronázott, kereszthordozó, s végül
megfeszített Krisztusnak. Krisztus magára vállalta az összes ember
bűneinek súlyát, a mi bűneink súlyát, hogy üdvözítő áldozatának
erejéből kiengesztelődhessünk Istennel.
Ma megjelenik előttünk tanúként a Tarzuszi Saul, aki Szent Pállá
lett: ő egészen egyedülálló módon tapasztalta meg a damaszkuszi
úton a kereszt erejét. A Föltámadott hatalmának teljes
ragyogásában jelent meg neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?
... Ki vagy, Uram? ... Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (ApCsel
9,4-5.) Pál, aki ilyen erővel tapasztalta meg Krisztus
keresztjének erejét, ma sürgető kéréssel fordul hozzánk:
„Buzdítunk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.” Azt a
kegyelmet – hangsúlyozza Szent Pál –, melyet maga Isten ajánlj
föl, aki ma így szól hozzánk: „a kellő időben meghallgatlak, és az
üdvösség napján segítek rajtad.” (2Kor 6,1-2)
Mária a megbocsátás Anyja, segítsen minket befogadni a Jubileum
által bőségesen fölkínált megbocsátás kegyelmét. Adja meg, hogy e
Szentév nagyböjtje minden hívő és minden istenkereső ember számára
a kedvező alkalom, a kiengesztelődés és az üdvösség ideje legyen!
Ámen.
Egyetemes könyörgés
Szentatya:
Testvéreim, bizalommal kérjük Istent, a mi Atyánkat, aki irgalmas
és együttérző, lassú a haragra és nagy a szeretetben és a
hűségben, hogy fogadja el népe bűnbánatát, mellyel alázattal
megvallja saját bűneit, és legyen hozzánk irgalmas.
1. Általános bűnvallomás
Előimádkozó:
Könyörögjünk, hogy bűnvallomásunkat és bűnbánatunkat a Szentlélek
indítsa, töredelmünk őszinte és mély legyen, és alázattal
szemlélve a múlt bűneit, emlékezetünk igazán megtisztuljon, és
elinduljunk az igazi megtérés útján.
A Szentatya:
Úristen, a te zarándok Egyházadnak, melyet Fiad vérében mindig
megszentelsz, minden időben vannak szent életű tagjai, s
ugyanakkor olyanok is, akik engedetlenül megtagadják hitüket és az
Evangéliumot. Te, aki hűtlenségünk idején is hűséges maradsz,
bocsásd meg vétkeinket, és add, hogy hiteles tanúid legyünk az
emberek között. Krisztus, a mi Urunk által.
2. Az igazság szolgálatában elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk, hogy mindegyikünk követni tudja a szelíd és
alázatos szívű Úr Jézust, beismerve, hogy a hit és az erkölcs
nevében olykor egyházi emberek is nem-evangéliumi módszereket
alkalmaztak, jóllehet az igazságot akarták megvédeni.
A Szentatya:
Urunk, minden ember Istene, a történelem bizonyos korszakaiban a
keresztények olykor engedtek a türelmetlenség módszereinek, nem
követték a szeretet nagy parancsát, s így eltorzították Jegyesed,
az Egyház arcát. Légy irgalmas bűnös gyermekeidhez és fogadd el
elhatározásunkat, hogy az igazságot a szeretet édességével akarjuk
keresni és előmozdítani, tudván, hogy az igazság csak a saját
erejével érvényesül. Krisztus, a mi Urunk által.
3. A Krisztus Testének egysége ellen elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk, hogy a Krisztus Testének egységét megbontó és a
testvéri szeretetet sértő bűnök beismerése egyengesse az utat az
összes keresztények kiengesztelődése és egysége felé.
A Szentatya:
Irgalmas Atyánk, Fiad szenvedésének előestéjén imádkozott a benne
hívők egységéért, ők azonban akaratával ellenkezve szembefordultak
és megoszlottak egymás között, s kölcsönösen elítélték és támadták
egymást. Nagyon kérjük bocsánatodat, és esedezünk a bűnbánó szív
ajándékáért, hogy az összes keresztények Veled és egymással
kiengesztelődve egy testben és egy lélekben örömmel élhessék meg a
teljes közösséget. Krisztus, a mi Urunk által.
4. Az Izraellel kapcsolatos bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk, hogy Izrael népének a történelem során elszenvedett
fájdalmairól megemlékezvén, a keresztények be tudják ismerni a
közülük nem kevesek által a szövetség és az áldás népe ellen
elkövetett bűnöket, és így megtisztíthassák a szívüket.
A Szentatya:
Atyáink Istene, te kiválasztottad Ábrahámot és nemzetségét, hogy
elvigye Nevedet a nemzetek közé. Mélységesen fájlaljuk mindazok
magatartását, akik a történelem folyamán fájdalmat okoztak e
gyermekeidnek, és bocsánatot kérve tőled, elkötelezzük magunkat a
hiteles testvériségre a szövetség népével. Krisztus, a mi Urunk
által.
5. A szeretet, a béke, a népek jogai, a kultúrák és vallások
tisztelete ellen elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk, hogy Jézust, a mi Urunkat és Békénket szemlélve a
keresztények bánkódni tudjanak azon szavaik és tetteik miatt,
melyeket olykor a gőg, a gyűlölet, az uralkodási vágy, a más
vallásúak, a gyengébb társadalmi csoportok, például emigránsok és
cigányok iránti ellenségeskedés vezérelt.
A Szentatya:
Istenünk, aki a világ Ura és minden ember Atyja vagy, Fiad által
arra tanítottál, hogy szeressük az ellenéget, tegyünk jót a
bennünket gyűlölőkkel és imádkozzunk üldözőinkért. Sokszor azonban
a keresztények megtagadták az evangéliumot és az erő logikáját
követve megsértették a népek és csoportok jogait azáltal, hogy
lebecsülték kultúrájukat és vallási hagyományaikat. Légy türelmes
és irgalmas irántunk, és bocsáss meg nekünk. Krisztus, a mi Urunk
által!
6. A nők méltóságát és az emberi nem egységét sértő bűnök
megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk mindazokért, akiket bántás ért emberi méltóságukban,
s akiknek jogait lábbal tiporták; könyörögjünk a nagyon sokszor
megalázott és mellőzött nőkért, és ismerjük be a hallgatólagos
egyetértés különböző formáit, melyek által a keresztények is
vétkessé váltak.
A Szentatya:
Úr Isten, Atyánk, te az embert, a férfit és a nőt, a magad képére
és hasonlatosságára teremtetted, és akartad a népek különbözőségét
az emberi család egységében; gyermekeid egyenlőségét azonban
olykor nem ismerték el, és a keresztények vétkessé váltak a
mellőzés és a kizárás magatartásában azáltal, hogy egyetértettek a
faji és etnikai alapon történő diszkriminációkkal. Bocsáss meg és
add a kegyelmet, hogy a sebeket, melyek a bűn következtében ma is
jelen vannak közösségedben, úgy tudjuk gyógyítani, hogy
valamennyien gyermekeidnek érezzük magunkat. Krisztus, a mi Urunk
által.
7. A személy alapvető jogai ellen elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk a világon élő minden emberért, különösen a
kiskorúakért, akik visszaélések áldozatai, a szegényekért, a
mellőzöttekért, az utolsókért; könyörögjünk a leginkább
védtelenekért, az anyaméhben megölt vagy kísérleti célokra
használt magzatokért, mert ezáltal a tudomány kínálta
lehetőségekkel visszaélnek és rosszra használják a tudományt.
A Szentatya:
Istenünk, Atyánk, aki mindig meghallod a szegények kiáltását,
hányszor nem ismertek föl Téged a keresztények sem az éhezőben, a
szomjazóban, a ruhátlanban, az üldözöttben, a fogságban lévőben, s
azokban, akik főként létük első szakaszában képtelenek az
önvédelemre! Mindazok helyett, akik jogtalanságokat követtek el a
gazdagságban és a hatalomban bízva, és megvetve a számodra
különösen kedves „kicsinyeket”, bocsánatot kérünk Tőled: irgalmazz
nekünk és fogadd el bűnbánatunkat. Krisztus, a mi Urunk által!
Zárókönyörgés
Ó irgalmas Atyánk, a te Fiad, Jézus Krisztus, élők és holtak bírája
az első eljövetel alázatában megváltotta az emberiséget a bűntől, és
dicsőséges visszatértekor számon fog kérni minden bűnt. Irgalmazz
atyáinknak, testvéreinknek és nekünk, a te szolgáidnak, akik a
Szentlélek indítására teljes szívvel bánva bűneinket megtérünk
Hozzád, és bocsásd meg bűneinket. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen.
És a Szentatya a bűnbánat és imádás jeleként átölelte és
megcsókolta a feszületet.
|