Nagy számban érkeztek lelkipásztorok a Nagybecskereki és a Szabadkai Egyházmegyéből, továbbá az új püspök verbita rendtársai szerte a világból. A magyar állam képviseletében jelen volt Papp Sándor belgrádi nagykövet, Nagy Ferenc szabadkai főkonzul és az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Főosztályának helyettes vezetője, Galik Gábor. Tiszteletüket tették a német és a horvát állam diplomáciai képviselői, a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek vezetői, illetve Nagybecskerek önkormányzati képviselői is.

Az alábbiakban Erdő Péter bíboros homíliát adjuk közre.

A sóról és a világosságról hallottunk a mai evangéliumban. Mit jelentett Jézus hallgatói számára ez a só? Elsősorban a bölcsességet jelentette, annak volt a jelképe. Ismerjük a „bölcsesség sója” elnevezést még a szent énekeinkből is. Aki piarista diák volt, az tudja, hogy Kalazanci Szent Józsefhez énekelt himnuszunkban emlegetjük ezt. Igen, a só mint a bölcsesség jelképe, arra utal, hogy Jézus a saját tanítványainak megadta a tanítást és ez a legnagyobb bölcsesség. Ez igazítja el az embert az életben. Tehát sóként kell jelen lennünk a világban, segíteni kell, hogy Jézusnak a mindenkit eligazító bölcsessége eljusson az emberekhez, ízt, értelmet és célt adjon mindenki életének.

De van a sónak még egy, nagyon erőteljes jelentése is. Ez pedig az a szerepe, hogy megóv a romlástól. Annak idején, Jézus korában, hogyan tudták az élelmiszereket konzerválni? Elsősorban úgy, hogy lesózták azokat. Az elrothadástól, az elpusztulástól óvta meg az ételt a só. A „ti vagytok a föld sója” mondás ezek szerint beilleszkedik abba a gondolatkörbe, amit másutt is sokszor látunk a kinyilatkoztatás történetében. Mert Lót történetében is azt látjuk, hogy Ábrahám alkudozik az Úrral: „ha tíz igazat találok, megkímélem a várost” – mondja az Úr. Ez a végső alku. És később is, egészen a XX. századig elő-előbukkan a hagyományban az a motívum, hogy néhány igaz ember tartja erkölcsileg a vállán a földet. De talán tapasztaljuk is ezt egy kicsit. Tapasztaljuk akkor, amikor egy munkahelyen azt látjuk, hogy nem a fele, hanem talán az egytized része, ha igazán ért a munkájához és komolyan dolgozik is, és az ő fáradságukon, gyakran az ő tönkremenésükön épül, annak alapján működik az egész tevékenység. És a többiek, akarva akaratlanul, felelőtlenségből vagy képtelenségből sokszor csak teherként vagy szemlélőként kísérik azt, ami történik.

„Ti vagytok a föld sója” – Krisztus tanítványainak kell lenniük a föld sójának. Nekik kell lenniük azoknak, akiknek a kedvéért – Krisztus érdemeire tekintettel – Isten megkegyelmez a világnak. Akik megóvják a világot attól, hogy Isten szemében haszontalannak tűnjék. „Ti vagytok a föld sója” – borzalmas felelősséget jelentő szó és mondat ez. Olyan életet kell élnünk, hogy rajtunk ismerje meg az Isten a világban jelenlévő Krisztust, és ezért szeretettel nézzen a világra, megkegyelmezzen a világnak. Ez azt is jelenti, hogy nekünk magunknak nem szabad kritikátlanul a világhoz hasonulnunk. Ez jelentené azt, hogy „a só ízét veszti". Hanem Krisztushoz kell egyre jobban, újra meg újra minden gyöngeségünk ellenére hasonlítanunk, hogy mi adhassuk meg – az ő erejéből – azt, ami a világból hiányzik. Azt, ami a világot megőrzi a pusztulástól, és megtartja az üdvösség felé vezető úton.

A püspök különösen is Krisztust jeleníti meg a világban. Krisztust, a tanítót, a főpapot és a pásztort, aki pásztora az egész világnak, de sajátosan is azoknak, akik követőivé lettek. Az apostolok utódainak emlékezniük kell a nagy elődökre, róluk kell példát venniük. Szent Péter pünkösdi beszédét minden jelenlévő megértette, és mindenki úgy érezte, hogy a feltámadás örömhíre a saját anyanyelvén szólítja meg. Szent Pál kilépett a saját népének a köréből azért, hogy a nemzetek apostola lehessen. Athénben, az Areopagoszon a görög kultúra nyelvén szólította meg hallgatóit. A hellének között hellén, a zsidók között zsidó volt, hogy mindenkit Krisztushoz vezessen. Az ő példájának hiteles követői voltak Szent Cirill és Metód, akik görög létükre megtanulták a szlávok nyelvét, hogy így hirdethessék az evangéliumot. Mélyértelmű egybeesés, hogy László testvérünk ma kapja meg a püspökké szentelést, amikor ebben a régióban sok helyen Szent Cirillt és Metódot ünnepli. Szentelendő testvérünk maga is misszionáriusként követte hivatását mindmostanáig. A verbita rend papjaként eljutott a távoli Fülöp-szigetekre is, nem turizmus céljából, hanem azért, hogy Krisztus örömhírét adja tovább. Most apostolutódként az egész rábízott egyházmegye és a világegyház javára teljesíti ezt a küldetést. Példaképei között szerepel Szent Gellért is, a velencei szerzetes, aki Magyarországra jött az evangéliumot terjeszteni, majd csanádi püspökként mindent megtett, hogy magyar papokról is gondoskodjék új hívei számára. Az ő hajdani egyházmegyéjének területén ma három részegyház működik. Ezek egyike a Nagybecskereki Egyházmegye. Az új főpásztor hivatása lesz az is, hogy minden papját, minden hívét egyformán szeresse, úgy közvetítse feléjük Krisztus üzenetét, ahogyan az legkönnyebben utat talál a szívükhöz, bármilyen korúak, helyzetűek, nemzetiségűek legyenek is.

Minden püspök, aki a Katolikus Egyházzal teljes közösségben van, tagja a püspökök testületének, melyben „az apostolok testülete állandóan fennmarad”. A püspököknek ez a közössége a pápával együtt és sohasem nélküle, hordozója az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalomnak és tekintélynek is. A megyéspüspököknek a maguk helyén a világegyházat is meg kell jeleníteniük. A nem katolikus keresztény testvérekkel szemben emberséggel és szeretettel kell eljárniuk, és támogatniuk kell az ökumenizmust úgy, ahogyan azt az Egyház értelmezi.
Amikor László testvérünk most ennek az egyházmegyének a főpásztora lesz, fel kell idéznem azt az értékes szolgálatot, amelyet püspöki konferenciánk titkáraként végzett. Széleskörű nemzetközi tapasztalata, nyelvtudása, barátságossága, igazi szerzetesi rugalmassága és független gondolkodása nagy érték volt a számunkra. Kérjük Isten kegyelmét, a Boldogságos Szűzanya pártfogását, Szent Cirill, Metód és Szent Gellért közbenjárását személyére, egész egyházmegyéjére és püspöki szolgálatára.

       
(Forrás: MKPK Sajtóiroda)