Felebarátaink segítése menti meg az emberiséget 2008. november 19. szerda 15:01 Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan a katolikus templomokban minden évben országos gyűjtést rendeznek - hazánkban ebben az évben november 23-án - a szegények javára. Ebből az alkalomból adjuk közre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét.
A harmadik évezred küszöbét átlépve a modern tudományos vívmányok korában él az emberiség, a hétköznapi életet soha nem szolgálta ekkora fejlett technikai háttér. Le tudja küzdeni az emberiség a távolságokat a fejlett kommunikációval, műholdak vezérelte segédeszközök használata mindennapi eseménnyé vált. A fejlett technika korában mégsem tudta az emberiség legyőzni a világunk egyik legnagyobb problémáját: a szegénységet. Az ENSZ becslése szerint 200 ezren éheznek Magyarországon, akik közül 15 ezer a gyermek. Százezer gyermek pedig csak keveset ehet naponta a szegénység miatt. A szakemberek 25-30 ezerre becsülik a hajléktalanul élők számát, akik éjszakai menhelyeken, átmeneti szállókon húzhatják meg magukat a téli éjszakákon. (forrás: hvg.hu 2008.02.04). A KSH adatai szerint a munkanélküliségi ráta 2008 júniusában 7,5 százalékos volt, a foglalkoztatottak száma 3 millió 894 ezer, a munkanélkülieké pedig 316 ezer fő volt. (forrás: hír6.hu 2008.08.28) Hazánkban 3 millióan élnek nyugdíjból, ami sokak számára nem adja meg az idős kor létbiztonságát. A családok megélhetési gondokkal küzdenek, az áremelkedések és a gazdasági válság nehéz helyzet elé állít bennünket: munkanélküliség növekedését hozza a gazdasági válság. E mögött pedig emberek, családok, sorsok találhatók. Jövőre ünnepeljük 800 éves évfordulóját annak, hogy 1209. február 24-én az itáliai Assisiben a posztókereskedő fia, Ferenc az evangéliumot hallva megszólítva érzi önmagát, elhagyja a gazdagságot biztosító családját és a szegénység szolgálója lesz. Megalapítja a Kisebb Testvérek Rendjét, III. Ince pápa hivatalosan is engedélyezi a Ferences Szerzetesrend megalakulásának. Szent Ferenccel együtt mi is így fohászkodjunk: „Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.” Szent Erzsébet és Assisi Szent Ferenc oly korban éltek, amikor a szegénység és a nyomor uralta a világot és nem volt az állami gondoskodás. Csak „Isten nevében” számíthattak a segítségre. Az Egyház a kezdetektől fogva azon igyekezett, hogy megvalósítsa Jézus parancsát: „Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Az evangélium hirdetése kétféle módon történt: evangelizációval és diakóniával, vagyis igehirdetéssel és szeretetszolgálattal. Az Apostolok Cselekedetei így számol be erről: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el. Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával, mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat" (ApCsel 6,2-4). A nemzetek apostolának, Szent Pál apostol születésének 2000. évfordulója alkalmából meghirdetett jubileumi évben különösen is figyeljünk oda az apostol karitatív szolgálatra felszólító írásaira. A Római levélben a hitünkben való állhatatosságra szólít fel: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhínség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard?... Mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket." (Róm 8, 35;37) Az első korintusi levél 13. fejezetében a szeretetről beszél az apostol: Az apostol is karitász gyűjtést szervezett (1.Kor 16,1)az egyház-községekben a jeruzsálemi hívek számára, akik szükséget szenvedtek. Ezzel kapcsolatosan így ír: „Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Most tehát a cselekvést is hajtsátok végre, hogy amilyen készséges az akarat, olyan legyen a végrehajtás is abból, amitek van” (2.Kor 8, 7;11). Az anyagiakon túl még sok más módon is bekapcsolódhatunk a karitatív munkába. Keressük a kapcsolatot a környezetünkben levő karitász csoportokkal, ahol szívesen várják az önkéntes segítők jelentkezését. A karitászhoz beérkezett adományok rendezéséhez, csomagolásához, szállításához és kiosztásához sok segítő kézre van szükség. Sokan találtak a magányra orvosságot az önkéntes karitászmunkában, hiszen egy új nagy családot kaptak érte ajándékba. Rászoruló gyermekek táborozásához, kirándulásához is tehetünk felajánlásokat, vagy bekapcsolódhatunk a programokba segítőként. Ingyenkonyháinkba várjuk - az étel mellé kedvességet és jó szót is tudni adó - segítőket. A családban feleslegessé vált, kinőtt és megbecsült ruhákat, használati tárgyainkat ajánljuk fel a Karitász számára, aki majd eljuttatja azt a rászorulóknak. Ha összefogunk, ha le nem is győzhetjük, de enyhíthetjük a szegénység és a nyomorúság keresztjét az életünkben. Kövessük Árpád-házi Szent Erzsébet és Assisi Szent Ferenc példáját lehetőségeinkhez mérten, Szent Pál apostol szeretethimnuszának az iránymutatásával: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. (1 Kor 13,4-7) Boldog Kalkuttai Teréz anya szavaival zárjuk elmélkedésünket: Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel. A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre! gy érezzük, hogy mindaz amit teszünk, csupán egy csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne egy csepp nélkül.”
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia |