Regőczi István egyszerű molnárcsalád gyermekeként 1915-ben látta meg a napvilágot a Somogy vármegyei Látrányban. 1933–43 között Flandriában élt és tanult. Pappá 1943 márciusában szentelték, első szentmiséjét március 29-én Belgiumban mutatta be. Jelmondata Prohászka Ottokártól való: „Én a kemény életet választottam magamnak”. Magyarországra 1945-ben tért vissza.

A II. világháborút követően felkarolta a hadiárvákat, megnyitotta a Sasfiókák gyermekotthont Vácott, ahol mintegy háromszáz gyermeket nevelt, közülük később tízen választották a papi pályát. 1949-ben az árvaházat bezárták, Regőczi atyát pedig letartóztatták és bebörtönözték. Szabadulását követően Máriabesnyőn lett káplán, ahol újabb árvaotthont nyitott hatvan gyermeknek. 1959-től Szalkaszentmártonban volt lelkész, ahol templomot épített. 1963-ban ismét bebörtönözték. Szabadulása után írt könyvei miatt (Az én sasfiókáim, Sasfiókák viharban, Mi nem hallgathatunk) illegális sajtótevékenység címén – politikai fogolyként – 23 hónap szigorú fegyházra ítélték.

1968-tól nem kapott hivatalos egyházmegyei beosztást. Budapesten megvásárolta a Kútvölgyi úton található, romos Boldogasszony-kápolnát, aminek már a lebontását fontolgatták. Regőczi atya a kápolna mellett létrehozta a Táborhegy zarándokházat, s a helyet a magyarság engesztelő központjává tette. A kegyhely egy idő után szűkösnek bizonyult, ezért jóval nagyobb kőkápolnát építettek, melyet 1991. május 3-án Katona István váci segédpüspök szentelt fel. A Kútvölgyi kápolna ma is a szentségimádás, az engesztelés, a hálaadás és az imádság helye.

Regőczi István még kispapként ismerte meg a szentéletű Julia Magdalena Verhaeghet, a Krisztus Ügye (Das Werk) lelki család alapítóját, akit nagyon tisztelt, s akitől sok biztatást, lelkierőt merített. A közösség egy másik tagja, Beatrix nővér István atya jobbkezévé vált, évtizedek óta szolgál mellette.

Regőczi István több magyar és flamand nyelvű kötet szerzője. Isten vándora című önéletrajzi írása először 1972-ben jelent meg.

Fotó: Héray András FSO