Vegyétek és egyétek!
2009. április 9. csütörtök 10:00


Nagycsütörtökön az Oltáriszentség és az egyházi rend, a papság megalapítását ünnepli a Katolikus Egyház. Délelőtt a püspökök egyházmegyéjük papjaival együtt miséznek a székesegyházakban. A hagyományos olajszentelési misén a főpásztorok megszentelik a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz használatos krizmát. A papság a szertartás keretében megújítja a szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség alapítására.

A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította ezt a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.

Jézus az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: kezébe vette a kenyeret, megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Amikor meghalt a kereszten, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.

A nagycsütörtök esti szentmise elején, a dicsőítést követően elnémul az orgona, a templomok csengői és harangjai is csak a nagyszombati szertartáson szólalnak meg legközelebb: úgy tartják, ilyenkor Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. Jézus az utolsó vacsorán, szeretetének végső jelét adva, megmosta tizenkét apostola lábát. Az önmagát teljesen kiüresítő Urat követve az esti szentmise főcelebránsa sok helyütt megmossa tizenkét hívő lábát.

Az utolsó vacsora Jézus búcsúja tanítványaitól, hiszen ezután fogták el. Az elfogatásnak és Jézus ruháitól való megfosztásának a jelképe a nagycsütörtök esti oltárfosztás, amikor a szentmise végén minden díszt eltávolítanak az oltárról, és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. A nagycsütörtök esti szertartás végével kezdetét veszi a Krisztus szenvedésére való emlékezés, s ettől kezdve húsvétig az Egyház nem mutat be szentmisét.

A szertartások rendje a püspöki székhelyeken