Menjetek tehát!
2011. június 3. péntek 12:00 
Idén június 5-én, vasárnap ünnepli a magyar katolikus egyház Jézus mennybemenetelét. Ekkor emlékezünk arra a napra, amikor Jézus kivezette tanítványait „Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe”. A magyar hagyományban áldozócsütörtök, áldozónap néven tartják számon ezt az ünnepet, utalva arra az 1918-ig fennmaradt szokásra, mely szerint ez a nap jelentette a húsvéti szentáldozás határnapját. Ezt a húsvéti gyertya ünnepélyes eloltása szimbolizálta.
Lukács és Márk evangéliuma, valamint az Apostolok Cselekedetei számolnak be a mennybemenetelről, amelyre a Krisztus feltámadása utáni negyvenedik napon került sor. Ez alatt a negyven nap alatt Krisztus felkészítette tanítványait arra a küldetésre, amelyet a mennybemenetele előtt bízott rájuk: „Menjetek tehát, és tegyétek tanítványommá mind a népeket!” Ezt a küldetést teljesítette maga Jézus is földi útja során, majd kereszthalálával és feltámadásával az emberi élet célját és értelmét is megmutatta számunkra. Jézus mennybemenetele a hívők számára nem a fizikai távolságot és az ahhoz kapcsolódó szomorúságot jelenti. Krisztus az „Atya jobbján” tevékenyen részt vesz a világ kormányzásában, megmutatja nekünk is az utat, amely a földi élet és a halál után vár ránk. A feltámadásával kifejezett remény a mennybemenetellel teljesedett ki és vált valódivá.
A Szentatya A Názáreti Jézus című könyvének nemrég második kötetében aprólékosan elemzi ezt az eseményt. A Bibliát olvasó ember nehezen érti a Mesterüket éppen elvesztő tanítványok örömét, akik boldogan siettek el hirdetni az Evangéliumot az embereknek. „Minden búcsú szomorúságot hagy maga után” – írja a pápa, majd így folytatja: „Ha Jézus élőként ment is el tőlük: hogy ne szomorítaná el őket a tőle való végleges elszakadás?” A kérdés minden hívőben ott feszül, és a komolyan vett hit segít abban, hogy eljussunk a tanítványok örömére.
A Szentatya szerint ez az öröm az, amely „helyreigazítja képünket, amelyet erről az eseményről alkotunk. A »mennybemenetel« nem a kozmosz távoli területére való elmenetel, hanem olyan maradandó közelség, amelyet a tanítványok tartós örömet fakasztó módon, erőteljesen megtapasztalhattak.” A mennybemenetel ünnepe tehát nem az elválásról, hanem a küldetésről szól. Krisztus nem csupán lelki közelségét hagyta a hívekre, hanem azt is, hogy az ebből fakadó örömet másokkal is megosszák.