A vallásszabadság alapvető emberi jog 2013. május 20. hétfő 08:27 Május 18-án véget ért Isztambulban a Milánói Ediktum 1700. évfordulója alkalmából rendezett szeminárium, amelyet a konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) közreműködésével szervezett. A tanácskozás végeztével kiadott közlemény emlékeztet: Nagy Konstantin császár 313-ban rendelettel garantálta a vallási és lelkiismereti szabadságot, véget vetve a több évszázados keresztényüldözésnek a Római Birodalomban. A keresztények azóta szabadon gyakorolhatják vallásukat; e talajon fejlődhetett ki a mai európai társadalom. A tanácskozás résztvevői leszögezik, hogy mind a katolikus, mind az ortodox egyház igen fontos értéknek tartja a vallásszabadságot. A vallásszabadsághoz való jog valójában az emberi méltóságban gyökerezik, ez a méltóság pedig onnan ered, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. E fogalom alatt egyaránt értjük az istentiszteletek megtartásának, az azon való részvételnek a biztosítását, tehát a szabad vallásgyakorlást, valamint az egyénnek azt a jogát is, hogy vallását megismerhesse, mégpedig mindenfajta kényszer nélkül. A vallásszabadság ugyanakkor a vallási közösségek szabadságát is jelenti, e közösségeknek az istentisztelethez, a képzéshez és a karitatív tevékenységek végzéséhez való jogát. Az állam és az egyház különböző feladatokat lát el, de nem választhatók el teljesen egymástól. A függetlenség és az autonómia éppúgy fontos elv az állam és az egyház viszonyában, mint az együttműködés. Az államnak garantálnia kell a vallásszabadságot mind az egyén, mind a vallási közösségek számára, beleértve a kisebbségek vallásszabadságát is, és a társadalmi rend kialakításánál figyelembe kell vennie az igazságosság alapelvét. Az állam nem támogathat erőszakos vallási térítést, egyik vallás javára sem, éppen ellenkezőleg a különböző vallások harmonikus együttélését kell biztosítania. Magyar Kurír |