Veres András a Szent Márton-emlékévről – a felemelő szeretetre ma is szükségünk van 2015. október 30. péntek 20:23 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2014. nyári ülésén Szent Márton születésének 1700. évfordulójára emlékévet hirdetett hazánkban. Veres András szombathelyi megyéspüspököt, az MKPK elnökét a Magyar Kurír kérdezte a szent életpéldájáról, arról, hogyan követhetjük őt, valamint az emlékév programjairól. – Elnök úr, közeledünk a Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kezdetéhez. Hogyan hozható közel a szent élete és példája a mai emberhez? – A püspök úrnak személyesen mit jelent Szent Márton életpéldája? – A püspöki konferencia szeptemberi ülésén úgy döntött, hogy egy kis testület, egy ad hoc bizottság hozzon létre egy tervet. Ez most készül, és a decemberi ülésen fogjuk benyújtani. Erről nem szeretnék a döntés előtt beszélni, de az egyik program már most megemlíthető: a KATTÁRS (Katolikus Társadalmi Napok) rendezvénynek korábbi döntésünk szerint jövőre újra Budapest lesz a helyszíne, alapgondolata pedig Szent Márton jubileuma, ehhez kapcsolódva szervezzük tehát a programot. – Várható-e a külhoni egyházmegyék, plébániák bekapcsolódása a Szent Márton-év rendezvénysorozatába? – Minden rendezvényünk nyitott, sőt, várjuk a települések, plébániák csoportjainak érkezését. Persze a legnagyobb esemény a Szentatya érkezése volna, mindannyiunk nagy örömére szolgálna, ha ez bekövetkezne. Természetesen emellett minden más esemény eltörpülne. Nem szervezünk más olyan eseményt, amelynek nemzetközi jellege lenne. De nagy az érdeklődés Nyugat-Európában is. Legutóbb Tours-ban jártunk egyházmegyei zarándoklaton, és a tours-i érsek jelezte, hogy májusban nagyobb delegációval szeretnének ellátogatni Szent Márton szülőhelyére. Az egész évünk azzal fog telni, hogy csoportokat, zarándokokat fogadunk, és ezt nagy örömmel tesszük. – A Szentatya meghívást kapott, hogy az emlékév alkalmából látogasson el Magyarországra, Szombathelyre. Elnök úr nemrégen tért haza Rómából, a püspöki szinódusról. Tudott-e beszélni a Szentatyával a meghívásról? Mikorra várható döntés a látogatásról? – Természetesen igyekeztem kihasználni a lehetőséget. Erdő Péter bíboros úrral együtt mentünk oda a Szentatyához, és megismételtük felé a meghívást. Természetesen ő nem válaszolt sem igennel, sem nemmel, de látszott, hogy foglalkoztatja a kérdés. Mindjárt kérdezte is, tudjuk-e, hogy a Buenos Aires-i székesegyház is Szent Márton oltalma alatt áll. Bátorkodtam megjegyezni, hogy ezért is gondoljuk, hogy a Szentatya szívesen ellátogatna arra a helyre, ahol Szent Márton született. Mosolyogva konstatálta ezt. Természetesen beszéltem az Államtitkárság vezetőjével is, aki úgy fogalmazott, hogy evidenciában tartják a kérdést, tárgyaltak is róla többször, de most még nem tud konkrétumot mondani. Úgyhogy imádkozunk, és várjuk a Szentatyát! – Milyen jelentőséggel bír, hogy a kormány az 1170/2015. (III. 24.) számú határozatával a 2016. esztendőt Szent Márton-emlékévvé nyilvánította? – Mindenekelőtt fontos, hogy a kormány is fölismerte Szent Márton alakjának és lelkiségének azon értékeit, amelyeket érdemes példaként állítani a mai magyarság elé. Ez mindenféleképpen nagy pozitívum, hiszen sokféle gonddal, problémával küzd a magyar társadalom, nemcsak a szegénységgel vagy a bevándorlással, hanem sokszor az egymás iránti tisztelet, megbecsülés hiányával is. Szent Márton mindebben sokat tud segíteni! Másrészt azt is látom a döntésben, hogy ezzel a kormány kifejezi azt az alapvető hozzáállását, hogy a keresztény értékrendet sajátjának tekinti, és ezt minden polgár számára javasolni tudja. Természetesen mindenki maga dönt arról, hogy ezt az értékrendet elfogadja-e vagy sem, de úgy tűnik, a kormány elkötelezetten vállalja ezt, és ezzel tanúságot tesz arról, hogy a munkáját milyen szellemben akarja végezni. Végül még egy harmadik szempontot is megemlíthetnék itt, mégpedig azt, hogy a kormány döntése lehetőséget kínál arra, hogy feloldjuk azt a fajta meghasonlottságot, mely sok emberben jelen van, vagyis hogy a vallás és a társadalmi élet elkülönül. Ennek nem szabad így lennie – amit hitünkben megélünk, azt a társadalmi életben is meg kell jelenítenünk. Azt gondolom, ez a közös munkálkodás ebben is segíthet bennünket, hogy a hívő emberek bátran merjék vállalni hitüket, vallásukat, keresztény elköteleződésüket az élet minden területén. Hiszen akkor élik meg igazán a kereszténységüket, ha Isten országát minden körülmények között készek hirdetni és építeni. És ebből a társadalmi élet sem hiányozhat. – Hogyan tudnak bekapcsolódni az emlékév ünneplésébe mindazok, akiknek lakóhelyén vagy annak közelében nem szerveznek ünnepi eseményeket? – Ismereteim alapján szinte kivétel nélkül minden plébánián létrejöttek a szeretetszolgálat csoportjai, a karitászcsoportok. Bármit tesznek egyházközségük területén a szegényekért, azzal Szent Márton munkatársaivá válnak, az ő lelkületét élik meg. Ha csak annyiban sikerül őket megerősíteni az év során, hogy jó úton haladnak, és Szent Márton példakép számukra, akkor már előrehaladtunk abban, hogy a szent személyisége ismertebb legyen. Mert bár szerte a világon ismerik őt – egyházunk első olyan szentjét, aki nem vértanúként lett szentté –, mégis azt gondolom, hogy a mai szekularizált világban sokak számára ismeretlen életpéldája. Bízom benne, hogy a jubileumi esztendő hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebben legyenek Magyarországon, akik nem ismerik Szent Mártont. Fotó: Lambert Attila Magyar Kurír |