Kezdetét vette az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a Fülöp-szigeteki Cebuban
2016. január 25. hétfő 15:17 
2016. január 24-én helyi idő szerint délután 4 órakor megkezdődött a Fülöp-szigeteki Cebu városában az 51. Eucharisztikus Világkongresszus. A nyitó szentmisét Charles Maung Bo bíboros, pápai legátus mutatta be, kétszáz püspök és számos pap koncelebrált. Török Csaba teológus helyszíni tudósítása.
A nyitó szentmisére a Plaza Indipendencián került sor – a tér a spanyol korona hatalmát jelképező San Pedro-erőd előtt terül el. A háromszög alakú építmény erős falai, ágyúi egyrészt a tenger felől védték a kikötőt, másrészt a spanyol uralom alatt tartották a várost. A Fülöp-szigetek végül 1898-ban nyerte el a függetlenségét, s az erődöt a forradalom emlékhelyévé alakították át. Amikor a függetlenségi háború centenáriumán I. János Károly spanyol király és Zsófia királyné felkeresték a távol-keleti államot, ide is ellátogattak, és lerótták tiszteletüket a hősök előtt.
A fiatal állam nem élvezett valódi függetlenséget: az USA fennhatósága alá került. A Magellán keresztje körüli főtér s az itt álló városháza a maga angol feliratával (Public service is public trust) ezt a kort idézi. A Fülöp-szigetek végül csak a japán hódítás, a II. világháború borzalmai után nyerte el függetlenséget, bár igazi demokrácia csak jóval később, a Marcos-rezsim bukása után alakult ki.
Az Eucharisztikus Világkongresszus nyitó szentmiséjére a másnapi lapok tanúsága szerint 300-350 ezer ember gyűlt össze. Ilyen sokan nem fértek el a Plaza Indipendencián (ahol csak a 72 országból érkezett 12 ezer regisztrált résztvevőnek, valamint a helyi szervezőknek, a házigazdáknak biztosítottak helyet a kijelölt szektorokban), a tömeg java része a környező utcákban, illetve a székesegyház előtti téren követte óriáskivetítők segítségével a liturgiát.
A szertartás előtt népviseletbe öltözött fiatalok mutatták be zenével, tánccal Cebu történelmét, hagyományait és vallásosságát. Ezt követően körmenetre került sor a Kisded Jézus (Santo Niño) képmásával.
A mise énekeit, ordináriumát Manoling Francisco jezsuita szerezte, részben helyi nyelvjárásban, részben a Fülöp-szigeteken közös kommunikációra használt angol nyelven. Meg kell jegyeznünk, hogy a filippínók kifinomult zenei érzékkel rendelkeznek, jó énekesek és táncosok, szívükből szinte spontán módon születnek a dallamok. Szertartásaik, imáik elképesztő zenei gazdagságról tanúskodnak.
A szentmise nyitóéneke és a liturgikus köszöntés után felolvasták a pápai legátus kinevezési dokumentumát, majd Cebu érseke, Jose Palma köszöntötte Charles Maung Bo bíboros legátust. Az évközi harmadik vasárnap imái és szentírási szakaszai hangzottak el, zömmel angolul. Emellett főként a spanyol és a tagalog jutott szóhoz, valamint az egyetemes könyörgésekben még azok a nyelvek, amelyek területéről a legtöbb küldött érkezett: a kínai, a francia és a portugál.
A mianmari pápai küldött szentbeszédében így fogalmazott: „Az Eucharisztia harmadik világháborúra hív a szegénység és a kegyetlenség ellen… egy olyan világ ellen, amelyben mind több fegyvert gyártanak, miközben félmilliárd embernek nincs mit ennie.” Bo bíboros hozzátette: a Fülöp-szigetek a világ „katasztrófa-fővárosa”: a szigetországot megannyi csapás, tájfun, földrengés sújtja szüntelenül. Népe mégis hisz, mégis töretlenül kitart a reményben, ezzel példát ad mindannyiunknak.
A szentmise végén, az ünnepélyes áldás és elbocsátás után a kongresszus himnusza hangzott fel, amelyet már az elmúlt napokban is számtalanszor lehetett hallani városszerte: „Krisztus bennünk dicsőségünk reménye”. A zenét Jay-arr F. Librando szerezte, s ez alkalommal a helyi fiatalok előadásában hangzott el, akik a papnövendékekkel együtt látták el a mise zenei szolgálatát.
A szabadtéri liturgiát nagyszabású tűzijáték követte, amely egyszerre köszöntötte az eucharisztikus Krisztust s mindazokat, akik elzarándokoltak Cebuba, hogy vele találkozzanak, róla elmélkedjenek egy egész héten át.
Fotó: IEC2016 Facebook-oldala
Török Csaba/Magyar Kurír
A fiatal állam nem élvezett valódi függetlenséget: az USA fennhatósága alá került. A Magellán keresztje körüli főtér s az itt álló városháza a maga angol feliratával (Public service is public trust) ezt a kort idézi. A Fülöp-szigetek végül csak a japán hódítás, a II. világháború borzalmai után nyerte el függetlenséget, bár igazi demokrácia csak jóval később, a Marcos-rezsim bukása után alakult ki.
Az Eucharisztikus Világkongresszus nyitó szentmiséjére a másnapi lapok tanúsága szerint 300-350 ezer ember gyűlt össze. Ilyen sokan nem fértek el a Plaza Indipendencián (ahol csak a 72 országból érkezett 12 ezer regisztrált résztvevőnek, valamint a helyi szervezőknek, a házigazdáknak biztosítottak helyet a kijelölt szektorokban), a tömeg java része a környező utcákban, illetve a székesegyház előtti téren követte óriáskivetítők segítségével a liturgiát.
A szertartás előtt népviseletbe öltözött fiatalok mutatták be zenével, tánccal Cebu történelmét, hagyományait és vallásosságát. Ezt követően körmenetre került sor a Kisded Jézus (Santo Niño) képmásával.
A mise énekeit, ordináriumát Manoling Francisco jezsuita szerezte, részben helyi nyelvjárásban, részben a Fülöp-szigeteken közös kommunikációra használt angol nyelven. Meg kell jegyeznünk, hogy a filippínók kifinomult zenei érzékkel rendelkeznek, jó énekesek és táncosok, szívükből szinte spontán módon születnek a dallamok. Szertartásaik, imáik elképesztő zenei gazdagságról tanúskodnak.
A szentmise nyitóéneke és a liturgikus köszöntés után felolvasták a pápai legátus kinevezési dokumentumát, majd Cebu érseke, Jose Palma köszöntötte Charles Maung Bo bíboros legátust. Az évközi harmadik vasárnap imái és szentírási szakaszai hangzottak el, zömmel angolul. Emellett főként a spanyol és a tagalog jutott szóhoz, valamint az egyetemes könyörgésekben még azok a nyelvek, amelyek területéről a legtöbb küldött érkezett: a kínai, a francia és a portugál.
A mianmari pápai küldött szentbeszédében így fogalmazott: „Az Eucharisztia harmadik világháborúra hív a szegénység és a kegyetlenség ellen… egy olyan világ ellen, amelyben mind több fegyvert gyártanak, miközben félmilliárd embernek nincs mit ennie.” Bo bíboros hozzátette: a Fülöp-szigetek a világ „katasztrófa-fővárosa”: a szigetországot megannyi csapás, tájfun, földrengés sújtja szüntelenül. Népe mégis hisz, mégis töretlenül kitart a reményben, ezzel példát ad mindannyiunknak.
A szentmise végén, az ünnepélyes áldás és elbocsátás után a kongresszus himnusza hangzott fel, amelyet már az elmúlt napokban is számtalanszor lehetett hallani városszerte: „Krisztus bennünk dicsőségünk reménye”. A zenét Jay-arr F. Librando szerezte, s ez alkalommal a helyi fiatalok előadásában hangzott el, akik a papnövendékekkel együtt látták el a mise zenei szolgálatát.
A szabadtéri liturgiát nagyszabású tűzijáték követte, amely egyszerre köszöntötte az eucharisztikus Krisztust s mindazokat, akik elzarándokoltak Cebuba, hogy vele találkozzanak, róla elmélkedjenek egy egész héten át.
Fotó: IEC2016 Facebook-oldala
Török Csaba/Magyar Kurír