XVI. Benedek pápa részvételével október 2-án, vasárnap megkezdődött a Püspöki Szinódus XI. rendes ülésszaka, amely három hétig tart. Az október 3-ai napilapok tévesen „püspöki zsinatnak” nevezik az eseményt. Az alábbiakban röviden megvilágítjuk, hogy mi a különbség a zsinat és a szinódus között.

A zsinat az Egyház ősi intézménye, 2000 éves történelme során 21 egyetemes zsinatot tartottak, az első a Niceai Zsinat volt 325-ben, a legutóbbi, a II. Vatikáni Zsinat, 1962 és 1965 között. A püspöki szinódus ezzel szemben mindössze négy évtizedes múltra tekint vissza. VI. Pál pápa alapította 1965-ben, hogy a II. Vatikáni Zsinat által felélesztett püspöki kollegialitásnak folyamatosságot biztosítson.

Mindkét fogalom tehát olyan egyházi tanácskozást jelöl, amelyet a pápa hív össze és vezet. A zsinatra a világ valamennyi püspöke hivatalos, a szinóduson azonban helyi püspöki konferenciák képviselői és a megvitatandó kérdések szakértői vesznek részt. Az egyetemes zsinatokon a tanácskozás mellett határozathozatali munka is folyik, a határozatok a pápa jóváhagyása után válnak hivatalossá.

A szinódus a zsinattól különbözően kizárólag tanácsadó szerv, amely általában az egyetemes egyház problémáival foglalkozik, de érintheti a helyi egyházak kérdéskörét is. A Szentatya választja ki témáját, és dönt arról, hogy milyen összegzés szülessék a püspökök által előterjesztett javaslatok nyomán.

A szinódusnak háromféle ülése lehetséges: rendes ülés – ilyen a mostani is –, amely az egész egyházat érintő kérdésekkel foglalkozik, jelen esetben az Eucharisztia a téma; rendkívüli ülés, amely a gyors megoldást igénylő kérdéseket tárgyalja; részleges ülés, amely meghatározott helyi vagy regionális egyházakkal foglalkozik.