|
Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja Magyar Tartomány
A közösség hivatása: tanítás-nevelés, betegápolás.
Egyházjogi státusza: pápai jogú női szerzetes intézmény.
Alfonza anya és műve
A kongregációt Eppinger Erzsébet, szerzetesi nevén Mária Alfonza
anya
alapította 1849-ben Niederbronban, a franciaországi Elszász
gyógyforrásairól ismert városkájában, Strasszburg közelében.
Erzsébet egyszerű gazdálkodó családban született 1814-ben, 11
testvér
közül ő volt az első. A mélyen vallásos szülők korán megtanították a
gyermekeket imádkozni, Istenben bízó, tudatos keresztény életet
élni.
Erzsébet lelkében mát öt éves korában mélységes részvét és szeretet
ébredt a keresztrefeszített Megváltó iránt. Vonzó példa volt számára
Avilai Szent Teréz imádságos élete és Liguori Szent Alfonz szeretete
a
szegények iránt.
Életfeladatára Isten a szenvedés iskolájában készítette fel. 17 éves
korától háromszor volt hosszú éveken át fekvő beteg. Türelmesen
viselte
a szenvedést, és felajánlotta Megváltójának. Isten rendkívüli
kegyelmekkel ajándékozta meg: látomások, elragadtatások mélyítették
bensőséges kapcsolatát Jézussal. Mivel a lelkekbe látott, nagyon
sokan
felkeresték, sokan megtértek. Mások támadták, csalónak nevezték. A
strasszburgi püspök hiteles információt akart, ezért néhány napot
Niederbronnban töltött, és sokat beszélgetett vele. Így személyesen
győződött meg róla, hogy Erzsébetben az Isten kegyelme működik.
Már fiatalon szeretett volna szerzetbe lépni, de szülei nem
engedték.
Később a püspök nem adta beleegyezését, mert nem akart lemondani a
jótékony hatásról, amelyet a "Niederbroni látnok" egyházmegyéje
híveire
gyakorolt.
1848-tól kezdve sürgetést érzett lelkében, hogy ő maga alapítson
szerzetesrendet. De ő tanulatlannak, alkalmatlannak látta magát erre
a
feladatra. Ekkor az Isteni Megváltó így biztatta: "Ne aggódj, ez az
én
művem! Éppen azért, mert tudatlan vagy, általad akarom
irgalmasságomat
kinyilvánítani." Ekkor Erzsébet megfogalmazta a szabályzatot,
amelyet
Räss püspök a kívánt változtatások után jóváhagyott. Az anyagiak
teljesen hiányoztak, Erzsébet és mindenkori segítője, Reichárd
plébános
teljesen Isten gondviselésére bízták a tervet.
Jótevők adományai lehetővé tették egy szerény ház megtételét, és
1849.
augusztus 28-án Erzsébet négy jelölttel megkezdte a szerzetesi
életet,
és felvette az Alfonza nevet.
Alfonza anya betegsége idején megtapasztalta, mennyire magunkra
vannak
hagyva a szegény betegek otthonukban. Ezért az új kongregációt házi
betegápolásra alapította. Gondozásba vette a szegény gyermekeket is,
hogy a hitoktatást lehetővé tegye számukra, segített más
rászorulókat
is. Műve 1866-ban megkapta a szentszék jóváhagyását. Ekkor a tagok
száma 700 volt, 83 közösségben 15 egyházmegyében működtek.
Új kongregációk
A jóváhagyás feletti örömet beárnyékolta a würzburgi, a bécsi és a
soproni házak önállósulása. Mivel az anyaház nagyon messze volt, és
az
utazás nagyon költséges, az illetékes püspökök függetlenné tették
ezeket a közösségeket. Így új kongregációk alakultak.
Alfonza anya 1867-ben 53 éves korában elhunyt, egy héttel megelőzte
Reichárd plébános atya. Művük azóta elterjedt négy kontinensen, és a
nővérek mindenütt iparkodtak "a Megváltó Jézus irgalmas szeretetét
sugározva az üdvösségre vezetni embertársaikat."
A magyar kongregáció
Magyarországra Simor János győri püspök hívta meg a niederbronni
nővéreket 1863-ban. Sopronban a püspökudvarban kaptak elhelyezést,
és
árva gyermekek gondozását bízták rájuk.
Vállaltak szegénygondozást és házi betegápolást is. A gyermekek
egyre
többen lettek, ezért megvettek egy nagyobb épületet a városfalon
kívül.
Így messze kerültek az iskoláktól, ahova a gyermekek jártak. Ekkor a
nővérek megszerezték a szükséges képesítést, hogy maguk végezhessék
az
oktatás feladatát.
Simor János - ekkor már esztergomi érsek -1867-ben a nővéreket
önálló
szerzetesrenddé tette. Gyors fejlődés indult meg. 1899-ben nővérek
saját tanítónőképzőt, egy év múlva pedig saját óvónőképzőt is
nyitottak. Sok óvodában és iskolában működtek, rendszerint
foglalkoztak
az iskolákból kikerülő nagylányokkal is. (Máriakongregáció, Kalász).
Tartományok
1912-ben egy amerikai magyar plébános kérésére négy nővér ment a
bevándorló magyarok gyermekeinek hitoktatására és a magyar nyelv
ápolására. Ebből a kezdetből fejlődött ki az amerikai tartomány
(1924).
Az első világháború után Trianon következtében 10 intézmény
Ausztriához, 8 pedig Csehszlovákiához került. Ezek 1924-ben
tartományokká alakultak.
Az 1920-as években nagy iskolák nyíltak: Sopronban a Női Felső
Kereskedelmi iskola és a Női Ipariskola, Budapesten a Szent Margit
Leánygimnázium. A nővérek több polgári iskolában is tanítottak. Az
1880-as évektől kezdve egyre több kórházban vállaltak betegápolást.
1947-saját betegápolóképző iskola is alakult.
1948-ban az erősödő kommunista hatalom államosította az iskolákat,
1950-ben megszüntette a betegápolás lehetőségét, a nővéreket
elhurcolták. A szétszóratás közel 1200 nővért éríntett.
Az 1990-es politikai változás meghozta az újrakezdés lehetőségét. A
nővérek visszakaptak egy óvodát, két általános iskolát, és a budai
Szent Margit Gimnáziumot, építetek egy szociális otthont és egy
óvodát,
megnyitottak két kollégiumot egyetemisták és főiskolások számára.
Az új rendtagok közül néhányan már bekapcsolódtak, a többiek pedig
tanulással készülnek a megváltás művében embertársaik szolgálatára
További bővebb információ a rend honlapján olvasható:
http://www.megvaltosnoverek.hu/
|
|
|
Beteljesedett! Jn 19,12-42
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|