English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány

Ferences Rendtartomány
Ordo Fratrum Minorum
OFM

A rend hivatalos neve: Ordo Fratrum Minorum (OFM) – Kisebb Testvérek Rendje (ferencesek)

A rend magyarországi egységének hivatalos neve: Provincia Hungariae a Magna Domina Hungarorum – Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány

A közösség hivatása: evangéliumi élet. Életünkben különleges helyet kap az „imádság és áhítat”, a testvéri élet, a minoritás (a szegénység, a „kicsinység” és a kitaszítottakkal való szolidaritás), valamint az evangelizáció.

Közösségünk egyházjogi státusza: pápai jogú férfi szerzetes intézmény (papi).
A közösség polgárjogi státusza: a közösség jogi személy.

A közösség feladatai: A szerzetesek életében elsősorban nem az a fontos, hogy milyen feladatot végeznek, hanem a létezésük, hogy az Úr meghívta őket a szerzetesi életre. Közösségünkben ezért a testvérek elsődleges feladata az, hogy minél teljesebben megéljék ferences szerzetesi hivatásukat.

A közösség aktivitása: oktatás-nevelés (iskolák, kollégiumok, felsőoktatás); plébániai lelkipásztorkodás, kárpátaljai misszió, egyéb lelkipásztorkodás (gyóntatás, lelkigyakorlat vezetés); szociális tevékenységek (autisták gondozása, hajléktalangondozás, idősek gondozása); kulturális feladatok ellátása.

A közösség alapítása
A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította. A Rend 1209-ben szóban, majd 1223-ben írásban nyert pápai megerősítést. Szent Ferenc ún. első rendjének ezt az ágát nevezik olykor obszerváns ferences rendnek is. Ma a minoritákkal és a kapucinusokkal együtt alkotja Szent Ferenc első rendjét.
A rend tagjai elé a Konstitúció azt a célt tűzi, hogy Szent Ferenc nyomán „teljesen az Evangélium szerint éljenek, mégpedig testvéri közösségben; tegyenek tanúságot a bűnbánatról, a kicsinységről; és a minden ember iránti szeretetben az egész világon az Evangélium hírnökei legyenek, a kiengesztelődést, a békét és az igazságosságot hirdessék cselekedeteikkel.”

A rend magyarországi története
A még Szent Ferenc életében, 1225-26 körül a Német Birodalom tájairól Magyarországra érkező kisebb testvérek első provinciáját, miután 1232-ben vagy 1233-ban önállóvá vált, Esztergomi Provinciának, vagy Magyarországi Provinciának nevezték, melynek első miniszterévé Boldog Pisai Albertet tették meg.
A Magyarországi Provincia a tatárjárás után egyre inkább kiterjeszkedve, a 14. század kezdetén 8 kusztódiát és 45 rendházat számlált, melyek nagyobb része a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. A testvérek kivették részüket a lelkek gondozásából, prédikálva nem csak a hívőknek, de a hitetleneknek is, főleg a kunoknak és a tatároknak, akik között sok testvér nyerte el a vértanúság koronáját. Studium Generáléjuk Esztergomban és Nagyváradon volt, remete életet pedig két helyen éltek.
Ezt a konstanci zsinat idején a Konventuálisok Magyarországi Provinciájának nevezett provinciát 1454-ben Fr. Igali Fábián megreformálta, és ekkortól a Konventuálisok Magyarországi Megreformált Provinciájának kezdték hívni. 1517-ben pedig a konventuális nevet letéve, az obszerváns (azaz szigorúbb) famíliához csatlakozott.
Az obszerváns testvérek más úton, ti. Bosznián keresztül jöttek Magyarországra, és csodálatos gyorsasággal terjedtek el a királyság minden részében. A Bosnyák vikáriát 1447-ben osztották külön Bosnyák- és Magyar Vikáriára.
A történelem tanúsága szerint az obszerváns testvérek a szerzetesházakban igen szegények és imádságosak, az egyházban az evangéliumi igazság tüzes lelkű hírnökei, valamint a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának védelmezői, a katonai táborokban a keresztény hit megvédésének serény buzdítói, és az emberek vigasztalói voltak. (Kiemelkedik közülük szentségével és tudásával Kapisztrán Szent János, Boldog Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát stb.)
Végül a burgosi nagy káptalanon 1523-ban e két szerzetes család új nevet kapott: A Magyarországi Reformált Provinciát ettől kezdve Szűz Máriáról nevezet Provinciának, a Magyar Vikáriát pedig a Legszentebb Üdvözítőről nevezett Provinciának hívták.
Mindkét rendtartomány hatalmas virágkort ért volna el, de a szinte egész Magyarországot megszálló törökök, és a reformáció viharai a kolostorok nagyobb részét lerombolták, sőt igen sok szerzetest vértanúságra kényszerítettek. Az országnak a török által megszállt részein azonban mégis szinte a kisebb testvérek voltak az egyedüliek, akik a halálveszélyt megvetve a híveknek gondját viselték. Azt mondják, ezért nem testvéreknek, hanem barátoknak nevezte a nép a kisebb testvéreket.
A háborús századok elmúltával (ti. a 16-17. sz.) nem csak a testvérek, hanem a házak, sőt a provinciák száma is gyarapodott. A mariánus rendtartományból a Szent László Királyról nevezett Provinciát, a salvatoriánus tartomány házaiból az erdélyi Szent István Király Provinciát, a 16. század második felében ismét Szlavóniába, sőt Magyarországra jövő Bosnyák-Bányavidéki Provincia testvéreinek magyarországi házaiból pedig végül 1757-ben új provinciát, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Provinciát állították fel.
A minden provinciában igen jámbor szerzetesi életet élő testvérek sokféle tevékenységet végeztek az Úr szőlőjében. Voltak, akik a lelkipásztori munkának, főként a prédikációnak adták át magukat, leginkább plébániákat vezetve, de elég sok Mária kegyhelyet is ellátva, egyesek a gimnáziumi tanításban fáradoztak, mások magasabb fokú tudományokra oktatták az ifjúságot.
II. József fejedelem rendeletei, majd az úgynevezett „jozefinizmus” befolyása révén azonban a szerzetesi élet a provinciákban siralmas állapotra szállt le, mégis mindig akadtak olyanok, akik azon fáradoztak, hogy provinciájuknak visszaadják korábbi ragyogását. A (XIII.) Leó pápa féle unió idején is voltak testvérek (P. Ozoray Izidor, Tamás Alajos, Lutz Márton stb.), akik az új konstitúciókat készséges lélekkel elfogadva rendelkeztek olyan kvalitásokkal, hogy a rendet képesek legyenek egy új virágkorba elvezetni.
Közben 1900-ban a Magyarország határain belül létező öt provinciából hármat alakítottak ki: ti. a mariánust, az újraalapított kapisztránust és Erdélyben a stefanitát. Az első világháború befejeztével pedig csupán kettő, a mariánus és a kapisztránus maradt meg Magyarországon. A két világháború között a provinciák történetét új alapítások, egyre növekvő lelkipásztori tevékenység, más korszerű kezdeményezések, valamint a hivatások örvendetesen nagy száma jellemezte.
Miután a második világháború véget ért, a kommunista állam először szóval, majd ténylegesen is zaklatni, sőt üldözni kezdte a szerzeteseket és szerzetesnőket, végül 1950-ben betiltotta a szerzetesi életet. Tizennyolc házuk bezárása után 1950 és 1989 között a mariánus testvérek, – akik közül 15-en szenvedtek börtönbüntetést és egy testvér halt vértanúhalált –, szétszóratásban, közös élet nélkül, mint világi papok, vagy gyári munkások stb. éltek. A kapisztránusok, akik közül nem mindenki kényszerült arra, hogy mint a mariánusok, szétszóratásban éljen – jól lehet létszámkorlátozással, 32 testvér bebörtönzése és 8 megölése mellett –, (26-ból) három közösségben, két gimnáziumot fenntartva és vezetve legálisan élhettek.
A változás évének, 1989-nek eljöttével, így lehetett folytatni a szerzetesi életet, az új kezdet minden nehézségével és lehetőségével.
Rendünk legfőbb vezetése e két provinciából 2006. június 24-én létrehozta a Magyarok Nagyasszonyáról Nevezett Ferences Rendtartományt, mint a Kisebb Testvérek Rendjének egyetlen jogi egységét hazánkban.

További részletek és kapcsolat a rend honlapján.

A közösség saját honlapja:
Nemzetközi: www.ofm.org
Magyar: www.ofm.hu

 




Napi evangelium
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt!
  Mt 6,1-6.16-18

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum