English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Csaladjaink.hu
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Virtuális Plébánia
Szent Adalbert Központ
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
Metanoia Videóstúdió
nyil Katolikus média bővebben


Az egyház és az internet

Kiadja a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa
2002. február 22.


Tartalom


I. Bevezetés

1. Az Egyház internet iránti érdeklődése a tömegkommunikáció eszközei iránt tanúsított érdeklődésének sajátságos megnyilvánulása. Az Egyház a médiát azon történelmi-tudományos fejlődés egyik végtermékének látja, amely által az emberiség a „teremtés egészében rejlő lehetőségek és értékek felfedezésében egyre messzebbre eljut”[1]. Ezért az Egyház többször kifejezte meggyőződését – a II. Vatikáni Zsinat szavaival – , hogy „a technika bámulatos találmányai”[2] már most is sokat tesznek az emberi szükségletek kielégítésében, de még ennél is többet tehetnek.

Az Egyház tehát alapjában véve pozitívan viszonyul a médiához.[3] Igaz, hogy elítélte a súlyos visszaéléseket, de a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának dokumentumaiban következetesen világossá teszi , hogy „az Egyház részéről a pusztán cenzori magatartás … nem elegendő és nem helyénvaló.”[4]

A 1971-ben megjelent Communio et progressio c. lelkipásztori határozat a tömegkommunikáció jelentőségéről XII. Piusz pápa 1957-es Miranda prorsus enciklikáját idézi, kiemelve ezt a pontot: „Az Egyház úgy tekint a médiára, mint 'Isten ajándékaira', amelyek gondviselésének megfelelően egyesítik az embereket a testvériségben és így segítik őket együttműködni üdvözülésük tervében”.[5] Ez marad a mi nézőpontunk, amit az internetre is alkalmazunk.

2. Az Egyház az emberi kommunikáció történetét úgy fogja fel, mint egy hosszú utazást, amely során az emberiség „a kevélység vezette bábeli tervből kiindulva a zűrzavaron és a kommunikáció ellehetetlenülésén áthalad (vö. Ter 11,1-9), majd megérkezik Pünkösdhöz, amikor a nyelvek ajándéka a Szentlélek működésének köszönhetően a kommunikáció helyreállítását jelzi, minek központjává Jézus válik”.[6] Krisztus életében, halálában és feltámadásában „az emberek közti kommunikáció a legmagasabb eszményképét és legjelesebb példáját Istenben találja, aki emberré, testvérré lett.”[7]

A tömegkommunikáció modern eszközei olyan kulturális tényezők, amelyek szerepet játszanak ebben a történetben. A II. Vatikáni Zsinat megjegyzi: „A földi haladást gondosan meg kell ugyan különböztetnünk Krisztus országának növekedésétől, ez a haladás mégis sokat jelent az Isten országa szempontjából, amennyiben hozzájárulhat a társadalom különb rendjének megalkotásához”.[8] Ha így tekintünk a tömegkommunikáció eszközeire, azt látjuk, hogy „nagyban hozzájárulnak az emberi szellem fejlesztéséhez és gazdagításához, valamint Isten országa hirdetéséhez és megszilárdításához”.[9]

Napjainkban ez különösen is vonatkozik az internetre, amely nemcsak forradalmi változásokat hoz a kereskedelem, az oktatás, a politika és a sajtó számára, valamint az országok és kultúrák közti kapcsolatokba, és nem csak az emberek egymás közti kommunikációját formálja át, hanem egyenesen az emberek életfelfogását is. Az Internet etikája című kísérő dokumentumban megvitatjuk ezeknek a témáknak az erkölcsi oldalát.[10] Jelen dokumentumban pedig mérlegeljük az internet horderejét a vallás és kifejezetten a Katolikus Egyház szempontjából.

3. A médiával kapcsolatban kettős célja van az Egyháznak. Az egyik, hogy támogassa a helyes irányba való fejlesztését és a helyes használatát az emberi haladás, az igazságosság és a béke szolgálatában, a társadalom felépítéséért – helyi, nemzeti és közösségi szinten – a közös jó fényében és a szolidaritás szellemében. Tekintettel a tömegkommunikáció nagy jelentőségére, az Egyház törekszik az „őszinte és tiszteletteljes párbeszédre azokkal, akik felelősek a médiáért” – elsősorban a médiapolitika kialakításával kapcsolatban.[11] „Egyházi részről ez a párbeszéd magával hozza azt a törekvést, hogy az Egyház jobban értse a médiát – céljait, belső szerkezetét, eljárásait, műfajait, és formáit, és hogy támogassa, bátorítsa a médiában dolgozókat. Egy ilyen fogékony és megértő megközelítés alapján lehetővé válik, hogy az emberi haladás és az evangélium hirdetése útját álló akadályok semlegesítésére is tegyenek értelmes javaslatokat”.[12]

Az Egyház érdeklődése természetesen a saját belső és külső kommunikációjára is kiterjed. Ez a kommunikáció több, mint pusztán technikák elsajátítása. Az egyházi kommunikáció „kiindulópontja az isteni személyek közti szeretet, és az, hogy velünk kommunikálnak”, illetve annak megértése, hogy a Szentháromság kommunikációja „az emberiséget akarja elérni: a Fiú az Ige, melyet az Atya öröktől fogva „kimond”. Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus által, aki a megtestesült Fiú és Ige, Isten közli önmagát és megváltását az emberrel”.[13]

Isten folytatja az emberiséggel való kommunikációt az Egyházon keresztül, amely kinyilatkoztatásának átadója és őrzője, hiszen Isten az Egyház élő tanítóhivatalát tette a Szentírás egyedüli hiteles értelmezőjévé.[14] Mi több, maga az Egyház is közösség, kommúnió, személyek és eucharisztikus közösségek egysége, melyek mind a Szentháromság egységéből erednek és azt tükrözik.[15] Ezért a kommunikáció az Egyház egyik lételeme. Ez a legfontosabb ok arra, hogy „az Egyház kommunikációs gyakorlatának példamutatónak kellene lennie, tükrözve a szavahihetőség, a megbízhatóság, az emberi jogok iránti érzékenység és más fontos alapelvek legmagasabb szintjét”.[16]

4. Három évtizeddel ezelőtt a Communio et progressio rámutatott arra, hogy „a modern média új lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy az embereket szembesítsük az Evangélium üzenetével.”[17] VI. Pál pápa úgy fejezte ki magát, hogy „az Egyház bűnösnek érezné magát az Úr előtt”, ha nem használná a médiát evangelizálásra.[18] II. János Pál pápa a médiát „a modern kor első Areopáguszának” nevezte, és kijelentette, hogy „nem elég a médiát arra használni, hogy egyszerűen terjesszük a keresztény üzenetet és az Egyház autentikus tanításait. Az üzenetet ugyanakkor a modern kommunikáció által alkotott „új kultúrába” kell öltöztetni”.[19] Ez manapság egyre fontosabbá válik, hisz a média már nem csak azt befolyásolja erősen, hogy az emberek miként gondolkodnak az életről, hanem az „emberi tapasztalat nagymértékben média-tapasztalat”.[20]

Mindez vonatkozik az internetre is. A tömegkommunikáció világa „olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel, de páratlan lehetőségeket is kínál Krisztus üdvözítő igazságának hirdetésére az egész emberiség számára. Mérlegeljük… az internet lehetőségeit a vallási információ és tanítás terjesztésére nézve, túljutva minden határon és akadályon. Akik előttünk hirdették az Evangéliumot, legmerészebb álmaikban sem gondoltak ilyen hatalmas hallgatóságra. A katolikusok ne féljenek attól, hogy a tömegkommunikáció ajtaját szélesre tárják Krisztus előtt, hogy örömhíre a világ háztetőiről hallatszon”.[21]

II. Lehetőségek és kihívások

5. „Az Egyház kommunikációja, és az Egyházon belüli kommunikáció lényegében Jézus Krisztus örömhírének a kommunikációja. Az Evangélium hirdetéséről van tehát szó, mint ami prófétai, szabadító ige korunk emberének. Bizonyságtétel a radikális szekularizációval szemben az isteni igazság és az ember transzcendens elhivatottsága mellett. Az összes hívek szolidaritásából fakadó tanúságtétel a viszállyal és a megosztottsággal szemben, az igazságosság, és a népek, nemzetek és kultúrák egysége mellett.”[22]

Az Egyháznak meg kell értenie a világhálót, hiszen hogy az Örömhírt hatékonyan tudjuk hirdetni olyan embereknek, akiket a média kultúrája formált, maguk a csatornák, a média különleges jellemzőit kell figyelembe vennünk. Ez egyrészt azért szükséges, hogy hatékonyan kommunikáljunk olyan emberekkel, kivált fiatalokkal, akik teljesen benne vannak ezen új technológia tapasztalásában, másrészt pedig az internet helyes felhasználása miatt.

Vallási szempontból a média jelentős előnyöket nyújt: „Nem csak információk hordozói vallási eseményekről, eszmékről és személyiségekről, hanem az evangelizálás és a katekézis eszközei is. Napról-napra ihlet, bátorítás és elmélkedés forrásai, például olyan emberek számára, akik otthonukat, vagy intézményi szobájukat ritkán vagy sosem hagyhatják el”.[23] Ami pedig az internet sajátos előnyeit illeti, közvetlen hozzáférést biztosít fontos vallási és lelkiségi forrásgyűjteményekhez, mint például az elektronikus könyvtárak, a múzeumok, az istentisztelet helyei, a Tanítóhivatal dokumentumai, az egyházatyák és egyháztanítók írásai, és minden korszak vallási bölcsessége. Figyelemre méltó, hogy könnyedén túlteszi magát a távolság és az elszigetelés akadályán, hogy a hasonlóan gondolkodó, jó szándékú embereket kapcsolatba hozza egymással. Hitük alapján virtuális közösségeket alakítanak, melyekben bátorítják és támogatják egymást. Az Egyház egyik fontos szolgálata az lehet, hogy, felhasználva ezt a médiumot, hasznos anyagok válogatását ossza meg az emberekkel, mégpedig nem csak a katolikusokkal.

Egyszerre több egyházi program és tevékenység szempontjából jelentős az internet: az evangelizáció szempontjából, beleértve ebbe az újra-evangelizálást, az új evangelizálást, és a hagyományos ad gentes missziós munkát, a katekézis és egyéb nevelő tevékenység, a hírek és az információszolgáltatás, az apologetika, az egyházkormányzat és az adminisztráció, végül a lelkipásztori tanácsadás és a lelki vezetés némely formái szempontjából. Igaz, hogy a világháló virtuális valósága nem helyettesítheti a tényleges interperszonális közösséget, valamint a szentségek és a liturgia valóságát, vagy akár az evangélium közvetlen, személyes hirdetését, de kiegészítheti őket, és embereket vonzhat a hitélet teljesebb megtapasztalása felé, illetve a felhasználók vallási életét gazdagíthatja. Ezen felül kiváltképpen alkalmas arra, hogy az Egyház kommunikáljon egyes csoportokkal, mint a fiatalok, a fiatal felnőttek, az idősebb, házhoz kötött emberek, az elszigetelt helyen élők, és más vallási közösségekhez tartózó emberek, akiket más módon nehéz lenne elérni.

Máris a plébániák, egyházmegyék, szerzetesi kongregációk, egyházi intézmények, programok, és mindennemű szervezetek hatékonyan élnek az internettel, a fenti és egyéb célok érdekében. Néhány helyütt nemzeti vagy regionális összefogásban, az Egyház támogatásával indítottak új utakat kereső kezdeményezéseket. A Szentszék szintén néhány éve jelen van ezen a területen, és folyamatosan kiterjeszti internetes jelenlétét. Bátorítjuk azokat az egyházi kötődésű csoportokat, amelyek még meg sem tették az első lépést a világháló felé, hogy minél hamarább lépjenek. Határozottan ajánljuk az internetről szóló ötletek és információk cseréjét, és hogy a tapasztaltabb felhasználók osszák meg tudásukat az újonnan érkezőkkel.

6. Belső viszonylatban is tisztában kell lennie az Egyháznak az internet adta kommunikációs lehetőségekkel. Kellő hozzáértés mellett egy közvetlen, interaktív eszközről van szó, mely kedvez a szélesebb részvételnek.

Mivel az internet a kétirányú kommunikációt is lehetővé teszi, új helyzetet teremt: megszünteti a megkülönböztetést az üzenet közlők és azok közt, akik az üzenetet befogadják.[24] Most már bárki képes mind a kettőre, illetve technikailag legalábbis megvan a lehetőség. Ahogy egyre több ember ismerkedik az internettel életük más területein, várható, hogy egyházi és vallási tartalmak iránt is érdeklődnek.

Újszerű a technológia, de az ötlet nem az. A II. Vatikáni Zsinat bátorította az Egyház tagjait, hogy „szükségleteiket és vágyaikat” osszák meg lelkipásztoraikkal „az Isten gyermekeit és Krisztus testvéreit megillető szabadsággal és bizalommal”; mi több, ismeretük, szakértelmük és társadalmi helyzetük függvényében a híveknek nem csak hogy lehetőségük, hanem néha egyenesen kötelességük „kifejteni véleményüket az Egyház javát szolgáló dolgokban”.[25] A Communio et progressio megjegyzi, hogy „élő testként” az Egyháznak „szüksége van a közvéleményre ahhoz, hogy tagjai soraiban életben tartsa a kölcsönösséget”.[26]

Bár a hitigazságok „önkényes magyarázatának nincs helye”, viszont ahogy megjegyzi a lelkipásztori határozat, „nagyon sok területen az Egyház tagjai szabadon kinyilváníthatják véleményüket”.[27]

Az Egyházi Törvénykönyv hasonlóan fogalmaz,[28] összhangban a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának utóbbi dokumentumaival.[29] Az Aetatis novae a kétirányú kommunikációt és a közvéleményt a következőképpen hívja: „egy konkrét út arra, hogy kézzel foghatóan megvalósítsuk az Egyház közösségi jellegét”.[30] Az Etika a tömegkommunikációban c. dokumentum kimondja: „Az információ és a vélemények kétirányú áramlása lelkipásztorok és hívek közt, a közösség java és a Tanítóhivatal szerepe iránt is érzékeny szólásszabadság, valamint a felelős közvélemény mind a ’Egyházon belüli párbeszédhez és információhoz való alapjog’ fontos kifejezései”.[31] Az internet hatékony műszaki hátteret és eszköztárt biztosít e víziónak a megvalósulásához.

Végül, kezünkben van egy olyan eszköz, melyet az adminisztráció és a kormányzat különböző feladatai ellátásának érdekében hatékonyan felhasználhatunk. A közvéleménynek szánt kommunikációs csatornák létesítésén kívül olyan lépésekre gondolunk, mint a szaktanácsadókkal való értekezés, az ülések és találkozók előkészítése, és az együttműködés gyakorlatának a továbbfejlesztése az egyházközségek és intézmények között, helyi, nemzeti, és nemzetközi szinten.

7. A nevelés és oktatás további lehetőségek és szükségletek területe. „Napjainkban mindenkinek szüksége van valamilyen formában médiaképzésre, akár önképzés révén, akár szervezett program keretében, vagy mindkettő révén. A médiaképzés nem csak a technikákról szól, hanem arról, hogy segítse az embereket a jó ízlés kialakításában és az igaz erkölcsi ítélőképességben, ami tehát alapvetően a lelkiismeret nevelése. Oktatási intézményei és programjai keretében az Egyháznak ilyen képzéseket kellene szerveznie”.[32]

Az internetes nevelés és oktatás legyen az Egyház által tagjainak felkínált átfogó médianevelés szerves része. A lelkipásztori tervezésnek a tömegkommunikációról lehetőleg ki kellene térnie arra, hogy a kispapok, papok, szerzetesek, továbbá a világi munkatársak, úgy mint tanárok, szülők és diákok, nevelésébe belefoglalják az ilyen képzéseket.[33]

A fiatalokat kiváltképpen arra kellene tanítani, hogy „ne csak a kommunikáció befogadójaként legyenek jó keresztények, hanem hogy aktívan éljenek mindazokkal a kommunikációs segédeszközökkel, melyeket a modern média nyújt. Így fiataljaink valóban a tömegkommunikáció immár elkezdődött korszakának lesznek a polgárai”[34] – egy olyan korszaknak, amely keretében a média eszközeiről úgy vélekedhetünk, mint „egy folyamatosan kibontakozó kultúra részeiről, melyek teljes horderejét és következményeit még csak részben értjük”.[35] Az internet és az új technológiák tanítása tehát jóval többet jelent, mint csupán technikák elsajátítását; a fiataloknak tanulniuk kell, hogyan mozogjanak otthonosan a világhálón, hogyan hozhatnak erkölcsileg megalapozott ítéleteket az ott talált tartalmakat illetően, és miképpen használhatják fel az új technológiát saját személyiségük kiegyensúlyozott fejlesztésében, és mások megsegítésében is.

8. Az internet néhány különleges problémát is szolgáltat az Egyháznak, Az Internet etikája c. társdokumentumban megvitatott általános problémákon kívül.[36] Bár hangsúlyozzuk az internet jó oldalait, de árnyoldalait sem szabad elhallgatni. Ha mélységében nézzük, „a média világa néha közömbösnek, sőt egyenesen ellenségesnek tűnik a keresztény hit és erkölcs világával szemben. Ez részben azért van, mert a média kultúrája annyira át van itatva azzal a jellegzetesen posztmodern eszmével, hogy az egyetlen abszolút igazság az, hogy nincs abszolút igazság, vagy amennyiben lenne abszolút igazság, akkor teljes mértékben megközelíthetetlen az emberi elme által, tehát nincs jelentősége”.[37]

Az egyik súlyos gond az internettel kapcsolatban a gyűlöletkeltő weboldalak működése, melyek becsmérelnek és támadnak egyes vallási és faji csoportokat. Egyeseknek a célpontja a Katolikus Egyház. A médiabeli pornográfiához és erőszakhoz hasonlóan, a gyűlölködő internetes oldalak is „tükrözik az emberi természet bűn által eltorzított, sötét oldalát”.[38] A szólásszabadság jogának tiszteletben tartása megköveteli, hogy egy bizonyos pontig toleráljuk még a gyűlölet hangját is, azonban az internetes szakma önszabályozása révén – és végszükség esetén a közhatalom közbelépését sem mellőzve – meg kellene állapítani, hogy mit szabad, és mit nem, és érvényt is kell szerezni annak az ésszerű határvonalnak.

Egészen más jellegű probléma azon weboldalak sokasodása, melyek katolikusnak nevezik magukat. Ahogy megmondtuk, bátorítjuk az egyházi vonatkozású csoportok kreatív internetes jelenlétét; és mindenképpen joguk van az internetes jelenléthez azoknak a jól motivált, jól informált egyéneknek és nem-hivatalos csoportoknak, melyek önállóan kezdeményezik és szervezik internetes munkájukat. Viszont enyhén fogalmazva zavaró, hogy nem teszünk különbséget az Egyház hiteles álláspontja, illetve szélsőséges tanbeli értelmezések, egyéni jámborsági gyakorlatok, és ideológiailag motivált eszmefuttatások között, melyek önkényesen felvették a „katolikus” címkét. Lejjebb javaslatot teszünk arra nézve, miképpen kezeljük ezt az ügyet.

9. Más vonatkozásban is nagyon sok gondolkodásra van még szükség, ezért hangsúlyozzuk a kutatás és tanulmányozás fontosságát, beleértve „a kommunikáció antropológiájának és teológiájának kidolgozását”,[39] külön tekintettel az internetre. A kutatás mellett természetesen lényeges, hogy a pozitív lelkipásztori tervezés terén is haladjunk.[40]

A kutatás egyik területe azzal a felvetéssel foglalkozik, mely szerint az interneten elérhető fogyasztási eszközök és szolgáltatások széles skálája, áttevődik a vallás területére, és a hit dolgaiban is polgárjogot nyer egyfajta fogyasztói mentalitás. A rendelkezésre álló adatok részben táplálják azt a gyanút, hogy a vallási oldalak egyes látogatói éppen „bevásárló körúton” vannak, kiválasztva egyes, ízlésüknek megfelelő elemeket a fogyasztóra szabott vallási csomagokból. Az élet más területeiről sem ismeretlen tünet „egyes katolikusok hajlamossága, hogy önkiszolgáló módján válogatnak” az Egyház tanításai között;[41] s a dolog jelen állása szerint több információra lenne szükség ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, vajon az internet mennyire fokozza ezt a problémát.

Ahogy szintén már mondtuk, a világháló virtuális valósága néhány nyugtalanító következménnyel jár a vallás számára, úgy, mint az élet más területei számára is. A virtuális valóság nem helyettesítheti Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában, sem a többi szentség valóságát, sem a közös liturgiát a test-és-vér szerinti emberi közösségben. Nincsenek internetes szentségek; és még akkor is, ha Isten kegyelméből vallási tapasztalat közvetítő eszköze lehet, önmagában, a tényleges világban létező hívekkel való közösség nélkül elégtelen. Ez egy másik vetülete az internetnek, mely további tanulmányozást és reflexiót kíván. A lelkipásztori tervezés során ugyanakkor meg kellene fontolni, hogyan vezethetjük az embereket a világháló cyberteréből a valóságos közösségbe, és hogyan használhatjuk az internetet a tanítás és a katekézis segítségével arra, hogy az új hívek keresztény elkötelezettségét növeljük és megtartsuk.

III. Javaslatok és összefoglalás

10. Az internetes közönség részeként, egyik érdekcsoportjaként a vallásos emberek is részt kívánnak venni ennek a médiumnak a továbbfejlesztésében. Magától értődik, hogy ez egy kölcsönös folyamat lesz: nekik is sok mindent át kell gondolniuk, gondolkodásban és gyakorlatban alkalmazkodniuk kell.

Az is nagyon fontos, hogy az Egyház minden szintjén az emberek használják az internetet kreatívan, és így felelősségükhöz, lehetőségükhöz mérten segédkezzenek az Egyház küldetésének teljesítésében. Elfogadhatatlan a bátortalanság azért mert félünk a technikától, vagy bármilyen más okból, mert az internet rengeteg pozitív lehetőséget rejt. „Az új, hatékony lehetőségek a kommunikációra és a belső párbeszédre megerősíthetik az egyháztagok egységét. Az információhoz való gyors, közvetlen hozzáférés lehetségessé teszi [az Egyház számára], hogy elmélyítse párbeszédét a mai világgal is. Az Egyház így gyorsabban tájékoztathatja a világot hittételeiről, és megindokolhatja álláspontját egy adott üggyel, vagy eseménnyel kapcsolatban. Jobban figyelheti a közvélemény hangját is, és folyamatos eszmecserét folytathat a körülötte lévő világgal. Így közvetlenebb módon részt vehet az emberiséget sújtó legsürgősebb problémák megoldásainak keresésében”.[42]

11. Jelen megfontolásaink befejezéseképpen néhány csoportot külön szeretnénk bátorítani: az egyházi vezetőket, a lelkipásztorkodásban dolgozókat, a nevelőket, a szülőket, és kiváltképpen a fiatalokat.

Egyházi vezetők:

Az egyházi élet minden területén a vezetőknek érteniük kell a médiát, és az ebből való következtetések alapján meg kell fogalmazniuk a tömegkommunikáció lelkipásztori terveit,[43] kézzel fogható irányelvekkel és kezdeményezésekkel együtt. A média adta lehetőségekkel megfelelően élniük kell. Ahol és amikor szükséges, nekik is igénybe kell venniük a médiaképzést. „Jót tenne az Egyháznak, ha több tisztségviselője és képviselője venne részt kommunikációs képzésben”.[44]

Ez az internetre is vonatkozik, úgy, mint a hagyományosabb médiára. Az egyházi vezetőknek hasznosítaniuk kell „a ‘számítógépes korszak’ teljes potenciálját abban, hogy az egyének emberi és transzcendens hivatását elősegítsék, ezzel is megdicsőítve az Atyát, aki minden jónak a forrása”.[45] Élniük kellene ezzel a figyelemre méltó technológiával az Egyház küldetésének különböző területein, és a használatban az ökumenikus és vallásközi együttműködés lehetőségeit is keresni kell.

Amint láttuk, az internet egyik velejárója, hogy megszaporodnak az – olykor zavaros – nem-hivatalos, katolikus igénnyel fellépő internetes oldalak. Ennek kapcsán segítséget jelentene, ha regionális vagy nemzeti szinten a Tanítóhivatal képviselői közreműködésével létre lehetne hozni egy önkéntes hitelesítő rendszert, azokkal az anyagokkal kapcsolatban, melyek kimondottan érintik a keresztény tanítást vagy a katekézist. Az ötlet nem a cenzúra bevezetése, hanem hogy az internetes felhasználónak megbízható eligazítást nyújtsunk arról, mi az Egyház hivatalos álláspontja.

Lelkipásztori munkatársak:

A papokat, diakónusokat, szerzeteseket és világi munkatársakat médiaképzésben kellene részesíteni, hogy jobban megértsék a tömegkommunikáció egyénekre és a társadalomra kifejtett hatását, és hogy olyan kommunikatív magatartást sajátítsanak el, mely tekintettel van a médiakultúrában élő emberek érzékenységére és érdekeire. Napjainkban természetesen az internet nem maradhat ki ebből, beleértve azt, miképpen használhatják munkájukban. Az aktuális teológiai és gyakorlati lelkipásztori tartalmakat közvetítő weboldalak is jelentős szerepet tölthetnek be.

Természetes, hogy az Egyház közvetlenül a médiával foglalkozó munkatársainak szakmai képzésben kell részesülniük, de a kapcsolatos tanításbeli és lelkiségi képzésről se feledkezzünk el. „Ahhoz, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról, szükséges, hogy mi magunk is találkozzunk vele, hogy személyes kapcsolatunkat ápoljuk vele imádságban, az Eucharisztiában, a kiengesztelődés szentségében, az Isten Szava feletti elmélkedésben, a keresztény tanítás tanulmányozásában, és végül a szolgálatban embertársaink iránt”.[46]

Nevelőknek, hittanároknak, katekétáknak:

A Communio et progressio c. lelkipásztori határozat a katolikus iskolák „sürgető kötelezettségéről” beszélt, hogy neveljék az aktívan vagy passzívan kommunikálókat a keresztény elvekkel összhangban.[47] Ez az üzenet azóta is elhangzott számtalan alkalommal. Az internet korszakában ez a sürgetés még inkább fokozódott, hiszen a világháló terjedése és hatása hihetetlen méreteket ölt.

A katolikus egyetemeknek, főiskoláknak, iskoláknak, egyéb nevelési intézményeknek és kezdeményezéseknek minden szinten tanfolyamokat kellene kínálniuk különböző célcsoportoknak – „kispapok, papok, szerzetestestvérek és nővérek, és világi vezetők, …, tanárok, szülők és diákok” számára;[48] haladó képzéseket is szervezni kell a kommunikációs technológiákról, médiavezetésről, etikáról, és a kommunikációs irányelvekről olyanok részére, akik a világi vagy egyházi sajtóban, kommunikációban készülnek dolgozni, és döntéshozók lesznek. Továbbá, a jelen dokumentumban említett kérdéseket és ügyeket a katolikus felsőoktatási intézmények kapcsolódó tudományterületein dolgozó szakembereinek és kutatóinak figyelmébe ajánljuk.

Szülők:

Gyermekeik és saját maguk javára a szülőknek „meg kell tanulniuk és gyakorolniuk a különbséget tevő néző, hallgató, vagy olvasó szerepét. Modellszerepet töltenek be otthonukban a média körültekintő használatát nézve”.[49] Az internet dolgaiban a gyerekek és fiatalok gyakran jártasabbak, mint szüleik, de akkor is a szülők komoly felelőssége, hogy gyermekeik internet használatát felügyeljék és hogy neveljék őket.[50] Ha ez azzal jár, hogy többet kell tanulniuk az internetről, mint ez idáig, ez csak örvendetes lenne.

A szülőknek arról is kellene gondoskodniuk, hogy a gyerekek által használt számítógépeken internet szűrőt alkalmazzanak, amennyiben ez technikailag és anyagilag megvalósítható. Így többnyire kímélhetjük őket a pornografikus oldalaktól, a szexuális zaklatók csalétkeitől, és egyéb veszélyektől. Nem kellene megengedni, hogy a gyerekek szörfözés közben teljesen magukra legyenek hagyva. A szülők és a gyerekek beszélgessenek világhálós élményeikről, és az is jó ötlet, hogy hasonló gondolkodású családokkal beszélgessenek, közösen szerezzenek tapasztalatokat. A szülő alapvető kötelezettsége, hogy segítse a gyereket saját önálló döntései meghozatalában. Felelős internet használókká kell őket nevelni, nem olyan internet függőkké, akik már a természetet sem ismerik, és saját kortársaikkal sem érintkeznek.

Gyerekek és fiatalok:

Az internet ajtó a csillogó-villogó, izgalmas világra. Ereje, varázsa van, de nem minden biztonságos, egészséges és igaz, ami az ajtó másik oldalán található. „A gyerekek és a fiatalok nyitottak legyenek a média világára, tanulékonyak, álljanak ellen a kritikátlan passzivitás könnyű útjának; ne engedjenek társaik, vagy a reklám nyomásának, ne hagyják magukat kihasználni”.[51] Ha fiatal vagy, magadnak tartozol – és szüleidnek, családodnak, barátaidnak, lelkipásztoraidnak, tanáraidnak, végső soron Istennek – azzal, hogy jól használd az internetet.

Az internet rengeteg lehetőséget nyújt a fiataloknak, fiatal koruktól fogva, a jóra és a rosszra, saját magukra és másokra nézve. Olyannyira gazdagíthatja életüket, hogy a korábbi nemzedékek álmaikban sem mertek volna gondolni ilyesmire, és arra is képessé teheti őket, hogy mások életét gazdagítsák. Viszont arra is képes, hogy a fogyasztói mámorba taszítsa őket, pornografikus és erőszakos fantáziálásba, vagy már-már beteges elszigetelődésbe.

Gyakran ismételgetjük: a társadalom és az Egyház jövője a fiatalok. Az internet jó használata felkészítheti őket mindkettőben betöltött felelős szerepükre. Erre viszont nem csak úgy magától kerül sor. Az internet nem csupán egy szórakoztató médium, mely fogyasztóit kielégíti. Olyan eszközt lássunk benne, amivel hasznos munkát lehet végezni, és a fiatalokat arra kell rávezetni, hogy így tekintsenek rá, és így használják. A világhálón – legalább annyira, mint máshol – arra serkenthetjük, hogy ellenálljanak az árnak, tudatosan műveljék az alternatív ellenkultúrát, és ha kell, vállalják az üldözést is az igaz és a jó kedvéért.

Minden jó szándékú embernek!

12. Végül néhány erényre szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, aki jól szeretne élni az internettel. Gyakorlatunkat az internet tartalmainak reális értékelése vezérelje.

Szükség van az okosságra, hogy világosan lássuk az új médium horderejét – a benne lévő lehetőséget a jóra és a rosszra – , és hogy kreatív módon válaszoljunk kihívásaira és lehetőségeire.

Szükség van az igazságosságra, kiváltképpen a „digitális szakadék”, az információban gazdag és szegény vidékek és társadalmi rétegek közti égbekiáltó különbség felszámolása.[52] Ehhez el kell köteleznünk magunkat a nemzetközi közjó iránt, ez nem kevesebb, mint a „szolidaritás globalizációja”.[53]

Szükség van az erősségre és a bátorságra, hogy a vallási és erkölcsi relativizmussal szemben kiálljunk az igazság mellé, az individualista fogyasztói magatartással szemben az altruizmus és a bőkezűség mellé, az érzékiséggel és a bűnnel szemben a tisztesség mellé.

Végül, szükség van a mértékletességre: ennek a figyelemreméltó technikai eszköznek olyan fegyelmezett megközelítésére, hogy bölcsen és csak jó célokra használjuk.

Az internetről, vagy akár a tömegkommunikáció többi eszközéről gondolkodva emlékezetünkbe idézzük, hogy Krisztus „a tökéletes kommunikátor”[54] – tehát az Egyház kommunikációs eszményének modellje, de egyben a tartalma is, amelyet az Egyháznak. kötelessége közvetíteni. „Adja Isten, hogy a tömegkommunikáció világában tevékenykedő katolikusok egyre bátrabban, mintegy a háztetőkről kiáltva hirdessék Jézus igazságát, hogy minden ember értesüljön arról a szeretetről, mely Isten Jézus Krisztusban történő önkinyilatkoztatásának a szíve, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”.[55]

Vatikánváros, 2002. február 22. Szent Péter székfoglalása ünnepén.

John P. Foley elnök
Pierfranco Pastore titkár


Jegyzetek
[1] II. János Pál, Laborem exercens c. pápai enciklika, 25. II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 34.
[2] II. Vatikáni Zsinat, Inter Mirifica, Dekrétum a tömegtájékoztatási eszközökről, 1.
[3] Például Inter mirifica, VI. Pál és II. János Pál üzenetei a tömegtájékoztatás világnapjai alkalmából, A Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa, Communio et progressio c. lelkipásztori határozat, Pornográfia és erőszak a kommunikációs eszközökben: Lelkipásztori válasz, Aetatis novae c. lelkipásztori határozat, Etika a Reklámban, Etika a tömegkommunikációban.
[4] Pornográfia és erőszak a kommunikációs eszközökben: Lelkipásztori válasz, 30.
[5] Communio et progressio, 2.
[6] II. János Pál üzenete a tömegtájékoztatás 34. világnapja alkalmából, 2000. június 4.
[7] Communio et progressio, 10.
[8] II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes c. lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, 39.
[9] Inter mirifica, 2.
[10] A Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa: Az internet etikája,
[11] Aetatis novae, 8.
[12] Ugyanott.
[13] Etika a tömegkommunikációban, 3.
[14] Vö. II. Vatikáni Zsinat, Dei Verbum c. dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról, 10.
[15] Aetatis novae, 10.
[16] Etika a tömegkommunikációban, 26.
[17] Communio et progressio, 128.
[18] Evangelii nuntiandi c. apostoli levél, 45.
[19] Redemptoris missio pápai enciklika, 37.
[20] Aetatis Novae, 2.
[21] II. János Pál üzenete a 35. tömegtájékoztatási világnap alkalmából, 2001. május 27., 3.
[22] Aetatis novae, 9.
[23] Etika a tömegkommunikációban, 11.
[24] Communio et Progressio, 15.
[25] Lumen Gentium c. dogmatikai konstitúció az Egyházról, 37.
[26] Communio et Progressio, 115.
[27] Ugyanott, 117..
[28] Vö. CIC 212 k. §.2.; 212.k. § 3.
[29] Vö. Aetatis Novae , 10.; Etika a tömegkommunikációban, 26.
[30] Aetatis Novae, 10.
[31] Etika a tömegkommunikációban, 26.
[32] Etika a tömegkommunikációban, 25.
[33] Aetatis novae, 26.
[34] Communio et progressio, 107.
[35] II. János Pál üzenete a tömegtájékoztatás 24. világnapja alkalmából, 1990
[36] Az Inernet etikája
[37] II. János Pál üzenete a tömegtájékoztatás 35. világnapja alkalmából, 3.
[38] Pornográfia és erőszak a kommunikációs eszközökben, 6.
[39] Aetatis Novae, 8.
[40] Vö. II. János Pál Novo millenio ineunte c. apostoli levele, 40.
[41] Vö. II. János Pál, Beszéd az Egyesült Államok püspökei előtt, Los Angeles, 1987. szeptember 16., 5.
[42] II. János Pál üzenete a tömegtájékoztatás 24. világnapja alkalmából, 1990.
[43] Vö. Aetatis novae, 23-33.
[44] Etika a tömegkommunikációban, 26.
[45] II. János Pál üzenete a tömegtájékoztatás 24. világnapja alkalmából, 1990.
[46] II. János Pál üzenete a tömegtájékoztatás 34. világnapja alkalmából, 2000.
[47] Communio et progressio, 107.
[48] Aetatis novae, 28.
[49] Etika a tömegkommunikációban, 25.
[50] Vö. Familiaris consortio, 76.
[51] Etika a tömegkommunikációban, 25.
[52] Vö. Az internet etikája, 10., 17.
[53] II. János Pál az ENSZ főtitkárához és az ENSZ koordinációs bizottságához címzett levele, 2000. április 7., 2.
[54] Communio et progressio, 11.
[55] II. János Pál üzenete a tömegtájékoztatás 35. világnapja alkalmából, 4.
nem hivatalos fordítás
Lektorálta: Deák Viktória Hedvig OP.



Napi evangelium
Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
  Mt 9,9-13

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum