|
Találkozás a fiatalokkal az Eurázsia Egyetemen 2001. szeptember 23., vasárnap 18.45
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és
Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Kedves Fiatalok!
1. Nagy örömmel találkozom veletek, és köszönöm e szívélyes
fogadtatást. Külön köszöntöm ezen újonnan alapított és máris
tekintélyes egyetem Rektor urát és vezetőit. Már maga a név is,
Eurázsia Egyetem, sajátos küldetést jelez. E küldetés ugyanaz, mint
nagy országotoké, mely mintegy összekötő kapocs Európa és Ázsia
között: két kontinens, kultúrák, hagyományok és a századok során itt
találkozott népcsoportok összekapcsolásának küldetése.
A ti hazátok ugyanis olyan ország, melyben a különféle népek
együttélése és összhangja az egész világ számára beszédes jele lehet
a minden embernek szóló meghívásnak: békességben, kölcsönös
megértésben és egymást elfogadva, egymás folyamatos fölfedezésében,
mindenki sajátos hagyományának megbecsülésében éljenek együtt.
Kazahsztán a találkozás, az értékcsere, az újdonság földje; olyan
föld, mely mindenkiben új fölismeréseket ébreszt, s megtanít arra,
hogy a különbséget ne fenyegetésként, hanem gazdagításként éljék
meg.
Ennek tudatában köszöntelek mindnyájatokat, kedves fiatalok. Baráti
szívvel mondom mindegyikteknek: béke veletek, töltse el békesség a
szíveteket! Érezzétek, hogy egy jobb világ építésére vagytok
hivatottak. Legyetek a béke munkásai, mert jövője csak a békességben
jól megalapozott társadalomnak van.
2. Amikor erre az útra készültem, föltettem magamnak a kérdést:
vajon mit gondolhatnak a kazahsztáni fiatalok a római pápáról, s
vajon mit kérdezhetnék tőlük? Ismerem a fiatalokat, s tudom, hogy
alapvető kérdéseik vannak. Az első kérdés, amit szeretnétek föltenni
nekem, valószínűleg ez: Szerinted, II. János Pál pápa, és az
evangélium szerint, amit hirdetsz, ki vagyok én? Mi az én életem
értelme? Mi az én rendeltetésem? A válaszom, kedves fiatalok,
egyszerű, de rendkívüli jelentőségű: Íme, te Isten gondolata vagy,
Isten szívének egy dobbanása vagy. Ha ezt állítom, ez azt jelenti,
hogy bizonyos értelemben te végtelen érték vagy, Isten számára
megismételhetetlen egyed vagy.
Így megértitek, kedves fiatalok, miért közelítek felétek ezen az
estén tisztelettel és félelemmel, s miért tekintek rátok nagy
szeretettel és bizalommal. Örülök annak, hogy találkozhatom veletek,
akik a nemes kazahsztáni népből származtok, s tombol bennetek a
fékezhetetlen szabadságvágy, mely határtalan, mint a sztyeppe, ahol
születtetek. Különböző a sorsotok, mely nem mentes a szenvedéstől.
Most egymás mellett ültök és barátnak érzitek egymást, nem azért,
mert elfelejtettétek a rosszat, ami történelmetekben megtörtént,
hanem mert jobban érdekel benneteket a jó, amit együtt tudtok majd
megvalósítani. Megbékélésről ugyanis igazában csak akkor lehet szó,
ha egy közös vállalkozásban nagylelkűen összeforrnak az emberek.
Legyetek tudatában annak a páratlan értéknek, amelyet egyenként
birtokoltok, s ebben a meggyőződésben fogadjátok el egymást, de úgy,
hogy együtt keresitek a teljes igazságot. Országotok megtapasztalta
az ideológia gyilkos erőszakát. Meg ne történjék veletek, hogy most
a semmi nem kevésbé romboló erőszakának prédái lesztek. Milyen fojtó
üresség támad, ha az életben semmi nem számít, ha az ember nem hisz
semmiben! A semmi a végtelennek – melyre a ti határtalan sztyeppétek
oly nagy erővel utal – a tagadása. Annak a végtelennek a tagadása,
melyre az emberi szív ellenállhatatlanul vágyódik.
3. Elmondták nekem, hogy a ti szépséges kazah nyelveteken az, hogy
szeretlek téged, így hangzik: mien siené jakscs korejmen, amit egész
pontosan így lehet lefordítani: jónak látlak és jó szemmel nézek
rád. Az ember szeretete, de azt megelőzően az Isten ember és a
teremtés iránti szeretete egy jóindulatú tekintetből születik. Egy
olyan tekintetből, mely megláttatja a jót, és jó cselekvésre
késztet: Isten látott mindent, amit alkotott, és íme, az nagyon jó
volt – mondja a Biblia. Egy ilyen tekintet képessé tesz arra, hogy a
valóságban létező minden pozitívumot befogadjon, és rávezet, hogy a
felszínen túl meglássa minden ember szépségét és gazdagságát, akivel
csak találkozik.
Önkéntelenül fölvetődik a kérdés: Mi teszi széppé és naggyá az
embert? Íme, a válasz, amit mondok nektek: az embert Isten képmása
teszi naggyá, amit magában hordoz. A Biblia szavai szerint az ember
Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Éppen ezért az emberi
szív soha nem elégedett: mindig jobbat, mindig többet akar, mindent
akar. Egyetlen véges dolog sem képes kielégíteni és megnyugtatni.
Hippói Ágoston egyházatya mondta: Magadnak teremtettél minket, ó
Uram, (...) tiéd a szívünk, és nyugtalan, amíg meg nem nyugszik
Tebenned. Vajon nem ebből fakad-e az a kérdés, amit a ti nagy
gondolkodótok és költőtök, Ahmed Jasszavi többször is ismétel
verseiben: Mire való az élet, ha nem arra, hogy elajándékozzuk, és a
Magasságbelinek ajándékozzuk oda?.
4. Drága barátaim, Ahmed Jasszavi e szavai nagy üzenetet hordoznak.
Arra hívják föl a figyelmet, amit a vallásos hagyomány hivatásnak
mond. Amikor Isten életet ad az embernek, feladatot bíz rá és
választ vár az embertől. Az emberi életnek – viszontagságaival,
örömeivel és fájdalmaival együtt – az a célja, hogy odaajándékozzák
a Magasságbelinek. E kijelentés nem lebecsülése vagy tagadása az
ember legnagyobb méltóságának, hanem sokkal inkább állítása: az
Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember arra hivatott, hogy
Isten munkatársa legyen az élet továbbadásában és a teremtés fölötti
uralkodásban.
A római Pápa éppen azért jött, hogy ezt elmondja nektek: van Isten,
aki elgondolt benneteket és életet adott nektek. Ő személy szerint
szeret titeket és rátok bízza a világot. Ő az, aki fölkelti bennetek
a szabadság szomjúságát és a tudásvágyat. Engedjétek meg, hogy
alázattal és nyíltan megvalljam előttetek a keresztények hitét: a
Názáreti Jézus, Isten Fia, immár 2000 esztendeje emberré lett,
eljött, hogy személyével és tanításával kinyilatkoztassa nekünk ezt
az igazságot. Csak a vele, a megtestesült Igével való találkozásban
találja meg az ember önmaga teljes megvalósulását és boldogságát.
Maga a vallás, ha nincs benne Isten Fia – aki testvérünkké lett –
fölfedezésének megdöbbentő tapasztalata és a Vele való közösség,
egyre nehezebben érthető tantételek és egyre nehezebben elviselhető
szabályok halmazává silányul.
5. Drága barátaim, ti magatok is tapasztaljátok, hogy semmiféle
földi dolog nem képes teljesen megelégedetté tenni benneteket.
Tudjátok, hogy a világ iránti nyitottság nem elég az élet utáni
szomjúság csillapítására, s hogy a szabadság és a béke csak Attól
származhat, aki végtelenül nagyobb nálatok, ugyanakkor családiasan
közel van hozzátok.
Ismerjétek el, hogy nem vagytok a magatok urai, s táruljatok ki
Őfeléje, aki szeretetből teremtett és méltósággal bíró, szabad és
szép személlyé akar formálni titeket. Bátorítalak benneteket erre a
bizakodóan nyitott magatartásra: tanuljátok meg, hogyan kell a
csöndben meghallani Isten szavát, aki mindegyikünk bensőjében
beszél; rakjatok mély és erős alapot életetek épületének; ne
féljetek az elkötelezettségtől és az áldozattól, melyek ma nagy
erőbefektetést követelnek, de a holnapi sikernek ezek a
biztosítékai. Fedezzétek föl a rátok vonatkozó igazságot, s új
távlatok fognak megnyílni előttetek.
Kedves fiatalok, ez a beszéd talán szokatlannak tűnik számotokra. Én
azonban úgy látom, hogy a modern ember számára aktuális és lényeges.
A modern ember ugyanis olykor azzal áltatja magát, hogy mindenható,
mert nagyon fejlett a tudománya és bizonyos módon vezérelni képes a
nagyon összetett technikát. Az embernek azonban van szíve is, s ha a
gépeket az intelligencia vezérli, az életért a szív dobog! Éltető
dolgokkal tápláljátok a szíveteket, engedjétek meg, hogy Isten
belépjen életetekbe, s az Ő isteni világosságától az meg fog
világosodni.
6. Azért jöttem el hozzátok, hogy bátorítsalak benneteket. Egy új
évezred kezdetén vagyunk: jelentős korszak ez a világ számára, mert
az emberek lelkében terjed a meggyőződés, hogy ilyen megosztottan
nem lehet tovább élni az életet. Egyrészt napról napra könnyebbé
válik a kommunikáció, másrészt sajnos egyre drámaibb módon
tapasztalhatók a különbségek. Bátorítalak benneteket, hogy egy
egységesebb világért dolgozzatok, s a mindennapi életben megújult
szívvel tegyétek ezt.
Hazátok számít rátok, s a következő években sokat vár tőletek:
nemzetetek sorsa arra fog fordulni, amerre döntéseitekkel
fordítjátok. A holnapi Kazahsztán a ti arcvonásaitokat fogja magán
viselni! Legyetek bátrak és erősek, és nem fogtok csalódni.
Kísérjen benneteket a Magasságbeli oltalma és áldása, akinek
segítségét kérem rátok, szeretteitekre és egész életetekre!
II.
János Pál pápa
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|