|
Szentmise a papokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel 2001. szeptember 24., hétfő 10.00
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és
Örményországban
2001. szeptember 22-27.
1. A nép ... építse föl újra az Úrnak, Izrael Istenének templomát.
A perzsa király, Círusz, visszaadván a szabadságot Izrael
maradékának, e szavakkal rendeletet adott a menekülteknek, hogy
Jeruzsálemben állítsák föl újra a szent helyet, ahol imádni lehet
Isten nevét. Olyan kötelesség volt ez, amit a száműzöttek örömmel
vállaltak, és jókedvűen rótták az utat atyáik földje felé.
El tudjuk képzelni a megindultságot, a gyors előkészületeket, az
örömkönnyeket és a hálaénekeket, melyek fölhangzottak a hazatérő
száműzöttek ajkán. A fogságban sírt könnyek után Izrael maradéka
Isten városa, Jeruzsálem felé tartva újra tudott nevetni. Újra
fölhangzottak a hálaadó énekek a csodatettekért, melyeket az Úr
körükben művelt.
2. Hasonló érzések rezdülnek meg bennünk ma, amikor ezt a szentmisét
ünnepeljük a Boldogságos Szűz, a Béke Királynője tiszteletére. A
kommunista elnyomás után ti is – bizonyos értelemben korábban
száműzöttek – újra visszatérhettek a hit közös megvallásához. Tíz
évvel a szabadság visszanyerése után, emlékezvén a múlt
szenvedéseire, ma hálát adtok az Úr gondviselő irgalmáért, aki nem
hagyja magára gyermekeit a próbatét idején. Már régóta vágyódtam e
mai találkozásra, hogy megosszam veletek ezt az örömöt.
Testvéri szeretettel köszöntöm Msgr. Jan Pawel Lenga karagandai
püspök urat, aki idén ünnepli püspökké szentelésének tizedik
évfordulóját. Köszönöm hozzám intézett kedves szavait, s csatlakozom
hozzá az istendicséretben mindazért a jóért, amit az Egyház
szolgálatára tett. Szerettem volna meglátogatni az ő egyházmegyéjét
is, de a körülmények nem tették lehetővé. Ugyanilyen szeretettel
köszöntöm Msgr. Tomasz Petát, Asztana apostoli adminisztrátorát,
Msgr. Henry Theophilus Howaniecet, Almaty apostoli adminisztrátorát
és Főtisztelendő Janusz Kaletát, Atyrau apostoli adminisztrátorát.
Köszöntöm az önálló missziók elöljáróit és az összes jelenlévő
főpapokat.
Szívélyes köszöntéssel fordulok mindnyájatokhoz, Kazahsztánból,
Üzbegisztánból, Tadzsikisztánból, Kirgizisztánból és
Türkmenisztánból jött kedves papok, szerzetesek, szerzetesnők és
papnövendékek! Őszinte elismeréssel ölellek mindnyájatokat a
nagylelkű elkötelezettségért, mellyel feladataitokat végzitek.
Rajtatok keresztül szeretném elérni közösségeiteket, és azok minden
tagját.
Drága fivéreim és nővéreim! Mindig legyetek hűségesek és
ragaszkodjatok az élet Urához, és közösen építsétek az Ő élő
templomát, az egyházi közösséget ebben a határtalan eurázsiai
régióban.
3. Újjáépíteni az Úr templomát: íme, a küldetés, melyre meghívást
kaptatok, s amelyre föl vagytok szentelve. E percben korábban
meggyötört és szétszórt közösségeitekre gondolok. Szívemben és
lelkemben hordozom azokat az elmondhatatlan szenvedéseket, melyeket
nemcsak a fogság és a száműzetés okozott, hanem a nyilvános megvetés
és az erőszak is, ami azokat érte, akik nem akarták megtagadni a
hitüket.
Szeretnék megemlékezni a sok közül Boldog Zarickij Olexről, a
dolinkai gulagban meghalt vértanú papról; Boldog Msgr. Butka
Mikitáról, aki a karazsari gulagban halt meg; Msgr. Hira Sándorról,
aki több mint húsz évig volt lelkipásztor Karagandában, és utolsó
levelében ezt írta: Testemet a földnek, lelkemet az Úrnak ajánlom, a
szívemet Rómának ajándékozom. Igen, életem utolsó leheletével
szeretném megvallani teljes hűségemet Krisztus földi helytartója
iránt. Emlékszem Pater Tadeusz Federowiczra is, akit személyesen
ismerek, s akit úgy lehet tekinteni, mint a deportáltak közötti új
lelkipásztorkodás föltalálóját.
E szentmisében valamennyiükről elismeréssel és szeretettel
emlékezünk meg. A megfeszített Krisztussal egyesített szenvedésükből
virágzott a ti keresztény közösségtek új élete.
4. Miként a Jeruzsálembe visszatért száműzöttek, ti is meg fogjátok
találni a hatékonyan segítő testvéreket. Ezen ittlétem az egyetemes
Egyház szolidaritásának biztosítéka szeretne lenni. Nem könnyű a
feladat, ami a szükséges isteni segítséggel együtt bölcsességtekre,
elkötelezettségtekre és érzékenységtekre van bízva. Arra vagytok
hivatva, hogy az újjáépítendő lelki templom fuvarosai, ácsai,
kőművesei, pallérjai legyetek.
Kedves papok, a közösségi szellem és a tényleges együttműködés –
amit meg tudtok valósítani egymás között és a hívekkel – a titka
annak, hogy e fölemelő és nehéz feladatot meg tudjátok oldani.
Mindennapos szolgálatotokban vezéreljen benneteket Krisztus új
parancsa, amelyet szenvedésének előestéjén adott: Szeressétek
egymást! Nagyon megfelelő módon ezt választottátok lelkipásztori
látogatásom témájául. E parancs arra kötelez, hogy konkrétan éljétek
meg a közösség misztériumát az élet igéjének hirdetésében, a
liturgia vezetésében, a fiatal nemzedékek nevelésében, a katekéták
fölkészítésében, a katolikus egyesületek szervezésében, s az anyagi
és lelki nehézségekkel küszködőkre figyelésben. Így
ordináriusaitokkal egységben, s a szerzetesekkel és szerzetesnőkkel
együtt újjá tudjátok majd építeni az Úr templomát!
5. A visszanyert szabadság elmúlt tíz évében sok minden történt a
rátok jellemző fáradhatatlan evangelizáló buzgóságnak köszönhetően.
A külső struktúrák azonban föltételezik a szilárd belső alapot.
Éppen ezért nagy gondot kell fordítani azok teológiai, aszketikus és
lelkipásztori képzésére, akiket az Úr a szolgálatába hív.
Örülök annak, hogy új szeminárium nyílt Karagandában, s befogadja
Belső-Ázsia köztársaságainak szeminaristáit. Az egyházmegyei
központtal együtt a buzgó papról, Pater Wladislaw Bukowinskyről
neveztétek el, aki a kommunizmus nehéz éveiben ebben a városban
végezte szolgálatát. Nem azért szenteltek föl minket, hogy
vigyázzunk magunkra – írta emlékirataiban –, hanem azért, hogy ha
szükséges, életünket adjuk Krisztus bárányaiért. Én magam is
ismerhettem őt, és csodálhattam mélységes hitét, bölcs szavait és
Isten hatalmába vetett rendíthetetlen bizalmát. Feléje és mindazok
felé, akik üldözések és szenvedések közepette életüket áldozták, az
egész Egyház nevében őszinte elismerésemet fejezem ki.
Az evangélium e hűséges munkásai legyenek példaképek számotokra, és
bátorítsanak titeket is, kedves szerzetesek és szerzetesnők, akik
arra kaptatok meghívást, hogy Isten országa szolgálatában az
ingyenesség és a szeretet látható jelei legyetek. Az Egyház életének
– mondtam a Vita consecrata c. szinódus utáni apostoli buzdításomban
–, s magának a társadalomnak is szüksége van olyan emberekre, akik
teljesen odaadják magukat Istennek és Isten szeretetéért a
többieknek. A ti feladatotok, hogy a lélek többletét ajánljátok föl,
amire annyira szüksége van a világnak.
6. Mielőtt az evangélium hirdetői lennétek, előbb hiteles tanúivá
kell válnotok. Most, hogy a politikai és társadalmi légkör
megszabadult a totalitárius elnyomástól – s nagyon kívánatos, hogy a
hatalom soha többé ne akarja korlátozni a hívők szabadságát –,
nagyon erősen jelentkezik az igény, hogy Krisztus minden tanítványa
a világ világossága és a föld sója legyen. Ez az igény még sürgetőbb
a lelki pusztítás – amit a harcos ateizmus örökségül hagyott – és a
mai hedonizmusban és konzumizmusban fenyegető veszedelmek miatt.
A tanúságtétel bátorságához, kedves fivéreim és nővéreim,
kapcsoljátok hozzá a dialógus édességét. Kazahsztán földjét
különféle eredetű népek lakják, melyek más és más valláshoz
tartoznak, s gazdag történelem és kiemelkedő kultúrák örökösei. A
bölcs Abaj Kunanbaj, a kazah kultúra hiteles megszólaltatója, a szív
tágasságában állította: Éppen mert teljes szívvel imádjuk Istent és
hiszünk benne, nincs jogunk azt mondani, hogy a többieket
köteleznünk kellene az istenhitre és az imádásra.
Az Egyház nem akarja a maga hitét másokra erőltetni. Világos
azonban, hogy ez nem menti föl az Úr tanítványait attól, hogy
közöljék másokkal a nagy ajándékot, melynek ők részesei lettek: a
Krisztusban élt életet. Nem kell attól félnünk, hogy sérti a másik
identitását – épp ellenkezőleg! – egy olyan ajándék örvendező
hirdetése, mely mindenkinek szól, s a másik vallásszabadságának
legnagyobb tiszteletben tartásával ajánljuk fel: ez az ajándék
ugyanis a Szeretet-Isten kinyilatkoztatásának ajándéka. Minél inkább
tanúskodunk Isten szeretetéről, az annál erősebb a szívünkben.
7. Kedves fivéreim és nővéreim, amikor apostoli fáradozásotok
könnyeket csal ki a szemetekből, amikor az utat meredeknek és
gyötrelmesnek érzitek, gondoljatok arra a jóra, amit az Úr kezetek,
szavatok és szívetek által éppen megvalósít. Ő ajándékul ad titeket
a felebarátnak. Legyetek méltók e nagyszerű küldetéshez!
Te pedig, Mária, a Béke Királynője, támogasd e gyermekeidet. Ma
megújult bizalommal rád bízzák magukat. Mindenkor Segítő Szűzanya,
aki e székesegyházban átöleled az egész egyházi közösséget, segítsd
a hívőket, hogy nagylelkűek legyenek a hitük melletti
tanúságtételben, hogy a te Fiad evangéliuma e határtalan és
szeretett föld minden sarkában visszhangozzék. Ámen!
A szentmise végén a Szentatya a
jelenlévőkkel együtt oroszul elimádkozta a Kazahsztánt a
Szűzanyának, a Béke Királynőjének – oroszul a Béke Cárnőjének –
fölajánló, hosszú imádságot.
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|