|
Megérkezés a Jereváni Zvartnotz Nemzetközi Repülőtérre 2001. szeptember 25., kedd 13.00
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Elnök Úr,
Őszentsége,
Kedves Örmény Barátaim!
1. Hálát adok a mindenható Istennek, hogy ma első alkalommal örmény
földre lép Róma püspöke, erre az ősi és szeretett földre, melyről
így énekelt a ti nagy költőtök, Daniel Varujan: A kis falvaktól
egész a horizontig tart a mi földünk anyasága! Régóta vártam a
kegyelemnek és az örömnek ezt a percét, különösen mióta Ön, Elnök
úr, és Őszentsége, minden örmények Katolikosza és legfőbb
Pátriárkája látogatást tett a Vatikánban.
Nagyon hálás vagyok Önnek, Elnök úr, üdvözlő szavaiért, melyeket a
kormány és Örményország lakóinak nevében intézett hozzám. Köszönetet
mondok a polgári és katonai vezetőknek, valamint az Örményországban
akkreditált diplomáciai testületnek, hogy megjelentek fogadásomra.
Amikor Önhöz fordulok, Elnök úr, megbecsülésemet és barátságomat
nemcsak az itt élő polgárokra, hanem a világon szerte élő örmények
millióira is ki akarom terjeszteni, akik hűségesek örökségükhöz és
identitásukhoz, és ma megújult büszkeséggel és örömmel tekintenek
szülőföldjük felé. Az ő szívükben is a Varujan egyik költeményében
megfogalmazott érzések élnek:
A szívem szeretne elmerülni a kék ég fénylő hullámaiban, hajótörést
szenvedni – ha kell – az ég csillagain; megismerni új csillagokat,
az elveszett őshazát, ahonnan kiesett lelkem még mindig az ég után
sír nosztalgiával.
2. Őszentsége, II. Karekin katolikosz úr, testvéri szeretettel
ölelem az Úrban Önt és az Ön által vezetett egyházat. Az Ön
bátorítása nélkül nem volnék itt mint zarándok, hogy megtiszteljem a
keresztény élet rendkívüli tanúságtételét, melyet az Apostoli Örmény
Egyház oly régóta tett, főként a 20. században, mely Önök számára az
elmondhatatlan terror és szenvedés ideje volt.
A kereszténység hivatalos vallássá nyilvánításának 1700.
évfordulóján e hőn szeretett földön az egész katolikus Egyház
osztozik az Önök és minden örmény bensőséges örömében.
Ölelésre tárom karjaimat, püspök testvéreim, s a Katolikus Egyháznak
Örményországban és a határos területeken élő minden hívője felé, és
szeretnélek megerősíteni mindnyájatokat Urunk Jézus Krisztus
szeretetében, nemkülönben országotok és a felebarát szolgálatában.
3. Mélyen megindít e föld kereszténységének dicsőséges története,
mely a hagyomány szerint Júdás Tádé és Bertalan apostolok
prédikációjáig nyúlik vissza. Később Világosító Szent Gergely
tanúságtétele és munkája nyomán a kereszténység első alkalommal egy
egész nemzet hitévé vált. Az egyetemes Egyház évkönyvei tanúsítják,
hogy Örményország népe volt az első, mely mint nép fogadta be a mi
Urunk Jézus Krisztus evangéliumának kegyelmét és igazságát. Azon
ősidők óta egyházatok szüntelenül énekli az Atyaisten dicséretét,
ünnepli az Ő Fia, Jézus Krisztus halálának és föltámadásának
misztériumát, és segítségül hívja a Szentlelket, a Vigasztalót.
Buzgón őrzitek sok-sok vértanútok emlékezetét, és a vértanúság az
örmény nép és egyház sajátos jegye maradt.
4. Örményország múltja elválaszthatatlan keresztény hitétől. A Jézus
Krisztus evangéliuma iránti hűség hozzájárul majd a jövőhöz is, amit
ez a nemzet az elmúlt század pusztításai után most épít. Elnök úr,
drága barátaim, az imént ünnepelték függetlenségük tíz éves
évfordulóját. Jelentős lépés ez azon az úton, mely az igazságos és
harmonikus társadalom felé vezet, amelyben mindenki teljesen otthon
érezheti magát, s láthatja, hogy törvényes jogait tiszteletben
tartják. Mindenki, de főként azok, akik a közügyekért felelősek,
arra hivatottak, hogy az igazságosság és szolidaritás iránti
elkötelezettségükkel a közjót és a nép gyarapodását elébe helyezzék
bármiféle részleges érdeknek. Ez érvényes e régió békéjének sürgető
keresésében is. A béke csak a különféle közösségek kapcsolatában és
az erősebb fél nagylelkűségében megmutatkozó kölcsönös megbecsülés
és igazságosság megbízható alapjaira épülhet.
Örményország az Európa Tanács tagja lett. Ez azt jelzi, hogy Önök
elszánták magukat, hogy határozottan és bátran elindítják az állami
intézmények demokratikus reformját, ami a polgárok emberi és polgári
jogainak biztosításához szükséges. Nehéz idők ezek, ugyanakkor olyan
idők, melyek kihívást jelentenek a nemzetnek és bátorsággal töltik
el. Mindenkinek határozottan el kell döntenie, hogy szereti-e a
saját földjét, és föláldozza-e életét az igazi fejlődésért s népe
lelki és anyagi jólétéért!
Isten áldja meg az örmény népet szabadsággal, boldogulással és
békével!
|
|
|
Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Jn 15,9-11
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|