|
Latin szertartású szentmise Ecsmiadzinban a nagy szabadtéri oltárnál 2001. szeptember 27., csütörtök 9.30
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Kedves Fivéreim és Nővéreim!
Köszöntelek és megáldalak mindnyájatokat!
Az Úr az én világosságom és
üdvösségem (Zsolt 26,1).
1. A Zsoltáros e szavai csendültek meg az örmények szívében, amikor
1700 évvel ezelőtt a keresztény hit, melyet e földön elsőként
Bertalan és Júdás Tádé apostol hirdetett, a nemzet vallása lett.
Attól az időtől kezdve az örmény keresztények a mi Urunk Jézus
Krisztus kegyelmében és igazságában éltek és haltak meg. Az
evangélium világossága és üdvössége indított és támogatott
benneteket zarándoklástok minden szakaszában a századokon át. Mi
most megemlékezünk Örményország Jézus Krisztus iránti hűségéről, és
kifejezzük tiszteletünket ebben a szentmisében, melyet Őszentsége
II. Karekin katolikosz testvéri szeretetből fakadó meghívására azon
a szent helyen mutathatok be, ahol Isten Fia megjelent hitbéli
atyátoknak, Világosító Szent Gergelynek.
Mennyire várta Róma Püspöke ezt a napot! Nagy örömmel köszöntöm
Őszentségét, a katolikoszt, érsek és püspök testvéreit, valamint az
Apostoli Örmény Egyház minden hívőjét.
Köszöntöm Nerszesz Der Nerszeszián érsek urat, Vártán Kecsicsián
koadjutor érsek úrral együtt, s rajtuk keresztül gondolatom
Őboldogsága XIX. Nerszesz Bedrosz pátriárka s a világon szétszórtan
élő örmény katolikusok püspökei felé száll. Magamhoz ölelem a
papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, és mindnyájatokat, örmény
katolikus Egyház fiai és leányai. Köszöntöm Giuseppe Pasotto püspök
urat, a kaukázusi latin szertartásúak apostoli adminisztrátorát és
mindazokat, akik Grúziából és a Kaukázus más részeiről jöttek.
2. Hosszú éveken át nem lehetett hallani a papok hangját
templomaitokban, de a nép hitének – Péter apostol utóda iránti
áhítattal és gyermeki szeretettel teljes – szava nem hallgatott el.
Amikor rosszakaratú emberek tüzet nyitottak Panik helység temploma
harangtornyának keresztjére, bántani akarták azt az Istent, akiben
nem hittek. Erőszakuk azonban elsősorban a nép ellen irányult, akik
gyűjtötték a köveket, hogy házat építsenek az Úrnak; ellenetek
irányult, akik azokban a templomokban megkaptátok a hit ajándékát a
keresztség vizében és a Szentlélek ajándékát a bérmálásban;
ellenetek irányult, akik e templomokban összejöttetek, hogy együtt
részesüljetek az Eucharisztia asztaláról a mennyei eledelben;
ellenetek irányult, akiknek házasságát az imádság e helyein áldották
meg, hogy családjaitok szentek legyenek, s ahol utolsó búcsút
vettetek szeretteitektől, abban a biztos reményben, hogy egy napon
együtt lesztek velük a Paradicsomban.
Fegyverből tüzet nyitottak a keresztre; s ti mégis tovább
folytattátok az Úr dicséretének énekét, őriztétek és tiszteltétek
utolsó papotok papi ruháját, mint köztetek való jelenlétének jelét.
Énekeltétek himnuszaitokat, annak biztos tudatában, hogy az égben
papotok hangja egyesül a tiétekkel Krisztus, az örök főpap
dicséretében. Amennyire csak tudtátok, díszítettétek szent
helyeiteket, s Jézus és az Ő szűz Anyja képei mellett gyakran ott
volt a római Pápa képe is az Apostoli Örmény Egyház katolikoszának
képével együtt. Megértettétek, hogy ahol csak keresztények
szenvednek, még ha megosztottak is egymás között, már mélységes
egységben vannak.
3. Ez a magyarázata annak, hogy a ti újkori történelmeteket miért
nem bélyegzi meg az az egyházak közötti szomorú ellenkezés, mely
másutt, nem is olyan messze innen, annyira meggyötörte a
keresztényeket. Emlékszem, az ateista ideológia telének elmúltával
az elhunyt I. Vazgen katolikosz hamarosan kérte a római Szentszéket,
hogy küldjön egy papot az örményországi katolikusokhoz. Akkor
kiválasztottam számotokra Komitasz atyát, Mechitar apát egyik lelki
gyermekét. A mechitarista közösség ebben az évben ünnepli
alapításának 300. évfordulóját. Adjunk hálát az Úrnak azért a
dicsőséges tanúságtételért, amit a szerzetesek tettek; és fejezzük
ki köszönetünket mindazért, amit az örmény kultúra megújításáért
tesznek.
Már nem volt fiatal, de Komitasz atya elfogadta, hogy közvetlenül és
lelkesedéssel egyesüljön veletek az újjáépítés nehéz feladatában.
Jött, és Panikban telepedett meg, ahol helyreállította a keresztet,
melyet fegyverekkel próbáltak elpusztítani. Testvéri szeretettel az
Apostoli Örmény Egyház hívei és klérusa iránt, újra megnyitotta és
megszépítette a katolikusok számára a templomot, amit oly régóta
védtek. Most e templom oldalánál nyugszik, halálában is közel a
népéhez, s várja az igazak föltámadását.
4. Ezt követően testvéri egyetértésben Vazgen katolikosszal, aki a
nemzeti parlamentben megvédte az örmény katolikusok jogait,
elküldhettem nektek lelkipásztorul egy másik mechitaristát, akit a
Szent Péter-bazilikában püspökké szenteltem. Édesapja olyan
hitvalló, aki életével fizetett Krisztus iránti hűségéért a
kommunista börtönökben.
Nerszesz érsek úrhoz is volna egy külön köszönő szavam. Amikor
kértem, készségesen elhagyta a velencei Szent Lázár szigeti
szeretett mechitarista közösségét, hogy jöjjön és szerető atyaként s
tisztelt tanítóként szolgáljon köztetek. Most segítségül áll
mellette Vártán érsek, Mechitár apát egy másik lelki gyermeke. Neki
is hosszú és termékeny lelkipásztori szolgálatot kívánok.
Korábban helynökével – aki időközben az Iránban élő örmény
katolikusok püspöke lett –, most pedig koadjutor érsekével, a
papokkal és szerzetesnőkkel, akik oly nagylelkűen áldozzák
energiáikat az evangélium szeretetéért, Nerszesz érsek megtanította
nektek és megmutatta, hogy ebben az országban a katolikus Egyház nem
versenytárs. Kapcsolatainkat testvéri lelkület hatja át. Miként a
hallgatás éveiben odatettétek a pápa képét a katolikosz képe mellé,
úgy ebben a szentmisében nem csupán a katolikus hierarchiáért, hanem
Őszentsége II. Karekinért, az összes örmények katolikoszáért is
imádkozunk.
Őszentsége nagylelkűségében meghívta Róma püspökét, hogy az
Eucharisztiát a maga katolikus közösségével a Szent Ecsmiadzinban
ünnepelje, és megtisztel minket jelenlétével ezen örvendetes
alkalommal. Vajon nem közös hitünk családos jele-e ez? Nem fejezi-e
ki sok fivérünk és nővérünk forró vágyát, akik annyira óhajtják
látni, hogy akadálytalanul haladunk az egység útján? Szívből
szeretném, hogy mielőbb eljöjjön a nap, amikor együtt ünnepeljük
majd az isteni Áldozatot, amely mindannyiunkból egy valóságot alkot.
Ezen az oltáron, amely Szentséged oltára, kérem az Urat, bocsássa
meg nekünk az egység ellen elkövetett régi vétkeinket, és vezessen
minket a szeretetre, mely minden akadályt legyőz.
5. Kedves katolikus fivéreim és nővéreim, joggal vagytok büszkék
atyáitok ezen ősi földjére, és örökösei vagytok e föld történelmének
és kultúrájának. A katolikus Egyházban sok nép ajkáról és sokféle
nyelven száll föl Istenhez a dicsőítő himnusz, de a sokféle hang egy
dallammá olvadása semmiképpen nem rombolja le a ti örmény
identitástokat. Ti őseitek édes nyelvét beszélitek. Liturgiátokat
úgy éneklitek, ahogy az örmény Egyház szent atyái tanították. Az
apostoli Egyházhoz tartozó testvéreitekkel együtt tegyetek tanúságot
az egy és ugyanazon Jézus Krisztusról, aki nincs megosztva. Ti nem
Apollóhoz, nem Kéfáshoz, nem is Pálhoz tartoztok: Ti Krisztusé
vagytok, és Krisztus az Istené.
6. Mint örmények a többi örménnyel együtt ugyanazon jogok és
kötelességek birtokában, segítsétek újjáépíteni a nemzetet. Bizonyos
vagyok abban, hogy e nagyon jelentős feladat végrehajtásában az
Apostoli Örmény Egyházhoz tartozó fivéreink és nővéreink úgy
tekintik a katolikus közösség tagjait, mint ugyanannak az anyának,
az áldott örmény földnek, a vértanúk és szerzetesek, a tudósok és
művészek földjének gyermekeit. Az időközben beállt megoszlások a
gyökereket érintetlenül hagyták. Versenyeznünk kellene, de nem a
megoszlások létesítésében vagy egymás kölcsönös elmarasztalásában,
hanem az egymás iránti szeretet bizonyításában. Az Úr tanítványai
között a versengés egyetlen lehetséges tárgya az, hogy ki tud jobban
szeretni! Emlékezzünk csak nagy püspökötök, Lambroni Nerszesz
szavára: Senki sem élhet békében Istennel, ha előbb nem köt békét az
emberekkel... Ha szeretünk és a szeretet a mértékünk, akkor
szeretetben lesz részünk; ha mértékünk az irigység és a gyűlölet,
irigység és gyűlölet irányul felénk.
Örményország ma minden fiától és leányától nagy erőfeszítéseket és
új áldozatokat vár. Örményországnak szüksége van arra, hogy
gyermekei mindannyian egész szívükkel a közjóért fáradozzanak. Csak
ez fogja biztosítani, hogy a közéletben dolgozók tisztességes és
nagylelkű szolgálatát a nép hűséggel és megbecsüléssel viszonozza;
hogy a családok egységesek és hűségesek legyenek; hogy minden emberi
életet szeretettel fogadjanak fogantatása pillanatától kezdve, s
nagy figyelemmel gondozzanak akkor is, ha betegség vagy szegénység
sújtja. És hol találhattok erőt e nagy, közös feladathoz? Ott, ahol
az örmény nép mindig indíttatást talált ahhoz, hogy állhatatos
maradjon magas eszményeihez és megvédje a maga lelki és kulturális
örökségét: abban a világosságban és üdvösségben, ami Jézus
Krisztustól jön hozzátok.
Örményország éhezi és szomjazza Jézus Krisztust, ezért adták sokan
őseitek közül az életüket is. E mostani, nehéz időkben az emberek
kenyeret keresnek. De amikor megvan a kenyerük, a szívük többet
szeretne. Szeretne értelmet találni az életnek, s megtalálni a
reményt, amely támaszt adna a kemény mindennapi munkában. Ki fogja
arra késztetni őket, hogy Jézus Krisztusba vessék bizalmukat? Ti,
örmény keresztények, ti, valamennyien!
7. Az összes örmény keresztények mind Jézus Krisztus keresztjére
néznek, mint a világ egyetlen reményére s Örményország igaz
világosságára és üdvösségére. Valamennyien a kereszten születtetek,
Krisztus átszúrt oldalából. Nagyon becsüljétek a keresztet, hiszen
tudjátok, hogy élet és nem halál, győzelem és nem vereség. Ti
tudjátok ezt, mert megértettétek az igazságot, melyet Szent Pál
hirdetett a Filippieknek: fogsága az evangélium terjedésére
szolgált.
Keserű tapasztalataitokat úgy látjátok – ahogy igaz is –, hogy a
maga módján bizonyos bebörtönzés volt. Vállatokra vettétek
kereszteteket, és az nem tett tönkre titeket! Sőt, titokzatos és
csodálatos módon újjáteremtett. Ez a magyarázata annak, hogy 1700
esztendő múltán elmondhatjátok Mikeás próféta szavával: Ne örülj,
ellenségem, a bajomon! Ha el is estem, föl fogok kelni; ha a
sötétségben ülök is, az Úr lesz az én világosságom.
Örményország keresztényei, a nagy megpróbáltatás után itt van a
fölkelés ideje! Keljetek föl azzal, aki minden időben a ti
világosságotok és üdvösségetek volt!
8. Ezen ökumenikus zarándoklat alkalmával nagyon szerettem volna
meglátogatni mindazokat a helyeket, ahol katolikusok nagy számban
élnek. Szerettem volna imádkozni az 1988-ban történt rettenetes
földrengés áldozatainak sírjánál, mert tudom, hogy még sokan viselik
annak tragikus következményeit. Szerettem volna személyesen
meglátogatni a Redemptoris Mater Kórházat, melynek létrejöttéhez én
magam is hozzájárulhattam, amikor Örményország olyan nehéz
helyzetben volt, s melyről tudom, hogy nagyon megbecsülitek a
szolgálatért, amit végez a Kamilliánusok, valamint Jézus Kis Nővérei
fáradhatatlan munkájának köszönhetően. Sajnos azonban mindebből
semmi nem vált lehetővé. De tudjátok meg, hogy valamennyiőtöknek
megvan a helye a szívemben és imádságaimban.
Kedves fivéreim és nővéreim, amikor majd hazatértek e szent helyről,
emlékezzetek rá, Róma püspöke azért jött, hogy megtisztelje az
örmény nép hitét, melynek ti magatok is részesei vagytok. Eljött
hozzátok megünnepelni hűségeteket és bátorságtokat, és dicsérni
Istent, aki megengedte, hogy lássátok a szabadság napját. Ennél a
csodálatosan szép oltárnál emlékezzünk meg mindazokról, akik
harcoltak azért, hogy ezt a napot meglássák, és nem látták, de most
Isten országának örök dicsőségében szemlélik azt.
Isten Anyja, akit ti oly gyöngéden szerettek, virrasszon örmény
gyermekei fölött és őrizze meg mindig mindnyájatokat – kicsinyeket,
fiatalokat, családokat, öregeket, betegeket – oltalmazó palástja
alatt.
Mindenkor hűséges Örményország! Isten áldása legyen mindig veletek!
Ámen.
II.János
Pál pápa
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|