English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Csaladjaink.hu
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Virtuális Plébánia
Szent Adalbert Központ
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
Metanoia Videóstúdió
nyil Katolikus média bővebben


Temetői Szabályzat

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről
és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről


TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ

I. FEJEZET: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A szabályzat célja
Alapelvek
A szabályzat hatálya
Jogforrások rövidítései, valamint fogalmak, értelmező rendelkezések

II. FEJEZET: EGYHÁZI TULAJDONÚ TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY LÉTESÍTÉSE, BŐVÍTÉSE, FELÚJÍTÁSA, LEZÁRÁSA, MEGSZÜNTETÉSE, ÚJRA-HASZNÁLATBAVÉTELE
Temető/temetkezési emlékhely létesítése, bővítése, felújítása
Temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely lezárása, megszüntetése
Temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely újra-használatba vétele
Egyéb engedélyezési eljárások
Temető-szabályzat

III. FEJEZET: A TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY
FENNTARTÁSA, ÜZEMELTETÉSE
A fenntartás
Az üzemeltetés
A fenntartás és az üzemeltetés ellenőrzése

IV. FEJEZET: A TEMETÉS
A temetés módja, helye, a temetésről gondoskodók
A temetési hely feletti rendelkezési jog
A temetés feltételei
Ravatalozás
Urna kiadása, sírnyitás
Temetési feltételek, temetés és szertartás végzése az egyházi jog alapján

V. FEJEZET: A TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK

VI. FEJEZET: PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ELŐÍRÁSOK
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény hatálya alá alá nem tartozás
A temetési hely megváltási díja
Egyházi szervezet adománygyűjtése
A stóladíj számlázása
Az általános forgalmi adóról szóló törvény alkalmazása
Nyilvántartási és számviteli szabályok
A pénzügyi, számviteli rendelkezések egyházi ellenőrzése
Alapítványokkal kapcsolatos rendelkezések
A leltári nyilvántartás

VII. FEJEZET: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatállyal kapcsolatos rendelkezések
Megyéspüspöki és tartományfőnöki(szerzetesi elöljárói)
intézkedéseket/ellenőrzést megállapító rendelkezések
Az alapul szolgáló világi jogforrások átmeneti rendelkezései

MELLÉKLETEK
1. számú melléklet: MEGÁLLAPODÁS épülő temetkezési emlékhelyen urnafülke feletti rendelkezési jog szerzéséről (minta)
2. számú melléklet: IGAZOLÁS temetőben levő sírhely feletti rendelkezési jog megszerzéséről, illetve létéről (minta)
3. számú melléklet: ELISMERVÉNY elhunyt hamvait tartalmazó urna átadás-átvételéről, NYILATKOZAT temetési hely feletti rendelkezési jog meglétéről (minta)
4. számú melléklet: ELISMERVÉNY a már elhelyezett urna kiadásáról (minta)
5. számú melléklet: SZÁMLA befizetett/beszedett megváltási díjról (minta)
6. számú melléklet: SZÁMLA befizetett stóladíjról (minta)

FÜGGELÉKEK
1. számú függelék: a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (Tv.) teljes terjedelemben
2. számú függelék: a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény végrehajtásaként kiadott, a 7/2000 (I. 27.) Korm. rendelettel módosított 145/1999 (X. 1.) Korm. rendelet (vhr.) teljes terjedelemben
3. számú függelék: kivonat az Egyházi Törvénykönyvből (CIC)
4. számú függelék: kivonat a Codex Canonum Ecclesiarum Orientaliumból (CCEO)



BEVEZETŐ

A Magyar Köztársaság Országgyűlése az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temető és a temetkezési kultúra fejlesztése érdekében 1999-ben törvényt alkotott. E világi jogi átfogó szabályozás hatálya az egyházakra, így a Magyar Katolikus Egyházra is több szempontból kiterjed.

Az egyik meghatározó szempont a törvénynek az általános kegyeleti szempontú előírásoknak minősülő alapelvi rendelkezéseiből adódik. Az alapelvek körében találhatók ugyanis a következők.
a) Az elhunyt végső nyughelyének megválasztásában és a temetés lebonyolításában az abban közreműködők és az eltemettetők az elhunyt életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni.
b) A temetés egyik módja az egyházi temetés.
c) Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történhet.

Az előbbi alapelvi előírások szoros összefüggésben vannak azokkal a gyakorlati tapasztalatokkal, miszerint a temetések nagy része egyházi, ezen belül a magyar katolikus egyházi szertartással történik.

A másik kiemelten fontos szempont, hogy a temetők fenntartásában, üzemeltetésében az egyházak, ennek keretében a Magyar Katolikus Egyház, illetve annak szervezetei, személyei (papok és alkalmazottak) is részt vesznek. Így reájuk is vonatkoznak mindazok a jogok és kötelezettségek, amelyeket a világi jog a temető tulajdonosára, fenntartójára, kezelőjére vagy üzemeltetőjére, illetve temetkezési szolgáltatójára meghatározott. A jogok és kötelezettségek terén ugyanakkor mindig figyelembe kell venni, hogy köztemetőnek egyház, illetve annak szervezete fenntartója nem lehet, mert az ilyen jellegű temető fenntartása a települési (Budapesten a fővárosi) önkormányzat kötelező feladata.

A Püspöki Konferencia 1987-ben adta ki a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló – az akkor hatályos világi jogi szabályozáshoz kapcsolódóan – a Magyarországi Katolikus Egyház Urnatemetési Szabályzatát. Ennek előírásai a temetőkről és a temetkezésről szóló, ma hatályos világi jogi szabályozás elvárt szintű alkalmazásának elősegítését kellően már nem szolgálják. Ezen túlmenően a világi jog más szabályozási területeire tartozó rendelkezések helyes alkalmazását sem biztosítják.

Az előzőek együttesen tették szükségessé, hogy a Magyarországi Katolikus Egyház Urnatemetési Szabályzata helyett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az Egyházi Törvénykönyv 1243. kánonjában
 – amelyet a szabályzat 3. számú függelékének A) része tartalmaz – foglaltak alapján a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, az ott folytatható temetési tevékenységről, az azokban megtartandó rendről, főként a szent jellegük védelméről és ennek előmozdításáról, a katolikus egyházi szertartás szerinti temetésről – a szerzetesrendek tekintetében a Férfi Szerzetes Elöljárók Konferenciájának és a Rendfőnöknők Konferenciájának egyetértésével – a következő szabályzatot alkossa meg.

I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A szabályzat célja
1. §
(1) A szabályzat (a továbbiakban: szabályzat) alapvető célja, hogy a Magyar Katolikus Egyház temetőiben zavartalan legyen a temetkezési tevékenység, e temetők szent jellegének védelme, illetve ennek előmozdítása, az elhunytak illő és tisztességes eltemetése, emlékük méltó megőrzése és ápolása, a kegyeleti funkciók érvényesítése.
(2) Az (1) bekezdésben írt alapvető cél elérése érdekében a szabályzat megállapítja
a) az alapul szolgáló világi jogforrások [4. § (1) bekezdésének
3. pontja], és a
b) az alapul szolgáló egyházi jogforrások [4. §. (1) bekezdésének 8. pontja] temetőkkel és a temetkezéssel kapcsolatos rendelkezései figyelembevételével azokat az előírásokat, amelyeket az
a)-b) pontokban írt jogforrások nem szabályoznak, illetve amelyekre mindezen jogforrások szabályozási lehetőséget adnak vagy amelyeknek egyébként valamely kérdésben való megalkotása egyházi szempontból szükséges.
(3) A szabályzat további célja az is, hogy belőle a 4. § (1) bekezdése szerinti jogforrások közül mindazon jogforrásokat, illetve egyes jogforrások különösen fontos előírásait megismerhessék azok, akik magyar katolikus temető tulajdonosai, fenntartói, kezelői vagy üzemeltetői, illetve temetkezési szolgáltatást, katolikus egyházi temetési szertartást végeznek. Ennek érdekében a szabályzatban egyes jogforrásokból tételesen átemelt rendelkezések, másrészt egyes jogforrások valamely rendelkezéséből következő, illetve azon alapuló előírások vannak, jelezve a szabályzatban azt az adott jogforrást, amelyből az átemelés történt, illetve amelyből a szabályzat előírása következik vagy alapul.

Alapelvek
2. §
(1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti, nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.
(2) A végső nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában az abban közreműködők és az eltemettetők, az elhunyt életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni. [Tv.
1. §-ának (1)-(2) bekezdése]
(3) A temetés módja lehet világi és egyházi. [Tv. 1. §-a (3) bekezdésének első mondata] A katolikus egyházi temetés a Katolikus Egyház hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával, a Szertartáskönyvben foglaltak alkalmazásával történhet.
(4) Az alapul szolgáló világi és egyházi jogforrásokban valamint a szabályzatban foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek
 – világi jog körébe tartozó – külön törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani. [Tv.1. §-ának (4) bekezdéséből következően, a külön törvény ez idő szerint: 1993. évi LXXVII. törvény]

A szabályzat hatálya
3. §
(1) A jogforrásokban [4. § (1) bekezdésének 21. pontja] foglaltakon túlmenően a szabályzat határozza meg a Magyar Katolikus Egyház temetőivel, temetkezési emlékhelyeivel és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggő jogokat, kötelezettségeket valamint feladatokat.
(2) A jogforrásokban foglaltakon felül a szabályzat rendelkezéseit alkalmazniuk kell a Magyar Katolikus Egyház keretébe tartozó mindazon
a) egyházi szervezeteknek, amelyeknek tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt temető, illetőleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van,
b) egyházi és világi személyeknek (klerikusoknak, alkalmazottaknak, megbízottaknak), akik temető és temetkezési emlékhely fenntartásában, üzemeltetésében és temetkezési szolgáltatási tevékenység végzésében, valamint a katolikus egyházi szertartás szerinti búcsúztatásban bármilyen módon részt vesznek, illetőleg azoknak, akikre nézve e tevékenységek során jogok keletkeznek és kötelezettségek hárulnak.
(3) Az alapul szolgáló világi és egyházi jogforrások, valamint a szabályzat rendelkezéseit a műemlékvédelem alatt álló temetők, temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében – a világi jog körébe tartozó – a műemlékvédelemről szóló külön törvényben foglaltakkal összhangban kell alkalmazni (a külön törvény ez idő szerint: 1997. évi LIV. törvény).

Jogforrások rövidítései, valamint fogalmak, értelmező rendelkezések
4. §
(1) A szabályzatban előforduló jogforrások rövidítése, illetve rövidített megnevezése a következő.
1. Tv.: a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény, amelyet a szabályzat 1. számú függelékben teljes terjedelemben tartalmaz.
2. Vhr.: a Tv. végrehajtásaként kiadott, a 7/2000 (I. 27.) Korm. rendelettel módosított 145/1999(X.1.) Korm. rendelet, amelyet a szabályzat 2. számú függelékben teljes terjedelemben tartalmaz.
3. Alapul szolgáló világi jogforrások: a Tv., a vhr.
4. CIC.: az Egyházi Törvénykönyv.
5. CCEO.: a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium.
6. MEKSZ: a Magyarországi Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzata.
7. Szertartáskönyv: a Magyar Katolikus Püspöki Kar által 1977. évben kiadott Temetési Szertartáskönyv.
8. Alapul szolgáló egyházi jogforrások: a CIC., CCEO., a MEKSZ, a Szertartáskönyv.
9. Etv.: a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló, módosított 1990. évi IV. törvény.
10. ÁFA tv.: az általános forgalmi adóról szóló, módosított 1992. évi LXXIV. törvény.
11. TA. tv.: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló, módosított 1996. évi LXXXI. törvény.
12. Art.: az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény.
13. Ptk.: a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló, módosított 1959. évi IV. törvény.
14. TEÁOR: a gazdasági tevékenységek egységes osztályozási rendszeréről szóló, módosított 9008/1997 (SK. 7.) KSH közlemény.
15. SZJ: a szolgáltatások jegyzékéről szóló, módosított 9007/1998 (SK. 12.) KSH közlemény.
16. Világi jog: az alapul szolgáló világi jogforrások és a 9-15. pontban írt jogforrások együtt.
17. Bírósági szabályzat: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 1994-ben kiadott, az egyházi jogi személyek bírósági bejegyeztetésének és egyházi nyilvántartásának szabályzata.
18. ZSK: az egyházmegyénként kiadott Zsinati Könyv.
19. Egyházmegyei szabályozások: a megyéspüspök által kiadott bármely szabályzat, ügyrend, utasítás, körlevél.
20. Egyházi jog: az alapul szolgáló egyházi jogforrások és a 17-19. pontban írt jogforrások együtt.
21. Jogforrások: világi jog (16. pont) és az egyházi jog (20. pont) együtt.

(2) A szabályzat alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő.
1. Temető: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak. [Tv. 3. §-ának a) pontja]
2. Köztemető: az önkormányzat tulajdonában lévő temető, illetőleg a temetőnek az a része, amelyben az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti. [Tv. 3. §-ának
b) pontja]
3. Temetkezési emlékhely: a temetőn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és területen lévő, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál. [Tv. 3. §-ának c) pontja]
4. Temetési hely: a temetőben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja, továbbá a földben vagy építményben történő elhelyezkedése alapján különböznek egymástól. [Tv. 3. §-ának d) pontja]
5. Nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a műemléki védelem alatt álló, vagy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége. [Tv. 3. §-ának
e) pontja]
6. Kegyeleti emlékhely: elhunytak emlékének megjelölésére és megőrzésére létesített építmény, emlékmű, emlékjel, épületen elhelyezett emléktábla. [Tv. 3. §-ának g) pontja]
7. Kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége. [Tv. 3. §-ának h) pontja]
8. Egyház: a Magyar Katolikus Egyház.
9. Egyházi szervezet: az Egyház keretébe tartozó egyházközség (plébánia), leányegyház (filia), lelkészség, templomigazgatóság, szerzetesrend, érsekség, püspökség, (fő)egyházmegye.
10. Egyházi jogi személyek: azok az egyházi szervezetek, amelyeket az Etv., a CIC. és a bírósági szabályzat alapján ilyen személyekként bírósági nyilvántartásba bejegyeztek, vagy annak minősítettek.
11. Egyházi érdekeltségű alapítvány: az az alapítvány, amelynek alapítója® egyházi szervezet(ek), illetve amelynek alapítói között ilyen szervezet(ek) is van(nak), továbbá az az alapítvány, amelyet egyházi szervezet(ek) működésének elősegítésére (is) hoztak létre.
12. Egyházi személyek: különösen az Egyház keretébe tartozó plébánosok, káplánok, önálló lelkészségek vezetői, templomigazgatók, perjelek, tartományfőnökök, apátok, esperesek, püspökök, érsekek, bíboros-prímás.
13. Világi személyek: az egyházi szervezet világi alkalmazottai, megbízottjai (sekrestyés, harangozó, kántor, orgonista stb).
14. Egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely: az a temető/temetkezési emlékhely, amely egyházi szervezet(ek) tulajdonában áll, illetve amelyet egyházi szervezet(ek) tulajdonában álló ingatlanon létesítettek. [Tv. 4. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
15. Egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa: az(ok) az egyházi szervezet(ek), amely(ek)nek nevére az ingatlannyilvántartásban a temető/temetkezési emlékhely tulajdonjoga be van jegyezve. A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosának feladata a temető/temetkezési emlékhely tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetőleg kialakítása, valamint a temető/temetkezési emlékhely kegyeleti méltóságának megőrzése. [A második mondat tekintetében: Tv. 6. §-ának (1)-(2) bekezdésén alapulóan]
16. Egyházi fenntartású temető/temetkezési emlékhely: az a temető/temetkezési emlékhely, amely egyházi tulajdonú temetőnek/temetkezési emlékhelyneknek minősül. [Tv. 5. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
17. Temető/temetkezési emlékhely fenntartója: nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa vagy a vele kötött szerződés alapján a temető/temetkezési emlékhely fenntartásának feladatait ellátó gazdálkodó szervezet. Feladata a temető/temetkezési emlékhely rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása. [Tv. 13. §-ának
(1) bekezdésén alapulóan]
18. Egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely fenntartója: az az egyházi szervezet, amely az egyházi tulajdonú temetőnek/temetkezési emlékhelynek tulajdonosa. Fenntartó lehet az a gazdálkodó szervezet is, amely a temetőtulajdonos egyházi szervezettel kötött szerződés alapján a temető fenntartásának feladatait ellátja. [Tv.
5. §-ának (1) bekezdéséből, 6. §-ának (3) bekezdéséből következően]
19. Temető üzemeltetője: nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa vagy annak megbízása alapján a temető/temetkezési emlékhely fenntartásának feladatait ellátó, a vhr-ben meghatározott szakmai követelményeknek megfelelő gazdálkodó szervezet. A temető/temetkezési emlékhely üzemeltetését a Tv.-ben, a vhr-ben, a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa által a temető/temetkezési emlékhely használatának rendjéről kötelezően elkészített temetőszabályzatban meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltető Tv.-ben rögzített feladatai a következők:
a) meghatározza a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben/temetkezési emlékhelyen végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői rendjét,
b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit,
c) megállapítja a temetőlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási időt,
d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek technikai berendezései, tárolók és hűtők, valamint a temető/temetkezési emlékhely egyéb közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és működteti azokat,
e) gondoskodik a temetőbe/temetkezési emlékhelyre szállított elhunytak átvételéről, és biztosítja a temető/temetkezési emlékhely nyitását, zárását,
f) megőrzi a nyilvántartó könyveket,
g) tájékoztatja a temetőlátogatókat,
h) kijelöli a temetési helyeket,
i) elvégzi a temető/temetkezési emlékhely és létesítményeinek tisztán tartását, az utak karbantartását, síkosságmentesítését és a hóeltakarítást,
j) összegyűjti és elszállítja a hulladékot,
k) gondoskodik a temető/temetkezési emlékhely rendjének betartásáról és betartatásáról, l) összehangolja a temetéseket,
m) gondoskodik az ügyfélfogadásról. [Tv.6. §-ának (3)-(4) bekezdésén, 16. §-án, 17. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
20. Egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely üzemeltetője: az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa, vagy általa az üzemeltetéssel megbízott gazdálkodó szervezet. [Tv.
6. §-ának (3) bekezdésén, 17. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
21. Temetési hely – ide nem értve a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyet – felett rendelkező: aki a temetési helyet megváltotta, illetve aki a sírhelyhasználatot meghosszabbította. [Tv. 22. §-ának (1) és
(3) bekezdésén alapulóan]
22. A 21. pont szerinti temetési hely feletti rendelkezési jog gyakorlásának terjedelme: a rendelkezési jog a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki. [Tv. 22. §-ának (2) bekezdése]
23. Teljes körű temetkezési szolgáltatás: Teljes körű temetkezési szolgáltatás a temetésfelvétel, a halottszállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, a ravatalozás, a búcsúztatás, a sírba helyezés, a hamvasztás, az urnaelhelyezés, az urnakiadás, a hamvak szórása, a sírnyitás, az exhumálás és az újratemetés. Az egyes temetési szolgáltatások önállóan is végezhetők. [Tv. 25. §-ának (1)-(2) bekezdése]
24. Temetkezési szolgáltató: a temetkezési szolgáltatást végző, aki megfelel a Tv.-ben a temetkezési szolgáltatókra előírt feltételeknek, telephellyel, halottszállító járművel és a szolgáltatás ellátásához személyzettel rendelkezik. (vhr. 47. §-a)
25. Gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz. [Ptk. 685. §-ának c) pontja]
26. Illetékes egyházmegyei hatóság az egyházközség (plébánia), leányegyház, lelkészség, templomigazgatóság, szerzetesrend tekintetében: ezek megyéspüspöke, illetve annak hivatala. [CIC. 1292. kán.-ján alapulóan, amelyet a szabályzat 3. számú függelékének B) része tartalmaz]
27. Illetékes egyházmegyei hatóság az érsekség, püspökség, (fő)egy-házmegye tekintetében: ezek gazdasági tanácsa, a tanácsosok testülete. [CIC. 1292. kán.-ján alapulóan, amelyet a szabályzat
3. számú függelékének B) része tartalmaz]
28. Illetékes intézet: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a temető/temetkezési emlékhely fekvése szerint illetékes városi, fővárosi intézete. [vhr. 20. §-ának (4) bekezdése]
29. Koporsós temetés: a holttestnek hagyományos módon, koporsóban való eltemetése. [vhr. 26. §-ának (1) bekezdéséből következően]
30. Koporsós temetési hely: koporsós temetés esetén a koporsónak földbe vagy sírboltba (kriptába) való elhelyezési helye. [vhr. 11. §-ából következően]
31. Hamvasztásos temetés: a holttest elhamvasztása esetén urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása. (A hamvak szétszórását a szabályzat szempontjából a fogalomba igen kivételesen kell beleérteni.) [vhr. 26. §-ának (1) bekezdéséből következően]
32. Urnatemetési hely: hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvaknak urnafülkébe (kolumbáriumba), urnasírhelyre, urnasírboltba való elhelyezési, illetve eltemetési helye. Urna koporsós temetési helyre is rátemethető. Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni. [vhr. 12. §-ának (1) bekezdéséből, 33. §-ának (1)-
(2) bekezdéséből következően]
33. Temetkezési tevékenység a TEÁOR 96.03 számú Temetkezés megnevezésű szakágazat szerint: - többek között - az emberi tetemek eltemetése vagy hamvasztása, és a hozzá kapcsolódó alábbi tevékenységek:
a) holttest előkészítése temetésre, hamvasztásra, balzsamozás, valamint a temetkezési szolgáltatások nyújtása,
b) temetkezési szolgáltatások,
c) ravatalozás,
d) sírhely eladása és bérbeadása.
Nem a TEÁOR 96.03 számú szakágazatba, hanem a TEÁOR 94.91 számú Egyházi tevékenység szakágazatba tartozik az egyházi temetkezési szertartás. (TEÁOR-ban található 96.03 számú Temetkezés megnevezésű szakágazati meghatározáson és eligazításon alapulóan)
34. Egyházi tevékenység az TEÁOR 94.91 szám szerint: - többek között - a vallási szervezetek vagy egyházi személyek templomokban vagy más helyeken közvetlenül a híveknek nyújtott vallási szolgáltatásai (pl. temetési vallási szertartás). Az Egyház törvényei szerint a temetési szertartás szentelmény. Mivel nem emberi mű, nem minősül a közgazdaság fogalmai szerinti szolgáltatásnak sem.
35. Temető kezelése, gondozása, hamvasztás a TEÁOR 96.03 szám szerint: temető, sírhely, sírkert gondozása, sírhely bérbeadása, eladása, valamint a hamvasztás.
36. Temetés a TEÁOR 96.03 szám szerint: - többek között - az emberi tetemek eltemetése földbe, urnafülkébe, hamvak szórása stb.
37. Temetést előkészítő, azt kiegészítő szolgáltatás a TEÁOR 93.03 szám szerint: az emberi temetek előkészítése temetésre, hamvasztásra, balzsamozás, a temetkezési szolgáltatás (pl. ravatalozás, búcsúztatás, halottkísérés) nyújtása. Az elkülönült egyházi temetési szertartás az Egyházi tevékenység TEÁOR 94.91 szám alá tartozik.
38. ÁFA: általános forgalmi adó.

II. FEJEZET
EGYHÁZI TULAJDONÚ TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY LÉTESÍTÉSE, BŐVÍTÉSE, FELÚJÍTÁSA, LEZÁRÁSA, MEGSZÜNTETÉSE, ÚJRA-HASZNÁLATBAVÉTELE

Temető/temetkezési emlékhely létesítése, bővítése, felújítása
5. §
(1) Ahol lehetséges, legyenek az Egyháznak saját temetői/temetkezési emlékhelyei vagy legalább a világi temetőkben/temetkezési emlékhelyeken az elhunyt hívőknek szánt részek. [CIC. 1240. kán.
1. §-ának első fordulatán alapulóan, amelyet a szabályzat 3. számú függelékénekA) része tartalmaz]
(2) Egyházi jogi személyként bejegyzett egyházközségnek (plébániának), leányegyháznak, lelkészségnek, templomigazgatóságnak, szerzetesrendnek lehet saját temetője/temetkezési emlékhelye. [CIC. 1241. kán. 1. §-án alapulóan, amelyet a szabályzat 3. számú függeléké nek A) része tartalmaz]
(3) Templom nem lehet temető/temetkezési emlékhely azzal a kivétellel, hogy saját templomuk kizárólag a bíborosoknak vagy a megyéspüspököknek, illetve kiérdemesült megyéspüspököknek temetési helye lehet. [CIC. 1242. kán.-ján alapulóan, amelyet a szabályzat 3. számú függelékének A) része tartalmaz] Szokásjog alapján a szerzetesrendek elöljáróinak templom temetési helye ugyancsak lehet.
(4) Templomként egyáltalán nem működő altemplom, továbbá templomkert, kápolna, kripta temetési hely lehet. [CIC. 1242. kán.-jából következően, amelyet a szabályzat 3. számú függeléké nek A) része tartalmaz]
(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve egyházi tulajdonba kerülő új temetőt/temetkezési emlékhelyet egyházi szervezet elsődlegesen olyan ingatlanon létesíthet, amely kizárólagosan a tulajdonában áll.
(6) Egyházi tulajdonba kerülő új temetőt/temetkezési emlékhelyet egyházi szervezet olyan ingatlanon is létesíthet, amely kizárólagosan más egyházi szervezettel/szervezetekkel van közös tulajdonban.
(7) Egyházi tulajdonba kerülő új temető/temetkezési emlékhely egyházi szervezet által olyan ingatlanon is létesíthető, amely ingatlannak a temetőt/temetkezési emlékhelyet létesítő nem tulajdonosa/társtulajdonosa, de az ingatlan kizárólag más egyházi szervezet(ek) tulajdonában áll, és az ingatlant a temetőt/ temetkezési emlékhelyet létesítő jogszerűen használja, illetve bérli.
(8) Meglévő egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely bővítése, felújítása során az (5)-(7) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

6. §
(1) Egyházközség (plébánia), leányegyház, lelkészség, templomigazgatóság esetében új temető/temetkezési emlékhely létesítéséhez, meglevő temető/temetkezési emlékhely bővítéséhez, felújításához az illetékes egyházmegyei hatóság előzetes engedélye szükséges. Szerzetesrend esetében a létesítést, bővítést, felújítást a munká-lat(ok) befejezését követő nyolc napon belül a rend az illetékes egyházmegyei hatóságnak írásban köteles bejelenteni.
(2) Az (1) bekezdésben írt engedély megszerzésére irányuló kérelemhez mellékelni kell legalább egy eredeti példányban a következőket:
a) a létesítéshez, bővítéshez, felújításhoz az alapul szolgáló világi jogforrásokban foglaltaknak megfelelően előkészített dokumentációt, így különösen: hivatalos helyszínrajzot/térképet, 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap másolatát, alaprajz metszetet, belső elrendezési vázlatot, műszaki leírást, költségvetést, szükséghez képest szakági (pl. statisztikai, szigetelési) tervet,
b) az egyházközségi képviselőtestület azon üléséről készített jegyzőkönyvet, amely tanúsítja, hogy a létesítéssel, bővítéssel, felújítással a testület egyetértett,
c) a létesítés, bővítés, felújítás költségfedezeti igazolását, illetve a költségek előteremtésére vonatkozó elképzelések bemutatását,
d) mindazt, amit az előbbieken felül az egyházi jog valamely rendelkezése előír.
(3) Ha érsekség, püspökség, (fő)egyházmegye az új temető/temetkezési emlékhely létesítője, meglevő temető/temetkezési emlékhely bővítője, felújítója, az (1)-(2) bekezdésben írt engedély alatt a CIC. 1295. kán.-jában foglaltakon alapulóan a 1292. kán. 1. §-a – amelyeket a szabályzat 3. számú függeléké nek B) része tartalmaz –szerinti hozzájárulást kell érteni.
(4) Műemlékvédelmi rendelkezés alkalmazásával együttjáró egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely létesítése, bővítése, felújítása esetében az illetékes műemlékvédelmi hatóságnál a szükséges eljárás lefolytatását annak az egyházmegyei hatóságnak kell kezdeményeznie, amelynek joghatósága (iurisdictio) alá a létesítéssel, bővítéssel, felújítással érintett ingatlan tartozik.
(5) A megépített, bővített, felújított egyházi tulajdonú temetőt/temetkezési emlékhelyet az egyházi jog előírásai szerint meg kell áldani.

Temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely lezárása, megszüntetése
7. §
(1) Ha a temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely betelt, azt ezek fenntartója jogosult lezárni, és ott a további temetést megtiltani.
(2) A temető és a temetési hely – a vhr. 19-22. §-aiban foglaltak szerint
 – megszüntethető a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési hely használati ideje lejárt.
(3) Lezárt temetési hely kiüríthető, ha a lezárástól, illetőleg az utolsó temetkezéstől számított használati ideje letelt. A temetési helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az eredeti használati időt nem hosszabbítja meg. [az (1)-(3) bekezdés: Tv. 10. §-a]

8. §
(1) A temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely megszüntetéséről szóló, a vhr. 19. §-ának (3) bekezdésében írt hirdetmények közzététele érdekében lehetőleg olyan országos és területi napilapot indokolt választani, amely a katolikus egyházi tanítással és felfogással nem ellentétes szemléletű.
(2) Az (1) bekezdésben említett hirdetményeket ugyancsak a vhr. 19. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel katolikus hetilapban (pl. Új Ember) is közzé kell tenni.
(3) Ha az egyházi tulajdonú temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely tulajdonosának (fenntartójának) saját sajtóorgánuma (hírlevél, tájékoztató stb) van, az (1) bekezdésben említett hirdetményeket ebben is meg kell jelentetni. Saját sajtóorgánum hiányában a hirdetményeket a helyben szokásos egyéb módon (az egyházi szervezet és/vagy a települési önkormányzat hirdetőtábláján stb.) kell közhírré tenni.
(4) A 6. § (1) bekezdésében írt egyházi szervezet, mint tulajdonos a 7. §-ban foglaltak bekövetkezését nyolc napon belül az illetékes egyházmegyei hatóságnak tájékoztatásul köteles bejelenteni.

Temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely újra-használatbavétele
9. §
(1) Lezárt, nem működő temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a jogforrásoknak és e szabályzatnak a temető/temetkezési emlékhely létesítésére irányadó szabályait, valamint a 8. § (4) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. (Tv. 12. §-án alapulóan)
(2) Ha a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet újra betemetés vagy kegyeleti park céljára kívánják használatba venni, a használatba vétel előtt a területet 30 cm vastag földréteggel kell feltölteni. [vhr. 19. §-ának (4) bekezdése]

Egyéb engedélyezési eljárások
10. §
Egyházi tulajdonba kerülő új temető/temetkezési emlékhely létesítésével, meglevő ilyen tulajdonú temető/temetkezési emlékhely bővítésével, felújításával, egyházi tulajdonú temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely lezárásával, megszüntetésével, újra-használatba vételével összefüggően kötött bármely polgári jogi szerződés (vállalkozási szerződés, megbízási szerződés, kölcsönszerződés, használati megállapodás, bérleti szerződés, együttműködési szerződés stb) tekintetében a 6. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, kivéve, ha e szabályzat vagy az egyházi jog (pl. ZSK és/vagy körlevél) valamely előírása másképpen rendelkezik. [CIC. 1290 – 1298. kán.-jának előírásain – amelyeket a szabályzat 3. számú függeléké nek B) része tartalmaz –, a MEKSZ V.5.7. pontjában foglaltakon alapulóan]

Temető-szabályzat
11. §
(1) A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a temető/temetkezési
emlékhely használatának rendjéről temető-szabályzatot köteles készíteni. [Tv. 6. §-ának (4) bekezdésén alapulóan]
(2) A temető-szabályzatban az alapul szolgáló világi jogforrások alapján különösen helyet kell kapniuk a következőknek:
a) a temető/temetkezési emlékhely egyes területeinek – de legalább sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti kialakításának és gondozásának feltételeit megállapító szabályoknak [vhr. 10. §-ának (4) bekezdése],
b) a temetési helyek méreteire, egymástól való távolságára vonatkozó előírásoknak [vhr. 10. §-ának (5) bekezdése],
c) egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a sírhelybe (sírboltba) temethető urnák számára vonatkozó rendelkezéseknek [vhr. 33. §-ának (2) bekezdése],
d) arra vonatkozó előírásoknak, hogy a temetéseknél milyen sorrend követendő [vhr. 31. §-ának (1) bekezdése],
e) a temetési hely, sírbolt felnyitási szabályainak (vhr. 40. §-a),
f) fák temetőben való ültetési feltételeinek [vhr. 23. §-ának (1) bekezdése],
g) a temetőben/temetkezési emlékhelyen keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről való gondoskodás szabályainak [vhr. 4. §-ának (1) bekezdése].
(3) A temető-szabályzatban az egyházi jog alapján legalább kapjanak helyet a következők:
a) a liturgikus események rendjét védő előírások, ha ilyeneket a temetőben/temetkezési emlékhelyen szokásos tartani,
b) az ún. temetőgondnoksággal kapcsolatos szabályok (MEKSZ V.5.16. pontján alapulóan).
(4) Az (2)-(3) bekezdésben foglaltak alapul vételével – megfelelően figyelembe véve a helyi viszonyokat, a temetési hely formáját, annak földben vagy építményben való elhelyezkedését, a temetés módját
 – a temető-szabályzatot szerkezetileg a következőképpen ajánlatos elkészíteni:
I. fejezet: A szabályzat célja
II. fejezet: A szabályzat hatálya
III. fejezet: A temetőgondnokság
IV. fejezet: A temetési helyek kialakítási és egymástól való elhelyezkedési feltételei, együttesen elhelyezhető urnák száma
V. fejezet: A temetések sorrendje, összehangolása
VI. fejezet: A temetési hely feletti rendelkezési joggal kapcsolatos előírások
VII. fejezet: A temetési hely, sírbolt felnyitásának rendje
VIII. fejezet: Építészeti, kertészeti, gondozási, faültetési rendelkezések
IX. fejezet: A kegyeletgyakorlási és nyitva tartási (látogatási) rend
X. fejezet: Az egyházi személyek sírjainak gondozása
XI. fejezet: A liturgikus események rendje
XII. fejezet: Az ügyfélfogadás
XIII. fejezet: Keletkezett hulladékkal kapcsolatos szabályok
XIV. fejezet: Záró rendelkezések
Melléklet: Temető/temetkezési emlékhely térképe (vázrajza).

III. FEJEZET
A TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY FENNTARTÁSA, ÜZEMELTETÉSE

A fenntartás
12. §
(1) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a temető/temetkezési emlékhely fenntartását elláthatja:
a) saját maga, vagy
b) szerződés alapján gazdálkodó szervezet útján. [Tv. 6. §-ának (3) bekezdésén alapulóan]
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett szerződés tekintetében a 10. §-on alapulóan a 6. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(3) A fenntartó feladatai a 4. § (2) bekezdésének 17. pontjában találhatók.

Az üzemeltetés
13. §
(1) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a temető/temetkezési emlékhely üzemeltetését elláthatja:
a) saját maga, vagy
b) szerződés alapján gazdálkodó szervezet útján. [Tv. 6. §-ának (3) bekezdésén alapulóan]
(2) Az üzemeltetési feladatok ellátására csak olyan gazdálkodó szervezettel lehet szerződést kötni, amely a vhr-ben meghatározott feltételeknek megfelel. [Tv. 17. §-ának (1) bekezdése]
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett szerződés tekintetében – a
10. §-on alapulóan – a 6. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az üzemeltetőnek – a 4. § (2) bekezdésének 19. pontjában található feladatokon felül – a kegyeleti jogok gyakorolhatósága céljából el kell látnia:
a) a nyilvántartó könyv, valamint
b) a sírbolt könyv vezetését, továbbá
c) az előző könyvek adatai alapján a temető/temetkezési emlékhely nyitvatartási ideje alatt az elhunyt személy temetési helye után érdeklődők számára a felvilágosítás adást. [Tv. 18. §-ának (1) és (6) bekezdése]
(5) A nyilvántartó könyv tartalmát a Tv. 18. §-ának (2) és (4) bekezdése, valamint a vhr. 41. §-a, a sírbolt könyvét a Tv. 18. §-ának (3) bekezdése és a vhr. 31. §-ának (2) bekezdése, e könyvekbe való betekintési jog jogosultjait a Tv. 18. §-ának (5) bekezdése határozza meg.
(6) Ha a nyilvántartó könyv és a sírbolt könyv kereskedelmi forgalomban beszerezhető, ennek használata ajánlatos.
(7) Ahol ehhez a feltételek adottak, a nyilvántartó könyv és a sírbolt könyv helyett számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. E nyilvántartásba bármely napon bejegyzett adato(ka)t a bejegyzés napján kötelező menteni, évvégén az év teljes anyagát lemezre át kell másolni, majd kinyomtatni, és azt 50 oldalanként bekötve a lemezzel együtt irattárban szükséges megőrizni. A bekötött anyag egy példányát a következő év január 31. napjáig az illetékes egyházmegyei hatóság számára meg kell küldeni.
(8) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely nyilvántartó könyvének és a sírbolt könyvének, ideértve a (7) bekezdésben írt lemezt és a bekötött anyagot is, megőrzési idejére a világi jog és az egyházi jog vonatkozó előírásai együttesen irányadók.

A fenntartás és az üzemeltetés ellenőrzése
14. §
A temető/temetkezési emlékhely fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatok ellátását ellenőrzi:
a) a temető/temetkezési emlékhely fekvése szerint illetékes jegyző, fővárosban a főjegyző [világi ellenőrzés: Tv.7. §-ának (1) bekezdésén alapulóan],
b) egyházközség (plébánia), leányegyház, lelkészség, templomigazgatóság tulajdonában álló temető/temetkezési emlékhely esetében a tulajdonos székhelye szerint illetékes esperes (egyházi ellenőrzés),
c) szerzetesrend tulajdonában álló olyan temető/temetkezési emlékhely esetében, amely egyházközséghez tartozik, a tulajdonos székhelye szerint illetékes esperes (egyházi ellenőrzés),
d) szerzetesrend tulajdonában álló, de egyházközséghez nem tartozó temető/temetkezési emlékhely esetében a tulajdonos rend elöljárója (egyházi ellenőrzés),
e) a b)-d) pontba nem tartozó egyházi szervezet tulajdonában álló temető/temetkezési emlékhely esetében az illetékes egyházmegyei hatóság által állandó vagy eseti jelleggel írásban kijelölt egyházi szervezet/személy (egyházi ellenőrzés).

IV. FEJEZET
A TEMETÉS

A temetés módja, helye, a temetésről gondoskodók
15. §
(1) Az eltemetés módja szerint a temetés koporsós temetés vagy hamvasztásos temetés lehet, egyházi vagy világi szertartás szerint.
(2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet.
(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.
(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak koporsós temetés lehet. [Az (1)-(4) bekezdés: Tv.19. §-án alapulóan]
(5) A temetésről sorrendben kötelezően gondoskodni köteles személyeket a Tv. 20. §-a határozza meg.
(6) Egyházi személy eltemetésénél az eltemetés módjára, helyére, egyéb szempontokra nézve az elhunyt személynek az egyházi jog kötelező előírásaira tekintettel alkotott végrendeletében foglaltak az irányadók Ha ezekről a végrendelet nem szól, vagy végrendelet nincs, a világi jog előírásai szerint kell eljárni.

16. §
(1) Az elhunytat temetőben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni.
(2) Hamvasztásos temetés esetén a hamvakat urnában kell elhelyezni, illetőleg – a vhr.-ben előírt feltételek szerint – szétszórhatók.
(3) Nem magyar állampolgárságú személyt – a vhr.-ben foglalt feltételek szerint – lehet eltemetni. [(1)-(3) bekezdés: Tv. 21. §-ának (1) és (3) bekezdése]
(4) Altemplomban, sírboltban (kriptában) csak fém- vagy fémkeretes koporsó helyezhető el.

A temetési hely feletti rendelkezési jog
17. §
(1) Mind a koporsós, mind a hamvasztásos temetés esetében a temetési hely felett – a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével – az rendelkezik, aki a temetési helyet megváltotta. [Tv. 22. §-ának
(1) bekezdéséből következően]
(2) A nem temetkezési emlékhelynek tekintendő temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamára (használati idő) a vhr. 18. §-ának (1) bekezdése az irányadó. [Tv. 22. §-ának (4) bekezdésén alapulóan]
(3) A temetkezési emlékhelyen a temetési helyek használati ideje a temetési hely felett rendelkezővel kötött szerződés alapján a vhr.
18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időtartamnál hosszabb is lehet. [vhr. 18. §-ának (4) bekezdésén alapulóan]
(4) A temetkezési emlékhely tulajdonosának (üzemeltetőnek) és a temetési hely felett rendelkezési jogot szerezni kívánó(k)nak egymással írásban szerződést kell kötniük. Épülő temetkezési emlékhelyen urnafülke – mint temetési hely – feletti rendelkezési jog szerzését szolgáló szerződésre a szabályzat 1. számú mellékletében minta található. E minta megfelelő alkalmazásával kell megkötni a már megépített temetkezési emlékhelyen levő urnafülke feletti rendelkezési jog szerzését célzó szerződést.
(5) Temetőben levő temetési hely feletti rendelkezési jog megszerzése érdekében a szabályzat 1. számú melléklete szerinti minta megfelelő alkalmazásával köthető szerződés. A temetési helyek formái közül temetőben levő sírhely feletti rendelkezési jog megszerzéséről, illetve létéről a szabályzat 2. számú melléklete igazolásmintát tartalmaz.
(6) Az (3)-(5) bekezdés szerinti szerződés megkötéséhez az illetékes egyházmegyei hatóság engedélye nem szükséges.
(7) Aki(k) a temetési helyet megváltottá(k), jogosultságot szerzett (szereztek) a temetési helyre temethető, illetve helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására. [Tv. 22. §-ának (2) bekezdésén alapulóan]
(8) A temetési hely újraváltásában elsőbbséget élvez az eltemettető, halála esetében pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója. [Tv.22. §-ának (3) bekezdése] A temetési hely feletti rendelkezési jog meghosszabbításának (újraváltásának) további feltételeit a vhr. 18. §-ának (2)-(3) bekezdése, a rendelkezési jog gyakorlásának megszűnési eseteit és feltételeit pedig a vhr. 18. §-ának (5)-(7) bekezdése határozza meg.

A temetés feltételei
18. §
(1) Az elhunytat koporsós temetéssel csak halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni.
(2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunytat csak akkor szabad eltemetni, ha azt az eljáró hatóság is engedélyezte.
(3) A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa (üzemeltetője) a halottvizsgálati bizonyítványt, és rendkívüli halál esetén a hatóság engedélyét az eltemettetőtől a temetés előtt köteles elkérni. Ezen okmányok átadásáig az elhunyt eltemetését meg kell tagadni.
(4) Ha a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa (üzemeltetője) a temetőbe/temetkezési emlékhelyre szállított halott azonossága vagy a (3) bekezdésben írt okmányok tekintetében bármiféle hiányosságot észlel, a halott átvételét fel kell felfüggesztenie és a halottvizsgálati bizonyítványt kiállító orvost, illetve az engedélyt kiadó hatóságot, valamint az illetékes intézetet [4. §(2) bekezdésének 28. pontja] a hiányosságról írásban köteles értesíteni. A felfüggesztés addig tart, amíg a felfüggesztésre okot adó tény, körülmény fennáll.
(5) A (3) bekezdésben írt okmányok egy-egy példányát a temető tulajdonosa köteles megőrizni. Ha a temető üzemeltetését nem a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa látja el, az üzemeltető az általa átvett okmányokat a tulajdonosnak köteles átadni. [Tv. 24. §-ának (1)-(2) bekezdésén és a vhr. 25. §-án alapulóan]

19. §
(1) Hamvasztásos temetés esetében a 18. §-ban foglaltakat a (2)-(6) bekezdésben írt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
(2) A halottvizsgálati bizonyítvány megvizsgálásakor meg kell győződni arról is, hogy a bizonyítványra az elhunyt elhamvaszthatóságát feljegyezték-e. [Tv. 24. §-ának (1) bekezdésén és a vhr. 25. §-án alapulóan]
(3) Rendkívüli halál esetében a hatóság engedélyének megvizsgálásakor meg kell győződni arról is, hogy a hatóság az elhunyt elhamvaszthatóságát engedélyezte-e. [Tv. 24. §-ának (2) bekezdésén alapulóan]
(4) A eltemettetőtől a hamvasztó üzem által az elhunyt hamvasztásának szabályszerű elvégzéséről kiadott igazolását a hamvasztásos temetés előtt el kell kérni. Ezen okmány átadásáig a temetést meg kell tagadni. Az okmányra a 18. § (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(5) Ha az elhunyt hamvait tartalmazó urnát a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosának (üzemeltetőnek) az eltemettető kívánja átadni, az átadás-átvételről a szabályzat 3. számú melléklete szerinti elismervényt és a temetési hely feletti rendelkezési jog meglétére vonatkozó nyilatkozatot kell aláírni. Az urna csak akkor vehető át, ha az elhunyt azonosságával, az okmányok tartalmával kapcsolatban semmiféle hiányosság nem merült fel, illetve ha felmerült, az tisztázódott. Az átvétel további feltétele az urna temetési helye feletti rendelkezési jog megléte. Az urna előbbiek szerinti átvételének szabályai szerint kell eljárni akkor is, ha az urnát a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosának (üzemeltetőnek) a hamvasztóüzem közvetlenül adja át/küldi meg.
(6) Ha az urna (5) bekezdés szerinti átvétele a hamvasztásos temetés időpontja előtt már megtörténik, az urnát megbízhatóan és illő körülmények között kell őrizni.

Ravatalozás
20. §
(1) Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a búcsúztatás idejéig lehet használni. A ravatalozóban az elhunytat ideiglenesen elhelyezni, búcsúztatásra előkészíteni tilos.
(2) Temetkezési emlékhelyen külső ravatalozás nem végezhető. [(1)-
(2) bekezdés: vhr. 6. §-a]
(3) Az elhunyt eltemettetőjének igénye szerint temetőn/temetkezési emlékhelyen kívül (pl. templomban, intézményben) is lehet ravatalozni. Ehhez az illetékes egyházmegyei hatóság engedélye nem szükséges, ugyanakkor a ravatalozást végzőnek az illetékes intézet [4. § (2) bekezdésének 28. pontja] engedélyét be kell szereznie. (Tv. 23. §-a)
(4) A (3) bekezdésben foglaltak alapján templomban – mint szent helyen – elsősorban egyházi személy ravatalozható fel. E helyen nem egyházi személy ravatalozását akkor célszerű megengedni, ha annak egyházi vonatkozású különleges indoka van. Ilyen indok lehet pl.: az elhunyt az egyházközség világi elnöke, tagja, kántora, sekrestyése stb volt.

Urna kiadása, sírnyitás
21. §
(1) Az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó kívánságára temetési helyen levő urnát ki kell adni, és ennek megtörténtét a nyilvántartásban is fel kell jegyezni. [vhr. 33. §-ának (3) bekezdésén alapulóan]
(2) Az urna kiadásáról a szabályzat 4. számú melléklete szerinti elismervényt kell kiállítani. Ha ugyanazon temetési helyről (urnafülkéből, urnasírboltból stb.) egy időben több urnát kell kiadni, az elismervényt minden urnára külön-külön kell kiállítani.
(3) Az (1) bekezdésben írt hozzátartozó alatt az elhalálozott személy házastársát, egyeneságbeli rokonát, örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermekét, örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőjét, testvérét kell érteni.
(4) A sírnyitás szabályait a vhr. 35-40. §-ai tartalmazzák.

Temetési feltételek, temetés és szertartás végzése az egyházi jog alapján
22. §
A koporsós temetésnél és a hamvasztásos temetésnél a CIC. 11761185. kán.-jaiban – amelyeket a szabályzat 3. számú függelékének C) része tartalmaz – és a CCEO. 874-879. kán.-jaiban – amelyeket a szabályzat 4. számú függeléke tartalmaz – (megőrizve a saját rítus szerinti temetéshez való jogot), a Szertartáskönyvben, más egyházi jogforrásban foglaltak szerint kell eljárni azzal, hogy a szabályzat 23-24. §-aiban írtakat is figyelembe kell venni.

23. §
(1) Egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen – általában – csak az a halott, illetve annak a halottnak a hamvait tartalmazó urna temethető/helyezhető el, akit megkereszteltek.
(2) Egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen nem megkeresztelt halott, illetve ilyen halott hamvait tartalmazó urna eltemetése/elhelyezése abban az esetben lehetséges, ha az elhunyt a keresztség felvételére készült, vagy feltehető, hogy megkeresztelték volna (pl. megkeresztelt szülők halva született, vagy a megkeresztelés előtt hirtelen meghalt gyermekének temetése).
(3) Egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen engedélyezhető annak a keresztség nélkül meghalt személy, illetve ilyen személy hamvait tartalmazó urna eltemetése/elhelyezése is, aki életében hathatósan tevékenykedett az Egyház érdekében, illetve javára (pl. egyházi szervezetek fenntartásában, egyházi alapítvány létesítésében). Engedélyezhető nem megkeresztelt halott, illetve ilyen személy hamvait tartalmazó urna eltemetése/elhelyezése akkor is, ha az eltemetést kérő megkeresztelt személy.
(4) Ha valamely településen nincs köztemető, és kizárólag egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely van, erre irányuló kérelemre a halott, illetve a hamvakat tartalmazó urna eltemetését/elhelyezését nem megkeresztelt elhunyt esetében sem lehet megtagadni.
(5) Az egyházi szertartás végzésére illetékes egyházi személy a (2)-(3) bekezdésben írt esetekben az engedélyezési feltételeket, körülményeket körültekintően, egységesen, lelkiismeretesen, de megértéssel mérlegelje. Az elhunyt, illetve a hamvakat tartalmazó urna eltemetésére/elhelyezésére vonatkozó kérelem teljesítése a (4) bekezdésben írt eset kivételével megtagadható akkor is, ha az a hívek megbotránkozását váltaná ki. Az elutasító döntés meghozatalába
 – ahol ilyen működik – be kell vonni az illetékes egyházközségi képviselőtestület (egyházközségi tanács) tagjait is. Az elutasító határozatot – indokaival együtt – a kérelmezővel írásban kell közölni.

24. §
(1) Hamvasztásos temetésnél az urnát az erre előírt liturgikus szertartás egyidejű elvégzése mellett lehet eltemetni/elhelyezni. Ez mellőzhető a 23. §. (3)-(4) bekezdéseiben írt esetekben, ha az eltemetést/elhelyezést kérő ebbéli kívánságát határozottan kifejezte.
(2) Az irányadó szabályok szerint felravatalozott holttest hamvasztás előtti búcsúztatásánál a Szertartáskönyvben erre előírt szertartást (I. állomás: a ravatalnál) kell végezni. Az urna eltemetésénél/elhelyezésénél viszont csak a Szertartáskönyv ide vonatkozó része (II. állomás: a sírnál) mondható.
(3) Ha a halottat a hamvasztás előtt nem ravatalozták fel és ezért az elhalálozás helyéről temetési szertartás végzése nélkül kerül a hamvasztó üzembe, a (2) bekezdésben írt állomásokhoz rendelt szertartásokat az urna eltemetésénél/elhelyezésénél kell elvégezni.
(4) Ha az elhunyt hamvait tartalmazó urnát az eltemetést/elhelyezést kérő távolabbi helységből hozza magával, a szertartást végző egyházi személy gondosan derítse fel, hogy a hamvasztás előtti beszentelés megtörtént-e. Ha ez elmaradt, akkor a (2) bekezdésben említett mindkét szertartást el kell végeznie. Így kell eljárni koporsós temetés esetében is, ha korábban a beszentelés nem történt meg.
(5) Abban az esetben, amikor az (1)-(4) bekezdésekben írt temetési szertartás végzése mellett eltemetett/elhelyezett urnát az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó utóbb a temetési helyről kiemelteti (21. §), majd azt máshol ismét eltemettetni/elhelyeztetni szándékozik, csak egyszerű áldással lehet az újbóli eltemetést/elhelyezést kegyeletessé tenni.
(6) Amennyiben a hamvasztásos temetés keretében az eltemettető a hamvak szétszórását kéri, az egyházi szertartást az azt végző egyházi személy a szétszórás előtt fejezze be.

V. FEJEZET
A TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK

25. §
(1) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás a világi jog értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak. [Tv. 25. §-ának (3) bekezdése]
(2) Ha az egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen a hamvasztásos temetésnél az egyházi szervezet az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás mellett a teljes körű temetkezési szolgáltatások köréből [4. § (2) bekezdésének 23. pontja) a ravatalozás, az urna- elhelyezés, az urnakiadás feladatokat is ellátja, a temetési szertartáson kívüli tevékenységek bármelyikének végzésével a világi jog értelmében temetkezési szolgáltatást nyújt, és emiatt temetkezési szolgáltatónak tekintendő [Tv. 25. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
(3) A (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a hamvasztásos temetés során az egyházi személy és a világi személy [4. § (2) bekezdésének 12-13. pontja) a ravatalozás, az urnaelhelyezés, az urnakiadás temetkezési szolgáltatási tevékenység ellátása során az eltemettetőnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezéseit köteles tiszteletben tartani. [Tv. 28. §-án alapulóan]
(4) A temetkezési szolgáltatásokra vonatkozó előírások a Tv. III. fejezetében és a vhr.-ben találhatók.

VI. FEJEZET
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ELŐÍRÁSOK

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény hatálya alá nem tartozás
26. §
(1) Az egyházi szervezet temetőt/temetkezési emlékhelyet létesítő, bővítő, felújító és fenntartó tevékenysége az egyházi szervezet alaptevékenységének része. Erre figyelemmel a TA törvény hatálya alá nem tartozik.
(2) A temető/temetkezési emlékhely fenntartása alatt a 4. § (2) bekezdésének 33. pontjában írt TEÁOR 93.03 Temetkezés szakágazati tevékenység és a 4. §. (2) bekezdésének 35. pontjában írt SZJ 93.03.11.0 jegyzékszám alatti szolgáltatási tevékenység értendő.

A temetési hely megváltási díja
27. §
(1) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a már meglevő temetőben/temetkezési emlékhelyen temetési hely feletti rendelkezési jog (17. §) megszerezhetősége érdekében temetési hely megváltási díjat állapít meg.
(2) A létesítendő temető/temetkezési emlékhely kialakításához, ezek bővítéséhez szükséges kiadások fedezetére a létesítést/bővítést végző egyházi szervezet a már megtervezett temetési helyeket – a szükséges szerződés megkötése és a megváltási díj beszedése mellett –előzetesen is értékesítheti.
(3) A megváltási díj mértékének kialakítása során arra kell törekedni, hogy a díj a megváltandó temetési hely műszaki és egyéb jellemzőihez igazodóan arányos legyen a temető/temetkezési emlékhely, illetve a temetési hely létesítésére/bővítésére fordított, illetve fordítandó bekerülési költségekkel és a temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamával, azaz a használati idővel.
(4) A megváltási díjakat már működő temető/temetkezési emlékhely esetében a temetésekkel kapcsolatos ügyintézési helyen, létesítés/bővítés esetében az ezt végző egyházi szervezet központi ügyintézési helyén vagy a helyben szokásos más módon közzé kell tenni.
(5) A befizetett/beszedett megváltási díjról számlát kell kiállítani. A számlának meg kell felelnie az ÁFA tv.13. §-a (1) bekezdésének 16-17. pontjában rögzített feltételeknek.
(6) Az előbbi számlamintáját a szabályzat 5. számú melléklete tartalmazza.

Egyházi szervezet adománygyűjtése
28. §
(1) Egyházi szervezet temető/temetkezési emlékhely létesítése, bővítése, felújítása érdekében az Etv.-ben meghatározott módon adományt gyűjthet.
(2) Az adományozó az adomány összegének befizetésével temetési hely felett rendelkezési jogot nem szerezhet.
(3) A (1) bekezdés szerint gyűjtött adomány az egyházi szervezet által közérdekű kötelezettségvállalásnak minősíthető. Erről az adományozó részére igazolást kell kiállítani.

A stóladíj
29. §
(1) A temetési szertartásért fizetett stóladíj a CIC. 1181. kán. és 1265. kán. 2. pontja, továbbá a CCEO 878. kán. értelmében adománynak minősül. Ennek megfelelően a stóladíjról számlát sem lehet adni, helyette megfelelő, a stóladíj átvételét igazoló bizonylatot kell kiállítani. Az Egyház törvényei szerint a temetési szertartás szentelmény. Mivel nem emberi mű, nem minősül a közgazdaság fogalmai szerinti szolgáltatásnak sem, jóllehet része a 94.91 TEÁOR szám alá sorolt egyházi tevékenységnek.
(2) A bizonylat lehet nyugta vagy átvételi elismervény. Az átvételi elismervény mintáját a szabályzat 6. számú melléklete tartalmazza.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény alkalmazása
30. §
(1) A temetkezést és a hozzá tartozó tevékenységeket 12% ÁFA terheli. (ÁFA tv. 1. számú mellékletének I. 101. pontja)
(2) Az ÁFA felszámítását akkor lehet mellőzni, ha az egyházi szervezet éves ÁFA-köteles tevékenysége a temető/temetkezési emlékhely fenntartásból származó bevétellel együtt (ide nem értve a tárgyi adómentes stóladíjat) nem éri el az ÁFA tv. 49. §-ának (2) bekezdése szerinti összeget, és ezért az egyházi szervezet az alanyi adómentességet választotta az ÁFA tv. 49-51. §-aiban foglaltak szerint.
(3) Amennyiben az egyházi szervezet az alanyi adómentességet nem választotta, a 12% ÁFÁ-t fel kell számítania, és ezen adóról az illetékes adóhatóság számára bevallást kell benyújtania és az adót be is kell fizetnie.
(4) Ha az egyházi szervezet az ÁFA alá azért jelentkezett be, mert éves ÁFA-köteles tevékenysége a kettőmillió forintot meghaladta, a temető/temetkezési emlékhely létesítésével, bővítésével, felújításával, üzemeltetésével, fenntartásával kapcsolatos ÁFÁ-t az ÁFA tv. vonatkozó szabályai szerint igényelheti vissza.

31. §
(1) ÁFA-fizetési kötelezettség esetén a nyilvántartásra, bevallásra az ÁFA tv. 47-48. §-aiban foglaltak az irányadók, a befizetésre az Art.
2. számú mellékletének I. 2. pontja tartalmaz előírásokat.
(2) A temetési szertartás tárgyi adómentes tevékenységnek minősül.

Nyilvántartási és számviteli szabályok
32. §
(1) A temetési helyek megváltási díjait az egyházi szervezet számviteli nyilvántartásában elkülönítetten kell kezelni.
(2) Egyszeres könyvvitelt (pénztárkönyv, naplófőkönyv) vezető egyházi szervezetek a temető/temetkezési emlékhely bevételeit és kiadásait kizárólag szabályosan kiállított bizonylatok alapján, külön pénztárkönyvben vagy naplófőkönyvben vezessék. E nyilvántartásba kizárólag csak a temetővel/temetkezési emlékhellyel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat szabad bejegyezni, a stóladíjat nem. Év végén a bevételek és kiadások összesített adatát át kell vezetni az egyházi szervezet pénztárkönyvébe vagy naplófőkönyvébe.
(3) A temetési szertartásért beszedett stóladíjat (átvételi elismervény vagy nyugta alapján) az egyházi szervezet pénztárkönyvébe kell bevételezni. A stóladíj felhasználásakor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott irányelveket be kell tartani.
(4) A kettős könyvvitelt alkalmazó egyházi szervezet a temető/temetési emlékhely fenntartásával kapcsolatos bevételeit és kiadásait a számviteli rendjében kialakított önálló „költséghelyen” tartja nyilván, míg a stóladíjat az adómentes kifizetések forrásait képező adományok között.

A pénzügyi, számviteli rendelkezések egyházi ellenőrzése
33. §
A 14. § b)-e) pontjaiban foglalt ellenőrzésnek a temető/temetési emlékhely számviteli nyilvántartására, a bizonylatok, az okmányok megfelelőségére és az ÁFA nyilvántartására, bevallására, befizetésére is ki kell terjednie.

Alapítványokkal kapcsolatos rendelkezések
34. §
(1) Az egyházi érdekeltségű vagy más alapítvány egyházi tulajdonú temetőt/temetkezési emlékhelyet létesítő, bővítő, felújító és fenntartó tevékenysége nem minősül egyházi szervezet alaptevékenysége részének. Így reá a 26. § (1) bekezdésében foglaltak nem vonatkoznak.
(2) Egyházi szervezet egyházi érdekeltségű vagy más alapítvány által gyűjtött adományokat egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely létesítésére, bővítésére, felújítására, fenntartására, üzemeltetésére csak akkor használhatja fel, ha az adományokat gyűjtő alapítvány alapító okirata az ilyen célú felhasználást kifejezetten lehetővé teszi. Erről az egyházi szervezetnek előzetesen meg kell győződnie.
(3) A szabályzat 12. és 13. §-ának figyelembevételével a temető/temetési emlékhely fenntartását/üzemeltetését szerződés alapján gazdálkodó szervezetként [Ptk. 685. §-ának c) pontja] alapítvány is elláthatja, amennyiben az alapító okirata szerint e tevékenység végzésére jogosult.
(4) Létesítendő/bővítendő egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely majdani temetési helyeiért egyházi érdekeltségű vagy más alapítvány a 27. § (2) bekezdése szerinti megváltási díjat nem szedheti be, a temetési helyet nem értékesítheti.
(5) Ha az alapítvány alapító okiratában a cél/alaptevékenységében a temető/temetkezési emlékhely fenntartása/üzemeltetése – amely nem azonos a létesítéssel, bővítéssel – nem szerepel, és a temető/temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését kiegészítő tevékenységként folytatja, e tevékenysége vállalkozásnak minősül.
(6) A vállalkozási tevékenység eredményének megállapítására, bevallására a TA tv.-ben foglaltakat kell alkalmazni, különös figyelemmel a TA tv. 6., 9-13. §-aira, valamint a 6. számú mellékletére.

35. §
(1) Ha egyházi érdekeltségű vagy esetleg más alapítvány a szabályzat hatálybalépése előtt egyházi szervezet helyett és nevében létesített, bővített, újított fel temetőt/temetkezési emlékhelyet és az egyházi tulajdonú temetőként/temetkezési emlékhelyként működik, az ilyen temető/temetkezési emlékhely tulajdonjogát, ezzel egyidejűleg az üzemeltetési/fenntartási kérdéseit, a számviteli nyilvántartását a vonatkozó jogforrások szabályai szerint legkésőbb 2001. december 31-ig rendezni kell.
(2) A rendezés során a temetőt/temetési emlékhelyet térítésmentes átadás keretében egyházi szervezet tulajdonába kell adni. ÁFA tekintetében a térítésmentes átadás során az ÁFA tv. 7. §-ának rendelkezései az irányadók. Az átadásról készített bizonylaton meg kell jelölni az átadott ingatlan értékét is. Az átvett temető/temetkezési emlékhely leltárba vételére a 36. §-ban foglaltak az irányadók.

A leltári nyilvántartás
36. §
A létesített, bővítéssel létrehozott temetőt/temetkezési emlékhelyet az egyházi szervezet leltárában a tényleges bekerülési összegen kell értékelni.

VII. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatállyal kapcsolatos rendelkezések
37. §
(1) Ezt a szabályzatot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a
2000. december 6. napján megtartott ülésén egyhangúlag elfogadta és 2001. január 1. napjával hatályba léptette, illetve bevezetni rendelte.
(2) A szabályzat hatálybalépésével egyidejűleg az 1988. január 1. napjával bevezetett, a Magyarországi Katolikus Egyház Urnatemetési Szabályzata hatályát veszti.
(3) A szabályzat hatálybalépési ideje nem érinti a világi jog, illetve ezekből a szabályzatba átemelt rendelkezések hatályosságát, mert azok a világi jogban meghatározott időponttól kezdődően tekintendők hatályosaknak.
(4) Azokban az esetekben, amelyekre a szabályzat rendelkezést (eligazítást) nem tartalmaz, a jogforrások vagy ezekkel egy tekintet alá eső más jogforrások vonatkozó hatályos előírásai az irányadók.

Megyéspüspöki és tartományfőnöki (szerzetesi elöljárói)
intézkedéseket/ellenőrzést megállapító rendelkezések

38. §
(1) A megyéspüspökök és szerzetesrendek esetében a tartományfőnökök (szerzetesi elöljárók) gondoskodjanak arról, hogy a joghatóságuk/irányításuk alá tartozó, érdekelt egyházi szervezetek, egyházi személyek és világi személyek a szabályzatot időben megismerjék. Gondoskodniuk kell arról is, hogy a már meglevő, vagy építés, bővítés, felújítás alatt álló egyházi tulajdonú temetők/temetkezési emlékhelyek tekintetében a szabályzatnak való megfelelés érdekében a szükséges intézkedések 2001. június 30-áig megtörténjenek.
(2) A világi jogban, a CIC.-ben, a CCEO.-ban és ebben a szabályzatban foglaltakkal való összhang megteremtése érdekében a megyéspüspökök a saját egyházmegyéjük ZSK-ját, egyházmegyei szabályozását, a tartományfőnökök (szerzetesi elöljárók) a rend vonatkozó belső szabályozását 2001. június 30-ig vizsgálják felül.
(3) Az illetékes megyéspüspökök és a tartományfőnökök (szerzetesi elöljárók) a 35. §-ban foglaltak teljesítését ellenőrizzék.

Az alapul szolgáló világi jogforrások átmeneti rendelkezései
39. §
(1) A meglevő temető tulajdonosának a Tv. 9. §-ában meghatározott temetői létesítményeket és közműveket a Tv. hatálybalépésétől
 – 1999. október 1-jétől – számított öt éven belül kell megépíteni.
(2) Temetési helyek nem számolhatók fel a használati időn belül, kivéve a temető tulajdonosának az eltemettetővel történt kölcsönös megegyezését. Megegyezés hiányában a használati idő lejártát követő két éven belül kell az építést elvégezni. [(1)-(2) bekezdés: Tv. 43. §-ának (2) bekezdése]

40. §
(1) A vhr. hatálybalépésekor – 1999. október 1-jén – már működő temetkezési szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, pénzügyi teljesítőképességét a vhr. hatálybalépésétől számított egy éven belül kell igazolnia.
(2) Az üzemeltető a vhr.-ben meghatározott szakképesítést a vhr. hatálybalépését követő egy éven belül köteles igazolni.
(3) A temetkezési szolgáltató az vhr.-ben meghatározott szakképesítést 5 éven belül köteles igazolni. A vhr. hatálybalépését követő öt évig
 – szakképesítés hiányában – temetkezési szolgáltató csak az lehet, aki legalább ötéves, a temetkezési szolgáltatás területén eltöltött szakmai gyakorlatot igazol. [(1)-(3) bekezdés: vhr. 60. §-ának (3)-(5) bekezdése]

Budapest, 2000. december 7.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében:
dr. Seregély István sk. érsek, elnök

MELLÉKLETEK

1. számú melléklet

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 17. §-a (4) bekezdésének második mondatához

MEGÁLLAPODÁS
épülő temetkezési emlékhelyen urnafülke feletti
rendelkezési jog szerzéséről (minta)


amely létrejött egyrészről:
egyházi szervezet neve: ...................................
székhelye: .......................................................
képviseli: ........................................................
(a továbbiakban: rendelkezési jogot engedő), másrészről*

név (asszonyoknál leánykori név): ..........................
szül. hely, idő: .........................................................
anyja neve: .............................................................
lakcíme: .................................................................
szem. (az.). ig. szám/útlevélszám**: .........................

név (asszonyoknál leánykori név): ..........................
szül. hely, idő: .........................................
anyja neve: ............................................
lakcíme: ..............................................
szem. (az.). ig. szám/útlevélszám**: .........................
(a továbbiakban: rendelkezési jogot szerző/k/) között az alulírott helyen és időben a következő feltételekkel.

*Ha csak egy személy lesz rendelkezési jogot szerző, a másik személy adatainak helye átlós vonallal kihúzandó.
**Az útlevélszámot csak külföldi esetében kell feltüntetni.

1. Rendelkezési jogot engedő kijelenti, hogy a..........hrsz. alatt felvett, a valóságban..........szám alatt található, kizárólagos tulajdonában álló ingatlanon a szükséges engedélyek birtokában temetkezési emlékhelyet (a továbbiakban: temetkezési emlékhely) épít. E temetkezési emlékhelyen temetési helyként......férőhelyes
urnafülkék (a továbbiakban: urnafülke) létesülnek. Az építkezés várható befejezési időpontja:.......napja.

2. Rendelkezési jogot szerző(k) kijelenti(k), hogy az 1. pontban említett építés engedélyezési tervdokumentációját és az építkezés helyszínét megismerté(k), ezek alapján és tudatában a temetkezési emlékhelyen temetési helyként urnafülkét kíván(nak) váltani.

3. Felek megállapodnak abban, hogy rendelkezési jogot szerző(k) az
1. pontban említett temetkezési emlékhelyen..................elnevezésű ........számú.......(.......) férőhelyes urnafülke
felett oda.......(.......) db urna elhelyezése végett rendelkezési jogot szerez(nek) a jelen megállapodás aláírásának napjától számított .......(.......) év használati időre (a továbbiakban: használati idő) ..............Ft + ÁFA, azaz...........................Ft + ÁFA megváltási díj ellenében. E díjat rendelkezési jogot szerző(k) egy összegben és készpénzben a jelen megállapodás aláírásával egyidejűleg számla ellenében rendelkezési jogot engedő házi pénztárába befizetté(k).
A megváltási díj nem foglalja magában az eltemetendő személy(ek) ravatalozásának és temetési szertartásának, az eltemetett személy(ek) szükséges adatainak, a sírfelirat szövegének, más szövegnek, jelnek, ábrának az urnafülke zárólapjára való felvésési költségeit.

4. Az urnafülkébe a következő személyek hamvait tartalmazó urnák helyezhetők el.
4.1.* Rendelkezési jogot szerző(k), azaz
a) név/asszonyoknál leánykori név: ...........................
b) név/asszonyoknál leánykori név: ...........................
hamvai.
4. 2.** Más személy(ek), azaz
név/asszonyoknál leánykori név szül. hely, idő anyja neve
a) ..................................................................................
b) ..................................................................................
c) ..................................................................................
hamvai.
4.3.*** Rendelkezési jogot szerző(k) hozzátartozóinak, azaz
a) a házastárs, az egyeneságbeli rokon,
b) az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek,
c) az örökbefogadó, a mostoha- és nevelőszülő,
d) a testvér, az élettárs,
e) az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes,
f) a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, a testvér házastársa hamvai.
E 4.3. pont szerinti személyek köréből elhunytak hamvai az urnafülkében elhalálozás szerinti sorrendben temetendők el, feltéve, hogy ott még van férőhely. Amennyiben az urnafülkében a 4.1. pont alapján rendelkezési jogot szerző(k) hamvai is elhelyezendő(k), az ő urnája (urnájuk) férőhelyét a hozzátartozói körtől függetlenül biztosítani kell.
* Megfelelően kitöltendő. Ha rendelkezési jogot szerző(k) a saját hamvai(ka)t tartalmazó urna elhelyezését nem kívánjá(k), a 4.1. pont sora(i) kihúzandó(k).
** Megfelelően kitöltendő, a kitöltetlen sor(ok) kihúzandó(k).
*** A hozzátartozói körből a megfelelő hozzátartozó(ka)t jelölő szöveg aláhúzandó. Ha e pont szükségtelen, az egész 4.3. pont átlós vonallal kihúzandó.

5. Rendelkezési jogot szerző(k) a 4. pontban írt személyek körét bármikor minden indok nélkül jogosult(ak) megváltoztatni. E jog gyakorlása rendelkezési jogot szerző(k) elhalálozása után ............... rendelkezési jogot szerző ............... egyenesági törvényes leszármazóját illeti meg. A változtatás a jelen megállapodás módosításaként írásban történhet, amelyet rendelkezési jogot engedő nem tagadhat meg. E módosítás a használati idő tartamát nem érinti.

6. Felek megállapodnak abban, hogy az építkezés folyamatban léte miatt a temetkezési emlékhelyre urna .......napjától helyezhető el. Ha eddig az időpontig urná(k) elhelyezésének igénye felmerül, az(ok) a.............szám alatti – rendelkezési jogot engedő tulajdonában álló – ingatlanon (pl. templomban, a továbbiakban: ideiglenes hely) abban az urnafülkében kap(nak) helyet, amelyet rendelkezési jogot engedő saját költségén biztosít. Az ideiglenes helyen való elhelyezést rendelkezési jogot szerző(k) elfogadjá(k), amely elhelyezéshez rendelkezési jogot engedő már most hozzájárulását adja. Az itt elhelyezett urná(k)nak a megváltott temetési helyre való áttételének időpontját az ideiglenes helyre urnát elhelyező eltemettető, halála esetén a törvényes öröklés rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója és rendelkezési jogot engedő együttesen határozzák meg azzal, hogy a temetkezési emlékhelyre kiadott használatbavételi engedély jogerőssé válásának napja után az ideiglenes helyen urna már nem maradhat.

7. Rendelkezési jogot szerző(k) a jelen megállapodástól elállhat(nak), ha a temetkezési emlékhelyre rendelkezési jogot engedő a jogerős használatbavételi engedélyt .......napjáig nem szerzi meg. Az elállási nyilatkozatot írásban kell közölni, amelynek kézhezvételétől számított 8 napon belül a megváltási díjat törvényes kamataival együtt rendelkezési jogot engedő köteles visszafizetni, ezzel egyidejűleg az ingatlanban, illetve a temetkezési emlékhelyre elhelyezett urná(ka)t rendelkezési jogot engedőnek kötelessége kiadni.

8. Ha az urnafülkében a megváltott minden férőhelyre már került urna, de az eltemettető(k) vagy egyetértésével (egyetértésükkel) más hozzá-tartozó(k), az eltemettető(k) halála esetén a hozzátartozó(k) / a továbbiakban eltemettető(k), halála(haláluk) esetén a hozzátartozó(k) együtt: jogosult(ak) / rendelkezési jogot engedőtől az összes urna egyidejű kiadását azért kéri(k), mert azokat más temetési helye(ke)n kívánjá(k) véglegesen elhelyezni, az urnák kiadásának napjával az urnafülke feletti rendelkezési jog megszűnik. Az urnák elvitelének szándékát rendelkezési jogot engedővel írásban kell közölni, több jogosult esetében a közlést együttesen kell megtenni. Az urnákat rendelkezési jogot engedő a közlésben megjelölt személy(ek)nek kiadási elismervénnyel adja ki.

9. Ha a használati idő alatt a 4. pontban megnevezett személyek mindegyike meghalt, de holttestüket (hamvaikat) másutt temették el és onnan a jogosult(ak) az urnafülkébe egyik személy hamvainak az áthelyezését sem kívánjá(k), az urnafülke feletti rendelkezési jog ugyancsak megszűnik azon a napon, amikor mindezt a jogosult(ak) írásban rendelkezési jogot engedő tudomására hoztá(k).

10. Az urnafülke újraváltásában elsőbbséget élvez(nek) az eltemettető(k), halála (haláluk) esetén pedig a törvényes öröklési rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója(hozzátartozói).

11. Rendelkezési jogot szerző(k) hozzájárul(nak) ahhoz, hogy rendelkezési jogot engedő az általa vezetett nyilvántartó könyvbe jogszabályi előíráson alapulóan kötelezően bejegyzett adatokat az egyházi főhatósága, a(z) .................(fő)egyházmegye részére központi őrzés végett megküldje. Ilyen hozzájárulást rendelkezési jogot engedő eltemettető(k)től külön is kér. A nyilvántartó könyvbe egyébként csak rendelkezési jogot szerző(k) és az urnát elhelyező eltemettető(k) tekinthet(nek) be.

12. Az egyéb kikötések körében helyet lehet adni:
a) a vhr.10. §-ának (4) bekezdésén alapulóan a temetési szabályzatból kiindulva különösen a temetési hely építészeti és gondozási feltételeinek, valamint
b) a vhr. 20. §-ának (3) bekezdésén alapulóan a le nem járt használati idejű temetési hely áthelyezési feltételeinek, feltéve, ha ezek a megállapodás megkötésének idején kellően meghatározhatók. Az áthelyezési feltételekre megállapodást akkor is lehet kötni, amikor az áthelyezés igénye felmerül.
Ebben a megállapodásban nem rendezett kérdésekben a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLlII. törvény, az ennek végrehajtásként kiadott 145/1999 (X. 1.) Korm. rendelet, a Polgári Törvénykönyv, a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat amely rendelkezési jogot szerző(k) által előzetesen tüzetesen áttanulmányozásra került –, valamint a temetkezési emlékhely temetési szabályzatának vonatkozó szabályai az irányadók.

Alulírott felek ezt a .............(. . . .) lapból és ............. (. . . .) oldalból álló megállapodást elolvastuk, közösen értelmeztük és akaratunkkal egyezőnek találva mindenben szó szerint egyező 2 (kettő) eredeti példányban – az utolsó lap előtti lapokat is – saját kezűleg a jelen levő két ügyleti tanú előtt helybenhagyóan aláírtuk. A megállapodás egy példánya rendelkezési jogot szerző(k)é, egy példánya pedig rendelkezési jogot engedő irattárába kerül.

Kelt:...................................................................................

Rendelkezési jogot szerző(k)
............................................................................................
Rendelkezési jogot engedő
(egyházi szervezet neve) képviseletében:
............................................................................................
(név, beosztás/tisztség)

Előttünk, mint tanúk előtt:
Név:...........................................................
Lakcím: .....................................................
...................................................................
Szem. (az.) ig. sz. ......................................

Név:............................................................
Lakcím: .....................................................
...................................................................
Szem. (az.) ig. sz. ......................................


2. számú melléklet*

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 17. §-a (5) bekezdésének második mondatához

IGAZOLÁS
temetőben levő sírhely feletti rendelkezési
jog megszerzéséről, illetve létéről (minta)


* Ha a rendelkezési jogot szerző nem természetes személy, esetében a szükséges adatok: cégnév, székhely, nyilvántartásba vételi száma (pl. cégjegyzékszám). E jogi státusznak megfelelően alakítandó a megállapodás tartalma.

1. Az igazolást kiállító egyházi szervezet – mint temetőtulajdonos –:
neve: ......................................................
(székhelye: .............................................
a továbbiakban: temetőtulajdonos).

2. Annak a temetőnek az adatai, amelyben a 3. pont szerinti sírhely található:
a temető neve:
..................................................................
a temető fellelhetősége:
...................................................................
(község, város neve, kerület száma)
...................................................................
(utca, tér stb., házszám)

3. A sírhely adatai:
a sírhely parcellaszáma: ...................................
a sírhely száma: ................................................
a sírhely jellege: egyes /kettes sírhely (a szükségtelen rész kihúzandó)

4. A sírhely használati ideje:
a sírhely használati idejének kezdete: ............ (év, hónap, nap)
a sírhely használati idejének lejárta: ............. (év, hónap, nap)

5. A megváltási díj befizetési bizonylatának száma: ..............

6. A sírhelyet megváltott személy(ek) mint a sírhely feletti rendelkezésre jogosult(ak) adatai: (megfelelően kitöltendő)
6.1. név/cégnév: ........................................
lakcím/székhely: ........................................
szem.(az.) ig. szám/útlevélszám/nyilvántartásba vételi szám (pl. cégjegyzékszám): ..........................................
6.2. név/cégnév: ........................................
lakcím/székhely: ........................................
szem.(az.) ig. szám/útlevélszám/nyilvántartásba vételi szám (pl. cégjegyzékszám): ..........................................

Temetőtulajdonos alulírott képviselője ezt az igazolást a 6. pontban megnevezett személy(ek)nek annak tanúsítása végett adtam ki, hogy Ő(k)/az(ok) a 3. pontban körülírt sírhely feletti rendelkezési jogot megszerezté(k).

Kelt: ...............................................................

Temetőtulajdonos (egyházi szervezet neve) képviseletében:

                                                p. h.

...........................................................................
(név, beosztás/tisztség)



3. számú melléklet

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 19. §-ának (5) bekezdéséhez

ELISMERVÉNY
elhunyt hamvait tartalmazó urna átadás-átvételéről

NYILATKOZAT
temetési hely feletti rendelkezési jog meglétéről (minta)

1. A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosaként (üzemeltetőjeként, fenntartójaként) a hamvakat tartalmazó urnát átvevő (a továbbiakban: átvevő) adatai:
neve: ......................................................
székhelye: ..............................................

2. Az urnát átadó személy (a továbbiakban: átadó) adatai:
neve: ..............................................................
lakcíme: .........................................................
szem.(az.) ig. száma: ......................................
viszonya az elhalthoz: ....................................

3. Az elhaltra, a hamvasztására és az urnára vonatkozó adatok.
a) Az elhalt (hamvasztott) személy adatai:
neve: ......................................................................
leánykori neve (asszonyoknál): ..............................
szül. ideje: .............................................................
anyja neve: ...........................................................
legutolsó lakóhelyének címe: ..............................
elhalálozásának időpontja: ..................................
b) A hamvasztásra és az urnára vonatkozó adatok:
a hamvasztó üzem neve és székhelye: ....................................
a hamvasztó üzem által kiadott igazolás sorszáma: ................

4. Átadó nyilatkozza, hogy az urnát eltemetés/elhelyezés végett kívánja átadni. Az urna ............... kelt megállapodással megváltott
temetési helyre kerül.

5. Átvevő nyilatkozza, hogy az urna eltemetése/elhelyezése végett a temetési hely a 3. pontban írt megállapodás alapján rendelkezésre áll. A temetési hely használati ideje nem járt le.

6. Átadó átadja, átvevő átveszi a 2. pontban megnevezett, elhunyt személy hamvait tartalmazó urnát. Mindennek megtörténtét átadó és átvevő aláírásukkal igazolják.

7. Ez az elismervény és nyilatkozat kettő eredeti példányban készült, amelyből egy példányt átadó átvett, egy példány átvevőnél maradt.

Kelt: ................................................

...............................................
urnát átadó
...............................................
urnát átvevő

Előttünk, mint tanúk előtt:
Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................

Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................


4. számú melléklet

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 21. §-ának (2) bekezdéséhez

ELISMERVÉNY
a már elhelyezett urna kiadásáról (minta)

1. A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosaként (üzemeltetőjeként, fenntartójaként) a hamvakat tartalmazó urnát kiadó (a továbbiakban:
kiadó) adatai: ...........................................
neve: .......................................................
székhelye: ...............................................

2. Az urnát átvevő személy (a továbbiakban: átvevő) adatai:
neve: ..................................................
lakcíme: ...............................................
szem.(az.) ig. száma: ......................................
viszonya az elhalthoz: .....................................

3. Az elhaltra, a hamvasztására és az urnára vonatkozó adatok.
a) Az elhalt (hamvasztott) személy adatai:
neve: ..................................................................................
leánykori neve (asszonyoknál): ..........................................
szül. ideje: .........................................................................
anyja neve: .........................................................................
legutolsó lakóhelyének címe: .............................................
..........................................................................................
elhalálozásának időpontja: ..............................................
b) A hamvasztásra és az urnára vonatkozó adatok:
a hamvasztó üzem neve és székhelye: .................................................
a hamvasztó üzem által kiadott igazolás sorszáma: ..............................

4. Kiadó kijelenti, hogy a 3. pontban megjelölt elhalt személy hamvait tartalmazó urna a kiadás végett való kiemelés időpontjáig azon a
temetési helyen volt, amelyet ................kelt megállapodással
az urna eltemetése/elhelyezése végett megváltottak.

5. Átvevő ezennel elismeri és aláírásával igazolja, hogy a mai napon kiadótól a 3. pontban megjelölt elhalt személy hamvait tartalmazó urnát tüzetes megvizsgálást követően sértetlenül és rendeltetésszerű állapotban átvette, és azt a kiadó tulajdonában (üzemeltetésében, fenntartásában) levő temetőből/temetkezési emlékhelyről saját felelősségére elvitte.

6. Az urna kiadásával, annak eddigi temetési helye feletti rendelkezési joggal kapcsolatban a 4. pontban említett megállapodásban foglaltak az irányadók.

7. Ez az elismervény kettő eredeti példányban készült, amelyből egy példányt átvevő átvett, egy példány kiadónál maradt.

Kelt: ................................................

...............................................
urnát átadó
...............................................
urnát átvevő

Előttünk, mint tanúk előtt:
Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................

Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................



5. számú melléklet

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 27. §-ának (5) bekezdéséhez

SZÁMLA
befizetett/beszedett megváltási díjról (minta)



6. számú melléklet

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 29. §-ához


BIZONYLAT
befizetett stóladíjról (minta)


…………….. bizonylat sorszáma

ÁTVÉTELI ELISMERVÉNY

Alulírott ……………………………………………………………………….. (név),
mint  a ……………………………………………………Plébánia (plébánia megnevezése), ……………………………………………………………………  (plébánia címe) képviselője
a mai napon ………………………………………………………… (a befizető neve) ………………………………………………………………… (a befizető címe) alatti lakostól ………………………………………………. (halott neve) temetési szertartásának stóla díjára
……………………………… Ft-ot, azaz …………………………………. (összeg betűvel) Ft-ot átvettem.

Dátum……………………………………….

                                                 …………………………………………
                                                                    aláírás





FÜGGELÉKEK

1. számú függelék

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz

1999. évi XLIII. törvény
a temetőkről és a temetkezésről


Az Országgyűlés az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temető és temetkezési kultúra fejlesztése érdekében a következő törvényt alkotja:

I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Alapelvek

1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti-nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.
(2) A végső nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában az abban közreműködők és az eltemettetők, az elhunyt életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni.
(3) A temetés módja lehet világi és egyházi. A világi temetés szertartásrendjét az eltemettetők határozzák meg. Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik.
(4) E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani.

A törvény hatálya

2. § (1) E törvény határozza meg a temetőkkel, a temetkezési emlékhelyekkel és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggő jogokat, kötelezettségeket és feladatokat.
(2) A törvény rendelkezéseit alkalmazniuk kell
a) azoknak az egyházaknak, felekezeteknek és vallási közösségeknek (a továbbiakban együtt: egyház), települési önkormányzatoknak, kisebbségi önkormányzatoknak, gazdálkodó szervezeteknek [Ptk. 685. § c) pont], közhasznú szervezeteknek, amelyek tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt temető, illetőleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van;
b) a temető és temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését, valamint temetkezési szolgáltatási tevékenységet végző természetes és jogi személyeknek, illetőleg annak, akire nézve e tevékenységek során jogok keletkeznek, és kötelezettségek hárulnak.
(3) A törvény rendelkezéseit a műemlékvédelem alatt álló temetők, temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében a műemlékvédelemről szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni.
(4) A halvaszületett és elvetélt magzatok, csonkolt testrészek, emberi szervek, szervmaradványok eltemetésével összefüggésben – ha jogszabály másként nem rendelkezik – e törvénybe foglaltakat kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában
a) temető: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak;
b) köztemető: az önkormányzat tulajdonában lévő temető, illetőleg a temetőnek az a része, amelyben az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti;
c) temetkezési emlékhely: a temetőn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és területen lévő, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál;
64
d) temetési hely: a temetőben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja, továbbá a földben vagy építményben történő elhelyezkedése alapján különböznek egymástól;
e) nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a műemléki védelem alatt álló, vagy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége;
f) hősi temető, hősi temetési hely: háborúban vagy békeidőben alkotmányos kötelezettség teljesítése közben elesettek eltemetésére, hamvaik elhelyezésére szolgáló temető (temetőrész), temetési hely, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik;
g) kegyeleti emlékhely: elhunytak emlékének megjelölésére és megőrzésére létesített építmény, emlékmű, emlékhely, épületen elhelyezett emléktábla;
h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását, továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége.

II. fejezet
A TEMETŐ

Általános szabályok

4. § (1) A temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] és közhasznú szervezet lehet.
(2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temető, gazdálkodó szervezet vagy közhasznú szervezet a temetőtulajdonban tulajdoni hányadot akkor szerezhet, ha az önkormányzat legalább 51%-os tulajdoni hányadban tulajdonosa lesz a temetőnek. Az önkormányzat tulajdoni hányada a működés során sem csökkenthető 51% alá.
5. § (1) A temető fenntartója a temető tulajdonosa, illetve az, aki kezelői joggal rendelkezik.
(2) Az állami tulajdonban lévő temető kezelőjét az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek a tulajdonossal megegyezően illetik meg, illetve terhelik.
(3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg együttműködés útján is gondoskodhatnak.
6. § (1) A temető tulajdonosának feladata a temető tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetőleg kialakítása.
(2) A temető tulajdonosának feladata a temető kegyeleti méltóságának őrzése.
(3) A temető tulajdonosa – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – köteles a temető fenntartásáról, továbbá üzemeltetéséről gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve – szerződés alapján – gazdálkodó szervezet útján is elláthatja.
(4) A temető tulajdonosa a temető használatának rendjéről temetőszabályzatot készít.
7. § (1) A temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatok ellátását a temető fekvése szerint illetékes jegyző, fővárosban a főjegyző ellenőrzi.
(2) A jegyző az (1) bekezdésben meghatározott jogkörében
a) felhív a jogszabályokban és a temető-szabályzatban foglalt rendelkezések betartására,
b) szabálysértési eljárást folytathat le.
(3) Ha a köztemető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatokat az önkormányzat a kegyeleti közszolgáltatási szerződés útján látja el, a jegyző a (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően ellenőrzi a szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítését. Szerződésszegés esetén kezdeményezheti a szerződés felmondását.
(4) A jegyző az ellenőrzés során a köztemetőbe vezetett nyilvántartásokba betekinthet, továbbá vizsgálhatja a temetőben szolgáltatást végzők jogosultságát.

Temető létesítése, lezárása, megszüntetése, újra-használatbavétele

8. § (1) A temető beépítési előírásait a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell meghatározni.
(2) A temető és a temetkezési emlékhely építményei, közművei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bővítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a műemléki, a környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tűzvédelmi és energetikai szakhatóságok működnek közre. Védett természeti területen elhelyezkedő temető esetén a természetvédelmi szakhatóság közreműködése is szükséges.
(3) A köztemető létesítéséről, bővítéséről, lezárásáról és megszüntetéséről a települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi önkormányzat) gondoskodik.
9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos
a) utat,
b) ravatalozót,
c) a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt,
d) boncolóhelyiség-csoportot,
e) a temető bekerítését vagy lősövénnyel való lehatárolását,
f) vízvételi lehetőséget, illemhelyet,
g) a temető területének – rendeltetésének és a hely jellegének megfelelő – parkosítását, az utak sorfásítását,
h) huladéktárolót
a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani.
(2) Lezárt temetőben az (1) bekezdés e), f) és h) pontjában meghatározott temetői létesítményeket kell biztosítani.
10. § (1) Ha a temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely betelt, azt a temető fenntartója jogosult lezárni, és ott a további temetkezést megtiltani.
(2) A temető és a temetési hely – kormányrendeletben foglaltak szerint – megszüntethető a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési hely használati ideje lejárt.
(3) Lezárt temetési hely kiüríthető, ha a lezárásától, illetőleg az utolsó temetkezéstől számított használati ideje letelt. A temetési helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az eredeti használati időt nem hosszabbítja meg.
11. § (1) A nemzeti sírkert fennállásáig nem szüntethetők meg és nem helyezhetők át a benne található temetési helyek.
(2) Hősi temető, hősi temetési hely megszüntetéséhez a honvédelmi miniszter jóváhagyása is szükséges.
(3) Ha a nemzeti sírkert megszűnik, a temetési helyek áthelyezéséről kell gondoskodnia annak, akinek a megszüntetés az érdekkörébe tartozik.
12. § Lezárt, nem működő temető ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A temető fenntartása

13. § (1) A temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása.
(2) A temető területén belüli közcélú zöldfelületek és utak területe újabb temetési helyek létesítésével nem csökkenthető.
14. § A hősi temetőt, hősi temetési helyet nemzetközi egyezményben foglaltak szerint kell fenntartani és megőrizni.
15. § (1) Nemzeti sírkerthez – ezen belül a nemzeti panteonba – tartozó temetőket, hősi temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési helyeket a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg.
(2) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság nevéhez és funkciójához méltó testület.
(3) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladata különösen
a) a nemzeti sírkertek megteremtésére irányuló kezdeményezések véleményezése;
b) a rendelkezési jog gyakorlása a temetési és kegyeleti emlékhelyek tekintetében;
c) a megemlékezés módszertanának és gyakorlatának kialakítása;
d) a „Nemzeti gyásznap” meghatározása, a gyász nemzeti méretű kifejezése, megformálása.
(4) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladatait Titkárságán (a továbbiakban: Titkárság) keresztül látja el.
(5) A Titkárság feladata különösen
a) a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek nyilvántartásba vétele és nyilvántartása;
b) a nemzeti sírkertek fenntartásával kapcsolatos feladatok meghatározása.

A temető üzemeltetése

16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, a szabályzatban és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltető
a) meghatározza a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői rendjét;
b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit;
c) megállapítja a temetőlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási időt;
d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek technikai berendezései, tárolók és hűtők, valamint a temető egyéb közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és működteti azokat;
e) gondoskodik a temetőbe kiszállított elhunytak átvételéről, és biztosítja a temető nyitását, zárását;
f) megőrzi a nyilvántartó könyveket;
g) tájékoztatja a temetőlátogatókat;
h) kijelöli a temetési helyeket;
i) elvégzi a temető és létesítményeinek tisztántartását, az utak karbantartását, síkosságmentesítését és a hóeltakarítást;
j) összegyűjti és elszállítja a hulladékot;
k) gondoskodik a temető rendjének betartásáról és betartatásáról;
l) összehangolja a temetéseket;
m) gondoskodik az ügyfélfogadásról.
17. § (1) A temető üzemeltetését az a gazdálkodó szervezet láthatja el, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai követelményeknek megfelel.
(2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók között hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat.
18. § (1) A temetőben a kegyeleti jogok gyakorlása céljából az üzemeltető
a) nyilvántartó könyvet,
b) sírbolt könyvet vezet.
(2) Nyilvántartó könyv a következő adatokat tartalmazza: folyószám, a temetés (urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának) napja, az elhalt neve, leánykori neve, születési ideje, anyja neve, legutolsó lakóhelyének címe, foglalkozása, az elhalálozás időpontja, a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely száma, valamint az eltemettető neve, lakcíme és a síremlékre vonatkozó bejegyzések.
(3) A sírbolt könyvet a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal kell vezetni a sírbolt számának feltüntetésével. A sírbolt könyvbe be kell jegyezni a sírbolt felett rendelkezni jogosult személynek a sírboltra vonatkozó rendelkezéseit is.
(4) Az ismeretlen holttest esetében a nyilvántartó könyvbe be kell vezetni az eljáró hatóság nevét, az eljárás ügyszámát.
(5) A nyilvántartó könyvbe és a sírbolt könyvbe az eltemettető és a temetési hely felett rendelkezni jogosult személy tekinthet be.
(6) Az üzemeltető a nyilvántartó könyv, illetve a sírbolt könyv adatai alapján a temető nyitvatartási ideje alatt felvilágosítást köteles adni az elhunyt személy temetési helye után érdeklődőnek.

A temetés

19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint.
(2) Az eltemetés módjára és helyére néze az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet.
(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.
(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet.
20. § (1) A temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:
a) aki a temetést szerződésben vállalta;
b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;
c) végintézkedés hiányában az elhunyt elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa;
d) az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] a törvényes örökös rendje szerint.
(2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) – jogszabályban meghatározott határidőn belül – gondoskodik.
21. § (1) Az elhunytat temetőben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetők el, illetőleg – a kormányrendeletben előírt feltételek szerint – szétszórhatók.
(2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek
 – kérésére – ki kell adni.
(3) Nem magyar állampolgárságú személyt – kormányrendeletben foglalt feltételek szerint – lehet eltemetni.
22. § (1) A temetési hely felett – a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével – az rendelkezik, aki megváltotta.
(2) A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki.
(3) A temetési hely újraváltásában elsőbbséget élvez az eltemettető, halála esetén pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója.
(4) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát jogszabály határozza meg, amely hamvasztásos temetés esetében nem lehet kevesebb 10 évnél, egyéb esetekben nem lehet kevesebb 25 évnél.
23. § Temetőn vagy temetkezési emlékhelyen kívül ravatalozni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) területileg illetékes városi (fővárosi, kerületi) intézetének engedélyével lehet.
24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa gondoskodik.
(2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bzonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges.
(3) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbe temetésére – a sírboltba temetés és az urna kivételével – olyan, a kegyeleti igényeknek megfelelő koporsó, illetőleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet.

III. fejezet
TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK

25. § (1) Teljes körű temetkezési szolgáltatás a temetésfelvétel, a halottszállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, a ravatalozás, a búcsúztatás, a sírba helyezés, a hamvasztás, az urnaelhelyezés, az urnakiadás, a hamvak szórása, a sírnyitás, az exhumálás és az újratemetés.
(2) Az egyes temetési szolgáltatások önállóan is végezhetők.
(3) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás e törvény értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak.
26. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység kormányrendeletben meghatározott műszaki, közegészségügyi és alapvető kegyeleti, illetve személyi feltételek szerint gyakorolható.
(2) A temetkezési szolgáltató köteles az engedélyezett temetkezési szolgáltatási tevékenységet a kegyeleti jogok betartása mellett, folyamatos rendelkezésre állással ellátni. Tevékenységének gyakorlása során a szolgáltató az 1. §-ban meghatározott alapelvek érvényesülését köteles biztosítani.
27. § (1) A temetkezési szolgáltatás engedélyezett telephelyen végezhető.
(2) Egészségügyi intézményben – az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül – nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által.
(3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók névsorát és telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra utaló kétszavas megjegyzést („Teljes körű szolgáltatás”) – a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül – ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni.
(4) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató neve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel.
(5) A temető területén – az erre a célra kijelölt hely kivételével – tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése.
28. § A temetkezési szolgáltató a tevékenység ellátása során köteles az eltemettetőnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezését – az egyházi temetés esetén az egyházi szertartás rendjének megfelelően –tiszteletben tartani.

A temetkezési szolgáltató

29. § (1) Egészségügyi intézményben az orvos, az egészségügyi feladatot ellátó vezetői megbízású alkalmazott, továbbá az egészségügyi feladatot ellátó alkalmazott nem lehet temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság tagja, vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közeli hozzátartozója [Ptk. 685. §
b) pontja] nem lehet ugyanabban a megyében temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja.
30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult.
(2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki
a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és
b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá
c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket
a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek),
b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia.
31. § A temetkezési szolgáltatás ellátásához megjelölt telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézetének szakhatósági közreműködésével engedélyezi.
32. § A szakmai alkalmasság feltételeit az teljesíti, aki megfelel a kormányrendeletben előírt képesítési feltételeknek. E feltételek alól felmentés nem adható.
33. § (1) A pénzügyi teljesítőképesség akkor megfelelő, ha az alapító (vállalkozó)
a) adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett,
b) igazolja és vállalja, hogy a kormányrendeletben meghatározott mértékű vagyoni biztosítékkal folyamatosan rendelkezik, amelyet kizárólag a temetési szolgáltatást igénybe vevők olyan kártérítési igényének közvetlen kielégítésére használhat fel, amelyet a szolgáltatással okozott.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosíték
a) a bankszámlát vezető pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli betét;
b) ilyen összeg erejéig vállalt bankgarancia vagy felelősségbiztosítás.
34. § A jegyző a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását visszavonja, ha megállapítja hogy kiadásának feltételei már nem állnak fenn.

Halottszállítás

35. § (1) Holttestet szállítani kizárólag a közegészségügyi és a járványügyi szabályokat és az alapvető kegyeleti feltételeket kielégítő, erre a célra kialakított járműben, fedéllel ellátott koporsóban (szállítókoporsóban) lehet.
(2) Rendkívüli halálesetekkel összefüggő halottszállításról külön jogszabály rendelkezik.
36. § (1) Holttest, urna külföldre történő szállításához – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a rendeltetési hely szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges.
(2) Holttest külföldről Magyarországra való szállításához be kell szerezni a magyar külképviselet hatósági engedélyét, valamint az indító ország közegészségügyi hatóságának szállítási engedélyét, továbbá a befogadó temető, illetve temetkezési hely nyilatkozatát.
(3) A nemzetközi halottszállítás egyéb feltételeit külön jogszabály tartalmazza.

Halotthamvasztás

37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és építési engedély alapján lehet.
(2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, műemlékvédelmi, a közlekedési, a vízügyi, tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre.
38. § (1) Ha a halottvizsgálati bizonyítvány szerint a holttest hamvasztható, a hamvasztást az ország területén működő bármely hamvasztóüzemben el lehet végezni. A hamvaszthatóságot tanúsító halottvizsgálati bizonyítványról az üzem másolatot készít, amit a nyilvántartáshoz csatolva kell megőrizni.
(2) Magyarországon elhunyt külföldi személy, vagy más országban elhunyt és Magyarországra szállított külföldi személy elhamvasztásához az elhunyt állampolgársága szerinti ország külképviseletének, ennek hiányában az utolsó lakhelye szerint illetékes hatóság engedélye szükséges, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.
(3) Hamvasztóüzem céljára felhasznált ingatlanon hagyományos sírhelyek, sírboltok nem létesíthetők, kivéve, ha az üzem temető területén létesült.
(4) Ismeretlen holttest nem hamvasztható el.

IV. fejezet
VEGYES RENDELKEZÉSEK

A kegyeleti közszolgáltatási szerződés

39. § (1) Köztemető fenntartására és üzemeltetésére az önkormányzat azzal a gazdálkodó szervezettel köthet kegyeleti közszolgáltatási szerződést, amely a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelel.
(2) A szerződésnek tartalmaznia kell
a) a tevékenység gyakorlásának helyét;
b) az ellátandó tevékenységek felsorolását;
c) a teljesítés módját és idejét;
d) a feladat mennyiségi és minőségi követelményeit;
e) a szerződés érvényességi idejét, amely 5 évnél rövidebb és 15 évnél hosszabb nem lehet, de újbóli megkötése nem zárható ki;
f) a szolgáltatás finanszírozásának rendjét;
g) a szolgáltatás ellenértékének mértékét és a megfizetés módját;
h) a közüzemi szerződési kötelezettség alanyait;
i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök mennyiségi és minőségi előírásait és rendelkezésre bocsátásának módját;
j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának, felújításának és pótlásának szabályait;
k) a szolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos követelményeket;
l) a szerződés fennállása alatt az önkormányzatot megillető ellenőrzési jogosítványokat;
m) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy ha a gazdálkodó szervezet a kegyeleti közszolgáltatás mellett temetkezési szolgáltatást is végez, a kegyeleti közszolgáltatást más gazdasági tevékenységtől, így a temetkezési szolgáltatástól számvitelileg elkülöníti;
n) a birtokbaadás feltételeit;
o) arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) A szerződés azonnali hatállyal felmondható, ha a gazdálkodó szervezet a (2) bekezdés m) pontjában meghatározott kötelezettségét megszegi.
40. § (1) A temetési helyek, illetőleg az újraváltás díját, továbbá a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők temetőfenntartási hozzájárulási díját a tulajdonos állapítja meg.
(2) Köztemetőben a kegyeleti közszolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjak fajtáit és mértékét az önkormányzat rendeletben állapítja meg.
(3) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdekképviseleti szerveinek véleményét.

Felhatalmazások

41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a temetkezési szolgáltatást ellátók szakmai képesítési követelményeit, a tevékenység gyakorlásának műszaki, kegyeleti, közegészségügyi szabályait;1
b) a tevékenység ellátására való jogosultság és kötelezettség eseteit, a közköltségen történő temetés, a belföldi és külföldi halottszállítás, a nem magyar állampolgár belföldi eltemetésének és hamvasztásának szabályait;1
c) a temetőfenntartás és üzemeltetés, a hamvasztóüzemi építmény működési, közegészségügyi szabályait;1
d) a temetők létesítésével, bővítésével, lezárásával, megszüntetésével és ismételt használatbavételével, valamint az eltemetéssel, a hamvasztással, az urnaelhelyezéssel, a hamvak szórásával, a sírnyitással, a rátemetéssel, az exhumálással kapcsolatos részletes rendelkezéseket;1
e) a temető, a temetkezési emlékhely, továbbá a temetési hely építményei létesítésének építési szabályait;1
f) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetére, tagjaira, feladataira és működésére, továbbá annak Titkárságára vonatkozó szabályokat;2
g) a temetőszabályzat kötelező tartalmi elemeit.1
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, az egészségügyi és az igazságügy-miniszter, hogy a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos teendőket együttes rendeletben szabályozzák.3
(3) A települési önkormányzat, fővárosban a közgyűlés a törvény hatálybalépését követő egy éven belül rendeletben állapítja meg különösen
a) a temető rendeltetésszerű használatához szükséges egyéb helyi, tárgyi és infrastrukturális feltételeket;
b) a temető használatának és igénybevételének szabályait;
c) a temetési hely gazdálkodási szabályait;
d) a sírhely méretezését, sírjelek alkalmazását, a kegyeleti tárgyak, növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait;
e) temetőben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temetőfenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények vállalkozók részéről történő igénybevételének díját;
f) a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét;
g) a szabálysértés eseteit.
1 Lásd 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet.
2 Lásd 146/1999. (X. 1.) Korm. rendelet.
3 Lásd 34/1999. (IX. 24.) VM-EüM-IM együttes rendelet.

42. § Ahol az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségéről kegyeleti közszolgáltatási szerződés keretében gondoskodik, a temető használatának szabályait önkormányzati rendeletben kell megállapítani.

Átmeneti és záró rendelkezések

43. § (1) E törvény a 24. § (3) bekezdésének kivételével a kihirdetést követő hatodik hónap első napján lép hatályba. A 24. § (3) bekezdése 2002. január 1-jén lép hatályba.
(2) A meglévő temető tulajdonosának a 9. §-ban meghatározott temetői létesítményeket és közműveket e törvény hatálybalépését követő öt éven belül kell megépítenie. Emiatt azonban temetési helyek nem számolhatók fel a használati időn belül, kivéve a temető tulajdonosának az eltemettetővel történt kölcsönös megegyezését. Megegyezés hiányában a használati idő lejártát követő két éven belül kell az építést elvégezni.
(3) A törvény hatálybalépésekor az egészségügyi intézmény területén működő temetkezési szolgáltató telephelyét a törvény hatálybalépését követő hatodik hónap első napjáig meg kell szüntetni. A megszüntetésig a telephelyet csak a 27. §-ban foglalt módon lehet megjelölni.
(4) Ha e törvény szerint a kegyeleti közszolgáltatási szerződés megkötésének feltételei fennállnak, a szerződést a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül meg kell kötni.
(5) A törvény hatálybalépésekor már működő temetkezési szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, szakmai alkalmasságát és pénzügyi teljesítőképességét a kormányrendeletben meghatározott határidőn belül és az ott meghatározott módon kell igazolnia.


2. számú függelék

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz

145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet
a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi
XLIII. törvény végrehajtásáról

A kormány a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Tv.) 41. § (1) bekezdésének a)-e) és g) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

A temető, temetkezési emlékhely

1. § (1) Koporsós földbetemetés céljára temetőt vagy temetkezési emlékhelyet (a továbbiakban együtt: temető) létesíteni vagy bővíteni, illetőleg ezekben sírmélyítést végezni csak olyan területen lehet, ahol a talajvíz legmagasabb szintje a talajszint alatt 2,50 m-nél nem emelkedik magasabbra.
(2) Új temetőt, temetési helyet létesíteni vagy meglévőt bővíteni a helyi építési szabályzatban, illetve szabályozási tervben – a (3) bekezdésben meghatározott szempontok figyelembevételével – kijelölt helyen, illetőleg az építésügyi hatóság által meghatározott védőtávolságokra figyelemmel lehet.
(3) A helykijelölés, illetőleg a védőtávolság meghatározása során figyelemmel kell lenni a temetővel, temetési hellyel szomszédos beépített vagy beépítésre szánt terület használóinak méltányolható érdekeire is.
2. § (1) A temetőt az épített és a természeti környezet harmóniájára figyelemmel kell kialakítani, és meg kell őrizni kert jellegét.
(2) A köztemető létesítésénél, bővítésénél, sírhelytábla (parcella) újra betemetésénél a temetési helyek a temető (temetőrész) területének legfeljebb 65%-át foglalhatják el.
(3) A temetőbejáratot, a fogadóteret, a ravatalozóhoz vezető utat, a ravatalozó környezetét parkszerűen kell kialakítani és gondozni.
(4) A temető területének fásítását úgy kell megoldani, hogy az segítse a tájékozódást, és ne akadályozza a közlekedést.

A temető létesítményei

3. § (1) A temetőhöz vezető útnak és a sírhelytáblákat (parcellákat) összefogó úthálózatnak gépjárművel is járhatónak kell lennie. Gépjármű várakozó helyet külön jogszabály szerint kell biztosítani.
(2) Új temető létesítésénél vagy meglévő temető bővítésénél az akadálymentes közlekedésről gondoskodni kell.
(3) A temető bekerítésének vagy élő sövénnyel való lehatárolásának módját a helyi építési szabályzat határozza meg. Ha a temetőt tömör vagy áttört kerítéssel határolják, mellette – a kerítés külső vagy belső oldalán – cserje, illetőleg fa ültetvényt kell telepíteni. Ha a kerítés urna elhelyezését is szolgálja, a cserje vagy fatelepítést úgy kell elvégezni, hogy az urnahelyek megközelítését ne akadályozza.
4. § (1) A temetőben keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről a köztemető fekvése szerinti települési önkormányzat rendeletében, illetőleg a temetőszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak szerint kell gondoskodni.
(2) A vízvételt (kút, közkifolyó) – a csurgalékvíz megfelelő elvezetésével – legalább 150 m-enként biztosítani kell.
5. § (1) Temetőben – temetkezés emlékhely kivételével – ravatalozót kell építeni.
(2) Ravatalozót úgy kell megépíteni, hogy az alkalmas legyen az elhunyt ravatalozásra való előkészítésére, a kegyelet lerovására, az elhunyt elbúcsúztatására. Egy épületegységen belül az üzemi-technikai és a búcsúztató helyiségeket úgy kell elválasztani egymástól, hogy az ne zavarja a gyászszertartást.
(3) A temetőbe, illetve a ravatalozóba kiszállított holttest hűtéséről –halott hűtőberendezésben – a ravatalozásig folyamatosan gondoskodni kell.
(4) 2000 fő alatti lakónépességű településen a holttest hűtése (tárolása) a ravatalasztal hűtésével is megoldható.
(5) Ravatalozó épületet úgy kell megépíteni, hogy az külső ravatalozásra is alkalmas és akadálymentesen megközelíthető legyen.
(6) A ravatalozó rendszeres takarításáról és szükség szerinti fertőtlenítéséről a temető üzemeltetője gondoskodik.
6. § (1) Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a búcsúztatás idejéig lehet használni. A ravatalozóban az elhunytat ideiglenesen elhelyezni, búcsúztatásra előkészíteni tilos.
(2) Temetkezési emlékhelyen külső ravatalozás nem végezhető.
7. § (1) A városi önkormányzat által fenntartott köztemetőben boncoló-helyiségcsoportot kell építeni, ha a településen vagy annak 20 km-es körzetében működő egészségügyi intézményben, illetőleg más temetőben lévő ilyen létesítmény nem áll rendelkezésre.
(2) Boncolóhelyiség-csoportot a ravatalozó épületében, elkülönítetten kell létesíteni.
(3) A boncolóhelyiség-csoportra az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekre (patológiára) külön jogszabályban meghatározott szakmai minimumfeltételeket megfelelően kell alkalmazni.
8. § (1) A lezárt temető bekerítéséről vagy élő sövénnyel való lehatárolásáról a 3. § (3) bekezdés szerint kell gondoskodni.
(2) A lezárt temetőben az utaknak alkalmasnak kell lenniük a sírhelytáblák (parcellák) megközelítésére, karbantartásukról a szabályzatban kell rendelkezni.
(3) Az építmények, sírjelek, növényzet állagmegóvásáról úgy kell gondoskodni, hogy az a temetőlátogatók biztonságát ne veszélyeztesse.
9. § (1) A temető tulajdonosa a lezárt temető vagy temetőrész átalakításával – a műemlékvédelemről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével – a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően, kegyeleti parkot hozhat létre.
(2) A kegyeleti park kert jellegű fenntartásáról a tulajdonos gondoskodik.

Temetési hely

10. § (1) A temetőt – nagyságától függően – sírhelytáblákra (parcellákra), a sírhelytáblákat pedig sorokra kell osztani. A sorokban a temetési helyeket a temető üzemeltetője jelöli ki.
(2) A sírhelytáblákat, a sorokat és a temetési helyeket számozni kell. A temetési helyek nyilvántartással való azonosíthatóságát biztosítani kell. A sírhelytábla számozását a helyszínen is fel kell tünteti.
(3) A sírhelytáblát a folyamatos temetésre elő kell készíteni. A sírhelytáblát a tereprendezés, ültetvényezés, fásítás, valamint a sírhelytáblát határoló út megépítése előtt nem lehet használatba venni.
(4) A szabályzatban a temető egyes területei – de legalább sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti kialakításának és gondozásának részletes feltételei meghatározhatók. A feltételeket a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött szerződésben kell rögzíteni.
(5) A temetőben alkalmazott temetési helyek szélességi, hosszúsági méretét és az egymástól való távolságát a szabályzatban kell előírni.
11. § (1) Koporsós temetés esetén a temetési hely lehet egy sírhely, kettős sírhely és sírbolt. Az egyes sírhely alapmérete egy koporsó, a kettős sírhely alapmérete két egymás melletti koporsó befogadására alkalmas sírgödör.
(2) A koporsó egy holttest elhelyezését szolgálja. Az eltemettető ettől eltérően rendelkezhet, hogy az anya halála és az újszülött perinatális halála miatt az eltemetés egy időben történik. (Megállapította: 7/2000. (I. 27.) Korm rendelet 1. §.)
(3) A sírgödör mélysége 200 cm. Koporsós rátemetés esetén úgy kell mélyíteni, hogy a felülre kerülő koporsó aljzata legalább 160 cm mélységbe kerüljön. A sírgödröt az üzemeltető hozzájárulásával természetesen – a talajban lebomló – anyaggal burkolni lehet.
(4) Oldalirányú üreggel ellátott egyes vagy kettős sírhelyet nem szabad létesíteni.
(5) A sírbolt (kripta) legalább kettő koporsó elhelyezését biztosító al-és felépítményből álló temetési hely. A sírbolt méretét a befogadó koporsók száma határozza meg. Sírbolt a temető tulajdonosának hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott esetekben és módon, építési engedéllyel építhető. A sírbolt temetőn belüli elhelyezését a temető tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki. A tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia, ha az építtető a sírbolt helyét megváltotta.
(6) A sírboltok, a gyermek-, a kettős és az urnasírhelyek részére az egységes gondozás céljából külön táblát vagy sorokat lehet kijelölni.
12. § (1) Hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvak temetési helye lehet urnafülke (kolumbárium), urnasírhely, urnasírbolt. Az urna koporsós temetési helyre rátemethető.
(2) Az urnafülke (kolumbárium) és az urnasírbolt építésügyi hatósági engedéllyel építhető.
(3) Új urnafülke építésénél az urnát befogadó belső méret 30x30 cm lehet. Urnafülke-építmények kialakításánál a temető tulajdonosa előírhatja a természetes anyagok és művészi formák alkalmazását. Az urnafülkét úgy kell kialakítani, hogy a fülke egyedi díszítése biztosítható legyen.
(4) A hamvakat tartalmazó urna földbe temetésére urnasírhely és urnasírbolt alakítható ki, amelyek a rendelkezési jogosultság időtartamában (használati idő) különböznek egymástól.
(5) A temető tulajdonosa – az eltemettető igénye esetén – a hamvak szétszórásához és bemosásához külön temetőrészt jelöl ki, amelyet parkszerűen kell kialakítani.
(6) A temető tulajdonosa (üzemeltető) a mesterséges vagy spontán abortusz folytán távozó magzat, csonkolt testrész, emberi szerv, szervmaradvány eltemetésére külön sírhelytáblát jelöl ki.
13. § (1) Temetési hely megjelölésére sírjel használható, illetőleg létesíthető.
(2) A sírjel nem foglalhat el a szabályzatban meghatározott temetési helynél nagyobb területet, magasságát a helyi építési szabályzat, ennek hiányában az építésügyi hatóság korlátozhatja.
(3) A síremlék és tartozékai, valamint az emlékoszlop tervét (vázrajzát) a temető üzemeltetőjének az elhelyezés előtt be kell mutatni.
14. § (1) A temetési helyen túlterjeszkedő, közízlést sértő, vagy oda nem illő felirattal ellátott sírjelet elhelyezni nem szabad. E szabályt a meglévő sírjelek felújításánál is alkalmazni kell.
(2) A halva született magzat sírhelyét jelzőfával kell megjelölni, amelyen a temetés napját és a temetési hely sorszámát kell feltüntetni.
(3) Ha a halva született magzat eltemetéséről – kérésre – közeli hozzátartozója gondoskodott, a sírhelyen kereszt vagy fejfa is elhelyezhető, és azon utónevet is fel lehet tüntetni.
15. § (1) A sírjel vagy a sírbolt helyreállítására, felújítására a temető tulajdonosa (üzemeltetője) a temetési hely felett rendelkezni jogosultat felhívhatja, illetőleg az állékonyságot, az életet és a biztonságos használatot veszélyeztető állapot (továbbiakban közvetlen veszély) fennállása esetén köteles felhívni. A felhívást – a temetési hely megjelölésével – a temető kapuján (hirdetőtábláján) és a parcella sarkán 90 napra ki kell függeszteni.
(2) A közvetlen veszély fennállása esetén az építésiengedély-köteles sírjel helyreállítását a temető tulajdonosának kérelmére az építésügyi hatóság elrendeli, ill. a kötelezés nem teljesítése esetén a veszélyhelyzetet hatósági úton – a temető tulajdonosának közreműködésével –megszünteti.
(3) A sírjel vagy sírbolt helyreállításáig a temetési helyre további temetkezés nem történhet.
16. § Nemzeti sírkertben sírjelet állítani, sírboltot építeni, azon változtatni, illetőleg áthelyezni vagy lebontani külön jogszabály rendelkezései szerint, ill. a Nemzeti Kegyeleti Bizottság hozzájárulásával szabad. A kérelmet a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz a temető tulajdonosa (üzemeltető) útján kell benyújtani.
17. § (1) A temető fenntartójának (kezelőjének) a temetőről térképet (vázrajzot) kell készítenie, amelyen fel kell tüntetnie, hogy mely sírhelytáblák, sorok milyen temetési helyek céljára vannak fenntartva.
(2) A temető részletes térképét annak bejáratánál ki kell függeszteni és a változásokkal legalább évenként ki kell egészíteni.
(3) A temető bejáratánál a közönség részére tájékoztatót kell kifüggeszteni a nyitva tartás idejéről, a temető rendjéről.

Temetési hely feletti rendelkezési jog időtartama

18. § (1) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartama (használati idő) – ha önkormányzati rendelet másként nem rendelkezik –
a) egyes sírhely esetén 25 év, illetőleg az utolsó koporsós rátemetés napjától számított 25 év,
b) kettős sírhely esetén az utolsó koporsós betemetés napjától számított 25 év,
c) sírbolt esetén a temető tulajdonosával (üzemeltetőjével) kötött megállapodástól függően 60 vagy 100 év,
d) az urnafülke és az urnasírhely esetén 10 év,
e) urnasírbolt esetén a temető tulajdonosával (üzemeltetőjével) kötött megállapodástól függően 20-60 év.
(2) A temetési hely feletti rendelkezési jog a (3) bekezdésben foglalt kivétellel meghosszabbítható (újraváltható). A meghosszabbítás legrövidebb időtartamára az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók.
(3) A meghosszabbítás nem tagadható meg, kivéve akkor, ha a temető tulajdonosa bizonyítja, hogy a területet átalakítja, vagy más célra kívánja felhasználni. Erről a temetési hely felett rendelkezni jogosult nyilatkozatot kérhet.
(4) Temetkezési emlékhelyen a temetési helyek használati ideje – a temetési hely felett rendelkezővel kötött szerződés alapján – az (1) bekezdésben meghatározott időtartamnál hosszabb is lehet.
(5) Megszűnik a rendelkezési jog gyakorlása, ha a használati idő meghosszabbítás hiányában lejár, illetve, ha a temetési hely megszűnik.
(6) A temetési helyre vonatkozó rendelkezési jog a temetési helyből kikerült holttest új temetési helyre történő áthelyezésével, illetve elhamvasztásával is megszűnik, kivéve, ha az urnát ugyanarra a temetési helyre rátemetéssel visszahelyezik.
(7) Ha a rendelkezési jog azért szűnik meg, mert a jogosult a holttestet más temetési helyen kívánja eltemetni, a jogosult részére a megváltási díj időarányos részét vissza kell téríteni.

A lezárás és a megszüntetés

19. § (1) A temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely lezárását hirdetményben kell közölni. A hirdetményt a lezárás időtartamáról a tájékoztató táblán, szükség szerint a temetőkapun, ravatalozón és az érintett temetőrésznél is ki kell függeszteni.
(2) Lezárt sírhelytáblába koporsós temetés csak sírboltba vagy kettős sírhelybe engedélyezhető.
(3) Ha a lezárástól számított 25 éves sírhelyhasználati, illetőleg 10 éves urnasírhely, urnafülke használati idő eltelt, a temető tulajdonosa (üzemeltetője) az újbóli temetések lehetővé tétele céljából a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet megszüntetheti. A megszüntetést megelőzően hirdetményben, továbbá három alkalommal legalább egy országos és egy területi napilapban – egyházi (felekezeti) temetőnél az egyház (felekezet) lapjában is –, és a helyben szokásos módon közhírré kell tenni úgy, hogy a hirdetmény kifüggesztése és az első közzététel a megszüntetés előtt legalább hat hónappal, a továbbiakban pedig kéthavonként történjék.
(4) Ha a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet újra betemetés vagy kegyeleti park céljára kívánják használatba venni, a használatbavétel előtt a területet legalább 30 cm vastag földréteggel kell feltölteni.
20. § (1) Temetőt vagy temetőrészt a terület más célú felhasználása esetén a temetési helyek kiürítésével lehet megszüntetni.
(2) A lejárt használati idejű temetési helyek kiürítéséről a temető tulajdonosa (üzemeltetője) gondoskodik.
(3) Azoknak a temetési helyeknek az áthelyezéséről, amelynek a használati ideje még nem járt le, a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött megállapodás alapján, a temető tulajdonosa (üzemeltető) gondoskodik. Az áthelyezett temetési hely használati ideje az eredetileg megváltott temetési hely használati idejéhez képest nem változik.
(4) Ha a lejárt használati idejű temetési helyen lévő holttestmaradványokat az elhunyt hozzátartozója máshol el kívánja temetni, erről a kiürítésre megjelölt időpontig kell gondoskodnia. Ennek hiányában a holttestmaradványokat (az urnákat) a kiürítésre megjelölt időpontot követő 6 hónap elteltével – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a temető fekvése szerint illetékes városi, fővárosi kerületi intézete (továbbiakban: intézet) jelenlétében – közös sírhelyben kell elhelyezni, illetve a hamvak az arra kijelölt helyen szétszórhatók.
21. § (1) A sírjellel az rendelkezik, aki a temetési hellyel rendelkezik.
(2) Ha a rendelkezésre jogosult, illetőleg annak örököse a kiürítésre megjelölt időpontig a sírjel elszállításáról nem intézkedik, a megjelölt időpontot követő hat hónap elteltével a sírjelet a temető tulajdonosa értékesítheti.
(3) Sírbolt és át nem helyezhető síremlék esetében a tulajdonos a létesítőt köteles kártalanítani. A kártalanítás módjára és mértékére, valamint érvényesítésére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni.
22. § Az elhalttal eltemetett és a sír felnyitásakor előkerült – értékeket képező – dolgokra hagyatéki eljárás lefolytatása céljából a temető üzemeltetője értesíti a külön jogszabályban meghatározott hatóságot.

Temetői munkák

23. § (1) A temetőben végzendő minden munkát – kivéve a hozzátartozók részéről történő sírgondozást, a temetési hely növénnyel való beültetését és díszítését – a temető üzemeltetőjének be kell jelenteni. Fák ültetésére a szabályzat irányadó.
(2) Az üzletszerű tevékenység során a vállalkozó köteles betartani a szabályzatban meghatározott feltételeket.
(3) Munka úgy végezhető, hogy az ne sértse a hozzátartozók és a látogatók kegyeleti érzéseit, ne akadályozza az elhunyt elbúcsúztatását. A munkavégzés során a szomszédos temetési hely nem sérülhet, gondoskodni kell arról, hogy eredeti állapota ne változzon. a munka ideje alatt a temetési helyek látogatását nem lehet akadályozni.
(4) Búcsúztatás alatt a munkavégzéssel keletkezett hang- vagy egyéb hatás nem zavarhatja a szertartást.

A temetés feltételei

24. § (1) A halottat koporsós temetés esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezk – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 72 órán túl, de 96 órán belül el kell temetni, kivéve, ha
a) a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálatra vonatkozó rendelkezések alapján ettől eltérő engedélyt adott,
b) a holttestnek az eltemetésig történő hűtése biztosított, ebben az esetben a temetést 8 napon belül kell elvégezni.
(2) A halottat – hamvasztásos temetés esetén – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 15 napon belül el kell hamvasztani. A holttestet a hamvasztásig hűteni kell.
25. § (1) A temetőbe szállított halottat az azonosság megállapítása és az okmányoknak az üzemeltető részére történő átadása után – a szállításnál használt külső koporsóval együtt – azonnal el lehet temetni, vagy gondoskodni kell a hűtőben, ravatalozóban való elhelyezéséről.
(2) Ha a temető üzemeltetője az azonosság vagy az okmányok tekintetében hiányosságot észlel, az átvételt felfüggeszti, és a halottvizsgálati bizonyítványt kiállító orvost, valamint az illetékes intézetet értesíti.
26. § (1) Temetni – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés), hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása útján lehet.
(2) A koporsót temetés előtt véglegesen le kell zárni.
27. § Az elhalt méltó búcsúztatása céljából a koporsóban történő eltemetés, külföldre szállítás előtt az eltemettető kérésére és költségére a holttest konzerválható. A halottkonzerválás egészségügyi intézet patológiai osztályán végezhető el.
28. § (1) Az elhalt földbe temetéséhez az eltemettetőnek jól zárható, környezetbarát anyagból készült, résmentes koporsóról kell gondoskodnia. Földbetemetéshez – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel
 – fémből, üvegből, műanyagból készült termék nem használható.
(2) Földbetemetéshez olyan koporsóanyag vagy kegyeleti termék nem használható, amely – alapanyagként vagy adalékanyagként külön jogszabályban szereplő összetevők bármelyikét tartalmazza – veszélyezteti a környezetet. Ha az elhunyt szállításához műanyag (pvc, polyetilén fóliát) vagy más, földben le nem bomló anyagot használtak, azt az eltemetés során földbe helyezni nem szabad. A halottal érintkező, nem lebomló anyagokat egészségügyi veszélyes hulladékként kell kezelni.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a fertőző betegségben elhunytak, valamint a külföldről szállított holttestek szállításánál felhasznált anyagokra.
29. § A kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, takonykórban, AIDS-ben, vírusos hemorrhagiás lázban elhunytak holttestét kellő szilárdságú, hézagmentesített kettős koporsóban kell eltemetni.
30. § (1) Azt, aki a törvény alapján a temetésre kötelezett és a kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője felszólítja 15 napon belüli teljesítésre. Ha a kötelezett a felszólításnak nem tesz eleget, az elhunytat közköltségen kell eltemetni.
(2) A közköltségen történő temetés esetén a temetésre kötelezett személyt a temetés helyéről és idejéről értesíteni kell.
(3) Az elhunytat a kötelezett kérelmére az általa megjelölt temetési helyre kell temetni, ha az elhalálozás helye szerinti település köztemetőjében megjelölt temetési hely felett a kérelmezőnek rendelkezési joga van.
31. § (1) Az elhunytat – ha az eltemettetőnek nincs a temetőben meglévő temetési hely feletti rendelkezési joga – az elhalálozás ideje szerint sorrendben következő temetési helyre kell temetni, kivéve, ha a szabályzat máskét rendelkezik.
(2) Sírboltba történő temetés rendjét a sírboltkönyv határozza meg.

A hamvasztásos temetés

32. § (1) A hamvasztásos temetést lebonyolító szolgáltató a ravatalozás után, de legkésőbb az elhaltnak a hamvasztóba történő szállítása előtt köteles az eltemettető vagy meghatalmazottja jelenlétében számba venni a halotton levő nemesfém ékszereket, és azokat az eltemettető vagy meghatalmazottja számára elismervény ellenében kiszolgáltatni.
(2) A hamvasztásos temetést felvevő szolgáltató köteles tájékoztatni az eltemettetőt az elhunyt hamvasztását elvégző üzem címéről.
(3) Az elhunytat az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helye szerinti legközelebbi hamvasztóban kell elhamvasztani, kivéve, ha
a) az eltemettető az ország más hamvasztóüzemét jelöli meg a hamvasztásos temetés megrendelésekor;
b) az elhalálozás helye szerinti legközelebbi hamvasztóüzemben a szállítás és a hamvasztás együttes díja magasabb a távolabbi üzembe való szállítás és hamvasztás együttes díjánál.
(4) A hamvasztóüzemek hamvasztási díjairól és a szállítás díjáról az eltemettetőt a kifüggesztett árjegyzékben tájékoztatni kell. A tételes számlában a hamvasztóüzem által számlázott díjat kell érvényesíteni.

Urnaelhelyezés, -kiadás, hamvak szórása

33. § (1) A hamvakat tartalmazó urnát urnafükébe elhelyezni, urnasírba temetni vagy sírhelybe, sírboltba rátemetni egyaránt szabad. Az urnát a talaj szintjétől legalább 0,5 méter mélységbe kell elhelyezni. Rátemetésnél az urna a koporsós temetési hely használati idejét nem hosszabbítja meg.
(2) Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni. Az egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a sírhelybe (sírboltba) temethető urnák számát a temető tulajdonosa (üzemeltetője) a szabályzatban határozza meg.
(3) Az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó kívánságára az urnát az átvétel igazolásával ki kell adni, és ennek megtörténtét a nyilvántartásban is fel kell jegyezni. Az így kiadott urna bármely olyan ingatlanon, illetve temetkezési emlékhelyen elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő), továbbá az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti igények biztosíthatók. Ezek a rendelkezések a korábban temetőben elhelyezett urnára is alkalmazhatók.
(4) Közös tulajdonú ingatlanon való urnaelhelyezéshez a tulajdonostársak hozzájárulása szükséges.
(5) Az ingatlanon elhelyezett urnát az eltemettető (örököse) kívánságára – a halottvizsgálati bizonyítvánnyal vagy a halotti anyakönyvi kivonattal való igazolás mellett – az ingatlan helye szerinti köztemető tulajdonosa (üzemeltetője) az irányadó használati időig köteles visszafogadni és elhelyezni, illetve a hamvak bármely más temetőben elhelyezhetők.
34. § (1) A hamvak az eltemettető rendelkezése alapján a temető arra kijelölt helyén – a kegyeleti igények betartásával – szétszórhatók. A hamvak szétszórásakor gondoskodni kell arról, hogy azok a szétszóráskor a talajba bemosódjanak.
(2) Ha a szétszórás zárt rendszerbe (pl. medence) történik, gondoskodni kell, hogy a hamvak abból ne kerülhessenek ki. Ha a műtárgy betelt, azt a temető megszűnéséig fenn kell tartani, vagy közös emlékhelyen kell megőrizni.
(3) Szétszórásos temetés esetén a hamvakat a szétszórás elvégzésére alkalmas urnába kell helyezni.
(4) A hamvakat temetőn kívüli ingatlanon a tulajdonos (kezelő) előzetes hozzájárulása után lehet szétszórni.
(5) A hamvak légijárműről történő szétszórásához az illetékes légiközlekedési hatóságnak a Légirendészeti Parancsnokság hozzájárulásával kiadott engedélye szükséges, amelyben meg kell határozni a hamvak szétszórásának módját is.

Sírnyitás

35. § (1) A sír vagy sírbolt felnyitását (továbbiakban: sírnyitás) a temető fekvése szerint illetékes intézet engedélyezheti. Nem minősül sírnyitásnak a koporsós temetésre használt temetési helynek urna elhelyezése céljából történő megbontása.
(2) A sírnyitáshoz a temetési hely felett rendelkezni jogosult hozzájárulása szükséges. Nem kell hozzájárulás a nyomozóhatóság részéről kezdeményezett sírnyitáshoz, de az eljárásról a temetési hely felett rendelkezni jogosultat értesíteni kell.
(3) A 29. §-ban meghatározott betegségben elhunyt temetési helyének megnyitására csak az elhalálozástól számított egy év elteltével adható engedély.
36. § (1) A holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő sírnyitást a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak örököse kérheti az intézettől. A kérelemhez be kell mutatni:
a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát;
b) az öröklést igazoló okiratot.
(2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát, illetőleg a 38. § (1) bekezdésében meghatározott hozzájárulást.
(3) A kiürítéssel összefüggésben szükséges áttemettetés vagy hamvasztás céljából történtő sírnyitás esetén a sírnyitási engedély az eltemetésre kötelezettek sorrendjét figyelembe véve más kötelezettnek is kiadható, ha az eltemettető (örököse) hitelt érdemlően nyilatkozik, hogy nem kíván gondoskodni az áttemettetésről vagy hamvasztásról.
(4) A hamvasztás célját szolgáló sírnyitási engedélyt meg kell adni, ha a halál nem a külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon következett be.
(5) Tudományos, illetőleg kutatási célból történő sírnyitás esetén a sírnyitás célját is igazolni kell.
37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló egyes sírhelyre sírnyitási engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével – további, legfeljebb kettő elhalt vagy 25 évnél régebben elhunyt holttestmaradvány rátemethető. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az illetékes intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát a temető fekvése szerint illetékes intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – az exhumált maradvány kivételével – biztosítai kell a temetési hely 25 éves használatát.
(2) Az elhalálozástól számított öt éven belül sír (sírbolt) felnyitására engedély hamvasztás, más temetőbe való áthelyezés és rátemetés céljából, illetve a nyomozóhatóság rendelkezésére adható.
38. § (1) Külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén – az eltemetéstől számított 25 éven belül –a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges.
(2) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell vizsgálni: ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell csatolni.
(3) A halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát az elhalálozás helye szerint illetékes anyakönyvvezető adja ki.
39. § Urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt felnyitásához, továbbá hagyományos sírhelyre rátemetett urna kivételéhez az intézet engedélyére nincs szükség.
40. § Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni.

A nyilvántartás

41. § (1) A nyilvántartó könyvbe minden temetést (urnaelhelyezést, urnakiadást, urnakiemelést, hamuszórást) időrend szerint kell bejegyezni.
(2) A holttestmaradványok közös sírba helyezése esetén a temetőben vezetett nyilvántartó könyv rovatába a közös sírba történő helyezést, időpontjának és a közös sírnak a megjelölésével be kell jegyezni.

A halottszállítás

42. § (1) Halottat, valamint halva született magzatot csak a halál bekövetkezésének tényét és módját megállapító halottvizsgálat után szabad kórbonctani vizsgálat, hatósági boncolás, temetés, illetve elhamvasztás céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani.
(2) Kórházon kívül meghalt személy holttestének temetőbe szállításáról a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásával és az eltemetésre engedélyezett idő meghatározásával együtt a halottvizsgálatot végző orvos intézkedik.
(3) Rendkívüli módon bekövetkezett halál estén (rendkívüli halál) a holttestnek az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helyéről való elszállításáról külön jogszabály rendelkezik.
(4) Az azonosító űrlapnak a holttest két végtagjára történő felhelyezéséről a halottvizsgálatot végző orvos, kórházban a boncmester gondoskodik. A szállító figyelmét fel kell hívni – külön megjelölve az űrlapon –, ha az elhunyt fertőző betegségben halt meg.
(5) A kórházon kívül elhunyt személyről a rajta található nemesfém ékszereket az elszállítás előtt – ha azt a hozzátartozó nem tette meg – a szállító köteles levenni, és az eltemettetőnek, illetve a közeli hozzátartozónak elismervény ellenében átadni.
43. § (1) Településen kívülre történő szállítás esetén az elhunytat kellő szilárdságú, vízhatlan módon hézagmentesített, ráillő fedéllel ellátott koporsóba kell helyezni. Szállítani erre a célra kialakított, fedéllel ellátott szállítókoporsóban is lehet.
(2) Belső koporsó céljára talajban lebomló koporsóbetét is használható, kivéve, ha a szállítás
a) külföldre történik;
b) légijárművön, vonaton, hajón történik;
c) fertőző betegségben elhaltra;
d) 10 évnél rövidebb idő előtt eltemetettek exhumált maradványaira vonatkozik.
(3) Településen belül történő szállításhoz erre a célra rendszeresített hordágy is használható, ha az elhunytat át nem látszó szállítózsákba helyezik és a hordágyhoz rögzítik.
(4) Hamvasztás céljából történő szállításhoz – ha a szállítás az elhalálozástól számított 60 órán belül megtörténik – fedéllel ellátott hamvasztókoporsó is használható.
44. § (1) Az elhunytat a szállító telephelye szerint illetékes intézetnek a szállítható halottak számát is megállapító szakhatósági hozzájárulása alapján kiadott közlekedési hatósági engedély alapján, erre a célra kialakított és rendszeresített, zárt közúti halottszállító járművel szabad szállítani. A rakodótérben szállítható halottak számát a forgalmi engedélyben rögzíteni kell.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet – kivéve, ha erre a célra gyártották – belülről résmentes, fertőtleníthető fémvagy műanyaglemezzel kell bélelni, jól zárható ajtóval ellátni, és a koporsó (hordágy) rögzítésére alkalmassá kell tenni.
(3) Helyi vagy temetőn belüli szállítás céljára lovasfogat is használható.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet vagy lovasfogatot csak a holttest és az eltemetés (elhamvasztás) kellékének szállítására szabad használni.
(5) Az (1)-(5) bekezdésben foglaltak egyebekben nem érintik a külön jogszabályokban előírt, halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket.
45. § (1) A halottat szállító járművel közterületen (közúton) várakozni csak a szállítási feladat ellátásához szükséges ideig szabad. Közúti halottszállító járművet csak telephelyen lehet tárolni.
(2) Temetkezési szolgáltató járművein csak a vállalkozó (cég) nevét (logóját), telephelyének címét, telefonszámát és a temetkezés szót szabad feltüntetni.
(3) Fertőző betegségben elhalt szállítása után a kocsit azonnal, egyébként havonta fertőtleníteni kell, amelyről naplót kell vezetni. A napló tartalmazza a fertőtlenítés időpontjára, helyére és a fertőtlenítés módjára vonatkozó adatokat.
46. § (1) Az elhunyt külföldre szállításához engedély szükséges, a kérelmet a halál megállapításának helye szerint illetékes intézethez kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a szállítandó halott nevét, utolsó lakhelyét, a halált okozó betegség megnevezését, a halál napját, azoknak a helységeknek a megnevezését, ahonnan és ahová a szállítás történik, a szállító jármű (a szállítás módjának) megjelölését és a szállítmány kísérőjének megnevezését.
(2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítványt, vagy a halotti anyakönyvi kivonatot.
(3) A halottszállítási engedélyt két példányban kell kiállítani. Az engedélyben a halott szállításának feltételeit is meg kell határozni. A halottszállítási engedély egyik példányát és a halottvizsgálati bizonyítványt (halotti anyakönyvi kivonatot) a halott kísérőjének kell átadni. A másik példányt a kérvényhez csatolva az irattárba kell elhelyezni. Az engedélyben megállapított halottszállítási feltételek teljesítését a halottszállítás megkezdése előtt ellenőrizni kell.
(4) Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja ki. Az engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a kettős koporsó használata minden esetben kötelező. A rendeltetési helyen – a temető fenntartója (üzemeltetője) értesítése alapján – az intézet a szállítmányt ellenőrzi, a halottszállítási engedélyt bevonja és megőrzi.

Temetkezési szolgáltatás

47. § Temetkezési szolgáltatást az végezhet, aki megfelel a temetkezési szolgáltatókra vonatkozó törvényi feltételeknek, telephellyel, halottszállító járművel és a szolgáltatás ellátásához személyzettel rendelkezik.
48. § (1) Az egészségügyi intézményben végzett halottkezelés (öltöztetés, mosdatás, borotválás, hűtés) nem része a temetkezési szolgáltatásnak.
(2) A halottkezeléssel kapcsolatos szolgáltatás feltételeit, a megrendelt szolgáltatás teljesítésének módját és a díjfizetés rendjét az egészségügyi intézmény állapítja meg és érvényesíti. A díjakról előzetesen tájékoztatni kell a közeli hozzátartozót.
49. § (1) A telephelynek nem lakás céljára használt, az ügyfelek fogadására alkalmas helyiséggel, továbbá raktárral és öltözővel kell rendelkeznie.
(2) A telephelyengedélyt a szolgáltató minden egyes telephelyére meg kell kérni.
(3) Temetésfelvétel (megrendelés) és kellékbemutató külön erre a célra kialakított helyiségben, az elhunyt tiszteletét biztosító körülmények között végezhető.
(4) Telephelyen – a temető területén lévő telephely kivételével – halottat tárolni (ideiglenesen elhelyezni) az előírt védőtávolság betartásával és a telephely szerint illetékes intézet erre vonatkozó engedélyével lehet.
(5) Telephelyen halottszállító jármű mosására szolgáló berendezés (gépkocsimosó) a környezetvédelmi hatóság engedélyével helyezhető el.
50. § (1) A halottszállítást legalább kettő, a ravatalozást és a sírgödörbe (sírboltba) való koporsóelhelyezést legalább négy főnek kell végeznie. Az urnaravatalozást és urnaelhelyezést egy fő is elvégezheti.
(2) A szolgáltatásban közreműködők a munka során kötelesek méltó magatartást tanúsítani, a kegyeleti igényeknek megfelelő öltözetben munkát végezni.
51. § A temetkezési szolgáltatónak temetkezési szolgáltató szakképesítéssel kell rendelkeznie.
52. § (1) A temetkezési szolgáltató köteles a vagyoni biztosítékra pénzintézettel vagy biztosítóintézettel szerződést kötni.
(2) Vagyoni biztosítékként csak olyan szerződés vehető figyelembe, amely szerint a pénzintézet vagy a biztosítóintézet a temetkezési szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett, számlával igazolt díj visszafizetésére teljesít kifizetést.
(3) A vagyoni biztosítékra kötött szerződést legalább kétévi időtartamra kell megkötni, és a mindenkori lejáratot megelőző legalább 30 nappal meghosszabbítani. A szolgáltató a szerződés lejártakor más típusú vagyoni biztosítékra is áttérhet.
(4) A vagyoni biztosíték a fennálló kötelezettségek teljesítése után és csak a temetkezési szolgáltatói tevékenység megszűnését követő 3 hónap elteltével szüntethető meg.
(5) A temetkezési szolgáltató a vagyoni biztosíték rendelkezésre állását a telephelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének a szerződés megkötésekor, illetőleg meghosszabbításakor köteles igazolni.
53. § (1) A vagyoni biztosíték mértéke a temetkezési szolgáltatás megkezdésekor 200 ezer Ft.
(2) Ha a temetkezési szolgáltatás megkezdésétől számított két év eltelt, illetőleg a szerződés meghosszabbításakor, a vagyoni biztosíték mértéke a tárgyévet megelőző évben a számviteli törvény szerint elszámolt nettó árbevételhez igazodóan
a) egymillió Ft nettó árbevételig 200 ezer Ft;
b) egymillió Ft és ötmillió Ft árbevétel között 400 ezer Ft;
c) ötmillió Ft és tízmillió Ft árbevétel között 600 ezer Ft;
d) tízmillió Ft árbevétel fölött egymillió Ft.
(3) A tevékenységét tovább folytató temetkezési szolgáltató a felhasznált vagyoni biztosítékot köteles haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül pótolni.

Temetőüzemeltetés

54. § Temetőüzemeltetést az a gazdálkodó szervezet láthat el, amelynek vezetője vagy alkalmazottja kertészeti, parkgondozó, illetőleg kertépítő szakképesítéssel rendelkezik.
55. § (1) Ha a temető üzemeltetése kegyeleti közszolgáltatási szerződés alapján történik, a temető üzemeltetője köteles
a) az üzemeltetés, illetőleg a temetési szolgáltatás költségeinek megosztására az önkormányzat által elfogadott számviteli szabályzatot alkalmazni;
b) a temetőfenntartási és hozzájárulás díját és a létesítmények, vállalkozók részéről történő igénybevételi díját megfizetni, ha az üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltató tevékenységet is végez;
c) az üzemeltetéssel összefüggő bevételeiről és kiadásairól az önkormányzatot évente tájékoztatni.
(2) Az üzemeltető az önkormányzati rendeletben kihirdetett díjakon felül díjat nem állapíthat meg, így különösen: nem szedhető díj a temetőlátogatásért és a temetési hely gondozásához igénybe vett vízért.

Hamvasztóüzemi működés

56. § (1) Hamvasztóüzembe elhunytat szállítani akkor lehet, ha az átadás-átvétel feltételei biztosítottak.
(2) Az átvevő a halottvizsgálati bizonyítvány alapján köteles azonosítani az elhunytat. Ellenőrizni kell az elhunyt kezére vagy lábára felhelyezett azonosító cédula, valamint az okmányok (halottvizsgálati bizonyítvány, értesítés halálesetről), és a hamvasztást megrendelő bizonylat adatait. Az elhunytat kizárólag fedővel ellátott hamvasztó koporsóban (vagy normál koporsóban) legalább lepedővel fedett módon lehet szállítani, illetve átvenni.
(3) Az átvett halottat a hamvasztásig hűteni kell.
(4) Az átvételt követően a koporsóba éghetetlen anyagból készült azonosító lapkát kell helyezni. Az elhunytat kizárólag ezzel együtt lehet hamvasztani, és a hamvakkal együtt az urnába kell helyezni.
(5) Az azonosító lapra – a koporsóba helyezés előtt – be kell vésni az elhunyt hamvasztóüzemben kapott nyilvántartási sorszámát, az üzem székhelye szerinti település nevének legalább két kezdőbetűjét.
57. § (1) A hamvasztás megtörténte után a hamvakat a keletkezett hamu űrtartalmának megfelelő, de legalább 2,5 l űrtartalmú urnába kell helyezni, és az urnát le kell zárni.
(2) A hamvak elhelyezése előtt az urnába maradandó módon be kell ütni, vagy az urnafedő belső oldalára címkét kell elhelyezni, amely tartalmazza az üzem székhelye szerinti település nevét, az elhalt nevét (leánykori nevét), a nyilvántartás sorszámát és az elhamvasztás időpontját.
(3) A lezárt urnát temetőben való elhelyezés céljából az elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatónak át kell adni, vagy meg kell küldeni. Az urna az eltemettetőnek a kegyeleti igények betartásával, a hamvasztóüzem területén erre a célra kialakított helyiségben vagy telephelyen közvetlenül is átadható.
(4) A hamvak – az eltemettető írásbeli kívánságára – több urnában vagy a kegyeletet nem sértő szelencében is elhelyezhetők. A bizonylatot az okmányokhoz csatolva a hamvasztóüzem őrzi meg.
58. § (1) A hamvasztóüzemben nyilvántartó könyvet kell vezetni, amely tartalmazza a sorszámot, a hamvasztás napját, az elhalt nevét, születési idejét, az elhalálozás helyét és idejét, az üzembe beszállító szolgáltató nevét, címét, a szállító gépjármű forgalmi rendszámát, az átvétel napját, idejét, az urnaátadás idejét, módját, az átadás azonosító adatait (postai utalványszám) vagy az átvevő nevét, címét és aláírását. A nyilvántartást az üzem fennállásáig meg kell őrizni. Ha az üzem megszűnik, a nyilvántartás levéltárban való elhelyezéséről a tulajdonos gondoskodik. Ha az üzem más tulajdonos birtokába kerül, köteles a nyilvántartó könyvet tovább vezetni, és a korábbi nyilvántartó könyveket megőrizni.
(2) A hamvasztóüzemben üzemi naplót kell vezetni. Ebben a hamvasztókemence automata regisztrációjával azonosítható módon rögzíteni kell az elhunyt hamvasztásának tényleges napját, idejét, az üzem működésének – a tulajdonos által meghatározott – egyéb eseményeit. Az automata regisztráció adatait 10 évig kell megőrizni.
(3) A nyilvántartó könyvben az eltemettető annak az elhunytnak a nyilvántartási adatait tekintheti meg, akinek az eltemetéséről gondoskodott.
(4) A hamvasztóüzem az eltemettető részére igazolást ad az elhunyt hamvasztásának szabályszerű elvégzéséről.
59. § A hamvasztóhelyiségben üzemidő alatt az üzemeltető szerv dolgozóin és a hatósági ellenőrzést végzőkön kívül más személy csak a hamvasztót üzemeltető szerv vezetőjének engedélyével tartózkodhat.

Záró rendelkezések

60. § (1) Ez a rendelet – a 28. § (2) bekezdése kivételével – 1999. október 1-jén lépett hatályba. A 28. / (2) bekezdése 2002. január 1-jén lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a temetők fenntartásáról és a temetkezésrő szóló 1008/1970. (IV. 12.) Korm. határozat, a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet, valamint a módosításáról rendelkező 7/1983. (V. 12.) ÉVM-EüM rendelet, a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 31. §-ának a) pontja, a 8/1992. (V. 19.) BM rendelet 2. §-ának (2)-(4) bekezdése, továbbá a végrehajtásáról intézkedő 7/1970. (Ép. Ért. 15.) ÉVM-EüM együttes utasítás.
(3) A rendelet hatálybalépésekor már működő temetkezési szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, pénzügyi teljesítőképességét a rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül kell igazolnia.
(4) Az üzemeltető a rendeletben meghatározott szakképesítést a rendelet hatálybalépését követő egy éven belül köteles igazolni.
(5) A temetkezési szolgáltató az e rendeletben meghatározott szakképesítést 5 éven belül köteles igazolni. A rendelet hatálybalépését követő öt évig – szakképesítés hiányában – temetkezési szolgáltató csak az lehet, aki legalább ötéves, a temetkezési szolgáltatás területén eltöltött szakmai gyakorlatot igazol.



3. számú függelék

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz.
Ez a függelék az Egyházi Törvénykönyv (CIC) azon előírásait tartalmazza, amelyek a szabályzat következő részéhez és rendelkezéseihez kapcsolódnak.

A) A CIC. 1240-1243. kán.-jai a szabályzat bevezető részéhez, 5. §-ának (1)-(4) bekezdéséhez:

V. FEJEZET
A TEMETŐK

1240. kán. – 1. §. Ahol lehetséges, legyenek az egyháznak saját temetői vagy legalább a világi temetőkben az elhunyt hívőknek szánt részek, mindezeket szabályszerűen meg kell áldani.
2. §. Ha ez nem érhető el, áldják meg esetenként szabályosan az egyes sírokat.
1241. kán. – 1. §. A plébániáknak és a szerzetes intézményeknek lehet saját temetőjük.
2. §. Más jogi személyeknek vagy családoknak is lehet külön temetőjük vagy temetkezési helyük, melyet a helyi ordinárius megítélése szerint áldjanak meg.
1242. kán. – Templomban ne temessenek el holttestet, kivéve ha a római pápa, vagy saját templomukban a bíborosok vagy a megyéspüspökök, illetve kiérdemesült megyéspüspökök temetéséről van szó.
1243. kán. – A temetőkben megtartandó rendről, főként pedig a szent jellegük védelmével és előmozdításával kapcsolatos dolgokról a részletes jog mondjon ki megfelelő szabályokat.

B) A CIC. 1290-1298. kán.-jai a szabályzat (4) §-a (2) bekezdésének 26-27. pontjaihoz, 6. §-ának (3) bekezdéséhez, 10. §-ához:

III. CÍM
A szerződések, különösen az elidegenítés

1290. kán. – Amit a világi jog az adott területen a szerződésekkel kapcsolatban akár általánosságban, akár különösen elrendel, továbbá amit teljesítésükkel kapcsolatban előír, azt az egyház kormányzói hatalmának alárendelt dolgok vonatkozásában a kánoni jog alapján ugyanazokkal a hatásokkal meg kell tartani, hacsak nem ellenkeznek az isteni joggal, vagy a kánoni jog másként nem rendelkezik, továbbá fenntartva az 1547. kán. előírását
1291. kán. – A jog szerint illetékes hatóság engedélye szükséges azoknak a javaknak az érvényes elidegenítéséhez, amelyek törvényes kijelölés alapján valamely hivatalos jogi személy állandó vagyonát képezik, és értékük a jogban meghatározott összeget meghaladja.
1292. kán. – 1. §. A 638. kán. 3. §-ának fenntartásával, amikor az elidegeníteni kívánt javak értéke a püspöki konferencia által a saját területe számára meghatározandó legkisebb és legnagyobb összeg között van, az illetékes hatóság az, amelyet a jogi személy saját szabályzata meghatároz, ha a megyéspüspöknek alá nem rendelt jogi személyről van szó, egyébként az illetékes hatóság maga a megyéspüspök, a gazdasági tanács, a tanácsok testülete és az érdekeltek hozzájárulásával. A megyéspüspöknek magának is szüksége van ezek hozzájárulására ahhoz, hogy elidegeníthesse az egyházmegye javait.
2. §. Ha azonban olyan dolgokról van szó, melyek értéke meghaladja a legnagyobb összeget, vagy fogadalomból az egyháznak ajándékozott, illetve művészileg vagy történelmileg értékes dolgokról, akkor az elidegenítés érvényességéhez a Szentszék engedélye is szükséges.
3. §. Ha az elidegeníteni kívánt dolog felosztható, az elidegenítési engedély iránti kérelemben meg kell jelölni annak már korábban elidegenített részeit, különben az engedély érvénytelen.
4. §. Azok, akiknek a javak elidegenítésében tanácsukkal vagy beleegyezésükkel részt vesznek, csakis akkor adják tanácsukat vagy beleegyezésüket, ha előzőleg pontosan értesültek mindannak a jogi személynek a gazdasági helyzetéről, amelynek javait el akarják idegeníteni, mind pedig a már megtörtént elidegenítésekről.
1293. kán. – 1. §. Azoknak a javaknak az elidegenítéséhez, melyek értéke a meghatározott legkisebb összeget meghaladja, szükséges továbbá:
1. valamilyen megfelelő ok, pl. sürgős szükség, nyilvánvaló hasznosság, kegyesség, segítő szeretet vagy más súlyos lelkipásztori indok;
2. az elidegenítendő dolog írásbeli felbecsülése szakértők részéről.
2. §. A törvényes hatóság által előírt egyéb óvintézkedéseket is meg
kell tartani, nehogy az egyházat károsodás érje.
1294. kán. – 1. §. A dolgot általában nem szabad az értékbecslésben megjelölt árnál alacsonyabb áron elidegeníteni.
2. §. Az elidegenítésből származó pénzt vagy biztonságosan be kell fektetni az egyház javára, vagy az elidegenítés céljának megfelelően ésszerűen fel kell használni.
1295. kán. – Az 1291-1294. kán. szerinti követelményeket – melyekhez a jogi személyek szabályzatát is hozzá kell igazítani – nemcsak az elidegenítésre nézve kell megtartani, hanem minden olyan más ügyletre nézve is, amely révén a jogi személy vagyonjogi helyzete rosszabbá válhat.
1296. kán. – Ha egyházi javakat a kellő kánoni formaságok nélkül idegenítenek el, de az elidegenítés a világi jog szerint érvényes, az illetékes hatóságnak kell az összes körülmények érett megfontolása után eldöntenie, hogy indítanak-e pert az egyház jogainak érvényesítésére, s ha igen, személyi vagy dologi keresettel éljenek-e, és hogy ki indítsa a pert és ki ellen.
1297. kán. – A püspöki konferenciára tartozik, hogy a helyi körülmények figyelembevételével szabályokat állapítson meg az egyházi javak bérbeadásával, különösen pedig az illetékes egyházi hatóságtól beszerzendő engedéllyel kapcsolatban.
1298. kán. – Hacsak a dolog nem nagyon kis jelentőségű, az egyházi tulajdont nem szabad saját vagyonkezelőjének vagy a vagyonkezelő negyedfokú vagy annál közelebbi rokonának vagy sógorának eladni vagy bérbe adni, az illetékes hatóság külön írásbeli engedélye nélkül.

C) A CIC. 1176-1185., valamint 1264. kán.-jai a szabályzat 22. §-ához:

III. CÍM
Az egyházi temetés

1176. kán. – 1. §. Az elhunyt krisztushívőnek a jog szerint meg kell adni az egyházi temetést.
2. §. Az egyházi temetést, mellyel az egyház az elhunytaknak lelki segítséget eszközöl ki, testüket megtiszteli, és egyben az élőknek a remény vigasztalását adja, a liturgikus törvények szerint kell végezni.
3. §. Az egyház nyomatékosan ajánlja, hogy tartsák meg az elhunytak teste eltemetésének jámbor szokását; nem tiltja azonban a hamvasztást, kivéve, ha azt a keresztény tanítással ellenkező okok miatt választották.

I. FEJEZET
A TEMETÉSI SZERTARTÁS VÉGZÉSE

1177. kán. – 1. §. A temetési szertartást minden elhunyt hívőért általában a saját plébániatemplomában kell végezni.
2. §. Mégis szabad minden hívőnek vagy azoknak, akik az elhunyt hívők temetéséről gondoskodni illetékesek, más templomot választani a temetési szertartásra az illető templom igazgatójának beleegyezésével, és értesítve az elhunyt saját plébánosát.
3. §. Ha a haláleset a saját plébánián kívül történt, és a holttestet nem szállították el oda, s nem is választottak törvényesen valamely templomot a temetési szertartásra, a temetési szertartást annak a plébániának a templomában végezzék, ahol a haláleset történt, hacsak a részleges jog más templomot nem jelöl ki.
1178. kán. – A megyéspüspök temetési szertartását saját székesegyházában végezzék, hacsak ő maga nem választott más templomot.
1179. kán. – A szerzetesek vagy az apostoli élet társaságának tagjai temetési szertartását általában saját templomukban vagy kápolnájukban az elöljáró végezze, ha az intézmény vagy a társaság klerikusi, egyébként a lelkész végezze.
1180. kán. – 1. §. Ha a plébániának saját temetője van, az elhunyt hívőket ott kell eltemetni, hacsak maga az elhunyt avagy azok, akik az elhunyt temetéséről gondoskodni illetékesek, törvényesen más temetőt nem választottak.
2. §. Mindenki megválaszthatja azt a temetőt, ahová temessék, hacsak a jog ettől el nem tiltja.
1181. kán. – A temetés alkalmából adott adományokat illetően meg kell tartani az 1264. kán. előírásait, ügyelve azonban, nehogy a temetés tekintetében személyválogatás forduljon elő, vagy a szegények ne kapják meg a megfelelő temetést.
1182. kán. – A temetés végeztével írják be a megfelelő bejegyzést a halottak anyakönyvébe a részleges jog szerint.

II. FEJEZET
KIKNEK KELL MEGADNI
ÉS KIKTŐL KELL MEGTAGADNI
AZ EGYHÁZI TEMETÉST?


1183. kán. – 1. §. A temetést illetően a katekumenek krisztushívőknek számítanak.
2. §. A helyi ordinárius megengedheti, hogy egyházi temetésben részesítsék azokat a gyermekeket, akiknek megkeresztelése a szülők szándékában állott, de meghaltak, mielőtt megkeresztelték volna őket.
3. §. A nem katolikus egyházhoz vagy egyházi közösséghez tartozó megkereszteltek egyházi temetésben részesíthetők a helyi ordinárius józan megítélése szerint, kivéve, ha biztos, hogy ennek ellenkezőjét akarták, és feltéve, hogy saját egyházi szolgálattevőjük nem érhető el.
1184. kán. – 1. §. Hacsak haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, nem részesíthetők egyházi temetésben:
1. a köztudottan hitehagyók, eretnekek és szakadárok;
2. akik testük elhamvasztását a keresztény hittel ellenkező okból választották;
3. más nyilvánvaló bűnösök, akiket nem lehet egyházi temetésben részesíteni anélkül, hogy a hívek körében közbotrány ne támadna.
2. §. Ha valamilyen kétség támad, a helyi ordináriust kell megkérdezni, és az ő megítélése szerint kell eljárni.
1185. kán. – Aki ki van zárva az egyházi temetésből, attól meg kell tagadni minden temetési misét is.
1264. kán. – Hacsak a jog másként nem rendelkezik, a tartomány püspökeinek gyűlésére tartozik:
    1. illetéket megállapítani a kegyosztó végrehajtó hatalom intézkedéseiért vagy az Apostoli Szentszék leiratainak végrehajtásáért, ez utóbbit magának az Apostoli Szentszéknek kell jóváhagynia
    2. meghatározni a szentségek és szentelmények kiszolgáltatása alkalmából felajánlandó adományokat.


4. számú függelék

a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz.
Ez a függelék a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (CCEO) azon előírásait tartalmazza, amelyek a szabályzat 22. §-ához kapcsolódnak.

2. A temetők és az egyházi temetés

874. kán. – 1. §. A Katolikus Egyház jogosult saját temetők birtoklására.
2. §. Ahol lehetséges, legyenek az Egyháznak saját temetői vagy legalább a krisztushívő elhunytak számára kijelölt területek a világi temetőkben, mindkét fajtát meg kell áldani, ha pedig ez elérhetetlen, a temetés alkalmával áldják meg a sírt.
3. §.Templomokban ne temessenek el halottakat, kivéve ha azokról van szó, akik pátriarchák, püspökök vagy exarchák voltak.
4. §. A parochiáknak, monostoroknak és a többi szerzetes intézményeknek lehet saját temetőjük.
875. kán. – Egyházi temetésben, amellyel az Egyház lelki segítségért könyörög az elhunytak számára, testüket tisztességben részesíti és egyúttal a remény vigaszát nyújtja az élőknek, részesíteni kell minden elhunyt krisztushívőt és hitjelöltet, ha a jog szerint nincsenek ettől megfosztva.
876. kán. – 1. §. Megadható az egyházi temetés nem katolikus keresztényeknek a helyi hierarchia bölcs ítélete alapján, kivéve, ha ezzel ellentétes akaratuk megállapítható és feltéve, hogy saját szolgájuk nem érhető el.
2. §. Azoknak a kis gyermekeknek, akiket szüleik meg akartak kereszteltetni és másoknak, akik valamilyen módon az Egyházhoz közelállóknak látszottak, de a keresztség felvétele előtt elhaláloztak, szintén a helyi hierarchia bölcs ítélete alapján megadható az egyházi temetés.
3. §. Akik saját holttestük elhamvasztását választották, hacsak meg nem állapítható, hogy ezt a keresztény élettel ellentétes indokoktól vezérelve tették, azoknak meg kell adni az egyházi temetést, azonban ezt olyan módon kell végezni, hogy ne kendőzzék el, az Egyház a testek eltemetését az elhamvasztás elé helyezi, és a botrányt kerüljék el.
877. kán. – Meg kell fosztani az egyházi temetéstől azokat a bűnösöket, hacsak haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, akiknek ez nem adható meg a krisztushívők nyilvános megbotránkozása nélkül.
878. kán. – 1. §. Az egyházi temetések végzésénél kerülni kell minden személyválogatást.
2. §. Az 1013. számú fenntartása mellett szerfölött ajánlatos, hogy a megyéspüspökök lehetőség szerint vezessék be azt a gyakorlatot, amely szerint az egyházi temetések alkalmával csak azokat az adományokat fogadják el, amelyeket a krisztushívők önként ajánlanak fel.
879. kán. – A temetés végeztével végezzék el annak bejegyzését a halottak anyakönyvében a részleges jog szabálya szerint.

ISBN 963 361 252 7
Kiadja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága
Felelős kiadó: Dr. Veres András püspök
Készült a Szent István Társulat gondozásában
Felelős vezető: Farkas Olivér igazgató
Nyomdai munkálatok: Széchenyi Nyomda, Győr



Napi evangelium
Az Isten bölcsességét művei igazolták.
  Mt 11,16-19

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum