Congregatio Jesu
A közösség hivatása: apostoli tevékenység (oktatás-nevelés,
szociális-egészségügyi, lelkiségi-pasztorális szolgálatok)
"Hivatásunk, hogy reményt
vigyünk"
(Általános Rendgyűlés mottója, 2011)
A Congregatio Jesu olyan Krisztust követő,
úton lévő nők szerzetesközössége, akik arra kötelezték el magukat,
hogy segítsék embertársaikat életük értelmének megtalálásában és
kibontakoztatásában. Apostoli küldetésük az egész világra szól,
minden jóakaratú emberhez. Különböző szolgálataik során különösen
is figyelmet fordítanak a nőkre, a gyermekekre, az ifjúságra és
azokra, akiknek nincsen emberük.
Az alapító, Ward
Mária (1585-1645) az angliai katolikusüldözések idején azt az
útmutatást kapta Istentől, hogy olyan új apostoli női
szerzetesközösséget alapítson, amely Loyolai Szent Ignác
konstitúciói (rendalkotmánya) szerint él, de független a jezsuita
rendtől. Ez az ő korának társadalmában, és a tridenti zsinat
(1545-1563) légkörében forradalmian új és szinte lehetetlen
vállalkozásnak számított. Ezt ő maga is kezdettől fogva tudta és
folyamatosan tapasztalta. A számtalan akadály ellenére mégis
mindvégig hűséges maradt Isten akaratához.
Egész életében
szívügye volt a katolikus hit megerősítése és terjesztése
Angliában, ahol az üldözés miatt csak illegalitásban, kis
közösségekben tudtak apostolkodni a nővérek. Hivatalos
közösségeket csak hazáján kívül alapíthatott, ezért társaival
áthajózott a flandriai St. Omerbe. Ott 1610-ben, hogy hitében
megtarthassa a leányifjúságot, iskolákat nyitott egyrészt angliai
nemes lányok, másrészt helybeli szegény családok leányai számára.
A szerzetesrend
hivatalos jóváhagyásáért sok küzdelmet kellett folytatnia, sőt
1631-ben egy pápai bulla betiltotta a közösségeket, Ward Máriát
pedig eretneknek nyilvánította. Szabadon bocsátása után azonnal
Rómába ment, ahol VIII. Orbán pápa elismerően nyilatkozott
személyéről, az egyházi jóváhagyás azonban csak 1703-ban történt
meg.
Magyar földre
még Ward Mária életében Pázmány Péter hívta meg a nővéreket
1627-ben. Pázmány így emlékezik meg a nővérekről: "Merem állítani,
hogy a világ megjavítása szempontjából fontosabb a leányok jó
erkölcse, mint a fiúké. Hiszen mindnyájan édesanyánktól kaptuk
életünk első iránymutatásait. Az az illat pedig, amelyik a gyenge
cserépedénybe beleivódott, mindvégig megmarad." A pozsonyi első
magyar leányintézet sajnos csak néhány évig működhetett. A
közösség voltaképpen 1770-től vert mély gyökeret magyar talajban,
amikor Mária Terézia a budai várban adott helyet a nővéreknek.
Később a pesti Váci utcában nyílt meg az Elemi, a Polgári, a
Kereskedelmi Iskola, valamint a Gimnázium, 1856-ban elsőként az
országban a Tanítóképző, a XX. század elején pedig a Polgári
Iskolai Tanárképző, majd 1917-ben a Ward Kollégium (hitoktatóképző
világiaknak). További alapítások sorrendje: Eger (1852), Veszprém
(1860), Eperjes (1882), Kecskemét (1917) Zugliget (1926)
Nyíregyháza (1929), Klotildliget (1937), végül az erdélyi Élesd
(1941). 1948-ban kereken 430 nővérnek kellett elköszönnie közel
6000 tanítványától, kisdiáktól, középiskolástól, tanító- és
tanárképzőstől. A kommunizmus évtizedeiben a rendtagok világi
munkahelyeken dolgoztak – sokszor kemény fizikai munkát végeztek
–, rendi kapcsolataikat titokban ápolták, és a rendalapítás
körülményeihez hasonlóan illegális módon, sokszor rendőri
megfigyelés és zaklatások ellenére, apostoli szolgálatokat
folytattak.
1989-től az akkor már nyugdíjas korú nővérek
nagy lendülettel szervezték újjá közösségi életüket és apostoli
tevékenységüket.
2002-ben az
Általános Rendi Gyűlés döntött a névváltozásról és a jezsuita
Rendalkotmány "ad maximum" átvételéről, amit a rendeket felügyelő
Szerzetesi Kongregáció 2003-ban Rómában jóváhagyott. Ettől kezdve
rendünk a Congregatio Jesu (CJ)
nevet viseli. Az új elnevezés azért nagy jelentőségű, mert
Ward Máriának már a kezdetektől mély vágya volt, hogy
maradéktalanul teljesítse Istentől kapott küldetését. Sokat
imádkozott azért, hogy felismerje, hogy az Úr milyen életformára
hívja őt és társait. 1611-ben egy belső felismerésben kapta meg az
útmutatást: "Vedd a társaságét!" (értsd: Jézus Társasága
Rendalkotmányát). Küldetésének része volt, hogy az új közösséget,
a jezsuitákhoz hasonlóan, Jézusról nevezze el. Az Egyház
akkor ezt nem engedélyezte, ezért a rendet Szűz Máriáról
nevezte el. Közel 400 év elmúltával válhatott valóra
alapítónőnk vágya: a jezsuita Rendalkotmány lehető legteljesebb
átvétele (kivéve a papokra vonatkozó rendelkezéseket) és a
szerzetesrend elnevezése Jézusról.
A hagyományos
hármas fogadalom mellett (szegénység, szüzesség, engedelmesség)
leteszünk egy sajátos, negyedik fogadalmat is. Ez a pápának tett
engedelmességi fogadalom, amely az egyetemes küldetésre való
készségünket jelenti, és része az egyház küldetésének: "Menjetek
el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek" (Márk 16,15). Ezt a fogadalmat a 2002-es Általános Rendgyűlés fogadta el, és a
névváltoztatáshoz hasonlóan az 1611-es alapítási karizma lényege.
Ezáltal mondhatjuk, hogy a Congregatio Jesu egy test a küldetésre.
Bár nem valószínű, hogy a pápa személy szerint ad valakinek
küldetést (sokkal inkább lehetséges, hogy az általános főnöknőn
keresztül kéri fel a rendet egy szolgálatra), mégis fontos
számunkra, hogy kifejezzük, nyitottak vagyunk minden lehetőségre
az emberek szolgálatában és készek vagyunk oda menni, ahol nagyobb
szükség van a segítségünkre.
Ma az országban
két oktatási intézményben (Budapesten és Egerben) működnek együtt
a nővérekkel világi tanárok, nevelők és szülők a felnövekvő
generációk szolgálatában. "Iskoláinkban a szentignáci lelkiség
szerint és Ward Mária karizmája alapján három alappillérre épül
értékközvetítő pedagógiánk: TUDÁS, LELKISÉG, SZOLGÁLAT. Célunk,
hogy a nevelés által keresztény értékekre épülő társadalmat
szolgáljunk. Ezt azzal kívánjuk elősegíteni, hogy iskoláinkban
egészséges női és férfi identitású, önállóan gondolkodó,
felelősséget vállaló, nemzeti gyökereiben erős, szolgálatra kész
fiatalokat képzünk." (Részlet a rend iskolai
küldetésnyilatkozatából)
Az elmúlt
évszázadok során Európában elsősorban az iskolai oktatás és
nevelés jellemezte a nővérek apostoli szolgálatát. A magyar
tartományban ma is az iskolai jelenlét a legmeghatározóbb. Idős
nővéreink ápolása érdekében működtetünk egy idősek otthonát.
Vannak olyan rendtagok, akik mások által fenntartott
intézményekben végeznek apostoli munkát. Saját lelki életünk
elmélyítése mellett (éves lelkigyakorlaton való részvétel,
megújulás éve) szívügyünk, hogy a hozzánk fordulóknak lelki
segítséget nyújtsunk: személyes beszélgetések és egyéni lelki
kísérés keretében, lelkigyakorlatok adásával, gyalogos
zarándoklatok és táborok szervezésével, hivatások gondozásával.
Életformánk lényeges része a folyamatos képzés különböző szakmai
és lelkiségi téren egyaránt. Nagyon fontos számunkra az Egyház
szolgálata és más rendekkel, valamint világiakkal való
együttműködés.
Idős és beteg nővértársaink a maguk nagyon
értékes módján támogatják az aktívan dolgozó nővéreket:
imádságukkal és szenvedéseik türelmes felajánlásával járulnak
hozzá a Congregatio Jesu apostoli küldetéséhez.
Rendünk számos
országban van jelen, ezért széleskörű kapcsolatokat ápolunk más
tartományokkal, rendszeresen részt veszünk nemzetközi
konferenciákon, találkozókon.
Ward Mária nővérei 2013-ban kb.
2500-an vannak világszerte mind az öt kontinensen a rend két
ágában (CJ és IBVM).
Inspiráló számunkra, hogy válaszokat
kereshetünk a gyorsan változó világunk kihívásaira, hűségesen
alapítónőnk karizmájához és kitartva a számunkra fontos értékek
mellett. Örömmel és reménnyel tölt el, hogy ezt a "zarándokutat"
másokkal együtt járhatjuk: különböző rendek tagjaival, a katolikus
és más egyházak képviselőivel, és számtalan jó szándékú emberrel.
"Az isteni szeretet hasonló a
tűzhöz, amelyet elzárni nem lehet; mert lehetetlen az Istent
szeretni a nélkül, hogy az ő dicsőségét terjeszteni ne
fáradoznánk." (Ward Mária)
Egyházjogi státusza: pápai jogú női szerzetes intézmény
A közösség jogi személy.
További részletek a rend honlapján
|